Már a bölcs rómaiak is tudták, hogy Habent sua fata libelli, azaz megvan a könyveknek a maguk sorsa. Egy bizonyos Terentianus Maurus írta le a gyakran idézett sort Carmen heroicum (Hősköltemény) című művében az időszámításunk utáni második század végén, tehát több mint egy évezreddel azelőtt, hogy Gutenberg feltalálta a mozgatható betűkkel való nyomtatást. Azóta jó néhány olyan könyv látott napvilágot, amelynek a megjelenése körüli kálváriája túlnőtt tartalmának valódi jelentőségén.

 

babenciklopedia


Hogy ez lesz-e sorsa A bábművészet világenciklopédiája című nagyszabású vállalkozásnak is, azt majd az utókor fogja eldönteni. Mi, akik részt vehettünk a három évtizeden át húzódó vitákban és csatározásokban, vagy – mint én magam is – legalább az utolsó szakaszban bábáskodhattunk hosszú vajúdás utáni megszületésénél, csak reménykedhetünk, hogy a vállalkozás értékei feledtetni fogják a csalódásokat, a sokszor reménytelennek tűnő várakozást, a küzdelmek során szerzett sebek pedig nyomtalanul begyógyulnak. Az a közel háromszáz munkatárs, aki szerzőként, a tudományos tanács vagy a szerkesztőbizottság tagjaként, a projekt irányítójaként vagy lektorként, fordítóként, technikai munkatársként vette ki a részét a munkából, egyszer talán büszkén írja majd bele szakmai önéletrajzába, hogy jelen volt a világ első bábenciklopédiájának létrehozásánál. Most mindenesetre örömünnepet ül az UNIMA, a világ bábművészeinek nemzetközi szövetsége, úgy is, mint a kötet létrehozója és úgy is, mint szellemi tulajdonosa: a nyolcvanesztendős szervezet méltó ajándékkal lepte meg önmagát és tagjait.

Mint az UNIMA jelenlegi főtitkára, a kanadai Jacques Trudeau Egy harmincéves álom című bevezető írásából valamennyi érdeklődő megtudhatja: 1978-ban született meg a gondolat, hogy a nagy színházi világenciklopédiák, az Encyclopédie du Théâtre contemporain, 1850–1950, a tizenegy kötetes Enciclopedia dello spettacolo, az ötkötetes Tyeatralnaja enciklopegyija és mások mintájára készüljön valamiféle bábjátékos lexikon. A javaslatot először Szilágyi Dezső fogalmazta meg, aki akkoriban a Kiadványi Bizottság elnökeként több reprezentatív antológiát szerkesztett, és akinek a munkájáról a bevezető nagy tisztelettel és szeretettel emlékezik meg.

Hosszas tervezgetés és előkészítés után a szervezet egykori főtitkára, Jacques Félix 1994-ben kérte fel Henryk Jurkowskit, a kiváló lengyel bábtörténészt, az UNIMA korábbi főtitkárát, alelnökét majd elnökét, jelenleg tiszteletbeli elnökét, hogy dolgozza ki az Enciklopédia koncepcióját, és kezdje meg az előkészítő munkálatokat. 1995-ben megjelent egy brosúra, amely ismertette a projektet, 2000-ben pedig – az UNESCO anyagi támogatásának köszönhetően – a Magdeburgban megrendezett kongresszuson az UNIMA Tanács tagjai kézhez kapták azt a 64 oldalas, színes képekkel illusztrált mintát („sample pages”), amely ízelítőt adott a majdani kiadvány szócikkeiből.

Ettől kezdve valamennyi tanácsülés és végrehajtó bizottsági összejövetel deklarálta, hogy a következő esztendők kiemelt feladata az ekkor már csak „WEPA”-ként (World Encyclopaedia of Puppetry Arts) emlegetett nagyszabású projekt megvalósítása. Egyes szócikkek szerzői már korábban megkapták a nemzeti központoktól a felkérést, így 2001-re elkészült egy több száz oldalas anyag, amelyről a szervezet akkori elnöksége több alkalommal vitát rendezett. Ezután a lendület alábbhagyott, mert Jurkowski professzor lemondott a főszerkesztői feladatok további ellátásáról. A 2004-ben Rijekában megválasztott elnökség újból napirendre tűzte a projekt folytatását. Az addig befektetett 200 000 euró mellé azonban további mintegy 300 000 euróra volt szükség a megvalósításhoz. Margareta Niculescu, a szervezet új elnöke különböző francia kiadókkal vette fel a kapcsolatot. Többféle terv született, a legolcsóbb, paperback változatot, amelyben külön kötet tartalmazta volna a szöveget és egy másik a képanyagot, hamar elvetettük. Az esélyes kiadók (Laffont, Acta Sud és mások) közül a Montpellier-ben működő L´Entretemps került ki győztesen, elsősorban azért, mert számos színházi és bábszínházi tárgyú könyv jelent már meg a gondozásában.

Kezdettől fogva világos volt, hogy a kötet kiadására csakis Franciaországban van esély. Egyrészt mert az UNIMA főtitkársága évtizedek óta – az UNESCO és a franciák hathatós anyagi támogatásával – egy patinás francia kisvárosban, Charleville-Mézières-ben működik, másrészt pedig, mert aligha lehet más ország, esetleg országok, még kevésbé magánszemélyek szponzori segítségére számítani. De hamarosan az is kiderült, hogy a Kulturális Minisztérium, a Champagne-Ardennes-i régió, Charleville-Mézières város főtanácsa és a főszponzor, a Francia Nemzeti Könyvcentrum csak akkor támogatja a tervet, ha a könyv franciául jelenik meg. Ez azt jelentette, hogy az angol nyelven elkészült és anyanyelvi lektorok által ellenőrzött sok száz oldalnyi kéziratot teljes egészében le kellett fordíttatni. A fordítás hatalmas és költséges munka, további hibalehetőségek forrása, nem beszélve arról, hogy a franciául olvasók köre szűkebb, mint az angolul tudóké.

Lassan hozzá kellett tehát szoknunk, hogy dédelgetett gyermekünket, akit eddig WEPÁ-nak becéztünk, ezentúl EMAM-ként (Encyclopédie mondiale des arts de la marionnette) kell emlegetnünk.

Az új főszerkesztő, a francia Thieri Foulc, aki átvette Henryk Jurkowski munkáját, gyakorlott kiadói szakember, számos színházi tárgyú könyv munkatársa. Már az első megbeszélés alkalmával sikerült számos további tennivaló szükségességéről meggyőznünk. Egyetlen személyes emlékemet említem ezzel kapcsolatban: azt az észrevételemet, hogy többek között a magyar anyag is alapos revízióra szorul – hiszen a szövegek a nyolcvanas évek közepén készültek, amikor mindössze négy hivatásos bábszínház működött az országban, így a kéziratok többsége szinte kizárólag az Állami Bábszínházról szólt –, Margareta Niculescu többször azzal hárította el, hogy egy enciklopédia nem igazodhat a napi eseményekhez. Thieri Foulc az érvelésem nyomán mégis megbízott a magyarországi szócikkek kiegészítésével.

Mint az eddig elmondottakból kiderül, olyan kötetet ismertetek, amelynek a munkálataiban magam is részt vettem. Székely György korábban elkészült szócikkeinek egy részét kiegészítettem a rendszerváltás utáni helyzet ismertetésével és az újabb nemzedékek legfontosabb képviselőinek bemutatásával. Írtam néhány új szócikket olyan személyekről, akiknek a hiányát méltatlannak éreztem (Blattner Géza, Rév István). Tagja voltam továbbá annak a nyolctagú tudományos tanácsnak, amely az európai bábjáték szaklektori munkáit végezte. Mindez azért érdemel csupán említést, mert az adott körülmények között sokszorosan meg kell fogadnom Henryk Jurkowski tanácsát, aki a 2009. szeptember 25-i charleville-i könyvbemutatón ezt mondta: „egy újszülöttnek nem illik már a születése pillanatában a fogyatékosságait emlegetni. Egyelőre örüljünk, hogy végre-valahára világra jött.”

Az újszülött súlya egyébként 3 kilogramm, a hossza 29, a szélessége 24 centiméter, a terjedelme 862 oldal, 400 fotót és ábrát, 1200 szócikket, tanulmányt, történeti áttekintést, hosszabb-rövidebb esszét tartalmaz.

Ha tehát szót fogadok Henryk Jurkowskinak, és az ilyenkor szokásos bosszúságaimat félretéve csakis a vaskos kiadvány erényeiről tájékoztatom az érdeklődőket, akkor első helyen a nagyigényű vállalkozás nemzeti szócikkeit említem: a türelmes olvasó előtt kétezer év egyetemes bábtörténete bontakozik ki országokra és földrészekre bontva, amelyet a történelmi áttekintésekben szereplő személyek szócikkei tesznek teljessé. (Ez utóbbi természetesen a legkényesebb része az Enciklopédiának, hiszen a terjedelmi korlátok elsősorban itt szabnak határt a teljességre való törekvésnek.) Kiválóak továbbá a tömör írások azokról az írókról, képzőművészekről, zenészekről és színházművészekről, akik különös vonzalmat éreztek a bábművészet iránt, és/vagy akiknek tevékenységét a báb mint kifejezőeszköz befolyásolta. (Haydn, Kleist, Maeterlinck, García Lorca, Gordon Craig, Gaston Baty, Klee, De Falla, Kantor és mások.) Nagyon szemléletesek a különféle bábtechnikákat sematikus egyszerűséggel bemutató, lényeget megragadó, világos illusztrációk. És bár a főszerkesztő-váltás meg a gyakorlati tennivalók elhúzódása miatt óhatatlanul keletkeztek bizonyos aránytalanságok (nem minden ország a bábművészetben betöltött szerepével arányos terjedelemben van jelen), azért mind a két szakaszra szakadó irányítás, mind pedig a nyelvi váltás hozott nem várt eredményeket. Az előkészítés szakaszában Henryk Jurkowski jelenléte garantálta a szócikkek többségének magas színvonalát, az utolsó négy évben Thieri Foulc a kiadói tennivalókat irányította biztos kézzel és imponáló hozzáértéssel. A franciák belépésének pedig – sok egyéb mellett – a képanyag gazdagodása köszönhető; több franciaországi múzeum, köz- és magángyűjtemény különleges értékeinek fotói kaptak így először nemzetközi nyilvánosságot.

Ha valakinek némi vigaszt jelent A bábművészet világenciklopédiája küzdelmes története, és netán csak most tudta meg, hogy nem csak a mienkhez hasonló szegény országokban kell sziszifuszi munkát kifejteni manapság egy-egy könyv megjelentetéséért, akkor beszámolóm nem volt hiábavaló.

Ami pedig a könyv tartalmi részét illeti, nem tudni, mikor és hogyan lesz lehetőség az utolsó időszak kapkodásaiból fakadó sok hiba és következetlenség kijavítására. A tervek szerint felkerül az internetre az angol változat, sőt, előbb vagy utóbb az UNIMA harmadik hivatalos nyelvén, spanyolul is olvasható lesz a világ első bábenciklopédiája.

Addig pedig tényleg örüljünk, hogy a harmincéves álom valóra vált.

 

 

BALOGH GÉZA

 

 

*Encyclopédie mondiale des Arts de la Marionnette

Főszerkesztő: Henryk Jurkowski, majd Thieri Foulcédition Entretemps, Montpellier, 2009

 

NKA csak logo egyszines

1