G. B. Shaw: Warrenné mestersége – Gárdonyi Géza Színház, Eger

Vannak előadások, amelyekből a díszlet marad meg a legjobban az emlékezetünkben. Ez önmagában nem jelent értékítéletet. Lehet, hogy azért vésődik a memóriánkba, mert találó, szép, látványos; és lehet, hogy azért, mert elhibázott, előnytelen vagy esztétikai minőségétől függetlenül félreviszi az előadást.

Az egri színház előadásához készült Székely László-díszlet az előtt ad kulcsot a játékhoz, hogy az elkezdődött volna. Még a színlapot sem kell elolvasni hozzá, bár az is tanulságos. „Furcsamód meggazdagodott családok felnőtté váló sarjai előtt előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik, miből telt szüleiknek házra, nyaralóra, luxusterepjárókra, külföldi taníttatásra, hogy miből lett a vagyon, s milyen módokon tartható fenn a gazdagság. Be lehet állni a haszonélvezők közé, lehet folytatni mindazt, amit a törvény ugyan megenged, s nem tilt a jog, csupán a lelkiismeret vagy az emberi erkölcs berzenkedik. Vagy más utat választani…” – olvasható rajta tájékoztatásul.

Gyanús első milliók és azokból sarjadzó milliárdok mindig is voltak, de Blaskó Balázs rendezése a díszlettel konkretizálja, hogy kikre gondol. A színpad hátulján kifeszített hatalmas molinón európai fővárosok emblematikus épületei láthatók: a Reichstag a modern üvegkupolával, előtte színes bőrű menekültek tömege, a Big Ben arctalan, öltönyös férfiak és kosztümös nők csoportjával, lábuk előtt euró halmok. Ha a színlap alapján hazai példákra gondoltunk volna, ebből nyilvánvaló, hogy a gyanús pénz itt az eurokratáké. Ez a hangsúlyos háttér végig rátelepszik az egyébként egyszerű, stilizált, nyers színű bútorok és térelemek között játszott előadásra.

Blaskó Balázs tehát a mába helyezte a történetet, amely teljesen más társadalmi és gazdasági viszonyok között, 1893-ban született, amikor még ritkaságszámba ment, ha egy nő tanulhatott és önálló egzisztenciát tudott teremteni, többnyire egy előnyös házasság jelenthetett kiutat a szegénységből. Itt Warrenné egyetemet végzett lánya hangsúlyosan mai fiatal: laptopot és okostelefont használ, környezettudatos emberként kulacsból iszik. Luxusbordélyt üzemeltető anyja azzal indokolja döntését, hogy annak idején a szegénység, a konyhalányság elől menekült a bordélyházba. A XIX. század végi történet mába helyezése már csak azért sem problémátlan, mert nehéz ma olyan modern, interneten élő lányt elképzelni, akiben éveken át semmi gyanú nem ébred anyja üzletével kapcsolatban. Az éttermi mosogatás pedig manapság a Magyarországról Nyugatra költöző fiatalok kezdő munkája szokott lenni, vagyis nem abból, hanem abba menekülnek. Nádasdy Ádám mai nyelvre hangolt fordítása mellett is van valami anakronisztikus a több mint száz éves, a korabeli társasági élet formáira épült darab és e hangsúlyozottan mai utalásrendszer között. Ezen nem segít az sem, hogy Shaw a szappanoperákból ismerős fordulattal is él: többen szóba jöhetnek Vivie lehetséges apjaként, végül kiderül, hogy a lány szerelme tulajdonképpen a féltestvére, az apa pedig egy anglikán lelkész. Ez egy XIX. századi történet, amelyen lötyög a XXI. századi ruha.

Saárossy Kinga és Nagy Barbara (fotó: Gál Gábor)

A darab két komoly női szerepet kínál, és nálunk általában akkor állították színpadra, ha jutalomjátéknak szánták. Ilyen legendás előadás volt a Nemzeti Színházban az, amelyben Mezei Mária játszotta Warrennét és Béres Ilona Vivie-t. (Az 1967-ben bemutatott előadást Berényi Gábor rendezte.) Majd Béres Ilona 1993-ban, szintén a Nemzetiben Warrennét is eljátszhatta (Magács László rendezésében). De megkapta a szerepet Tolnay Klári (Madách Színház, 1976, rendező: Ádám Ottó) és Udvaros Dorottya is (Nemzeti Színház, 2008, rendező: Valló Péter).

Saárossy Kinga Bodnár Enikő elegáns, nagykalapos jelmezeiben figyelmet keltő, elegáns jelenség, játéka azonban több ponton ellene megy ennek a külső eleganciának. Azt a nyers, néhol közönséges hangfekvést találja meg, amelyet egy bordélyház tulajdonosától első gondolatra várnánk. Különösen szembetűnő ez abban a jelenetben, amikor elmondja a lányának a múltját. A vallomásban egyszer csak tájszólásban kezd el beszélni, ezzel jelezve a karakter durvaságát, később ez a tájszólás eltűnik. Megformálásában Warrenné egyértelmű, érdes kontúrokat kap, kevés titkot hagy meg magának.

Nagy Barbara Vivie szerepében visszafogottabb játékstílust követ; eltekintve az előadás fent már jelzett anakronisztikus voltától el tudja hitetni, hogy egy mai, öntudatos és határozott lányt látunk a színpadon, aki nem érzelmes, az életben is a matematikus agyát használja. Ezzel azonban ellentétben áll az a rendezői szándék, ami az előadás végpontját egy nagy, hangosan elüvöltött NEM-ben jelöli ki. Vivie itt nemcsak anyja világára, de az egész, pénzen és hasznon alapuló (nyugati) világrendre mond – az előadás szerint érzelmek és morális érzék diktálta – nemet az emlékezetes háttérmolinó előtt.

A két női főszerep mellett a Warrenné és Vivie körül keringő férfiakat Baranyi Péter, Reiter Zoltán, Tunyogi Péter és Csathó Norbert játssza, inkább a kézenfekvő, mint az elemző, kifinomult színészi eszköztárat használva.

A prostitúció és a leánykereskedelem sajnos nem tűnt el a dráma megírása óta, ma is sokan élnek és gazdagodnak ebből. Hogy a témából lehet mai, húsba vágó darabot írni és rendezni, azt Szilágyi Eszter Anna A Nyíregyháza utcája és az Ódry Színpadon abból készült előadás (2018, rendező: Novák Eszter) bizonyította. Ahogy nyilván készíthető mai, érvényes előadás felhalmozott milliárdokról és azok morális megítéléséről is. Talán a Warrenné mesterségéből is lehetne ilyet rendezni. Ez az egri előadás azonban egyetlen határozott állítást tesz: erre a Nyugatról jövő, morális züllésre a fiataloknak nemet kell mondani. A szándék egyértelmű, a művészi eszköztár direkt. Tény azonban az is, hogy a budapesti vendégjátékon az előadást nagy taps fogadta.

Turbuly Lilla