A szellemi életet, a kultúrát érő veszteségek feldolgozásának, legyőzésének egyetlen módja az emlékezés, az életművek, alkotói teljesítmények megőrzése, továbbadása, népszerűsítése kép- és hangfelvételek, könyvek, írásos dokumentumok által. A véges végtelenítése, ahogyan Fittler Katalin fogalmaz a Kocsis Zoltán zongoraművészként, illetve karmesterként jegyzett felvételeiből válogató CD-albumról szólva. És ugyanezt a célt szolgálják azok a színházi tárgyú kötetek is, amelyek e legtűnékenyebb művészeti ág szakmai és emberi vonatkozásait próbálják megörökíteni, pályatársak írva pályatársakról, olykor térben és időben igen messze egymástól – Fesztbaum Béla például Ditrói Mórról. A Corvina Kiadó három kötetére Varga Kinga hívja fel az „utókor” figyelmét. 

A véges végtelenítésének szándéka az ihletője – no meg a kíváncsiság – azoknak az interjúknak is, amelyek egy-egy pályaszakaszt igyekeznek dokumentálni; e számunkban Ménesi Gábor beszélgetése olvasható Gyabronka Józseffel, akinek eddigi pályáján jelentős állomás volt a Krétakör Színházzal való együttműködés, azon belül is a Zsótér Sándor rendezte Peer Gynt címszerepe. 

A Stúdió „K” évad végi bemutatója is Ibsen Peer Gyntje volt, akit ezúttal Nagypál Gábor, a színház művészeti vezetője személyesít meg Hegymegi Máté rendezésében. Az előadásról – melynek helyszínei nem kevésbé izgalmasak, mint annak idején A Nibelung-lakóparké a Krétakör produkciójában – Urbán Balázs „élménybeszámolóját” közöljük.    

Egyazon évben (2014-ben) végzett Hegymegi Mátéval a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Fehér Balázs Benő, aki az Ibsen-kortárs Dosztojevszkij művét, A játékost vitte színre a Radnóti Színházban. Izgalmas kérdése ezeknek az interpretációknak, hogy meg tudják-e szólaltatni a művet a mi mai világunkra, életünkre, problémáinkra érvényesen reflektálva, ám megőrizve annak teljességét. 

A színházi, „gyakorlati” olvasatok, drámaelemzések előtt, mellett mindig születtek-születnek elméleti megközelítések, s az újraértelmezés joga nem csak a fiataloké. Almási Miklós filozófus-esztéta akadémikus nem állít kevesebbet, mint hogy A vihar című Shakespeare-darab „az abszurd drámák korai őse”. Írása „többek közt kalapemelés” Jan Kott „zsenije előtt”, hiszen „tőle indult el a Brook féle színházi forradalom, ami a hazai színjátszást is tetőtől talpig felforgatta.”

Ritkábban foglalkoznak tanulmányok az ún. könnyedebb múzsákkal, mint amilyennek a járatlanok például az operett műfaját tartják. Annál örvendetesebb, hogy a Peller Károly és Szendy Szilvi szerzőpáros A Csárdáskirálynő librettójának dramaturgiai változatait vizsgálja írásában. A mű „visszamagyarított” Broadway-változata is műsoron van jelenleg a Budapesti Operettszínházban – a Riviera Girl volt a nyitó előadása a minden idők legnépszerűbb operettjét komponáló Kálmán Imréről elnevezett kamaraszínháznak a Moulin Rouge helyén.

A Csárdáskirálynő most is repertoáron lévő verzióját rendező Kerényi Miklós Gáborral létrehozott szegedi szabadtéri West Side Story jelentette a mélyvizet Nagy Viktória díszlet- és jelmeztervezőnek még a diploma megszerzése előtt, akivel Józsa Ágnes készített interjút.  A tervező büszkesége, hogy fiatalon megvalósíthatta „operai álmait” is, többek között Mozarttól A varázsfuvolát.

Mozart meghatározó a zongoraművész Schiff András pályáján is, miként az Fittler Katalin beszámolójából kitűnik. 

S a zseniális komponista ihlette Peter Shaffer Amadeus című drámáját, melyet a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata játszik izgalmas szereposztással, Béres Attila rendezésében, aki a Riviera Girlt is jegyzi.

Szűcs Katalin Ágnes