Az előadás felütéseként nehezen azonosítható zörejeket hallunk. Mintha szeretkezés neszei keverednének a kisgyermek gőgicsélésével. A későbbiekre már nem jellemző az eldöntetlenség, annál inkább a pontos, szikár fogalmazás. Egy műanyag vizespalackok által határolt térben, hatásos eszközökkel, mindenféle pátosztól mentes előadást rendezett Rába Roland a Radnóti Színházban Federico García Lorca Yerma című drámájából.

„Sose hallottam egy férfitól, amint evett, hogy milyen jó ez az alma! Mentek célotok felé, anélkül, hogy finomságokba belevesznétek” – jegyzi meg epésen Yerma. A gyermekre áhítozó fiatalasszony a legfinomabban fogalmazva is előítéletesen gondolkodik, és nem ismeri a férfiakat. Nem sokkal előtte ugyanis az asszony titkos szerelme, Victortávozás közben megjegyzi, hogy az általa fogyasztott gyümölcs mennyire finom.

Az utóbbi, az eredeti szövegben nem szereplő jelenetből érzékelhető, hogy az előadás nem ballada módjára sejtet, hanem mindent kimond, megmagyaráz, főleg a férfi–nő kapcsolatra vonatkozóan, ez az interpretáció viszont szűkíti a címszereplő lehetőségeit.A rendezés hanyagolja a női princípium titokzatosságának hangsúlyozását, sokkal inkább a hétköznapok világához közelíti a történetet.Ennek a szemléletnek a pozitív hozadékaként az előadás emancipálja Juant, így nem csak a nő perspektívája érvényesül. A középpontba a házaspár ellentétes személyisége kerül: Yerma, a megfoghatatlan, a metafizikai mélységekre is fogékony nő és a racionális Juan, akit csak a tapintható, a kézzel valóban megfogható dolgok érdekelnek.

 

radnoti - yerma 16
Wéber Kata és Schneider Zoltán (fotók: Szkárossy Zsuzsa)


Yerma tragédiája a gyermektelenség mellett az, hogy elszakadt a természettől, a mégoly egyszerű, érzéki örömöktől is, mint amilyen az evés, az ivás vagy az alvás. Minden más szereplő tejet iszik, almát eszik, míg ő a vajákos Dolorestől kapott löttyöt issza, azt is csak azért, hogy minél előbb áldott állapotba essék.

Rába Roland rendezése szakít a darab előadásához fűződő konvenciókkal. Értelmezésének nem a spanyol faluban embertelen törvénnyé merevedett hagyomány, vagy a Lorca esetében oly gyakran emlegetett duende a fő szervező eleme. A sorstragédia emelkedettsége helyett az előadás egy hajdan sokat ígérő kapcsolat fokozatos szétesésével foglalkozik. Két ember nagyon szereti egymást, sok mindent megtennének egymásért, talán mindent, de mégsem jön össze az, ami egyikük, az asszony számára az élet teljességét jelentené, ez pedig a közös gyerek.

Az eredetileg háromfelvonásos darabot megszakítás nélkül látjuk, így azonban nehezen érzékelhetővé válik a néző számára az idő múlása, ami pedig fontos a történet követéséhez. Vélhetően ezért került be az előadásba – más okot nem nagyon találni rá – a Somody Kálmán játszotta Narrátor, ő közli eleinte a nézőkkel, hogy hány év telt el, vagy hogy éppen ki lép a színpadra.

A látványért felelős Menczel Róbert Juan vizespalackokkal teli raktárát tervezte a színpadra, központi helyen egy faasztallal és egy káddal. Mindkét díszletelem, különösen az utóbbi, lényeges a későbbiekben, hiszen a feldühödött Juan majd a kádba próbálja belefojtani az asszonyt.

A színészi alakítások általában jól illeszkednek a rendezői elképzelésekhez.

Wéber Katát fekete bőrkabátos, csapzott hajú Yermaként visszafojtott indulat jellemzi, némelykor talán túlságosan is. Ahol megmutathatná tépett lelkét, ott sem mindig teszi, ezért történhet, hogy az előadás néhol ritmusát veszti, és a néző figyelme elkalandozik. Wéber Yermája nem vérbő, mindenáron gyermeket akaró asszony elsősorban, hanem boldogtalan, a világot és önmagát mindenáron megérteni próbáló nő. Alakításából hiányzik az a tűz, amely ahhoz kellene, hogy azonosulni lehessen a figurával. A színésznő legszebb, nehezen felejthető jelenete az utolsó. Elindulnak egymás mellett a férjével, a nő fogja képzeletbeli, soha meg nem születő kisgyermekük kezét, néhány pillanattal később ebből a virtuális „családi idillből” jut el az asszony a férje megkéseléséig.

SzínészilegAdorjáni Bálint járt jobban aférfit a nővel egyenjogúsító rendezői elképzeléssel. Nagyszerű alakítása Juant nem kuporgató, rideg parasztgazdának mutatja. Sokkal inkább a feleségét nagyon szerető férfit játszik, aki egyszerűen nem vágyik arra, hogy utódja legyen.

Tóth Ildikó Pogány asszonyként csupa kiismerhetetlenség és rejtett dévajság. Elég csak megjelennie, és máris izgalommal telik meg a színpad. Ő a nagybetűs nő ebben az előadásban.

Mindent összevetve Rába Roland érvényes, emlékezetes előadást rendezett korunk égető problémájáról, a sok nő által nagyon vágyott, de valahogy soha világra nem jövő gyermekről.


SZEKERES SZABOLCS

 

NKA csak logo egyszines

1