A látszat csal. Közelről például kiderül, hogy ami távolról nemzetiszín pántlikának látszott Balog József MASZK-elnök és Thealter-főszervező kalpagján, az valójában nem az, piros helyett rózsaszínes-narancssárgás, zöld helyett világoskék csík díszíti.

Megértem lassan az idei Thealter-plakát  (egyik) igazságát: ennyi kerékpárost én még Magyarországon sehol nem láttam, mint itt, Szegeden. Tanulom a közlekedést, biciklik elől ugrálás helyett igyekszem tiszteletben tartani a járdára felfestett jeleket. A helybeliek színházba is így járnak, előadások előtt résnyi hely sem marad a Régi Zsinagóga kerítése mellett az odaparkolt bicikliktől. Ami a plakáton szereplő halakat illeti, ha folytatódik ez a nyári monszun, lassan kijjebb merészkedhetnek a Tiszából.

A Thealter tiszteletére még a villamosok is megálltak Szegeden ‒ mondhatnám, de nem lenne igaz. Pedig tényleg leálltak egy órára a megnyitó délutánján, de valami más csaphatta ki a biztosítékot, nem ez a nyárközépbe huszonkettedszer is belesimuló fesztivál. Ami 2012-ben kétszeresen is feszt(ivál), hiszen a neve Thealter Fesztre változott, jelezvén, hogy a MASZK Egyesület és a Független Előadó-művészeti Szövetség közös rendezvénye az idei.

Elérkezett az utolsó nap, a díjkiosztó gála s a tapasztalatok összegzése. A POSZT művészeti vezetője és a versenyprogram egyik válogatója, Bicskei István (Bütyök) némi aggodalommal tekint a jövőbe. Az izgalom s az öröm perceit Szkárossy Zsuzsa örökítette meg.

Vajon mire gondolhat éppen Kovács Márton zeneszerző és Mohácsi János rendező, a szombathelyi Weöres Sándor Színház Szentivánéji álom előadásának alkotói egy hozzászólást hallgatva a szakmai beszélgetésen? Mert ez a nap is így kezdődött, szakmai beszélgetéssel délelőtt 11-kor. A folytatásról szóljanak Szkárossy Zsuzsa fotói.

Jó időnk van, igaz ugyan, olykor belénk nyomja az esőgravitáció a párát, s lesz belőle gőz. A magam részéről várom azt az előadást, történést, programot, ami kiengedi.
Mert miről beszél(get)tek azóta, hogy a színház előtt lufik szálltak az égbe?

Haladjunk most Szkárossy Zsuzsa képeit követve visszafelé az időben: a napot - eltekintve a versenyprogram előadásaitól - a HoppArt Klub zárta a Zsolnay Kulturális Negyedben. Koncertjükön slágerek hangzottak el többek közt a 80-as, 90-es évekből, valamint saját produkcióik zenei anyagából.

Egy ismerősöm kesergéseiről jutott eszembe. Mondta, csökken a gazdag tárgyi világot kívánó produkciók száma, ritkán érkezik megrendelés vidámparkra, oszlopfőkre, kastélyokra, faragott-festett bútorokra. Valamire, amivel pénzt is lehetne keresnie egy grandiózus munkákhoz szokott díszlettervezőnek.