Bárka Színház

A legyek ura - William Golding legjobb, leginkább maradandó regénye, igazi klasszikus. Nem tudom, kötelezõ olvasmány-e még (a könyvtáros sem tudta, akitõl kikölcsönöztem, s aki a kötelezõ olvasmányos polcsorhoz utasított, mivel a saját példányom a sokszori költözés áldozatává vált), nos, mi régen, a gimnáziumban ajánlott irodalomként ismertük meg, még a tanulságait távolinak vélve.

Az idő mindent igazolt belőle (Déry Tibor fordítása, sajnos, kevésbé): gyorsan, bőséges példaanyaggal. Alig párszáz kilométerre innen, ugyanazt a divatos ruhát, ugyanazt a pop-rock kínálatot hallgató fiatalok, mint a mieink, öntötték le áldozataikat benzinnel és gyújtották fel őket, mészároltak le embereket és pusztítottak el falvakat. De a high-tech-ből jött amerikai katonák egy része is könnyen-gyorsan kezdett el nyakörvet erősíteni emberi lényekre és négykézláb járatni őket.

Nagyon vékony máz a civilizációé. Közhely ez már, de az ösztön, az erősebb fennmaradása és erőfitogtatása, a másik megalázásának kényszere nem hal ki, látható, analizálható valamennyi karnyújtásnyi konfliktusban.

theater.hu fotó - Ilovszky Béla

Golding gazdag, árnyalt művét - mint minden féltetten jó könyvet - aggódva indultam színpadra adaptált mivoltában megszemlélni. A Pál utcai fiúk korábbi színrevitele azonban, ugyancsak itt, a Bárkán, a jó térkezeléssel (kinn és bent), jó tempóval, és főleg a gyerekek közös munkájának kiváló kézben tartásával megbízható művész-pedagógusnak mutatta Vidovszky Györgyöt, a rendezőt, aki szerethető, pontos értelmezését adta az ismertség okán veszélyeztetett műnek.

A legyek ura esetében eleve szerencsés a Nigel Williams-féle adaptáció, s a magyar változat munkatársai a kicsit körülményes, kényeskedő Déry Tibor-fordítást is jó értelemben egyszerűsítették. Szűkszavú, a konfliktusokra összpontosító, sűrített az adaptáció.

Lakatlan szigetre zuhan egy repülőgép: rajta menekíteni akart 8-14 év közötti diákfiúkkal. Minden forma egy ideig demokratikus, örökölt, civilizált, működőképes. Az "önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra" fázisa, annak kialakulása a dráma maga.

Az első ocsúdás után a szerveződés, a tűz őrzése, a szó megadása ("a kagyló birtoklásának" rituáléja), a vezér megválasztása még etoni, cambridge-i örökség. A többi már néma csönd, vagy az evolúció lüktetése. Polarizálódás, vezér és ellenvezér, egyre vadabb és kezelhetetlenebb viselkedés, az animista rítusok felfedezése stb. Aki húst keresni, disznót ölni megy, az már akár a társát is leölendő malacnak fogja tartani. Ha botja van, szúr is, táncol is vele. Az ügyetlen, a magukból kivetkőzőktől viszolygó, az emlékek maradékát őrizgető szükségszerűen alulmarad ebben a létért való küzdelemben. Feszültség, szégyen, rettenet: mindez lezajlik a nézőben, köszönhetően a példás színészválasztás és -vezetés, valamint a tér minimalista, nem szájbarágós, nem "mutogatós" mivolta miatt (Gadus Erika, Gyevi-Bíró Eszter munkái).

Döbbenetes a kezdőkép: a kötéllétrákon csüngő áldozatok, holttestek és túlélők ingása. Hasonlóan egyszerűsített, stilizált marad a sziget, a tenger, a bozót megjelenítése, javarészt a sárga, kitömött párnákkal. A Szörny ( a szerencsétlen halott pilóta), vagy a Disznó is inkább csak rész az egészből. Hiánytalan azonban az átváltozás, az ijesztő arcfestés és húszabálás rítusa.

Óriási fegyvertény, hogy nincsenek "alakítások". A gesztusok szintjén markánsan kidolgozott az egész játék, a kétszer háromnegyed órányi játékidő. Olyan természetes hangon szólalnak meg és élnek a lélekpróbáló szituációkban a gyermekhősök, amit a "felnőttek" sok év gyakorlás után tanulnak csak vissza. Szó sincs az "itt most toppants, Gyurika"-féle dresszúrának, láthatóan másféle közös folyamat eredménye ez az érett, teljesen félelem-, manír-, sutaság- és erőlködésmentes játékmód. (Éppen a sok pozitívum miatt kínos a tévéshow-k viszolyogtató világára utaló "túlélőjáték" alcím.)

theater.hu fotó - Ilovszky Béla

Szatory Dávid megnyugtató, ugyanakkor az értelmiségi státust bélyegként viselő vezér, míg Jack, aki "úgy elaljasult", hogy öl, piros maszkot fest és örül a vérnek (csak a hangja ,mit tegyünk, mutál), ideális ellenpárja Dér Zsolt személyében.

Most is, mint A Pál utcai fiúkban, kiváló, vagyis megrendítő Péteri András Röfiként, akinek esze, szíve és főleg szemüvege is van ahhoz, hogy a szigetlétet másként is el lehessen képzelni.

Mesés Gáspárt, a magyar film régi felfedezettjét illetlen volna feltűnően dicsérni. Most is alacsony, most is harminc kiló, és most is elképesztően hiteles. Köszönet mindenkinek, aki egykor és most is felfedezte, csak óvja továbbra is ezt a törékeny tehetséget. Ugyanígy lenyűgöz a többi fiú játéka, Percevalé különösen: ő még megpróbál emlékezni a telefonszámára. Bárdi Gergő pici gyermeknek látszik, mégis hatalmas emberi tudást sűrít. Sokat mondó jelenet, amikor a "nagyok", azaz a magasabbak mögé húzódnak a "kicsinyek", köztük az ikrek is, Sameric - ahogy a regényben egybeírták -, Dóra Béla és Dóra Mátyás.

Pengeélen egyensúlyoz, aki klasszikust adaptál, s aki jórészt avatatlan gyermekszereplőkkel áll ki: Vidovszkynak és a Bárkának másodszorra is sikerült minden kételyt, tétova félelmet legyőznie.

Budai Katalin