Upor László Pinokkió-átiratának már a címe is jelzi, hogy meghatározó eleme a nyelv, a nyelvi játékosság. Az anagramma hangzása egyrészt összetéveszthetetlenül felidézi az ismert mesehőst, másrészt utal arra, hogy mégsem az eredeti történetet fogjuk látni. A darab ősbemutatóját 2010-ben a debreceni Vojtina Bábszínházban tartották Rumi László rendezésében, és ezt az előadást a DESZKA Fesztiválon is bemutatták. Ott azonban más címmel került színpadra. A Fából faragott, avagy Pinokkió a porondon változathoz képest az Éljen Kinoppió! szerencsésebbnek tűnik: jóval frappánsabb és játékosabb. 

 

3 Kinoppió 37

 

Carlo Collodi meséjéből és annak Alekszej Tolsztoj által átdolgozott változatából, az Aranykulcsocskából valamennyien ismerjük a kalamajkák sorába keveredő, de végül tudatlan fabábuból talpraesett kisfiúvá váló Pinokkió történetét. A darab részben az ismert jelenetekre, illetve azok variált változataira épül, és ezek közé illeszt be a szerző új, Collodinál nem szereplő részleteket. Úgy is felidézi az eredeti történetet, hogy Dzsepettó diafilmen levetíti a kivonatos változatát Kinoppiónak, éppen azért, hogy okuljon a meséből, ne legyen hiszékeny, és ne hagyja magát becsapni. A nevelődési és a pikareszk regények egyes jellegzetességeit felvonultató műben a Dzsepettótól kapott tudást Kinoppió nem tudja jól használni, újra és újra csapdába esik, és csak saját tapasztalatai segítik épülését, fejlődését, mégpedig úgy, hogy a darab végére nemcsak a feje lágya nő be, de a szíve is a helyére kerül, hiszen saját végtagjait áldozza fel bábubarátai érdekében. 

Upor László darabját azonban elsősorban nem a tartalma, hanem nyelvhasználata, nyelvi játékai különböztetik meg az eddigi Pinokkió-történetektől. A szöveg magán hordozza a kiváló műfordító és dramaturg nyelvi-irodalmi műveltségének lenyomatát, azt a fajta tudást, amelyet a mások műveivel, írói-költői nyelvével való több évtizedes foglalkozás, sok-sok szöveg szétszálazása és újraszövése adhat csak meg. Egyedi szóalkotások, játék a szavak jelentésrétegeivel, a köznyelv nyelvtani szabályainak felrúgása jellemzi a szereplők egyénített beszédmódját. A rosszban sántikáló Carramba és két cinkosa, Kanda és Rók Úr például gyakran egyszavas, a névelőt is elhagyó, az igék helyett igeneveket, főneveket használó felkiáltó mondatokban társalognak. Csak egy példa Carramba szövegéből: „Időpazar nuku! Nem tiki, nem teke, nem tória! Harcra, kacat! Csatára, csihipuhány!” A szövegben irodalmi-kulturális utalások is szép számmal előfordulnak. Ez az erősen rétegzett, megfejtendő nyelvjátékokban tobzódó, izgalmas beszédmód azonban felveti azt a kérdést, hogy pontosan kinek is szól az előadás. Válaszolhatnánk, hogy felnőttnek és gyermeknek egyaránt, és ez nagyrészt így is van. Tény azonban, hogy a szövegsodrásban még a felnőtt nézőnek is kimarad néhány nyelvi játék dekódolása, a gyermekeknél pedig (a premier közönségének jelentős részét óvodások, kisiskolások alkották) jóval több. Ez az egyórás játékidő inkább szövegközpontú első felében volt érzékelhető, a második fél órában már a kalandok domináltak, és ez a rész már teljesen lekötötte a gyerekeket. (Zárójelben: a szövegközpontúság, a nyelvi játékok többrétegűsége és a kulturális utalások sora a Varró Dániel meseregényéből készült Túl a Maszat-hegyen előadások kapcsán is felmerülhet, ott azonban annyival más a helyzet, hogy a verselés könnyedsége, a rímek játékossága sodróbbá teszi a szöveget. Upor László szövege – nem rossz értelemben – csikorgósabb.)

Pinczés István rendezésében nem bábelőadást látunk, ami adott esetben azért is érdekes, mert a mese vége éppen az, hogy teljesülhet Dzsepettó és Kinoppió álma: megkapják az áhított bábszínházat, ahol a saját történetüket játszhatják el a közönségnek. Vagyis a bábszínház lesz a jutalma és díja a buktatókkal teli, de becsülettel végigjárt útnak. A történetbe egyébként beépítették a bábirodalom olyan híres alakjait is, mint Pulcinella és Colombina. 

Az előadásban azonban a színészi játék mellett még számos más játékformát is felhasználnak, hogy a változatos helyszíneken bonyolódó mozgalmas történet megelevenedhessen. Így a diavetítésen kívül más vetítési formákat, árnyjátékot és tárgyanimációt is. A cethal gyomrában játszódó jelenetnél például egy akváriumban mozgatják a színészek a halakat vagy a kissé lassú hírvivőnek bizonyuló teknős–csiga párost, és ezt az akváriumot vetítik ki. Takács Lilla megkapó látványvilágot teremtett az előadáshoz. A díszlet meghatározó eleme Dzsepettó asztalosműhelye egy ember nagyságú, készülőben lévő fabábbal, a falon a már elkészült, bábszínházra váró bábok sokaságával és Dzsepettó feleségének időnként életre kelő képével. És ott van a külvilágba hívogató, hatalmas ablak, aminek Kinoppió nem is tud ellenállni. 

A főszerepet Szilinyi Arnold alakítja, Kinoppiója kedves, szeretni való kis csibész, de a karakter fejlődését, okosodását is meg tudja mutatni. Farkas Attila Dzsepettó szerepében az a bizonyos joviális, aranyszívű mesterember. Színfoltja az előadásnak a csak hátrafelé lépegető és visszafelé beszélő Fehér rák Balázs László alakításában. Hettinger Csaba kemény rockerhez hasonló figurát formál Carrambá-ból. Benkő Zsuzsanna Dzsepettóné és a Kék lepke szerepében is meggyőzően jeleníti meg a női gondoskodást, illetve a költészetet, líraiságot. 

Horváth Károly zenéje fontos szerepet játszik az előadás hangulati egységének megteremtésében. 

Feszes, jó ritmusú, tanulságokban bővelkedő, de nem didaktikus előadás született Upor László kvalitásos átiratából a Griff Bábszínházban, amelyet a felnőtt és gyermek nézők együtt, de más aspektusai miatt nézhetnek szívesen. A gyerekeket valószínűleg a cselekmény és a látványvilág ragadja magával, a felnőtt nézők viszont ezek mellett bátor, szokatlan nyelvi megoldásait is jobban értékelhetik.

TURBULY LILLA

 

NKA csak logo egyszines

1