A Gyulán rendezett I. Nemzetközi Shakespeare Fesztivál keretében - amelyen látható volt többek közt Silviu Purcãrete Vízkereszt-rendezése, és a litván Oskaras Korsunovas Szentivánéji álom-rendezése -, 2005. július 7-én konferenciát is tartottak Shakespeare mûveinek fordításairól A magyar Shakespeare címmel. Elõzõ számainkban Nádasdy Ádám, Oroszlán Anikó és Kállay Géza tanulmányát közöltük. Most Kocsis Katalin írásával folytatjuk a sort.

Shakespeare Titus Andronicus című drámájának az alábbiakban vizsgált három magyar fordítása közül az első a XIX. században született, Lévay József készítette, elsőként. A második fordítás Vajda Endre munkája, már a huszadik század első felében, a harmadikat Tandori Dezső készítette a kaposvári Csiky Gergely Színház részére 1997-ben.

A szövegek vizsgálatakor a formai oldalon a dráma szerkezetét, az eredeti rímek visszaadását vizsgáltam. A tartalmi oldalon a nyelvjátékok átültetését, valamint azt, hogy hogyan sikerült az egyes fordítóknak visszaadni az angol eredeti metafora- és képrendszerét.

II. A forma átültetésének kérdése:
a rímelő sorok fordítása

A legtöbb rímet Vajda Endre fordítása őrzi meg, bár Lévay Józsefhez hasonlóan ő sem adja vissza mindet. Lévay szinte csak az ötödik felvonásban követi többé-kevésbé az eredeti szöveget, annyi eltéréssel, hogy nem mindig azok a sorok rímelnek, amelyek az eredetiben. Ezt ellensúlyozzák bravúros megoldásai: még arra is figyel, hogy az eredetiben olyannyira hangsúlyos rímhívó és -felelő szókat vissza tudja adni, ami a drámának ebben a részében fontos lehet. Ebben Tandori sem következetes: Vajdánál kevesebb rímet fordít, és e tekintetben nem tesz különbséget a dráma hangsúlyos és kevésbé hangsúlyos részei között.

Titus fiának halálakor jelennek meg a következő rímelő sorok: "O Titus, see, O see what thou hast done, / In a bad quarrel slain a virtuous son." (I. 1. 342-343.) Ezt egyedül Vajda adja vissza: "Ó Titus, Titus, nézd meg, mit csináltál / Rossz vitában egy jó fiat levágtál." Ennél a résznél Tandori talán fontosabbnak ítélte Tamora fiainak a vadászattal kapcsolatos kijelentését, amit már ő is rímbe szed, és ez a rím Lévaynál is megjelenik. Az eredetiben: "Chiron, we hunt not, we, with horse nor hound, / But hope to pluck a dainty doe to ground." (II. 2. 25-26.) Vajda átveszi a rímelő szavakat Lévaytól, akinél így hangzik: "Vadászni, Chiron, nincs ebünk s lovunk, / De itt mi mégis őzikét fogunk." Vajdánál pedig: "Chiron, nincs vadászebünk vagy lovunk, / De egy szép őzet tán mégis fogunk." Ezeknél a fordításoknál Tandori jobban visszaadja az eredeti szöveg hangulatát, konnotációját: "Chiron, kutya és ló se kell nekünk, / De egy ünőt ma még lefektetünk." Azt a részletet, amikor Tamora Lavinia megbecstelenítéséről beszél, csak Tandori fordítása adja vissza rímekben. "So should I rob my sweet sons of their fee: / No, let them satisfice their lust on thee." (II. 3. 178-179.) A magyarban: "Ugyan már? Vár rád ez a két gyerek: / Hadd döfködjenek! fetrengessenek!" A "döfködés" többértelműségét az egész darab folyamán kiaknázza Tandori (Shakespeare más kifejezéseket használ ezeken a szöveghelyeken) a kegyetlenség, a hatalom és a szexuális töltet jelentésében, mint ahogyan a színpadon megjelenő kard is lehet mind a hatalom és a kegyetlenség jelképe, mind fallikus szimbólumként a szexualitásé. Ez a kétértelmű szó a magyarban hasonlóképpen köti össze a két jelentésmezőt: a hatalom-kegyetlenség és a szexualitás kapcsolódik össze. Elsősorban Tamora fiai és Aaron használják a darab során ezt a szót mindkét értelemben, jobban mondva a két értelmében egyszerre. Aaron a következő tanácsot adja Chironnak és Demetriusnak: az erdőben "döfködjétek meg a kis vadat" (II. 1. 130.). Hasonlóképpen, amikor Tamora fiai meg akarják ölni Aaron gyermekét, Aaron ezt a szót használja: "Én jókor döfök" (IV. 2. 87.). Ezzel a kifejezéssel egyszerre utal arra, hogy Tamora a szeretője volt, és arra, hogy ha megtámadják a gyermeket, meghalnak. (Az eredetiben így hangzik ez a sor: "Sooner this sword shall plough thy bowels up.")

A rímek utolsó nagy csoportja a lakomajelenetet erősíti fel az angol szövegben, ahol a rímhívó szavak és a felelő szavak szintén külön hangsúlyt kapnak:

"Sat. What, was she ravish’d? tell who
did the deed.
Tit. Will’t please you eat? will’t please
your highness feed?" (V. 3. 53-54.)

Itt Shakespeare még egy sorközi rímet is beiktat. A második sor mindkét ríme felel az elsőre, értelmileg is: arra a kérdésre, hogy ki gyalázta meg Laviniát, ő az étellel válaszol, amit Tamora fiaiból készített, vagyis a kérdésre felel. Lévay megoldása:

Sat. "Hát meggyalázták? Szólj, kié
e vétek?"
Tit. "Nem tetszik enni? Felség, itt
az étek!"

Mindhárom szót nem tudja belefoglalni Lévay a szövegbe, de azt megoldja, hogy ugyanaz legyen a hívó- és a felelőszó, amelyek így a magyarban is kellő hangsúlyt kapnak. Vajda és Tandori ezt nem adja vissza. A következő sorpár:

"They ravish’d her, and cut away
her tongue;
And they, ’twas they, that did her
all this wrong." (V. 3. 57-58.)

Itt a "nyelv" szó esik a hangsúlyos helyre, ami az egész darab folyamán fontos, motivikus szerepet tölt be. Vajda és Tandori itt sem rímes formában ülteti át a szöveget. Lévay kiterjeszti a rímelő sorokat és egy helyett két pár rímet használ:

"Miért ölted meg lányodat? Szegény!"
"Chiron s Demetrius volt az, nem én;
Ők szennyezték be, nyelvét metszve ki,
Ők, ők szerezték mind e vészt neki."

Talán nem volt szerencsés ez a túlzás, hiszen a szöveg hangvételét is lágyítja az egész darabban Lévay, és itt a rímekkel olvasva már olyanná válik a fordítás, mintha egy romantikus ballada lenne. Itt már nem tudta a "nyelv" szót kulcspozícióba helyezni, de a kimetszés, ami a "nyelv" szó jelentésköréhez tartozik a darabban, pótolhatja az eredeti kifejezést, ha nem adja is vissza annak összes jelentését. A következőt nem fordítja le Lévay sem, és a negyedik idézet lefordítása még kevésbé elegáns, mint az előző volt. Az eredeti:

"Whereof their mother daintily hath
fed,
Eating the flesh that she herself hath
bred." (V. 3. 61-62.)

Itt is, mint az előző példákban, fontos, hogy mely szavak kerültek a rímpárba. Tamora, aki előzőleg világra hozta fiait, most lenyelte, megette őket, vagyis visszakerültek oda, ahonnan jöttek. Ez is a darab képrendszerének, metaforikájának fontos részét képezi. A következő idézet, amit mindhárom fordító visszaad a magyarban:

"Sat. Die, frantic wrench, for this
accused deed.
Luc. Can the son’s eye behold his
father’s bleed?
There’s meed for meed, death for
a deadly deed." (V. 3. 64-66.)

Itt is - részben a szóismétlésekből adódóan - több rímet is találunk, a harmadik sor belsejében is. A fordítók megoldásai: Lévay:

"Halj meg, vad őrült, átkos tettedért.
Mint nézze gyermek a szülői vért?
Szeget szeggel, halált halálért."

Vajda átveszi az első két rímet, de a harmadikra jobb megoldást talál, bár szintén ragrímet.

"Halj meg, bolond agg, átkos
tettedért!
Láthat fiú hulló apai vért?
Halálért halált, fogat fogért!"
Tandori csak a második és a harmadik sort adja rímmel vissza:
"Szörnyű öreg, pusztulj gaztettedért.
Apám vére vérbosszúért kiált:
Magad kérted - itt hozom a halált!"

Az utóbbi megoldás talán azért jobb, mert nem ragrímet használ a fordító. Magát a formát azonban kétségkívül Lévay adja vissza a legteljesebben.

Összességében tehát egyik fordító sem ültette át teljes hűséggel a formát. A legkövetkezetesebb Vajda fordítása, de az utolsó idézett részben hiányzik a csúcspont alátámasztása a rímes sorokkal, ahogyan az az eredetiben hangsúlyt kap. A rímes sorokra figyelni kell, hiszen Vas István szerint "ha Shakespeare prózából versre vált", az azt jelenti, hogy "most urak beszélnek, vagy - most kezd komolyra fordulni a dolog".1 A Titus Andronicusban az utóbbiról van szó.

III. Tartalmi oldal:
a nyelvi játékok és a motívumrendszerek fordítása

Abban is megfelel Vajda fordítása Babits Mihály fordítói elveinek, hogy a nehezen vagy egyáltalán nem lefordítható nyelvjátékokat nem törekszik teljes tartalmi hűséggel visszaadni, hanem inkább a játékra fekteti a hangsúlyt, Lévayval ellentétben. Lévay ragaszkodik a forma minél hűségesebb visszaadásához, azzal együtt, hogy mégis átalakítja a shakespeare-i nyelvet.

A szöveg jelentéssíkja Vajda fordításában nem szenved csorbát. Például:

"Dem. Villain, what hast thou done?
- "Gazember, mit tettél?
Aar. That which thou canst not undo.
- Mit nem-tetté nem tehetsz.
Chi. Thou hast undone our mother.
- Nemtelen voltál anyánkhoz.
Aar. Villain, I have done thy mother.
- Sőt kimutattam nemem.
Dem. And therein, hellish dog,
- Épp ezzel voltál nemtelen."
thou hast undone her."
- (Vajda, IV. 2. 74-78.)

Míg az angol szöveg a "do - undo" ige többjelentésűségével játszik, addig a magyar a "nem" szó jelentéseit aknázza ki. A szöveg tartalmi oldala nem módosul, a nyelvjátékot pedig teljes mértékben visszaadta a fordító. Ez az idézet Lévaynál így hangzik: "Gazember, mit tevél? / A mit te nem tehetsz már semmivé. / Megrontottad anyánkat. / Inkább megépítém. / Ezzel rontád meg." Azzal, hogy ragaszkodik a "tenni" igéhez, hiszen az angolban is a "do" ige szerepel, elveszti annak lehetőségét, hogy magát a játékot visszaadhassa. Tandori mindkettőt visszaadja egyszerre, és még az eredeti szöveg hangvételéhez is közelebb kerül, mint Vajda: "Mit csináltál? Mocsok! / Amit nem bírsz visszacsinálni. / Mit csináltál anyánkkal? / Hát felcsináltam. / Ezt csináltad vele, rohadt gazember!"

A harmadik felvonás második színében, mikorra Lavinia elveszítette nyelvét és kezeit, és Titus is levágta a kezét, a családi ebéden Marcus mondatára, melyben említette a "kéz" szót ("Szégyen, testvér ajánlani, hogy gonosz / kezet emeljen önmagára." Vajda, 21-22.), Titus így reagál: "O handle not the theme, to talk of hands" (29-30.). Lévay: "Ne késztess a kézről beszélni". Ez a megoldás nem igazán jó, nem egyértelmű benne a szójáték. Lévay itt is inkább a szó szerinti fordításra törekszik. Vajda megoldása érdekes, mert ő a nyelvet is belefoglalja a mondatba: "Ne legyen nyelved többé kész a kézre", de a szójáték itt sem jelenik meg. Tandorié a legjobb megoldás: "Ha szólni kezdesz, több szó ne legyen / A kézről - ne gyötörd csonkjainkat! / Csonkold beszéded!" Igaz, két sor helyett két és fél sorban adja vissza az eredetit, de a "Csonkold beszéded!" emlékeztet az eredeti szöveg fekete humorára. Tandori az a fordítók közül, aki szinte túlzásba viszi, "túl sokat" fordít. Olyan megoldásokat visz a szövegbe az előző példához hasonló módon, amelyek az eredetiben nincsenek meg. Tovább gondolja a szöveget, teljesen kiaknázva a játék adta lehetőségeket.

Bár a darab többek szerint nem nevezhető tragédiának,2 és a "kompozíció itt-ott szétesik",3 mégis van egy szervező erő, ami egységessé teszi a szöveget. Ez az összetartó erő a dráma metaforikája-szimbolikája. A metaforák összefüggő rendszert alkotnak a darabban, amely rendszer elemei archetipikusan függenek össze egymással.4 A rendszer közepén a sírgödör található, különböző megjelenési formáitól körülvéve: üreg, verem, "ahová behullanak a testek, és ahonnan kikél a tenyészet és a romlás" (Géher); ez az anyaméh is, a föld öle vagy gyomra, "mely válogatlanul visszafogadja magába a bűnt és az erényt." (Géher)5 A többi metafora ennek a központinak rendelődik alá - mint egy rendszer részrendszerei jelennek meg.

A gödörmetaforika az egész darabot átszövi, a "Barlanglakó bűnök"6-re utalva. (A képrendszer összesítve jelenik meg a handouton látható táblázatban, ahol az egyes megjelenések fordításai összevethetők az eredetivel.) Shakespeare, és így a fordítók is sok metaforát használnak, de van egy-két fontos eltérés közöttük. A kép egyik első megjelenése az a rész, amikor Bassianus holttestét Tamora fiai egy gödörbe akarják dobni: "some secret hole" (II. 3. 129.). Lévay barlangnak fordítja, Tandori gödörnek, Vajda pedig, úgy tűnik, nem veszi észre, hogy ez a kép is a rendszerbe tartozik; olyan kifejezést használ, amely máskor nem fordul elő a darabban: "rejtett zugoly". A gödrön és ennek szinonimáin kívül ebbe a motívumrendszerbe tartozik a száj, a torok, a méh, a sír(gödör) is, az eredeti szövegben ugyanazt a vermet nevezik meg a szereplők ezekkel a kifejezésekkel, melyeket a fordítók is igyekeznek visszaadni. Lévaynál a száj egyszer jelenik meg, míg az eredetiben ötször, ha a konnotáló kifejezéseket is ide soroljuk ("blood-drinking pit, the earth’s dry appetite, devouring"), a "womb" szót gyomornak fordítja. A száj és a méh képe azért is fontos a darabban, mert a lakomajelenetben Tamora megeszi a fiait, lenyeli őket, és ahogy Titus mondja, visszajuttatja oda, ahonnan származtak, az anyjuk testében lesz a sírjuk. A száj, a torok és a méh fogalma tehát a halállal, a sírgödörrel kapcsolódik össze a darab metaforikájában.

Vajda igyekszik visszaadni a shakespeare-i szöveg összes megoldását valamilyen formában, de ő sem tudja ezt minden alkalommal megoldani, mint azt a következő részlet mutatja:

"Which overshades the mouth of the same pit" (II. 4. 82.) - "Mely éppen e verem fölé borul": itt a magyar fordításban kimaradt a száj-torok képzete. A verem szája-torka azt jelzi, hogy ez az üreg nyelte el Titus fiait. A szó tehát fontos elem a dráma motívumrendszerében, melynek kihagyása a magyar fordításból csorbítja a dráma képrendszerének erejét. Egy másik példa:

"Or get some little knife between thy teeth,
- "Vagy végy hegyes kést fogaid közé
And just against thy heart make a hole
- És vesd egyenesen szíved fölé,
That all the tears that thy poor eyes let fall
- Hogy minden könny, mit ejt szegény szemed,
May run into that sink [...]"
- Befolyjon bensőd mélyébe [...]"
(III. 2. 16-19.)

Vajda itt is kihagyta a "lyuk" szót a magyar fordításból, ami utalhat arra az üregre, ahol Lavinia bátyjainak holtteste fekszik, vagy ahol őt meggyalázták Tamora fiai. A formát viszont hűen követi a fordító: a rímelő sorokat rímmel adja vissza. A forma itt is a tartalmi sík fölé emelkedett. Ez a részlet Lévaynál a "gödör", Tandorinál pedig a "luk" szót tartalmazza.

Az is előfordul, hogy az eredeti szövegben nem szerepel a szó, csak a fordításban. Vajda egyik átültetése: "gaping hollow of the earth" (II. 4. 58.) - "a föld ásító, / Mélyöblű torka". Itt a "hollow" (üreg, lyuk) szót adja vissza a "torok" szóval.

Mint az említett táblázatból is kitetszik, mindhárom fordító igyekezett visszaadni az eredeti szöveg képrendszerét a fordításban, bár vannak olyan szöveghelyek, ahol ezt nem tudták megtenni. Ilyen például a "Pretty hollow cage" szószerkezetének fordítása. A "hollow" főnévként fordult elő korábban, ahol a torok vagy gyomor képével adták vissza. Itt melléknévként jelenik meg ugyanez a szó, így utalva vissza az "üreg" jelentésre, jelzőként Lavinia üres szájüregét írja le, melyből kivágták a nyelvét. Lévay és Vajda az "üres" melléknévvel fordítja, melyek nem utalnak az üregre, Tandori pedig kihagyja a szövegből. A "verem" szó még egyszer előfordul Tandorinál (ebben is megfigyelhető az, hogy Tandori mennyire tudatosan fordít): Tamora fiairól szólva jegyzi meg Titus: "Maguk vermébe esnek - amit ásnak". (V. 2. 143.) Lévay és Vajda nem így adja vissza ezt a sort. Az eredetiben: "And will o’erreach them in their own devices".

A gödörmetaforika rendszere a Titus Andronicusban (második és harmadik felvonás)

 

Jegyzetek

1 Vas István: "Mit nehéz fordítani?" In: A műfordítás ma. Tanulmányok. Gondolat, Budapest, 1981. 283.
2 Pl. Benedek Marcell: Shakespeare. Magyar Könyvklub. Alapkiadás: Gondolat, h. n., 1963. 87., vagy Géher István: Utószó a Titus Andronicushoz. Európa Kiadó, é. n. 131.
3 Géher: i. m. 135.
4 I. m. 139.
5 I. m.
6 "Barlanglakó bűnök, hálván sötétben" Shakespeare: Lukretia meggyalázása. Ford. Kálnoky László. 179. vsz.

KOCSIS KATALIN

 

NKA csak logo egyszines

1