Film és divat – Várkert bazár

„szép, mint a varrógép és az esernyő

véletlen találkozása a boncasztalon”.

(Lautréamont)

Nem lehet biztosra menni, pedig azt hittem. Szép reményeim váltak volna valóra, ha az előzetes információnak megfelelő, ami előttem zajlott. Seres Tamás forgatókönyvíró-rendező személye, az igényes irodalom (Zsámbékon s a Várkert Bazárban is) – ő jegyzi az ENEMVÉ esteket, vagyis a Nagy Magyar Versek igényes sorozatát. Ebben kevésbé ismert gyönyörű verseket válogat különböző témákban, amelyek nagyszerű színészek (többek között Csákányi Eszter, Vecsei H. Miklós, Csuja Imre és még sorolhatnám) előadásában hangzanak el, de ő szerkesztette, rendezte Hámori Gabriellának a Gyarmati Fanni naplójából összeállított műsorát is. Ezen a nyáron (2021) még egy különlegességgel is előrukkolt. Proust Eltűnt idő nyomában című gigantikus művének első köteteiből szerkesztett egy összeállítást Hajduk Károly számára, amelyet a Fischer Iván lakásszínházban lehet látni. Szóval, ha Seres Tamás a rendező, akkor ott a minőséggel nem lehet gond. Ő beszélt nekem először a Várkert bazár tervezett programjáról, amely a Film és divat címet viseli. A sorozatba bevonták Simonovits Ildikó divattörténészt, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményvezetőjét is, aki aztán tudja, hogy a divat nem azt a fogalmat takarja, mit lehet ezekben a hónapokban drága pénzen hordani. A divat a kultúra, mert jelzi nemcsak a viselőt, de a kort, annak kultúráját, lehetőségeit, s azt a szociológiai ismeretköteget, amit a minden emberhez kötődő fogalom magával hurcol.

„Első alkalommal a magyar filmtörténet és a divat kapcsolódási pontjait villantja fel, a magyar filmek divatját, azok öltözködésre gyakorolt hatását, a kosztümöket, tervezőket, a magyar film díváit állítja a középpontba. Az október 30-i debütáló alkalmon vendégként köszönthetjük a számtalan magyar filmklasszikusban közreműködő Szakács Györgyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas jelmeztervezőt és lányát, Szlávik Julit, valamint Schell Judit és Szilágyi Tibor színművészeket, akik mindannyian sok izgalmas történetet elevenítenek majd fel a magyar filmtörténet elmúlt évtizedeiből” – ezt az előzetesből másoltam ide, várakozásom indoklásául.

Igen, a fent nevezettek meg is jelentek. Ott volt Simonovits Ildikó, akinek egy-két történetet sikerült csak felvillantania a sokból, ott volt Szakács Györgyi, Kossuth- és Jászai Mari-díjas jelmeztervező, aki nyolcszáznál több színielőadáshoz (közöttük sok kaposvári produkcióhoz, például a legendás Marat halálához) és filmhez készített jelmezeket, akit a Napfény íze című film jelmeztervezéséért Genie-díjra jelöltek. Őt is kiültették a műanyag székekre lányával, az ugyancsak jelmeztervező Szlávik Julival. Az előzetes szerint a színészek körül azért választották Schell Juditot és Szilágyi Tibort, mert mindketten foglalkoztatott filmszínészek, Schell Judit több mint harminc filmmel, Szilágyi Tibor pedig ötvenhat évados színészi pályáján nyolcvannál több filmszereppel.

Ők beszélhettek volna filmről is, jelmezekről is élvezetesen. Varázsuk – pedig többnyire némán ültek – azért átjött így is, pedig igencsak akadályoztatva voltak.

Számomra érthetetlen okból moderátornak felkérték Varga Liviuszt, a méltán népszerű és kedvelt Quimby együttes tagját (ütőhangszerek, rap, vokál).

Ő biztosan remek, de ugye itt nem énekelnie kellett, hanem beszélgetnie olyan terület nagymestereivel, amelyről neki halvány fogalma sem volt. Mindent megtett, amire a szerepe feljogosította: a dumaszínházas laza és közvetlen modorában félbeszakított, közbeszólt. Zavart az is, hogy nem tudni miért, a beszélgetés alatt a színpadon ülő Zságer Balázs (Zagar zenekar) használta a hangszerét. Igyekezett visszafogott lenni, csak három-négy hangot használt a halk dum-dum-okhoz, de hát miért?

Néztem az elbűvölő tehetségű kiválóságokat, akik némán és fegyelmezetten ültek, holott igazán tudtak volna mit mesélni, filmről is, divatról is, és egyáltalán…

Nem volt filmtörténet, nem volt film és divat kapcsolata. Kultúrák ütköztek szürrealista képben: varrógép és esernyő találkozása boncasztalon.

A bazárban sok a vásári, olcsó limlom, de föllelhető valódi érték, még igazgyöngy is.

Megtévesztő volt a cím: Várkert divat. Az meg végképp, hogy film és divat. Ha Simonovits Ildikó elmondhatta volna, akkor megtudjuk, mint is van ez, de hát nem hagyták. Szomorú. Pedig az ötlet remek.

Józsa Ágnes