Mitől abszurd egy dráma? A kérdés Harold Pinter A gondnok című darabjának Radnóti színházi bemutatója kapcsán is felvetődik Bogácsi Erzsébet kritikáját olvasva, de az abszurd dráma egyik „atyja”, Samuel Beckett Godot-ra várva című alapművének is vannak reális, históriai elemei, II. világháborús vonatkozásai – miként az Almási Miklós esszéjéből kiderül.

II. világháborús történet az Apa lánya című is, Háy János darabja a Budapest Bábszínházban, mely megtörtént esetet dolgoz fel ugyan, mégsem dokumentarista mű, de nem is abszurd, jóllehet főszereplőjére is érvényes az előadásról író Balogh Géza megfogalmazása, miszerint a XX. század hősei „abszurd helyzetekben hajtották végre nem kevésbé abszurd tetteiket”. A történetet felkutató, színre vivő tervező-rendezőt és színész társát pedig rendíthetetlen megszállottakként méltatja.

Megszállott a maga munkájában Balla Ildikó díszlet- és jelmeztervező is, a Látványtér című, évente megrendezett kiállítás alapítója és kurátora, akivel Józsa Ágnes beszélgetett pályájáról s a szakmáról, és aki „tervezői álmairól” szólva operettek csekély számát említi többek közt eddigi repertoárjában.

Az operettel rokon műfaj a daljáték – Kemény Egon halálának évfordulójára két daljátéka jelent meg CD-n, a Hatvani diákjai és a Komáromi farsang című. E „könnyűzenei” felvételek kapcsán Fittler Katalin műgondot, igényes interpretációt, mesterségbeli tudást említ, no meg nívós kikapcsolódást – mindezt térben és időben is elhelyezve.

Népies műdalok is szerepelnek A baranyai gyöngyösbokréta című kortárs népszínműben, a k2 Színház társulatának vezetői által jegyzett darabban, mely a II. világháború után játszódik, az ötvenes években, azokban az időkben, amelyekben az imént említett Kemény Egon-művek is születtek.

A k2 másik előadása, az ugyancsak Urbán Balázs értelmezte Penthesileia hősnője nem klasszikus heroina, identitástudatát tekintve tán inkább Esthernek, az Örkény Színház Sylvia Plath-előadása, Az üvegbúra főhősének a rokona.

Utóbbi teátrum névadója, Örkény István egypercesével indította Mácsai Pál Kelemen Kristófnak szóló laudációját, aki a Megfigyelők című előadásáért részesült elismerésben a Radnóti Zsuzsa alapította Kortárs Magyar Dráma-díj első átadásán a Rózsavölgyi Szalonban. A Závada Pál−Mohácsi István−Mohácsi János szerzőtriászt Grecsó Krisztián köszöntötte az Egy piaci nap című előadásért, amely ugyancsak kemény szembesítés az úgynevezett „kisember” történelmi felelősségével a II. világháborútól napjainkig.

Kortárs dráma volt épp 200 éve Katona József Bánk bánja is, olyannyira, hogy előadását sokáig nem engedélyezte a cenzúra politikai tartalma miatt – mint írja tanulmányában Darvay Nagy Adrienne, Katona be-beszólt ezért a hatalom gyakorlóinak.

Az előbbi művekkel szemben a Maladype Színház Augusztusának Simon Sára szerint „nincs egységes, egyetemes értelmezési köre, se klasszikus történetvezetése, de épp ez az erőssége”. VISSZATÉRŐ című rovatunk a rácsodálkozás, az (újra)felfedezés efféle örömének nyit teret, lehetőséget.

Mozdulat a kötet címe, mely írásra sarkallta Lenkei Júliát a Műcsarnok Rejtett történetek című kiállításáról, és „rejtett történetek” kerülnek felszínre Balázs Ágnes Meghallgatás című darabjában is, melyet Murányi Tünde és Kálid Artúr játszik a Pinceszínházban.

Szűcs Katalin Ágnes