Kiállítások a Pécsi Országos Színházi Találkozón

Hát, igen. Az idei POSZT látványosság tekintetében nagyon szerényre sikeredett. Most nem a bemutatott színművek színpadképeire gondolok, ott látható volt egy-két igazán fantasztikus, hanem a kínált kiállítások látványára. Örömmel emlékszem arra, amikor az egész város POSZT-lázban égett és nemcsak az utcák, de a kisebb üzletek is kínáltak színházi élményes látnivalót.

Az idén nem volt a Széchenyi-téren a színházi plakát-sor A/4es méretben, s a színházak betűrendjében, mint tavaly. Ha kicsit gonoszabb vagyok, akkor remekül szórakoztam volna a látvány idétlenségén, de inkább szomorkodtam és sajnálkoztam, mert a grafikusok egyike-másika (Bagossy Levente például) remek munkát végzett, de hát ebben a méretben és ilyen sűrűségben a valamiből is semmi lett.

Az idén kettő kiállítást jegyzett hivatalosan a POSZT. Az egyiket a kaposvári színművészetisek látványtervezőinek alkotásaiból állították ki a Művészetek Házának felső emeletén. Nem fordítottak rá különösebb gondot, a hallgatók rajzait egymás mellé aggatták a falakra. Talán a lélektelen elrendezésnek köszönhetően nem csillant ki közülük egyik munka sem. Pedig biztosan van közöttük érdemleges. A képek nézegetése közben eszembe jutott a kaposvári színművészetisek egyik régebbi kiállítása a Thália Színház előcsarnokában, ahol fel kellett figyelnem – mert sugárzott belőlük a tehetség – Tihanyi Ildikó munkáira. Azóta ő már Alföldi Róbert, Gothár Péter, Székely Kriszta rendezők munkatársa. Most is úgy nézelődtem, hogy hátha (nagy hibám, hogy szeretek a tehetségnek örülni).

A másik kiállítás Tordai Hajnal tervező és Turnai Tímea színháztörténész nevéhez fűződik (ő az OSZMI – hozzá kell tenni: a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléja – szcenikai tárának gondozója). Őket nem lehet csak úgy negálni, ha ők valamit akarnak, akkor az akarva van és lesz belőle valami. Így már számtalan kiállítás készült kifogyhatatlan energiáikból és ötleteikkel. Turnai Tímea lelkes szorgalmazója a gyűjtésnek és a bemutatásnak. Szakértelme és gondossága által több életmű rögzülhetett kötetben. Így például Forray Gáboré, Jánoskúti Mártáé, a Színpadi látvány művészi útjai címmel megjelent könyvében pedig sok-sok látványtervező munkásságát ismertette. Most a POSZT-on Gombár Judit műveiből rendeztek kiállítást.

Negyven éves a Győri Balett, melynek létrejöttében nemcsak a lelkes végzős balettosztálynak, de Markó Ivánnak is oroszlánrésze volt. Kevesebb szó esik Gombár Juditról (1937−2016), aki nélkül a Győri Balett indulása és felpezsdülése elképzelhetetlen. De ott volt ő a Pécsi Balett indulásakor is Eck Imre munkatársaként, majd Maurice Béjart Táncszínházának, a XX. század Balettjének tervezője (Monte-Carlo, Tokió, Párizs színpadain). 1992-től Garas Dezső rendezéseinek és a Maladype Színház előadásainak látványtervezője (Balázs Zoltán rendezéseihez), de dolgozott Bayreuth nyári előadásaiban, Szabó István filmrendező párizsi rendezéseiben. Számos nemzetközi, hazai, budapesti és vidéki előadás, magyar film, bábelőadás látványának létrehozója, a Budapest Sportcsarnokban tartott táncszínházi előadások ötletgazdája és alkotója (Markó Iván táncművésszel 1979−1991 között!), valamint elismert zenekarok (Illés, Omega) produkcióinak látvány- és jelmezvilágát álmodta színpadra. Tanított a Magyar Táncművészeti Főiskolán, a Shakespeare Akadémián, a Győri Balett Művészeti Szakiskolában, a Nemzeti Színház Akadémiáján. Hagyatéka a Színházi Intézethez és Turnai Tímea gondos kezeihez került – remélhetőleg könyv alakban is kézbe vehetjük majd.

A POSZT-on a színház előacsarnokában elhelyezett molinókon Gombár Judit munkásságát idézték. A PIM-OSZMI tárlata az MMA Színházművészeti tagozatának támogatásával jött létre. Kurátora Turnai Tímea színház-kutató, az ötletgazda Tordai Hajnal jelmeztervező, a látvány Juhász Tibor munkája.

Gombár Judit rajzain, tervein, anyagmintáin, visszaemlékezésein keresztül a tárlat betekintést adott a Győri Balett születésébe és legendás előadásainak látványterveibe. (Az igényesen összeállított látványt a színházi előadások látogatói nem felhőtlenül élvezhették, mert a molinók között tárolták a napközben az épület előtt tartott beszélgetésekhez, közönségtalálkozókhoz szükséges asztalokat, székeket, így aztán a táblákat összetolták – előttük egymásra rakott székek kupaca).

A színház látvány. Mindenhogyan az! A szemünk által befogadotton keresztül működhet csak az agyunkkal-gondolatainkkal-érzelmeinkkel befogadott. Jó lenne ezt már tudomásul venni!

Józsa Ágnes