Õ ma a legismertebb magyar bábjátékos itthon és külföldön. Rajongói közül sokan nem is tudják, melyik az igazi neve: Vitéz László vagy Kemény Henrik. Ha megkérdeznénk, a legtöbben bizonyára azt felelnék, hogy mindkettõ. Kevés komédiás van a világon, akinek neve olyan szétválaszthatatlanul egybeforrt az életen át játszott szereppel, mint az övé. Talán csak a commedia dell’arte maszkjai között akadt néhány, amelyiknek említésekor a kedvenc játékos neve egyet jelentett az egyszer s mindenkorra felvett típussal, Pantalonéval, Arlecchinóval, Dottoréval vagy a többiekkel. Az õ kései leszármazottjuk - valamennyi bábjátékhõssel, Punchcsal, Guignollal, Petruskával, Pulcinella-Polichinelle-lel, Hanswursttal, Kasperl-Ka¹parekkel, Karagözzel, Vidusakával és a többi édestestvérrel együtt - a vásári bábjáték halhatatlan alakja.

Persze Vitéz László jóval idősebb, mint a Kemény család. Hogy mikor és miként született meg, arra vonatkozóan szinte minden részletükben ellentmondásosak a szakirodalom megállapításai. Aligha bizonyítható az a feltevés, amely szerint a Jagello-királyok, Ulászló és II. Lajos korában, vagyis a XV-XVI. században kell keresnünk az eredetét. Az sem igaz, amit az egyébként bábtörténeti szempontból is igen megbízható Németh Antal-féle Színészeti lexikon szócikke állít, hogy "míg a francia nemzeti bábszínházi hős a szellemes, vidor, gunyoros, szemtelen délfrancia parasztfiú, Guignol, a német bábuhős a lapos, de kedélyes, durva humorú, egészséges filozófiájú Kasperle, a sunyi, ravasz német paraszt, addig a magyar bábuhős a lovagias, vakmerő, regényes hajlamú, virtusos, duhaj, de jószívű és gyöngéd magyar katona, éspedig a kötéllel fogott, elnyomott parasztfiú, akit üldöz a szolgabíró és a zsandár, aki megvédi a gyöngébbet és elveri a hatalmasabbat, vagyis népi hős". Ennek a jellemzésnek jócskán ellentmondanak mind a legkorábbi fellelhető játékok, amelyekben ritkán viselkedik makulátlan jellemként, mind pedig a különböző időkből fennmaradt Vitéz László-bábok, amelyek valamennyien bohóckarakterre utalnak. Sokkal valószínűbb, hogy Hanswurst és Kasperl kompilációja, amely az idők és a játékok folyamán kialakította saját önálló jellemét.

Bár már a XVIII. században fel-feltűnnek a nagyobb magyar városokban német, cseh és morva mutatványosok, igazán csak a XIX. század végére telepednek le és magyarosodnak el egy-két nemzedék után Hoferék, Glasenappék, a Hincz és a Korngut-Kemény család tagjai. Glasenappék a század végén magyar nyelvű Faustot játszanak a Népligetben, minden bizonnyal ebben az időben térnek át a Városligetben játszó Hinczék is a magyar beszédre. Ők is játszottak kesztyűs bábokkal Vitéz László-jeleneteket, de ezek inkább csak bevezetésül szolgáltak a virtuóz marionettprodukciókhoz.

A Városligetbe a Terézvároson át, a Sugár út palotáit bámulva lehetett eljutni. A Népliget a "Franzstadt" és Kőbánya szegényeinek szórakozóhelye volt. Itt a sziléziai német származású Hofer család játszott először bábszínházat, valószínűleg már a századforduló tájékán. Az ő működésükről keveset tudunk. Annál bővebb ismeretekkel rendelkezünk a Korngut-Kemény család három nemzedékéről. A nagyapa, Korngut Salamon (185?-1930) a húszas évek elejéig mutatványosként járta az országot. Volt cirkuszigazgató, bűvész és bábszínház-tulajdonos, polgári foglalkozására nézve pedig cipészmester. Egy 1912-es adóív szerint a Népligetben, bábszínház céljára bérelt mutatványos helyért 120 korona bért fizetett. Fiával, Korngut Henrikkel, a későbbi id. Kemény Henrikkel (1888-1944) 1912-ben megalapította a "Columbia" Magyar Mechanikai Színházat. A hangzatos cím nem más, mint egy marionettszínház elnevezése. Az 1000 példányban kinyomtatott reklámszöveg szerint különösen a következő műsorszámokat ajánlják a nagyérdemű figyelmébe: "1. Trónfoglalás a törpék birodalmában, vagy Egy haldokló titka, mese négy képben, írta Korngut Henrik, 2. Rózsa Sándor életéből, érdekes történeti dráma, színpadunk részére átdolgozta K. H., 3. Orosz-japán háború (tengeren), mechanikai mutatvány, 4. Egy város életéből, mechanikai látványosság. Helyárak: I. hely 40 fillér, II. hely 20 fillér. Katonák és gyermekek a felét fizetik."

A színházalapítás ötlete valószínűleg Kemény Henriktől származott, aki 1911-ben kivándorlási szándékkal az Egyesült Államokba távozott, de nem egész egy esztendő után hazatért. Az amerikai tapasztalatok alapján létrehozott színház néhány hónap alatt tönkremegy. 1920 tavaszán még egy kísérletet tesznek közösen: a Fehérvári úton kérnek építési engedélyt bábszínház létesítésére. Az apa alig egy hónap után belefárad, és fiára hagyja a színházat. Kemény Henrik csak 1926-ban telepedik le véglegesen a Népligetben. Tizennyolc esztendeig megszakítás nélkül játszik itt. 1944-ben csendőrök viszik el mutatványosbódéjából. További sorsáról nem tudni semmit.

Húsznál több Vitéz László-darab maradt fenn utána, közel ugyanennyi marionettszinopszis, néhány műsor-összeállítás és konferanszszöveg. A hagyaték általa kézírással lejegyzett darabjai, Az elátkozott malom, az Itt nem szabad énekelni, a Vitéz László borbélysegéd, A csodadoktor és a többi egy klasszikus játékforma összefoglalása, szintézise, maga az élő és továbbélő hagyomány. Benne vannak a XIX. század vándorbábjátékosainak tapasztalatai és egy kivételes erejű játékos személyes meggyőződése.

Ifjabb Kemény Henrik 1925. január 29-én született, egy esztendős tehát, amikor a család a Népligetbe költözik. Tízéves, amikor először lép a világot jelentő paraván mögé. Még nincs húsz, amikor nyomtalanul eltűnt és hiába várt apja örökébe lép.

Egy japán bunrakujátékos képzése mintegy tíz évet vesz igénybe: az első időkben a technikai ismereteket tanulja meg, majd három-négy évig a bábu lábát, újabb két-három éven át pedig a bal kezét mozgatja, csak ez után kerülhet sor arra, hogy fő mozgató, omo-zukai váljék belőle. Kemény Henrik is tíz éven át tanulta a mesterséget. A kézművességet, vagyis a sokféle típusú bábok elkészítésének fortélyait, a fa megmunkálását (Vitéz László és ellenfelei fából vannak, a papírmasé aligha bírná ki az ütlegeket furkósbottal, palacsintasütővel), a marionettek készítését és a többi műhelymunkát, valamint a bábok életre keltésének művészetét. Mint a világ valamennyi vásári bábjátékosa, ő is maga készíti a játékhoz szükséges rekvizitumokat. A kesztyűs bábokkal játszó vásári mutatványos színháza egyszemélyes játék: a párjelenetek sorozatából álló darabok valamennyi szerepét egyetlen játékos személyesíti meg.

A művészi bábjáték szerelmesei közül sokakat megihlettek a vásári játékok George Sandtól Franz Pocci grófig. Az olasz származású sokoldalú német arisztokrata a vásári játékok modorában írt bábjátékokat a bécsi Kasperltheater számára. Az első magyar művészi műkedvelő bábszínház megalapítója, Orbók Lóránd (1884-1924) Vitéz László Bábszínháza néven nyitja meg 1910-ben egy Váci utcai fotóművészeti műteremben rövid életű vállalkozását. Gazdag életútja során Blattner Géza (1893-1967) is gyakran visszanyúlt a vásári bábjátékforrásokhoz. Sajnálatos, hogy az első állandó művészi bábjáték megteremtője, Rév István Árpád (1898-1977) idegenkedett Kemény Henrik és Hinczék nyers temperamentumától, harsány rögtönzéseitől. Megvetette, alacsonyabb rendű szórakozásnak tartotta a mutatványosok előadásait. A sors fintora, hogy a pártállam első "kultúrpolitikusai" szinte egyszerre söprik el az útból az ő színházát és a vásári bábjátékosokat. A "kispolgári ízlést" és a "haladó hagyományt". Miközben intézetet hoznak létre a népművészet ápolására, lenézik és megvetik a mutatványosokat. A Mesebarlang néven megnyíló új, népi demokratikus bábszínház első igazgatója gőgösen így nyilatkozik: "Az új bábszínházban nem holmi vásári komédiások játszanak, hanem hivatásos bábművészek." Akik mellesleg akkor vesznek először bábot a kezükbe, hiszen az "élő" színháztól irányította át őket a hivatal.

Az államosítás visszahozhatatlanul elpusztította Hinczék városligeti színházát; a vurstli ma is él és virul az egykor elegánsabb és drágább Vidám Park részeként, de Hinczék marionettszínháza áldozatul esett a hatalom múltat végképp eltörölni akaró buzgalmának. Kemény Henriken nem tudtak kifogni. Népligeti bódéját államosítják, de az ÁVH hiába tart házkutatást. Vitéz Lászlót és az ördögöket nem találják. Azok egy ideje már Bálint Endre festőművész lakásán rejtőznek, hogy évek múlva új életre keljenek. A szemtelen, nagyszájú fajankó megint túljárt a hatalmasok eszén. A Népliget mutatványosbódéit hiába próbálták különféle lelkesedési hullámok életre lehelni a hetvenes évek második felében, végleg elvesztek. Csak Vitéz László élte túl az újabb pusztító hadjáratot. Talán mert mégiscsak ő volt a legéletképesebb.

Kemény Henrik állást kap az Állami Bábszínházban. Színpadra persze nem engedik, a mechanikai műhelyben dolgozhat. Gorkiji értelemben vett "egyetemeinek" köszönhetően természetesen itt is remekül helytáll. De az Obrazcovot követő-utánzó színház nem tud mit kezdeni "szabálytalan" színjátékos képességeivel. (Különös egybeesés, hogy a példakép, Obrazcov is hasonlóan jár az utolsó orosz Petruska-játékossal, Zajcevvel. Szerződteti, de a "szerepkörét" nem sikerül megtalálni.) Pedig egy időre avatott szakember kerül a Bábszínház élére Bod László (1920-2001) festőművész személyében. A népművészet szerelmese mindössze azt tudja elérni, hogy Kemény Henrik megkapja első kitüntetését, a Népművészet Mestere címet. Csekély vigasz az elvesztett édenért. Igazi színészi pályafutása csak akkor kezdődik, amikor néhány kollégájával együtt faképnél hagyja az új, munkáskáder-igazgató irányításával művészi mélypontjára érkező Állami Bábszínházat; Győrbe indulnak, ahol a Kisfaludy Színház igazgatója, Gáti György befogadja a lázadókat. A színház részlegeként működő Győri Állami Bábszínház - az első hivatásos bábegyüttes a fővároson kívül - hároméves fennállása alatt határozott arculatot alakít ki. Szerepeket írnak és igazítanak át Kemény Henrik számára, és az ő segítségével megteremtik azt a vásári bábjáték ihlette stílust, amely 1958-tól a megújuló Állami Bábszínháznak is egyik jellemzője lesz.

Kemény Henrik játéka egyszerre idézi a XIX. századi színjátszás kulisszahasogató modorát és játékstílusát, meg a gyermeki "szerepjátszás" magától értetődő kliséit. A vurstli, a Népliget kikiáltóinak harsányságát és a brettli, a kabaré komikusainak, a cirkusz clownjainak leegyszerűsítő, lényeget megragadó hanghordozását. És különleges stílusának másik éltető eleme a szófacsarás, amely többgyökerű, de keletkezését a nagyszülők és kortársaik nyelvi korlátjaiban kell keresnünk. Az első vándor bábjátékosok többsége alig tudott magyarul. Erényt kovácsoltak a hibájukból: a humor egyik forrása lesz a torzítva, rosszul ejtett szó, az akcentus, az idegen hangsúly. (Ennek is megvannak a párhuzamai a magyar kabarétörténetben.) És mindennek összetartója, habarcsa, kötőszövete a féktelen temperamentum, a tempó és a ritmus pontos kezelése.

A hiteles szemtanú, Szokolay Béla (1891-1959) így emlékezett idősebb Kemény Henrik játékára: "Akkoriban - a húszas-harmincas években - végignéztem és tanulmányoztam az összes mutatványos bábjátékosok játékát és működését. Az idősebb Kemény Henriket kimagaslóan a legjobb játékosnak tartottam. Igazi művészetet nyújtott. Hincz Károly is kitűnő bábjátékos volt, de Kemény játékában több tűz, több hit és naiv belefeledkezés volt. Hincz kissé hűvösen, józanul, kiszámítottabb hatásokkal játszott. Kemény teljesen átadta magát a játéknak, hitte azt, amit játszott s ezzel a közönségben is hitet tudott kelteni. Az ifjabb Henrik játékát ugyanezek a vonások teszik érdekessé és egyedülállóvá."

Az ifjabb Henriknek megadatott, hogy apja örökébe lépjen, tovább ápolja és fejlessze azt a hagyományt, amelynek idősebb Kemény Henrik olyan kivételes mestere volt. És az is megadatott neki, hogy hatással legyen a kortárs magyar bábművészet alakulására. Amit a negyvenes évek művészi bábjátéktörekvései nem tudtak befogadni, azt az újabb nemzedékek ámulva csodálják és beépítik saját játékukba. A lenézett vásári komédiásból kiválasztott lett. Próféta a saját hazájában. Ő az élő múlt, belőle sarjadnak azok az új hajtások, amelyek a XXI. század bábművészetét szebbé, gazdagabbá és igazabbá teszik.

Balogh Géza

 

NKA csak logo egyszines

1