Békés Megyei Jókai Színház

Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem címû regénye 1969-ben született, és az akkori magyar valóság talaján sarjadzott. Történetesen éppúgy egy újsághír adta az alapját, mint Füst Milán Boldogtalanok címû drámájának. Természetesen sok olyan részlete van Fejes mûvének, amely a megírása óta kivonult az életünkbõl, érdemei vagy bûnei (f)elismerése mellett.

Egy mai fiatal számára valószínűleg magyarázatot igényelnek az olyan fogalmak, mint vállalati beutaló, elutasított útlevél avagy disszidált vőlegény. (Azt nem is említve, hogy az infláció mennyit csökkentett annak az éttermi vendégnek a galantériáján, aki százasból nem kér vissza.) Arra is komoly téttel fogadhatnánk, hogy ma egy gyári lakatos - ha létezik még ez a kategória - igen nehezen tudná magát sikeresen álcázni görög diplomatának.

De fölösleges lenne ilyesmin fennakadni. Mert hát az emberi viszonyok, az első és hátsó szándékok, a becsvágy és a bírvágy kielégítésének módozatai a reméltnél kevesebbet változtak az elmúlt évtizedekben. Lehet, hogy a mai ifjú színháznéző számára ismeretlen fajta emberi egyed az aggódó szakszervezeti bizalmi vagy a félszobát bérlő szakmunkás. De egészen biztosan látott már olyan férfiakat, akik erejüket megfeszítve másnak, többnek próbálnak mutatkozni önmaguknál. Vagy olyan nőket, akik számára az egyetlen cél avagy lehetőség a jó parti megragadása és többé el nem eresztése.

Dengyel Iván és Lapis Erika (fotó - Veress Erzsi)
Hogy a Jó estét nyár, jó estét szerelem nem ragadt bent a korban, hanem ma is él, és néhány évente felbukkan a színpadokon, abban múlhatatlan érdeme van Presser Gábornak is. Az 1977-es vígszínházi ősbemutató óta egyértelmű, hogy ez a zenei anyag különösen értékes; Presser színházi oeuvre-jének talán legátütőbb drámai erejű és legegyénibb atmoszférájú számait tartalmazza. A zene - a sötét szépségű, balladisztikus költőiségű darabbal egyetemben - készségesen adta magát a békéscsabai színre vivők kezére. Gulyás Levente zenei vezető segítségével Király Attila rendező-koreográfus komor, puritán, szertartásos revü-tragédiává szervezte a művet.

A darabon végzett dramaturgiai, valamint zenei munka fejlett színpadi érzékre vall. Mindenekelőtt sikerült a történetet "nem fontos, hogy hányat írunk" időben tartani. Megszűrték a szövegben a konkrét korra utaló mondatokat, de nem helyezték át a cselekményt más évtizedbe. Papp Janó jelmeztervező igen leleményesen kerüli az öltözékekben a retróhangulatot, miközben egy-egy aprósággal mégis felidéz néhány archaikus divatholmit. (A legbájosabb talán a férfi táncosok fején a műbőr kalap, amikor az első osztályú dizőz, Lapis Erika Karácsony Nagy Zsuzsannája körül ropják.) A ruhák szellemesen szolgálják azt a frivolitást, amellyel a rendezés bepötytyözi a vészterhes zenés tragédiát. Ennek jellegzetes példája a gyümölcsárus lányok triója: három fehérbe öltözött, miniruhás, harisnyatartós párka kíséri a színen Viktor sorsát, hogy végül ugyanők gyászba öltözött asszonyként búcsúztassák el a gyilkossá lett szélhámost.

Székely László egyszerű és praktikus díszlete a revüszínházi alapra épít: a legfőbb elem a széles, fekete lépcső, amely mögül könynyedén előgördül néhány zártabb helyszín, különböző szobabelsők. A lépcsősor fölötti hídon foglal helyet a négyfős zenekar, Csomós Lajos vezérletével. A fehérbe öltözött színész egyszerre játszik karmestert, konferansziét, bárénekest, és még a Varga Veronikát műtő orvos szerepébe is beugrik, ha már úgyis fehérben van. Csomós képileg és hangilag is elegánsan összefogja a produkciót, például a Jó estét nyár, jó estét szerelem dallal, amelyet többféle ritmusban és stílusban énekel el, a jelenetek összekötésére és elválasztására hasznosítva.

(fotó: Veress Erzsi)
Király Attila rendezésében egy olyan fiatalember körül forognak a nők, aki külsejét tekintve nyugodtan elmehetne hollywoodi filmszínésznek, ha talán nem is az első vonalba. Vadász Gábor jóképű fiú, homlokba hulló hajfürttel, széles mosollyal, vakító fogakkal. Kicsit talán alacsony (előírásszerűen), és istenien énekli az "ember" szót a Mondd, mit ér... kezdetű dal sorainak végén. Vadász Gábor könnyed, görcsmentes Sötét ruhás fiújának nincsenek különösebb ambíciói vagy nagyszabású csalási tervei. Voltaképp hazudni sem igen akar, de hát szinte a szájába adják a nők, amit hallani akarnak tőle. A békéscsabai hölgykoszorú tagjai túlnyomórészt idősebbnek látszanak nála, amitől még valami csöndes pluszszomorúság költözik a történetbe. Viktorunk érti és látja, hogy nem csak a diplomataság vonzerejéről van szó. Ő itt nem egy esetben az utolsó szalmaszál szerepét tölti be. Színészileg az előadás több is, mint tisztességes - jó erőket mutat. Tarsoly Krisztina Katalinjában a báj mögül elősejlik a szüleivel szembeni keserű dac. Miközben kedves (és persze véletlen) jele családi beágyazottságának, hogy Tarsoly Krisztina és a Katalin mamáját játszó Kovács Edit még hasonlítanak is egymásra, ami a mosolyukat illeti. (A papa és még több más, zömök és erőteljes alak szerepében Dengyel Iván lép fel vendégként.) Jut kiragyogási lehetőség Paczuk Gabinak (Fodrászlány), Kara Tünde színészként és énekesként is kitűnően megoldja a Varga Veronika-feladványt, s elképzelni sem tudok Lapis Erikánál ideálisabb Karácsony Nagy Zsuzsannát. Sudár, fejedelmi nő, igazi nagymacska. Király Attila ezt a benyomásunkat megerősíti a koreográfiával is; a Fehér telefon számmal, a már említett férfikar odaadó, hódoló részvételével. A fordított felállás éppily kifejező a táncokban: a Kicsi görög, vigyél engem Tanganyikába kezdetű dal az összes nő és az egy szem Viktor előadásában némiképp úgy hat, mintha valamiféle parafrázisa volna a Bóni gróf Jaj, cica... kezdetű dalos udvarlásának.

Összességében azt szűrhetjük le a békéscsabai bemutatóból, hogy a hangsúlyozottan koreográfusi rendezés itt most bevált a Jó estét nyár, jó estét szerelem esetében. Ezt talán már nem kellene ideírni, de hazafelé jövet habozás nélkül kiszignáltam magamban Király Attilára a Kabarét.

STUBER ANDREA

 

NKA csak logo egyszines

1