avagy: Egy kispolgár rémült vallomásai (I.)

 

Prológus

Tulajdonképpen valamennyi filmjében ugyanazt a riadt kispolgárt játszotta, akár éhenkórász, akár milliomos volt az illető. Nem a saját személyiségét alakította a szerepeihez, hanem a szerepeket húzta magához. Mint az igazi sztárok Jean Gabintől Jávor Pálig, vagy Chaplintől Buster Keatonig. Filmről filmre, szituációról szituációra vándorolt. Szerepeit a forgatókönyvíróval együtt, vagy a kijelölt nyomon haladva formálta újra meg újra, mint egy mesterszabó a ruhakölteményeit. Többé-kevésbé ezt a módszert követték az utána jövő nemzedék legjobbjai, például a Latabárok is, színpadon, filmen egyaránt.

Utóbbiakat volt alkalmam munka közben megismerni. Az olvasópróba után hümmögve hazamentek, és néhány nap múlva kidolgozva, átírva, a maguk képére igazítva visszahozták a „nyersanyagot”. A rutinosabb szerzők később már nem is pepecseltek a jelenetek kidolgozásával. Azt mondják, volt olyan operett-szövegkönyv, amibe néha csak ennyi volt beleírva: „Latabár bejön és jókat mond.” Nem tudom, igaz-e ez Kabos Gyulára is, de ha ilyesmi sohasem történt, akkor is tökéletesen beleillik a munkamódszerébe.

Ma már nincs az élők sorában egyetlen olyan rajongója sem, aki színpadon láthatta Kabos Gyulát. De a filmjei élnek és virulnak, nem járt el felettük az idő, újabb és újabb nemzedékek csatlakoznak az érte lelkesedők táborához. A megkopott, karcos, vagy digitálisan felújított kópiák az elmúlt sok évtized során mit sem veszítettek vonzerejükből és – nem találok jobb szót – „bukéjukból”. Ezeknek a filmeknek a légköre, a zamata, a hatása cseppet sem öregedett. Pedig akad köztük nem egy sebtében összecsapott, bugyuta történet. Csak ilyenkor megjelenik Kabos és jókat mond. Szíve-lelke, bája átragyog a csacska fordulatokon, és öregeket, fiatalokat egyaránt magával ragad.

Az 1937-ben készült Kölcsönkért kastélyban¹ egy Dél-Amerikából hazatért milliomost játszik, aki – hogy megússza rokonai tarhálását – azt hazudja, hogy tönkrement. Amikor az egyikük megkörnyékezi, biztosítási ügynöknek adja ki magát. A dörzsölt ügyvéd, Gruber Sándor (Rátkai Márton) a párperces jelenet során szemrebbenés nélkül besétál a csapdájába. Pedig nem sokat teketóriázik, azonnal a tárgyra tér:

„Nekem momentán szükségem lenne 200 ezer pengőre”.

Gruber Menyhért (Kabos) így válaszol: „Ne mondd! Nekem 500 ezerre lenne szükségem.”

Ezen mindketten jót nevetnek, majd Menyhért (most már Menyus, sőt Menyuci) előveszi a töltőtollát, komótosan lecsavarja a kupakját, és felteszi a sorsdöntő kérdést: „Mondd, kérlek, van neked életbiztosításod?” A tarháló rokon nem érti a kérdést, mire Kabos beavatja az életbiztosítás lényegébe. „Mondjuk, hogy a fejedre esik egy balkon…” Ebben az esetben sem kell kétségbe esni, mert ha meghal, annyi baj legyen, a család egy csomó pénzhez jut. Ha meg netán életben marad, és csupán nyomorék lesz, a biztosítás összegéből vígan eltengődhet hátralevő éveiben. Aztán elővesz egy kötvényt, amit az ügyvéd úr gyanútlanul aláír, majd kéri a 200 ezer pengőt. Most Menyus nem érti, miről beszél a kedves rokon. Végül „bevallja”: „Olyan szegény vagyok, hogy a templom egere hozzám képest villatulajdonos a Pasaréten.”

A némi önéletrajzi tapasztalatokon alapuló és briliáns módon felépített jelenettel meg a két komédiás káprázatos játékával csak a Hyppolit, a lakáj² alábbi párbeszéde kelhet versenyre:

„Hyppolit [Csortos Gyula]: Mikorra parancsolja a fürdőt?

Schneider [Kabos]: Vasárnapra.

Hyppolit: Hány órára?

Schneider: Nyolc órára.

Hyppolit: És a hét többi napjain?

Schneider: Negyed kilencre.

Hyppolit: Hideg vagy meleg vizet parancsol?

Schneider: Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit.”

Ha a sokszor idézett szöveghez hozzáképzeljük a szorgosan jegyzetelő Csortos elnyújtott, ráérős beszédét és Kabos hebegő szófordulatait, elénk tárul a jelenetből kibontakozó kettős portré: a gőgös lakáj megvető fölénye és a megszeppent újgazdag szállítmányozó igyekezete. A rangok pillanatok alatt fejtetőre állnak, és a szerepek felcserélődnek; a szolgából parancsoló, a gazdából alárendelt lesz. Schneider szerepet próbál eljátszani a lakáj előtt. Igyekszik imponálni neki, hasonlítani akar Hyppolit előző gazdájára, a sokat emlegetett grófra. A lakájnak megvan a lesújtó véleménye Schneiderről, de ezt nem szabad kimutatnia. És közben egyikük sem lép ki a saját helyzetéből.

Jó lenne tudni, hogyan alakult ki ennek a jelenetnek a végleges formája. Mennyi szerepe volt a végső forma megszületésében a két színésznek? Mennyi idő kellett a tökéletes kis remekmű-szösszenet létrehozásához? Sajnos ilyen feljegyzések nem készültek a forgatáson. Akkor még senki sem sejtette, hogy filmtörténeti esemény születik.³ De azt tudhatjuk, hogy a forgatókönyv komoly álalakuláson ment keresztül. Az eredeti változatban a lakáj megleckézteti az újgazdag vállalkozót, akit Gózon Gyula játszott volna. Amikor azonban a film rendezője, Székely István⁴ megismerte Kabost, az ő figurájára alakította át a történetet. Az új változatban Schneider leckézteti meg a fölényeskedő lakájt.

Az 1931-ben készült második magyar hangosfilm idején Kabos jó ideje az ország egyik legnépszerűbb színésze. A filmkészítésben sem újonc, már 1912-ben, Nagyváradon készített egy némafilmet Szoknyahősök címmel. Ő írta a forgatókönyvet, ő rendezte, és Gózon Gyulával ketten játszották. A film elveszett, de fennmaradt a Nagyváradi Napló híradása, mely szerint Kabos filmet ír és rendez. A történet középpontjában két fiatalember áll. Szenvedélyes kártyások. Játék közben megpillantanak egy gyönyörű nőt. Árkon-bokron át követik, de közben igazi szenvedélyük, a kártya jobban érdekli őket. Folytatják a félbehagyott partit, aztán újabb hölgyek kerülnek az útjukba, és közben egyre bizarrabb kalandokon esnek át. Több nem derül ki a korabeli tudósításból.⁵ Megvan viszont egy két évvel későbbi burleszk, a Pufi cipőt vesz, amelynek szerzője Molnár Ferenc, rendezője pedig Tábori Kornél.⁶ A címben szereplő „Pufi” Huszár Károly,⁷ egykor népszerű filmkomikus. A háromszáz méteres, kétszemélyes bohózatban Kabos egy cipőbolti eladót játszik, aki kétségbeesett akrobata mutatványokkal segédkezik a megfelelő lábbeli kiválasztásában. A huszonhét éves Kabos karcsú fiatalemberként látható az egyetlen kameraállásból, kezdetleges módon felvett mulatságos történetben.⁸

Pályájának alakulásában számos különös fordulat van, amely könnyen magyarázható kivételes adottságaival, de olyan is akad, amelyre nehéz magyarázatot találni. Az utóbbiak között az első mindjárt az a kérdés, hogy Kann Zsigmond kereskedelmi ügynök – vagy ahogy annak idején megvetően nevezték: „vigéc” – negyedik gyermeke, az 1887. március 19-én született Gyula mikor és hogyan jutott arra a gondolatra, hogy a színészi pályát válassza. A hatgyermekes terézvárosi családban előbb három lány született, ezt követte három fiú. Az elsőszülött lány nyolc évvel volt idősebb Gyulánál, így jóformán a nevelőnő szerepét is ő töltötte be, míg anyjuk a háztartással volt elfoglalva. Hogy milyen életszínvonalon élt a nyolctagú család, mai ésszel nehéz megítélni. A XIX. század utolsó évtizedeiben, de még a XX. század elején is többnyire az apa volt a családokban az egyetlen kereső. Hogy mire futotta, mire nem, az attól függött, mekkora volt a jövedelme. Hogy Kann papa milyen anyagi helyzetet tudott teremteni népes családja számára, aligha sejthetjük. Azt tudjuk, hogy a Király utca 76. számú házban, ahol 2002 óta emléktábla tudatja az arra járókkal, hogy ott született Kabos Gyula, a Kann család valószínűleg a „jobbak” közé tartozott, hiszen háromszobás utcai lakást béreltek. Igaz, nyolc embernek kellett is ennyi. Kabos visszaemlékezése szerint gyerekkorában „proli” háznak számított a Király utcai bérkaszárnya, a lakók többsége szerény jövedelmű kisiparos, kereskedősegéd, vagy gyári munkás volt.

Az apa szigorúan, de szeretetben nevelte gyerekeit. A jövőjüket is megtervezte. Gyulát a négy elemi elvégzése után a Wesselényi utcai izraelita polgáriba íratta, amely lehetővé tette, hogy kereskedelmi középiskolában folytassa tanulmányait, és könyvelőként helyezkedjen el. Ez mindenképpen előrelépést jelentett volna az apa társadalmi rangjához képest. A polgáriban egy évig Csortos padtársa volt Salamon Béla, aki önéletrajzában⁹ többször megemlékezik „majomképű” szomszédjáról. Hogy felekezeti iskolában folytathatta tanulmányait, azt is jelenti, hogy vallásos családban nevelkedett. Talán templomba is jártak, és bizonyára megtartották a fontosabb zsidó meg nem zsidó ünnepeket.

1907-ben (forrás: PIM – OSZMI)

 

Tanulóévek

A kereskedelmi iskolai tanulmányairól Kabos így nyilatkozik egy jóval később készült interjúban: „Szüleim irigylésre méltó, józan gondolkodású emberek voltak. Érthető tehát, hogy engem is becsületes, reális pályára szántak. Könyvelőt akartak belőlem képeztetni. Akaratukhoz hűen el is végeztem a kereskedelmi iskolát, azonban az én akaratomról és vágyamról sem feledkeztem meg, és szint oly hűségesen látogattam Szidi néni iskoláját – szüleim tudta és beleegyezése nélkül.”¹⁰ A történet – feltehetően a névtelen újságíró eltúlzott buzgalmának és figyelmetlenségének köszönhetően – duplán sántít. Kabos sohasem volt Rákosi Szidi¹¹ színiiskolájának növendéke, és aligha képzelhető el, hogy titokban készült volna a színészi pályára.

A valóság az, hogy másodikos kereskedelmi iskolásként felkereste Solymosi Elek¹² József körúti színiiskoláját, ahová felvételét kérte. Nem titokban, hanem szülői beleegyezéssel. Nyilván az édesapa nem lelkesedett az ötletért, hogy fia a színészettel kacérkodik, de annyi baj legyen. Még csak tizenhat éves, előbb-utóbb benő a feje lágya. A tandíj fizetését feltehetően szemrebbenés nélkül vállalta.

A XIX−XX. század fordulóján Budapesten a Színművészeti Akadémia és a Vígszínház színiiskolája¹³ mellett három „nyilvános joggal felruházott” magán színi tanoda működött: Rákosi Szidié, Solymosi Eleké és Horváth Zoltáné¹⁴. Ezek között – elsősorban családi összeköttetései révén – Rákosi Szidié volt a legrangosabb. Szidi mama a nagy tekintélyű író, Rákosi Jenő nővére, Beöthy Zsolt egyetemi tanár felesége és Beöthy László színigazgató édesanyja volt. Hogy Kann Gyula nem az ő tanodáját választotta, abban nyilván családja anyagi helyzete is szerepet játszott. Solymosi iskolájában bizonyára kevesebb tandíjat kellett fizetni, mint a híres-nevezetes Rákosi-klán fejedelemasszonyának intézményében.

Mindhárom magániskola a Színművészeti Akadémia szerkezetét utánozta. Az Akadémián a hároméves képzés ekkor már egy előkészítő meg két rendes tanévből állt, és ezt az elvet követte Rákosi Szidi és Solymosi Elek tanodája is. A „nyilvános jog” pedig azt jelentette, hogy színészi működésre feljogosító oklevelet adhattak ki a végzett növendékeknek.

Az előkészítő évfolyam hallgatói is részt vettek a nyilvános vizsgaelőadásokon, de természetesen ekkor még csak néhány mondatos szerepeket kaphattak. Kann Gyula elhatározta, hogy amikor először felkerül a neve a plakátra, már nem Kann Gyulaként fog szerepelni. Ekkor születik meg a Kabos vezetéknév – először művésznévként, majd 1918-ban hivatalosan is erre magyarosítja családnevét. A XIX. században és a XX. század első felében kényesen ügyeltek a színházak arra, hogy a színészek szépen csengő, magyaros hangzású nevekkel lépjenek a pályára.

A néhány mondatos segédszínészi feladatok után a második tanévben Kabos Tódorka Szilárdot játssza Csiky Gergely A nagymama című vígjátékában és Tarján Gidát Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című darabjában. Az egymástól meglehetősen eltérő két karakter – Tódorka Szilárd komikus szerep, Tarján Gida snájdig bonviván – kiváló alkalom arra, hogy az ifjú színészjelölt bizonyíthassa sokoldalúságát.

A harmadéves záróvizsga legnagyobb eseménye a Rómeó és Júlia keresztmetszete, amelyben Kabos Mercutio szerepét játssza. Ez már olyan, mint egy majdnem igazi színház. A jelmezeket a Nemzeti Színháztól kölcsönözték, és a nyilvános vizsga ugyanott zajlott, ahol az Akadémia és Rákosi Szidi tanodájának bemutatkozásai: a Kerepesi (ma Rákóczi) úti Uránia Filmszínház színpadán. A vizsgaelőadás nézőterén a sajtó meg néhány vidéki színház igazgatója is megjelent.

A színiiskola elvégzése után Kabos – ígéretéhez híven – leérettségizett a kereskedelmi iskolában, majd felkereste Réthy Lipót Pál „Első magyar színházi ügynökségét”, amely 1905. augusztus 1-jével kiközvetítette első munkahelyére, a szabadkai színház társulatához.

Kabos Gyula és Gózon Gyula ismeretlennel Szabadkán, 1905 körül (forrás: PIM – OSZMI)

 

A vidéki színész

Nem lehetett könnyű szülei tudomására hozni, hogy nem a könyvelői pályát fogja választani, hanem színésznek áll, ráadásul a fővárostól jó kétszáz kilométerre. De akkoriban a pályakezdés nemcsak roppant szerény jövedelmet jelentett, hanem a színészeknek maguknak kellett gondoskodniuk a ruhatárukról, legalábbis a civil öltözetükről. Egy estélyi viselettel (frakkal, vagy szmokinggal), lakkcipővel és egy utcai öltözettel kellett rendelkezniük a hozzávaló kalappal, kesztyűvel, sállal, nyakkendővel. Akinek nem volt meg az ehhez szükséges alaptőkéje, annak hitelből kellett megcsináltatnia a szerződésben rögzített ruhadarabokat. Vagyis a pálya úgy indult, hogy a kezdő színész nem csekély adósságot vett a nyakába.

Szabadka színészetének története az 1700-as évekre nyúlik vissza, a ferencesek iskolai színjátékaiig. Az első magyar társulat 1816-ban alakult. Egy ideig német és magyar társulatok felváltva játszottak a városban és a környéken. Szabadka már 1847-ben engedélyt kért állandó színház építésére, amely 1854-re meg is valósult. A század végéig ezután elsőrendű társulatok érkeztek az impozáns épületbe. 1897-ben Pesti Ihász Lajos¹⁵ vette át a vezetését, aki 1906-ig volt igazgató. Ebben az időben Szabadka már bőkezűen gondoskodott az intézmény sorsáról. 1904-ben nagy költséggel átalakíttatta és kibővítette az épületet.

A társulatnak az 1905/1906-os évadban tizenhét színésznő és 16 színész tagja volt. Rajtuk kívül kilenc úgynevezett gyakorlatos színészt foglalkoztattak. Ők mai fogalmaink szerint megfelelnek a segédszínészi munkakört betöltő személyeknek. Az első szezonban Kabos is gyakorlatos színészi szerződést kapott.

Az évadnyitó bemutató Planquette: A corneville-i harangok című nagyoperettje volt. A bonviván, Henry márki szerepét az igazgató, Pesti Ihász Lajos, a primadonnát, Serpolette-et a direktor ifjú felesége játszotta. Kabos első „igazi” színházban kapott szerepe néhány mondat volt. A gyakorlatos színészek között volt abban az évadban Király Ernő,¹⁶ Körmendy Kálmán¹⁷ és Gárdai Lajos¹⁸ is.

1906 tavaszán már nyílt titok volt, hogy Pesti Ihász Lajos a visszavonulást fontolgatja. Új igazgató kerül a szabadkai társulat élére, aki a saját embereit kívánja szerződtetni. A társulat nagy része új szerződés után nézett. Kabos is jónak látta odébb állni. Meglátogatta barátját, Gózon Gyulát, aki Polgár Károly¹⁹ délvidéki társulatánál ugyancsak gyakorlatos színész volt. Gózon összehozta a direktorral, aki készségesen szerződtette, a gyakorló év leteltével immár teljes jogú színésznek.

Az igazgató megfelelő hozzáértéssel állította össze igényes műsorát, és a társulat is számos erőteljes egyéniséggel rendelkezett. Polgár többféle szerepkört töltött be, egyaránt játszott hősszerelmeseket, karakterfigurákat, de leginkább a komikus szerepekben volt sikeres. Pontosan ismerte a színház állomáshelyeinek – Zentának, Zombornak, Nagybecskereknek, Lugosnak, Herkulesfürdőnek és a környék többi városának – közönségét, és az ízlésüknek megfelelően válogatott a fővárosi színházak műsorának sikeres darabjaiból.

1906-ban, Kabos odakerülésekor a fiatalok között Gózon már a közönség kedvence volt. De hamarosan „három jómadárként” emlegették őket Kabossal, valamint a hozzájuk csatlakozó Virányi Sándor²⁰ nevű ifjú amorózóval. A fiatalemberek rövid idő alatt a környék népszerű figurái lettek. Együtt is gyakran felléptek a környék szórakozóhelyein rendezett műsorokban, alkalmi kabarékban.

Kabos szerepei a színészi szerződés ellenére egyelőre nem lettek nagyobbak két-hárommondatos segédszínészi feladatoknál. Az ápoló volt A párbajban,²¹ inas A válás utjaiban,²² pincér A kis alamusziban,²³ a 2. csempész Az aranyember színpadi változatában, Keszeg káplár A drótostótban,²⁴ az első munkás A mádi zsidóban,²⁵ újra játszott A corneville-i harangokban és a Gyöngyéletben,²⁶ ezúttal Trimball közlegény szerepét, tekintve, hogy a vidéki színházak repertoárja többé-kevésbé ugyanazokból a fővárosból importált népszerű művekből állt.

1907 januárjában a következő hír jelent meg az egyik lugosi újságban: „Ritka műélvezetben lesz közönségünknek ma este része. Shakespeare leghatalmasabb tragédiáját, a Hamletet hozzák színészeink színre, Beregi Oszkárral, a budapesti Nemzeti Színház kiváló művészével a címszerepben”.²⁷

Évtizedeken át élő szokás volt a vidéki színházaknál a sztárok vendégszereplése.Híres színészek és színésznők két-három parádés szerepükben léptek fel, rendszerint felemelt helyárak mellett és jelentős tiszte–letdíjért. Ez volt akkoriban az élvonalbeli színészek legfőbb mellékkereseti lehetősége, amely a film és a rádió elterjedésével fokoza–tosan háttérbe szorult és kiment a divatból.

Beregi vendégjátéka fontos esemény Kabos pályáján; élete első jelentős szerepét játszhatja el: Poloniust. Az esemény különlegessége, hogy mindössze tizenkilenc éves, így valószínűleg ő az egyetemes színháztörténet legfiatalabb színésze, aki ezzel a szereppel találkozott. Hogy miért került rá sor? Nyilván nem akadt nála idősebb, akit Polgár Károly alkalmasnak talált volna a feladatra. Az effajta vendégjátékok úgy jöttek létre, hogy a kiszemelt művész megjelölte azt a három szerepet, amellyel részt akar venni az eseményen. Néhány hét alatt a társulat betanulta a műveket, majd az illusztris vendéggel egy-egy bejárópróbát tartottak, és este sor került az első fellépésre.

Beregi három parádés szerepét választotta a lugosi vendégszereplésre: Hamletet, a Vörös talár²⁸ című erkölcsdráma Echepare-ját és a Monna Vanna²⁹ Prinzivalle-ját. A bemutatkozások másnapján a helyi sajtó a híres vendégnek kijáró dicséretek mellett az előadás többi szereplőjéről alig ejt szót. A Hamlet kapcsán a cikkíró kiemeli Gózon Gyula alakítását Rosencrantz szerepében. Kabos Polonius-alakításáról nem tesz említést.

Az 1909/1910-es évad korábban kezdődött, mert a társulat meghívást kapott egy ötnapos vendégszereplésre a belgrádi Szerb Népszínházba. Itt öt nagyoperettet, Suppé Boccaccióját, Johann Strauss A denevérjét, Oscar Strauss Varázskeringőjét, Barna Izsó³⁰ Casanova és Verő György³¹ A szultán című művét mutatták be. Kabos valamennyi előadásban közreműködött, úgy is lehet mondani, hogy „előfordult”.

Az évad végén a társulat jóformán teljes egészében szétszéledt. Polgár Károly igazgató megpályázta és megkapta a pozsonyi színi kerületet, Virányi Kassára, Gózon Nagyváradra szerződött, Kabos pedig visszatért a szabadkai színházhoz, ahol már nem Pesti Ihász volt az igazgató, hanem Krémer Sándor,³² aki elődeinél valamivel több figyelmet szentelt a fiatal Kabos pályája alakulásának. A sajtó híreiből mindenesetre erre lehet következtetni. Egyre többször fordul elő a neve az előadásokról szóló beszámolókban. A megfogalmazások nem lépnek túl a közhelyeken, de rendszeresen tudósítanak Szabadka színházi életéről. Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényének színpadi változatát Keresd a szíved címmel mutatták be, amelyben a cikkíró szerint Kabos „igen derekasan megállta a helyét.”³³ A Durand és Durand című bohózatról³⁴ két nappal később ezt állapítja meg az újságíró: „Ezt a régóta pihentetett bohózatot láttuk viszont tegnap este a szabadkai színpadon. A közönség egész estén át jóízűeket kacagott tréfás helyzetein. […] Az előadás igen jó volt és a szereplők közül Konrát Ilona, Dobos Margit, Szőke Sándor, Szathmári Árpád és Kabos Gyula sikeres alakítást nyújtottak.”³⁵ Az államtitkár úr³⁶ előadásáról azt állapítja meg, hogy „igazi élményben volt részünk. A közönség egész este nem fogyott ki a nevetésből… Kabos és a többiek megérdemelték a legteljesebb elismerést.”³⁷

Hasonló színvonalon értékeli a lap a színház valamennyi előadását, ám néha „kritikai” megjegyzéseket is fűz a látottakhoz, amelyekről nem mindig tudhatjuk, valójában mit kifogásol a cikkíró a látottakkal kapcsolatban. Ilyen például Az erdészlány³⁸ című bécsi operett, amelyről így ír: „Kabos olyan Walpert állított elénk, amilyent esetleg kabaréban szívesen látunk.” Hogy ez dicséret, vagy elmarasztalás, örök rejtély marad. Valószínűleg inkább az utóbbi.

Mindenesetre a helyi színházi eseményekről jóformán naponta szorgalmasan beszámoló Szabadkai Friss Újságban egyre gyakrabban fordul elő Kabos Gyula neve. Oscar Strauss Varázskeringő című operettjében például kis epizódszerepet játszik, mégis ezt írják róla: „Kabos, mint Lothar, elég jó volt.”³⁹ Nem lehet mondani, hogy körültekintő elemzés, de a kurta írásban azt is meg kell becsülni, hogy észrevette őt a cikkíró. Egy másik alkalommal még ennél is tovább megy. A tökfilkó⁴⁰ című vígjátékban „Kabos a mérnök szerepében jó komikumot produkált”.⁴¹ Leo Fall Elvált asszony című operettjében „élvezetet nyújtott”,⁴² a Tilos a csókban „alakítása remek volt”.⁴³ Sokáig folytathatnánk a sort, de inkább érdemes kiragadni azokat a szerepeit, amelyek valóban előrelépést jelentenek a pályáján. Mint a Nebántsvirág Színigazgatója, a Liliom Ficsúrja, a Víg özvegy Nyegusa és mindenekelőtt A szabin nők elrablása pompás főszerepe, Rettegi Fridolin vagy a Gül Baba Mujkója. Jó volna tudni, milyen lehetett a „Darumadár fenn az égen” Kabos/Mujkó előadásában. Vagy miként illeszkedett bele Bernard Shaw világába, amikor a Brassbound kapitány megtérésében Drinkwatert játszotta. Ezekre a kérdésekre nem kapunk érdemleges választ. Ilyenkor elszomorodunk a színészi játék mulandóságán és az írástudók felelősségén.

Kabos három szabadkai évad után, 1910 tavaszán, amikor megtudja, hogy a nagyváradi Szigligeti Színház vezető komikusa a fővárosba készül, Gózon Gyula segítségével felveszi a kapcsolatot Erdélyi Miklós⁴⁴ igazgatóval, és Nagyváradra szerződik.

Nagyvárad színészete az 1600-as évek közepéig nyúlik vissza. Az 1700-as évektől a Fekete Sas fogadó nagytermében játszottak. Állandó színháza 1899-ben épült fel a városnak a neves bécsi építészek, Fellner és Helmer tervei szerint, és 1900. október 15-én nyílt meg Szigligeti Színház néven.

Mind a magánélete, mind a pályája szempontjából fontos fordulatot jelent Kabos sorsában a nagyváradi szerződés. Itt ismeri meg jövendőbeli feleségét, és itt válik ígéretes fiatal tehetségből jelentékeny művésszé. Már a Nagyváradi Napló Kapunyitás előtt című írása megkülönböztetett figyelemmel mutatja be a színház új tagját: „… vasárnap mutatkozik be Kabos Gyula, az új komikus, Hajnal Gyurka⁴⁵ szerepében Az obsitosban. Akik ismerik az új színészt, meg vannak győződve róla, hogy Kabos Gyula teljes sikerrel tölti be az eltávozott komikus helyét.”⁴⁶ Kálmán Imre Az obsitos című operettjének előadása után pedig ez olvasható a konkurens lapban: „Új szereplő volt Kabos Gyula fiatal komikus, aki Hajnal Gyurka helyét volna hivatva betölteni. Ügyes fiúnak mutatkozik, nehéz szerepre vállalkozott, hogy elődjét feledtetni tudja. Egyelőre nem állapítható meg, hogy képes lesz-e erre.”⁴⁷

Hamarosan kiderül, hogy a cikkíró aggodalma alaptalan volt. Kabos nagyváradi évei egyre nagyobb sikereket hoznak. Az 1910/1911-es szezonban több mint 160 szerepet játszik, jórészt operettekben és zenés komédiákban. Nyáron az Urániában⁴⁸ lép fel. „Holnap nagy eseménye lesz az Urániának – olvasható a Nagyváradi Naplóban. – Kabos Gyula, a Szigligeti Színház kedvenc, ünnepelt művésze, a zseniális komikus fog vendégszerepelni több estén át.”⁴⁹ Pár nappal később pedig így tudósít a lap: „Ma, vasárnap búcsúzik az Uránia közönségétől Kabos Gyula, a nagyváradiak legkedvesebb, legnépszerűbb színésze. Búcsúzásul új kuplékat és tréfákat ad elő, mulatságos aktualitásokkal.”⁵⁰

A harmadik szezonban tovább folytatódik a diadalmenet. Eljátssza a Denevér pompás szerepét, Froscht, az alkoholmámorban dülöngélő fogházőrt, az Orfeusz az alvilágban Stix Jankóját és még vagy tíz-egynéhány hasonló ziccert. Nagyváradon találkozik először a filmmel, itt készül a bevezetőben említett Szoknyahősök, amelyről részletes riportban számol be az újság. „A Vigadó mozgószínház igazgatósága direkt erre a célra teljes felvevő apparátusával Nagyváradra utaztatta a világhírű párizsi filmgyár, Léon Gaumont első operatőrjét – aki véletlenül magyar ember – Gábor Dezsőt… Az eredeti mozgófénykép színdarabot Kabos Gyula írta és ő is rendezte. Gózon Gyulával együtt két hónap óta tervezték, formálták a mozgalmas, fordulatos meséjű és látványos jelenésű darabot.”⁵¹

Utolsó váradi fellépéséről így számol be a helyi sajtó: „Hétfő este lépett utoljára a nagyváradi közönség elé Kabos Gyula. Egyik legkedvesebb szerepében búcsúzott a nagyszerű színész. A Leányvásár bohó gróf úrfiját (Fritz) játszotta. Ennek a szerepnek Kabos csodálatos, önerejű humora, ezer csillogó ötlete adott új színt és tartalmat. Nem lehet róla feljegyezni mást, mint hogy ezen az estén talán jobb volt, kedvesebb volt, ötletesebb volt és vidámabb, mint valaha. A közönség tüntető szeretettel, forró lelkesedéssel ünnepelte. Kabos talentuma számára új tér nyílott s a jövőjének hatalmas, új perspektíva. Ez a grandiózus művész kétségkívül a jövő operett-komikusa. Csodálni való készséggel, gazdag fegyverzettel, egy nagy tehetség és nem közönséges intellektus erejével indul el, hogy meghódítsa a főváros közönségét. Nem nehéz megjósolni, hogy Kabos Gyulának nagy sikerei lesznek a Király Színház deszkáin, mert amit magával visz, az mind új és eredeti.⁵²

1912-ben (forrás: PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet)

 

Közjáték

A meghatott búcsúszavak előzménye annyi, hogy Beöthy László, a Király Színház igazgatója még 1912 tavaszán Nagyváradra látogatott, mert megbízható forrásból értesült Kabos Gyula nem mindennapi sikereiről. A látogatás eredménye csábító volt: már a következő évadra szerződést ajánlott Kabosnak, akit azonban hároméves szerződés kötött a Szigligeti Színházhoz. Beöthy erre előszerződést ajánlott fel a következő három évadra, 1913-tól 1916-ig. Ezt azonban Kabos nem fogadta el, így mindössze egyetlen évadra kötelezte el magát.

Kabos szülőházával szemben, a Király utca 71-ben 1903. november 6-án nyílt meg Beöthy vezetésével a Király Színház. Első bemutatója Huszka Jenő Aranyvirág című operettje volt, de az igazi sikert Kacsóh Pongrác János vitéze hozta meg egy évvel később. 1925-ig a főváros legnépszerűbb és legsikeresebb operettszínháza volt. Káprázatos társulatában a kor sztárjai léptek fel. A táncos komikus Rátkai Márton volt, aki mellett a hat évvel fiatalabb és Pesten teljesen ismeretlen Kabos jó esetben is csak másodrendű szerepekre számíthatott.

Az 1913/1914-es évadban mindössze három szerepet kapott: A mozikirályban⁵³ egy ügyefogyott bálrendezőt, a Nemtudomkában⁵⁴ egy Pista nevű fiatalembert és a Napsugár kisasszonyban⁵⁵ egy igazi angol lordot. Ez utóbbi valamivel több lehetőséget kínált arra, hogy észrevetesse magát a nézőkkel, ha másként nem, legalább azzal, hogy a plakáton az ő neve állt legelöl: Lord Bicester – Kabos Gyula.

De pályájának további alakulását egy időre megakasztja a háború. Behívják katonának, a frontra vezénylik, megsebesül, leszerelik. Hazamegy a szüleihez, és a Király Színházat csak a lakásuk ablakából nézegeti. Aztán mégiscsak tovább ízlelgeti, milyen az, pesti színésznek lenni. Leszerződik a Kristálypalotához. Ez egy éjszakai mulató a Szerecsen (ma Paulay Ede) utcában, a jelenlegi Újszínház helyén. Ez sincs nagyon messze a Király utcától, gyalog, kényelmesen sétálva jó negyedóra.

A varietében magánszámokat meg tréfás jeleneteket ad elő, amelyeket jórészt maga ír. A következő évben a Fővárosi Orfeumban lép fel. Ez a mai Operettszínház helyén volt és korábban Somossy Orfeum néven működött. De 1917 januárjában újabb megtisztelő ajánlatot kap Beöthy Lászlótól, aki meghívja vendégszerepelni a Magyar Színházba, Vajda Ernő⁵⁶ Váratlan vendég című társadalmi drámájának egyik fontos szerepére. Ez az első figyelemre érdemes szereplése a fővárosban.

Ám ez még nem hoz fordulatot a pályáján. Igaz, a kabarékban, varietékben felfigyelnek rá, különösen a Teréz körúti Intim Kabaréban,⁵⁷ amelynek szinte valamennyi műsorában szerepel magánszámaival.

Egy idő után mégis megelégeli a talmi sikereket, és elhatározza, hogy visszatér Nagyváradra, mégpedig nem akárhogy: nem a Szigligeti Színházban kívánja folytatni a pályát, hanem – életében először, de nem utoljára – saját színházat kíván alapítani, ahol kabaré-előadásokat tarthat sok zenével, énekkel, tánccal. Még tőkést és tőkét is sikerül szereznie a merész vállalkozáshoz. 1918. augusztus 1-jével lép életbe a háromoldalú szerződés, amely a tőkét biztosító személyek, a Fekete Sas Szálloda kiszemelt előadótermét rendelkezésre bocsátó tulajdonosok és Kabos Gyula között létrejött.

Alkalmatlanabb időpontban aligha lehetett volna színházat alapítani Nagyváradon. A várost két évvel a trianoni szerződés aláírása előtt, 1918 novemberében megszállja a román hadsereg. Kabos ennek ellenére még egy évig Váradon tartózkodik. A Szent László tér 6. számú házban lakik és 1919. március 8-án megnősül. Felesége Dr. Surányi Imréné Puhalag Mária hadiözvegy, akinek férje az olasz fronton esett el 36 éves korában. Egy lányuk is volt, Gabriella, aki a Kabossal kötött házasság idején töltötte be nyolcadik életévét.

1919 tavaszán Kabos, a felesége és a nevelt lánya véglegesen visszatér Budapestre. A házasságkötésük évében, de már a fővárosban fiúgyermekük születik, akinek Pesten kezdődött… című, 1940-ben New Yorkban megjelent könyvét ezekkel a szavakkal dedikálja a szerző: „Ajánlom könyvemet az én drága Pista fiamnak, akit a világon legjobban szeretek.”                      (Folytatjuk)

BALOGH GÉZA

JEGYZETEK

¹ Pekár Gyula vígjátékát filmre írta Stella Adorján és Békeffy István, rendező: Vajda László.

² Zágon István filmnovellája nyomán írta Nóti Károly, rendezte Székely István.

³ Egyes filmtörténeti munkák tévesen állítják, hogy a Hyppolit Zágon István vígjátékából készült. Az előzmény mindössze egy huszonkét oldalas filmnovella volt. A színpadi változatok jóval később, a film kirobbanó sikere nyomán születtek.

⁴ Székely István (1899−1979) amerikai-magyar filmrendező. Fontosabb magyar filmjei a Hyppolit után a Lila ákác és a Lovagias ügy. 1973-ban elkészítette a Lila ákác színes, szélesvásznú remake-jét.

⁵ Nagyváradi Napló, 1912. június 19.

⁶ Tábori Kornél (1879−1944) író, újságíró. A filmrendezés csak alkalmi kirándulás volt a pályáján.

⁷ Huszár Károly (1884−1942) Nagy Endre kabaréjában kezdte pályáját, majd kövér termete miatt hamarosan a filmvásznon is kedvelt epizodista lett. A 30-as években Hollywoodban, majd Berlinben filmezett.

⁸ A hét és fél perces kisfilm megtalálható az interneten.

⁹ Salamon Béla: Hej, színművész! A szerző kiadása, Budapest, 1939

¹⁰ In: Kabos Gyula: Pesten kezdődött… Cleveland, Ohio, 1941

¹¹ Rákosi Szidi (1852−1935) színésznő, színészpedagógus. A Budai Népszínházban kezdte színészi működését, majd a Nemzeti és a Népszínház tagja lett. Több magánszínházban is fellépett. 1892-től működő színészképző iskolája számos kiváló művészt adott a magyar színjátszásnak.

¹² Solymosi (Solymossy, Sipos) Elek (1847−1917) színész, rendező, színigazgató. Szabadkán kezdte a pályáját, majd a Budai Népszínház tagja volt. 1874-től az István téri színház igazgatója. 1875-től három évtizeden át a Népszínház tagja. 1881-ben vette át a Gyakorló Színésziskola vezetését, melyet nyugdíjba vonulásáig, 1908-ig irányított. Színházi szakkönyveket is írt.

¹³ Ebből lett 1903-ban az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolája.

¹⁴ Horváth Zoltán (1860−1930) színész. A Színiakadémia elvégzése után a Nemzeti Színház tagja lett, és 1914-es nyugdíjba vonulásáig itt működött. Színésziskoláját 1892-ben alapította.

¹⁵ Pesti Ihász Lajos (1849−1935) színész, színházigazgató. A Budai Népszínházban lépett először színpadra, majd Kecskemét és Szabadka színházát vezette.

¹⁶ Király Ernő (1884−1954) színész, rendező, színházigazgató. Kereskedelmi képzettséget szerzett, majd Rákosi Szidi iskolájában tanult. 1905-ben Szabadkára, 1906-ban Kolozsvárra szerződött. 1908-tól 1919-ig a Király Színház ünnepelt bonvivánja. Később a Budai Színkörben és a Vígszínházban is fellépett. Többször vett részt nyugat-európai és amerikai turnékon. 1935-ben végleg az Egyesült Államokba költözött.

¹⁷ Körmendy Kálmán (1886−1992) Rákosi Szidi növendéke, majd a szabadkai és a nagyváradi színház tagja volt. 1911-től Kolozsváron játszott, aztán a Vígszínház szerződtette. Később Szegeden és több budapesti színházban működött.

¹⁸ Gárdai Lajos (1884−1962) pályáját 1904-ben Szabadkán kezdte, majd Kolozsváron folytatta. Három évet Brazíliában töltött. Hazatérése után több fővárosi színház tagja volt. 1944-től a Nemzeti, 1950-től a Fővárosi Operett, majd a Petőfi és a Jókai Színház művésze.

¹⁹ Polgár Károly (1864−1933) színész, színházigazgató. 1882-ben kezdte színészi pályáját, 1891-től igazgató. Később a pozsonyi társulat élén állt, majd elnyerte a kárpátaljai társulat koncesszióját.

²⁰ Virányi Sándor (Kocsis, 1885−1923) tanítóképzői végzettséggel színésznek állt, bonviván és komikus szerepekben egyaránt sikereket aratott. 1912-ben a Vígszínház szerződtette, majd a Magyar Színház, az Apolló Kabaré és a Renaissance Színház tagja volt.

²¹ Henri Lavedan (1859−1940) vígjátéka

²² Paul Gavault (1867−1954) vígjátéka, Magyarországon a Vígszínház mutatta be 1906-ban.

²³ Bokor József (1861−1911) komédiája

²⁴ Lehár Ferenc operettje

²⁵ Guthi Soma (1865−1930) vígjátéka

²⁶ Mouëzy-Éon énekes bohózata

²⁷ Színház, 1907. január 31.

²⁸ Eugène Brieux (1858−1932) legsikeresebb műve, amely keletkezése évében, 1901-ben nagy feltűnést keltett.

²⁹ Maeterlinck híres és felkavaró drámája.

³⁰ Barna Izsó (1859−1940) zeneszerző, karmester, vidéki színházaknál, majd a budapesti Városligeti Színháznál működött. Casanova című daljátékát 1902-ben mutatták be.

³¹ Verő György (Hauer Hugó, 1857−1941) operett- és népszínműszerző, színész, rendező, zenei író, karmester. A Szultánt 1892-ben mutatta be a budapesti Népszínház.

³² Krémer Sándor (1859−1918) színész, igazgató. Sok vidéki színháznál volt szerződésben, míg 1901-ben saját társulatot alapított. Megbízható vezetőként ismerték. Szabadkán 1908 és 1912 között volt igazgató.

³³ Szabadkai Friss Újság, 1909. október 7.

³⁴ Ordonneau és Valabregue darabját a Vígszínház mutatta be néhány hónappal korábban.

³⁵ Szabadkai Friss Újság, 1909. október 9.

³⁶ Alexandre Bisson (1848−1912) francia drámaíró. Az államtitkár úr című vígjátékát a budapesti Vígszínház is bemutatta 1896-ban.

³⁷ Szabadkai Friss Újság, 1909. október 12.

³⁸ Georg Jarno (1868−1920) pesti születésű osztrák zeneszerző Das Farmermädchen című műve.

³⁹ Szabadkai Friss Újság, 1909. október 17.

⁴⁰ Ludwig Fulda (1862−1939) német költő, drámaíró darabja

⁴¹ Szabadkai Friss Újság, 1909. október 22.

⁴² Szabadkai Friss Újság, 1909. november 9.

⁴³ Szabadkai Friss Újság, 1909. november 23.

⁴⁴ Erdélyi Miklós (1866−1934) színész, titkár, 1907-től 1931-ig a nagyváradi színház igazgatója.

⁴⁵ Utalás Hajnal Györgyre, a fővárosba szerződött komikusra.

⁴⁶ Nagyváradi Napló, 1910. szeptember 15.

⁴⁷ Nagyváradi Friss Újság, 1910. szeptember 19.

⁴⁸ 1909-ben, a Pannónia Szálló épületében létesült „Mozgó mozi”, a város nevezetes szórakozóhelye.

⁴⁹ Nagyváradi Napló, 1912. augusztus 2.

⁵⁰ Nagyváradi Napló, 1912. augusztus 11.

⁵¹ Nagyváradi Napló, 1912. június 14.

⁵² Nagyváradi Napló, 1913. június 9.

⁵³ Szirmai Albert operettje Harsányi Zsolt szövegkönyvére

⁵⁴ Huszka Jenő darabja

⁵⁵ Paul Rubens zenéje

⁵⁶ Vajda Ernő (1889−1954) író, dramaturg, színpadi szerző. A húszas években Hollywoodba költözött, és forgatókönyveket írt.

⁵⁷ 1917 nyarán nyílt meg a Teréz körút 48. szám alatt, a korábbi Ferenczy Kabaré, a későbbi Terézkörúti Színpad, a mai Játékszín helyén. Színpadán a kor számos jelentős komikusa lépett fel.