Új lapot nyitott 1983. december 26-i bemutatkozó hangversenyével a hazai előadóművészet-történetben a Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar. A Kritika az „egyflekkesei" oldalán helyet adott az eseményről szóló beszámolómnak. Harmadfél évtized elteltével is megállja a helyét.
„Aligha az ťilyenünk még nem volt; legyen hát!Ť újgazdag gesztusából indult ki Fischer Iván, amikor először felmerült benne a zenekar alapításának gondolata. Aligha ezért jött össze az együttes tagsága, s kívánta eszmei egyetértését kifejezni a zenekar bemutatkozó koncertjén való részvétellel Kocsis Zoltán.
Zseniális gondolat – s lehet, hogy kizárólag a távolból, sőt: madártávlatból lehet felfedezni! –, hogy a nagy számok törvénye által színvonalukban devalválódott magyar zenekarokból (egy újabb kiválasztás segítségével) lehet jobbat teremteni! Bizonyára nem véletlen, hogy egy bürokratikus szemlélettől mentes, újító szellemű, vérbeli muzsikus képes zenei életünk meglévő adottságaiban felfedezni a kiaknázandó-kiaknázható lehetőséget. Akinek megéri a szervezés és a kivitelezés összes gondját vállalni, mert hisz a zenében – olyannyira, hogy elhitető erejűvé válik, s előadók tömegét tudja maga – s ezáltal az igaz ügy – mellé állítani.
A Fesztiválzenekar 1983. december 26-án tartott bemutatkozó hangversenyének atmoszférája ťátjöttŤ a tévéközvetítésen is. Az európai kelet és nyugat egyaránt képviseltette magát a műsoron. Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitánya stilárisan jól illett Rahmaninov III., d-moll zongoraversenye elé, melynek élményt adó megszólaltatása eredményesen járult hozzá e komponista művészetének propagálásához. Az est második felét Mozart K. 550-es g-moll szimfóniája töltötte ki. Fischer Iván a szó jó értelmében européer. Iskolázottsága, karmesteri tevékenysége a bécsi Mester avatott tolmácsolójává teszi. Meglevő (de különben hallhatatlan!) energiákat kötött le a produkcióval; az együttes zenekari teljesítménye ťmagyar csúcsŤ.
Ezúttal szemléletessé vált, hogy a dirigens olyan zenész, akinek hangszere a zenekar, a zenekar pedig olyan hangszer volt, amely érzékenyen reagált játékosának minden rezdülésére. Megindító volt látni, hogy mindenki egy emberként akarta (s tudta) kifejezni a zenei mondanivalót, s érezni, hogy elhivatottan muzsikál az együttes (pedig tagjai máskor bizonyára már bele is fáradtak a zenekari játékba). Talán a koncertet megelőző, zenén kívüli szempontoktól vezérelt viták-vélemények is hozzájárultak a felelősségérzet növekedéséhez. Remélhetőleg ezzel a koncerttel mindenkit, minden fórumon meggyőzött a Fesztiválzenekar!"
25 év elteltével sok minden módosult, ám egyvalami változatlan: a minőségigény. Ennek a követelménynek kell eleget tenniük az új tagoknak, akik számára az együtteshez tartozás munkájuk minősítése is egyben. Az 1992-től állandó együttesként működő zenekar pedig kétségkívül főműve zeneigazgatójának. A kimagasló művészi színvonal záloga Fischer Iván teljes értékű jelenléte; ő irányítja a művészi munkát, s mindig öröm ismét a karmesteri pulpituson látni, még a rangos vendégkarmesterek szereplését követően is.
A Fesztiválzenekar komolyan veszi önmagát – és sikerült kivívnia, hogy mindenki komolyan vegye őt, idehaza csakúgy, mint külföldön. Csakhamar kiderült, hogy rendkívül szerencsés volt a névválasztás; a Budapest Festival Orchestra könnyen megjegyezhető, mással össze nem téveszthető. Aki egyszer hallotta, nemcsak megjegyzi a nevét, hanem lehetőség szerint keresi a további találkozásokat produkcióival.
Ez a „komolyság" érződik akkor is, amikor vidám-szellemes muzsikát játszanak, mint például a nem sokkal a születésnapjuk előtt megjelent Rossini-felvételen. A selyemlétra-nyitány és a Semiramis-nyitány között megannyi zenekari játékosnak szólista lehetőséget kínáló művek szerepelnek. A nyitányok számos/számtalan interpretációban ismertek, a Rossini-féle humort néha már-már parodisztikussá torzítóan hatásvadásztól a zenében rejlő kontrasztlehetőségeket szélsőségesen kiaknázóig. Fischer Iván korántsem degradálja szórakoztató zenévé a szellemes muzsikát. Hagyja hatni a hangszerelést, a harmonizálást, a váltásokat, amikor a karakterizáló ritmika helyét-rangját hirtelen éneklő melódia veszi át. A vidámságnak azáltal is hagy teret, hogy nem törekszik „salaktalan", steril széphangzásra; bereccsenhet egy-egy fráziskezdő határozott kürthang, néha a felvétel már-már az élő előadás közvetlen élményét adja, amikor halljuk a különböző hangszerek hangképzésének természetes velejáró apró zörejeit. Dinamikus, vitális az előadás, és a formálás biztonsága jellemzi mindenkor. Intellektuális élvezetet ad, s lehetőséget kínál arra, hogy időről időre elmosolyodjunk.
A zeneigazgató jóvoltából az együttes repertoárja kezdettől fogva választékosan épül; az igényes műismertetések végén mindig kap tájékoztatást a hallgató, hol-mikor játszották legutóbb az adott kompozíciót. Gyakran lépnek fel külföldi szólistával – aligha tévedhetünk azt állítva, hogy a vendégművészeknek is kitüntető ezzel a zenekarral játszani. A közönségnek pedig házhoz jön a nagyvilág! Amikor hazai művészek a szólistáik, ők főként a külföldi szerepléseknek örülhetnek: a zenekar iránti érdeklődésből nekik is jut bőségesen a turnék során.
Csak örülni lehet (szabad) annak, hogy van egy olyan magyar zenekar, amelyet osztatlan elismeréssel fogad a külföld. A népszerűség általában nehezen megragadható – ám a 25. születésnapot megelőző időszakban még ez is sikerült, karmesternek és zenekarának egyaránt. A világ legtekintélyesebb komolyzenei folyóirata, a londoni Gramophone 2008-as „Év művésze" jelöltjeinek tízfős listájára felkerült Fischer Iván is. Bár a díjat az amerikai hegedűművész, Hilary Hahn kapta, maga mögé utasítva Anna Netrebkót, kétségkívül örvendetes, hogy a harmadik legtöbb szavazatot Fischer Iván kapta.
Ugyancsak a Gramophone című szaklapnak köszönhető a zenekar elismertségének regisztrálása. Ezúttal kritikusok voltak a megkérdezettek, akik a világ 10 legjobb zenekara közé beválasztották, s ott a 9. helyre sorolták a Budapesti Fesztiválzenekart. Ennél szebb születésnapi ajándékot talán álmodni sem lehetett volna. Itthonról, külföldi fellépésekkel betörni az élvonalba!
A figyelemnek és az érdeklődésnek ez az erős reflektorfénye visszajelzés, amire további reflexiók következnek. Az elismertség tudatában rajtuk múlik, hogy mennyiben könnyítik meg a nemzetközi ismertség útját a Tegnap és a Ma idehaza élő szerzőinek értékes kompozíciói számára.
FITTLER KATALIN
