Valló Péter mindig sok érdekeset, okosat mond az általa megrendezett darabokról. És mindig meglep a nyilatkozataival. Nem értem, miért nem látok az elmondottakból semmit az előadásokban, a színpadon. Ezúttal a Komáromban Lumpok címmel előadott A proletárok színpadképének indoklásával lepett meg. A maga tervezte látványról ezt mondja a műsorfüzetben: „A 19. századot, mint reális színpadi látványt azért nem akartam, mert a darab maga is az illúziók világában játszódik, csupa költött valóság minden szereplő élete. Csupa vágy, csupa nem létező reménykedés, tévút, kerülőút, görbeút, satöbbi … és inkább csak fel akartam mutatni, milyen volt az a miliő, amiben éltek, de mivel állandóan változnak a terek, szobák körülöttük, az egész olyan lesz, mintha régi fényképek lennének. Ez egyfajta illúzióvilágot, illúziók installációját próbálja a szereplők köré vetíteni, ugyanakkor megőrizni a hangulatot, ami a szereplők körül anno ténylegesen létezhetett. Én azt remélem, hogy érteni fogják a nézők és szeretni, és a látvány elemeli a művet ettől a földhöz ragadt realitástól, s ad valami olyan esztétikailag újszerűt, ami a nézőket közel hozza az előadáshoz.”

 

lumpok01
Holocsy Krisztina


A színpadon kétségkívül mozgékony paravánok határolják le a különféle tereket, s azokon Dömötör Ede archívnak tetsző fotói jelennek meg a csúzi Meszlényi–Szénássy kastélyról és a komáromi Duna Menti Múzeumról. De aligha váltják be a rendező reményeit. Nem emelik el a művet a realitástól, hanem egyszerűen idegenek maradnak a darabtól, illetve mindattól, ami a darab ürügyén a színpadon folyik. Játékstílusban, hangvételben, mozgásban, mimikában semmi sem látszik abból, amiről Valló beszél. Más kérdés, hogy jót tenne-e Csiky Gergely művének, ha a földhözragadt csalók vaskos realitása valóban fölemelkedne az illúziók költött valóságába, ha a közönséges hazugságok költött vágyakként, reményekként jelennének meg. De amíg nem láttuk, nem mondhatjuk ki, hogy ez nem lehetne a darab érvényes, hatásos értelmezése. A baj a komáromi előadással az, hogy benne ez az értelmezés nem látható. A látvány magában kevés ahhoz, hogy „esztétikailag újszerűt” adjon, ha az álomszerű fotók előtt semmi több nem történik, mint a cselekmény tisztesnek mondható lebonyolítása. Gadus Erika jelmezei sem mondanak többet a figurák szokványos jellemzésénél, nem sugallnak semmilyen különös világot, nincsenek semmilyen viszonyban a vetített háttérképekkel, még az ellentét, a kontraszt sem mutatkozik meg erősen közöttük. Egyáltalán, a diszkrét háttérképek az előadás folyamán mindinkább elvesztik jelentőségüket, a néző egyre kevésbé figyel rájuk, míg végül egészen megfeledkezik róluk. A cselekmény, a vitathatatlan színészi igyekezet minden figyelmet magára von. Végtére is elég érdekes a történet, színesek az alakok, magukra vonják az érdeklődést.

 

lumpok04
Mokos Attila és Holocsy Katalin (fotók: Dömötör Ede)


A színészi alakítások között nem fedezhető fel különösebb összhang, ki-ki a maga tehetsége, stílusa, elgondolása szerint alakítja a rábízott figurát. Mokos Attila Zátonyi Bence szerepében metsző iróniával, száraz világmegvetéssel adja a cinikus csalót, aki kínosan ügyel a törvényes határok betartására, ám fölényes gúnnyal vet meg mindenféle erkölcsöt és érzést. Nincs benne semmi emberi, egy szűkös körbe, pitiáner viszonyok közé szorított Mefisztó vagy Lucifer. Holocsy Krisztina a kiöregedett örömlányból szent vértanú-özveggyé átvedlett Szederváry Kamillájában furcsa elegyet képez az egyik napról a másikra élő léha könnyelműség, a szenvedélyes pénzvágy és a kétségbeesett ragaszkodás bizonytalan státusához. Fabó Tibor Mosolygója mackós kedélyű, derűsen önironikus részeges, aki inkább kedvtelésből iszik, mintsem szenvedéllyel, játékból csal inkább, mintsem a haszonért. Olasz István a derék, becsületes, ám mérhetetlenül ostoba birkatenyésztő Timót Pált arcra is szinte valóságos bárányként jeleníti meg, s hozzá látványosan szorong és szerencsétlenkedik. Ollé Erik távolról sem hasonlít egy régészeti kutakodásba menekült tönkrement földbirtokosra, de a semmit sem értő, ostoba férjet igen jól adja. Majorfalvi Bálint igyekszik karaktert adni a reménytelenül becsületes, sértett, karrierre és igaz szerelemre reménytelenül sóvárgó ifjú szükségképpen fakó alakjának, Tar Renáta pedig a tisztességtudásban felnevelődött lány érzelmeinek erősségét, lelki világának gazdagságát hozza elő magából olykor egészen meggyőzően. Elzáé a legnehezebb szerep, aki először Zátonyi Bence egykori áldozatából legfontosabb segítőtársává lett, majd ugyanő egyszer csak megváltozik, leleplezi az egész csalást, ezzel lehetővé téve az obligát boldog véget. Az első változást, amely a darab cselekményének kezdete előtt ment végbe, és mélyen igaz, életből vett, utólag kell érzékeltetni. Holocsy Katalin pontosan játssza el az érzelmi kettősséget: utálja a szélhámost, de az anyagi érdek, a várható haszon reménye könnyen teszi szövetségesévé a kiábrándult, erkölcsi tartását rég elvesztett asszonyt. A másik fordulat viszont, a lelkiismeret felébredése, a morál szentimentális diadala mai színészi normák, mai színházi ízlés keretei között eljátszhatatlan.

 

lumpok14
Fabó Tibor, Majorfalvi Bálint és Tar Renáta


Egyáltalán, az egész boldog vég lényegében agyoncsapja a darabot, semlegesíti az erőteljes társadalomkritikát, az éles szemű és elméjű emberábrázolást, a mű igazsága helyére hazug illúziót csempész. Valló Péter rendezőként megpróbál úgy tenni, mintha ott sem volna. Nem próbálkozik a szokványos ironizálással, még kevésbé merészebb leleplező gesztusokkal. Csak mintha elharapná a befejezést. Nincs hangsúlyos hepiend, nem úszik boldogságban a színpad, nem úszik könnyekben a publikum, de más sincs helyette. Mindössze összecsapottnak, elkapkodottnak hat az előadás lezárása.

Éppoly végiggondolatlan, mint a címválasztás. Minden eddigi változatban, amivel helyettesíteni próbálták az időközben ellehetetlenült eredetit, A proletárokat (Ingyenélők, Mákvirágok, Prolik), volt valami ráció, valamennyi igazság. Ebben nincs. Lumpnak legföljebb az iszákos zugírász, Mosolygó lenne mondható, ha olykor elegendő pénze akadna egy-egy kiadós lumpoláshoz.


ZAPPE LÁSZLÓ

 

NKA csak logo egyszines

1