Kazincbarcika levegője megváltozott. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt elég volt egyetlen éjszakát nyitott ablaknál tölteni a vegyi művek közelében található egyszerű szállóban, s utána napokig köszörülhette a torkát az ember. Ma már a zöldnek, mi több, a leglombosabbnak tűnő települések egyike, óriás, ámde érezhetően régen takarított lépcsőjű kínai áruházzal a hajdani üzletsor elején.  Éttermek és panziók épültek, s ha mást nem is, de levegőt, azt lehet venni rendesen.

A hajdan nagyfényű fesztivál, melynek névadóját már hírből se nagyon ismeri senki errefelé, az utóbbi időben egyre összébb húzódott. A valamikor késhegyig menő vitákkal s csoportos tömegjelenetekkel büszkélkedő délelőtti szakmai beszélgetések kiszorultak a városháza nagyterméből, hisz az aktuális érdeklődők elférnek a művelődési központ alagsorában. A rendezvény magyar elnevezése magyar fülnek is elegendő tájékoztatást ad, hisz a "színjátszó" szó hallatán elég pontosan be tudjuk tájolni a várható résztvevők milyenségét. Vagyishogy be tudtuk tájolni - eddig.

Az angol elnevezés már precízebb megkülönböztetést tesz:  International Amateur Theatre Festival -  hirdeti a plakát és a kétnyelvű programfüzet. De mi tagadás, az ott töltött idő alatt amatőr csoportot talán egyet ha láttam, igaz, az a legkedvesebbek egyike volt.

Zsarnok szerelem - Geisslers Hofcomoedianten, Csehország

Amatőrök - Geisslers Hofcomoedianten, Csehország

Tüneményes temperamentumú, németül, angolul, olaszul és persze csehül beszélő fiatalok XVIII. századi barokk darabokat dolgoztak át saját kedvükre, s ezeket a régi cseh nyelven írott, bumfordian bájos jeleneteket Amor Tyran, vagyis Zsarnok szerelem címmel mutatták be szabadtéren, egy parasztszekér körül, egy szál hegedű kíséretével, remek ritmusban, ifjonti lendülettel. Kuks kastélyának egyik ura, egy bizonyos Spork gróf tiszteletére születtek valaha ezek a művek egy helybéli társulat tagjai révén, ez a mostani mű éppen 1718-ra datálódik. Mint mondják, romlottság, erény, szerelem, féltékenység, gyűlölet, bátorság és uralomvágy története a darab. Állítólag Aszfalidész, arab király küzd benne hárpiaszerű, féltékeny feleségével, egészen önnön őrülési jelenetéig, melyet isteni közbeavatkozás tud csak leállítani. Azért mondom, hogy állítólag, mert a többnyelvű kavalkádból alig jött le magára a történetre vonatkozó pontos információ, de hogy végignevettük az egészet, az biztos. Könnyedek voltak, igazán játékosak, s játékidejükön kívül és belül hallatlanul intelligensek. Rendezőjük: Petr Hasek.

Zsarnok szerelem - Geisslers Hofcomoedianten, Csehország

Műkedvelők
- japánok, franciák, olaszok

Bár a magyar előadásokat hosszú idő óta egy ember válogatja (jelen esetben Solténszky Tibor), a kazincbarcikai fesztivál kiszámíthatatlan eseményei közé tartoztak mindig a honi és külföldi intézményi kapcsolatok révén meghívásra kerülő külföldi előadások. Most javarészt úgy alakult, hogy a nálunk kőszínházinak nevezett, lesajnáló értelemben "vidéki hivatásos"-nak mondott stílust  követő együttesekből három is ide került. Magukat nagyon komolyan vevő, szépen öltözött, eltérő korú és eltérő foglalkozású japán asszonyok álltak össze, hogy egyik templomuk legendáját dolgozzák fel  Találkozzunk az ösvényen címmel. A történet a következő: egy napon a Hercegnő a palotakertben töltötte idejét. Mialatt aludt, egy kígyó rátekeredett. A Hercegnő egyik udvarhölgyével és a kígyóval vándorútra kel. Számtalan kaland során rájön, hogy a kígyó egy férfi, aki szerelmes belé, s aki szerelmi bánatában öngyilkos lett. De az is lehet, hogy a Kígyó halálosan megsebesült a hercegnő férjének kardjától,  a férj tudniillik azt gyanítja, hogy (leendő?) felesége nem érintetlen immár, s ez esetleges állapothoz a kígyónak köze lehet. A hercegnő gyógyítaná a kígyót, de hiába, az elpusztul. A megöregedett hercegnő később találkozik egy fiatalemberrel, s igen megviseli őt, hogy benne a Kígyót véli fölfedezni. Mindennek szerintük az a summája, hogy a karma jelentőségének felismerése fontosabb, mint az emberi értékekhez való ragaszkodás.

Távoli világok találkozását próbálta megsegíteni a másnapi vitán a végtelen türelmű zsűri, a briliánsan fogalmazó, megbocsátásra kész Ascher Tamás, az éles szemű Ács János és egy Petr Michalek nevezetű rokonszenves, fiatal cseh rendező. A japánok mosolyogtak, a többi náció képviselői meg oldalt nézve hümmögtek szelíden.

A jobbára kortárs szerzőket játszó francia csapat (Compagnie Theatrale du Moulin),  Brian Friel nálunk is jól ismert darabját, a Pogánytáncot mutatta be végtelen lassúsággal. A Chioggia városából érkező olaszok (Teatronovo) Goldoni Chioggiai csetepatéját hozták, ügyesen megrövidítve, számolva szerény színjátszói készültségükkel. Korrektek, jóra törekvők, ritmustalanok voltak mindketten. Mindkét együttes jó száz évvel ezelőtt is ugyanígy játszott volna, s ötven év múlva is ugyanebben a lefúrt lábú stílben fognak játszani, ámde észrevehetően örömük telik benne.  Szelídek és jóindulatúak, figyelnek a szakmai véleményre, de egyáltalán nem szúrják szíven magukat, ha valami hibát vétenek. Van otthon rendes szakmájuk. 

Profik és iskolások

Mivel csak félidőre érkeztem, csak a híre ért el hozzám az Omszk városából érkezett, 2006-ban alakult orosz társulatnak, Alekszander Goncsaruk Színházának, akik García Lorca műve alapján mutatták be Don Perlimplín szerelme című játékukat. Az előadás, azok szerint, akik látták, gazdag, látványos, élettel teli zenés színházi produkció volt. A csoport nem képviseltette magát a szakmai értékelésen, inkább elmentek kirándulni. Nem kérték senkinek a véleményét. Harmadik díjat kaptak, Kazincbarcika város jóvoltából.

Nem láthattam a pécsi Janus Egyetemi Színháznak a zsűri által meglehetősen kuszának ítélt Majakovszkij-misztériumát, mert a szervezési ügyetlenség és a fáradt fontoskodás kizárt a nézők egy részével együtt. A megbeszélésen való harcos részvételüket mint munkájuk komolyan vételének jegyét könyveltem el magamban.

A fesztivál második díját, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus 150 000 Ft-ját a Trebla, a bárány című zenés mesejáték kapta, az ugyancsak Budakeszihez köthető Apró Színház előadásában.  A szellemmel és szeretettel teli varázslatos játék egy cigány mese lírai feldolgozása. Szereplői: Csík Andrea, Drávai Gabriella/ Drávai Zójka, Kulánda Nikolett, Tarján Veronika, Harsay Gábor Zsiráf. Rendezte: Vidovszky György.

A közönség díját nyerte el egy budapesti drámatagozatos osztály munkabemutatója, a Nyáréji ábránd címet viselő, improvizációkkal dúsított és higított, gondolati izgalommal és formai játékokkal teljes, humorban és fájdalomban pácolt Szentivánéji-variáció. Rendező drámatanáruk Perényi Balázs.

Alternatívok?

A fesztivál ez évi fődíját a Kompánia Színházi Társulat Othello kommentárok című mozgásszínházi játéka, ahogy ők nevezik, tánc-előadása nyerte el. A budakeszi művészeti iskolából kinőtt csapat Lukács László vezetésével dolgozik hosszú évek óta, ámde ezt a produkciót most a társulat egyik vezető táncosa (színésze), a szintén drámatanári diplomával is rendelkező Debreczeni Márton tervezte-rendezte. "A történet a bizonyosság illúziójáról szól. Két szerelmes egymásra tapadása, egymás felé fordulása saját külön mikrokozmoszukba zárja őket... rögeszmék labirintusában bolyonganak." Okos és tehetséges előadás. Bár az idézett ismertetőszöveg nem ígéri a darab elmondását és fölidézését, az egész előadáson szépen áttetszik a shakespeare-i remekmű erezete. Homályból előlépő, nagy erejű szobaszínház ez. Pontosan mozduló testek, remek zenék (zenészek: Lukács László, Heppes Miklós, Szalay Henrietta), kiváló játékosok: Németh Bottyán, Kemény Rozi, Alföldy Anna, Hantos Násfa, Mózes Zoltán, Mayer Zita, és a színész-rendező, Debreczeni Márton teszik emlékezetessé a sűrű  másfél órát. Ám ami évek múlva is visszatérő képnek ígérkezik, az az előadás központi elemét képező két élő hal látványa egy középre helyezett, különös ritmusban s igen ravaszul megvilágított üvegakváriumban. Zöld-fekete ködök és vörhenyes fénypászmák szövedékében, összezárva látható itt a páros élet, a maga fojtogató köreiben.
A Kompánia tagjai ebből a munkából élnek. Nem amatőrök, nem műkedvelők. Gondolkodó, áldozatokra kész, magukkal szemben szigorú művészek. 

(A szerző fotói)
 

*
Kazincbarcika keresi saját fesztiváljának új arcát. S bár már arra is csak kevesen emlékeznek, hogy a főtér szökőkútjában hajdanán Paál István fürdött meg egyszer botrányokozásul, a szökőkút megvan, s az emberek ma is köré gyűlnek. Amíg lehet, s ahogy lehet. 


GABNAI KATALIN

 

NKA csak logo egyszines

1