Alfred Jarry különleges világa a Műcsarnokban

Kollégiumi szobákban sok minden kiagyalódhat. Lehet játékos hókamóka és lehet olyan is, ami százharminc év után a vérvalóság. Übü király korszakában élünk, amely az abszurdnál is abszurdabb. Ő olyan hatalmasság, akit kulturális fertő eleitől nem környékezett, a mások iránti felelősségről – az előbbiek okán – fogalma nincs. Témájánál fogva fájdalmasan aktuális ez a kiállítás. Ha nem így lenne, élveznénk Alfred Jarry (1873‒1907) iskolakerülő művészetét, a rémbohózatot, az Übü királyt, az abszurd dráma őstípusát. Ez a mű a szürrealista és az Artaud féle kegyetlen színház előkészítője, amely nagy hatással volt nemcsak az avantgárd irodalomra, de a képzőművészetre is.

Szegő György művészeti vezető olyan kiállí-táskoncepciót valósít meg a Műcsarnokban, amely sokszínűségével is élményt adó; sok olyan bemutatót láthattunk-láthatunk, amilyenek eleddig nem kerültek az érdeklődés előterébe, pedig oda valók. Ez a kiállítás is ilyen. Szegő Györgyé volt az ötlet, hogy a Jarry alkotta patafizikus művészetet bemutassák. A „patafizikát nem lehet leleplezni, mert az már önmagában is egy leleplezés. [...] Egy lepel, amely azt leplezi, hogy ő egy lepel” (Ruy Launoir).

A cél az volt, hogy megpróbálják bemutatni nemcsak a Jarry-jelenséget, hanem azt az avantgárd művészetet is, amelyre Jarry nagy hatással volt, mégpedig lehetőleg nemzetközi kitekintéssel. A patafizikusok alapművüknek tekintik Alfred Jarry A patafizikus Faustroll Doktor cselekedetei és nézetei című munkáját. A Patafizikus Társaság tagjai írók, festők, többek között: Raymond Queneau, Boris Vian, René Clair, Max Ernst, Eugene Ionesco, Pablo Picasso, Joan Miro, Jacques Prevert, Jean Genet, Marcel Duchamp, Maurits Cornelis Escher, Umberto Eco. A névsorból is kitűnik a sokszínű tehetség és a szellemi felvértezettség.

A Műcsarnok kiállításának tárgyai hitelesítik a patafizikus témát, annak relevanciáját, s azt a magyar művészek munkáival is kontextusba helyezi. Nem lehetett elhozni Duchamp eredeti piszoárját, sem Picasso vagy Max Ernst munkáit, de sikerült megszerezni az észak-olaszországi Patafizikus Kollégium kiállítási anyagának egy részét, mintegy negyven művet.

Négy szekcióban láthatjuk a patafizika hazai és külföldi képviselőit. Az első szekció természetesen a nagy ikonról, Alfred Jarryről szól. Az ő munkásságát és alakját mutatja be sok-sok fotón. Láthatjuk az első Übü-rajzokat, a legelső fametszeteket, amelyeken megjelenik Übü a spirállal, a nagy hassal és a körtefejjel. Az első bábok közül is láthatunk reprodukciót, illetve azt a tipográfiát, amely húsz-harminc évvel ezelőtt vált általánossá. Néhány korabeli kiadvány is van itt azok közül, amelyek azt vizsgálják, milyen hatással volt Jarry az avantgárd művészekre. Így jelennek meg Rousseau munkái, hiszen Jarry volt az, aki Rousseau-t fölfedezte, s vámos Rousseau-nak nevezte. Itt szerepelnek Miro és Dushamp munkái, melyeknek Übü a témája. Utóbbi alkotó nagy művei egyértelműen összekapcsolhatók Jarry írásaival, akinek több szövegében is szerepel például a piszoár és a biciklikerék. Jarry nagyon szeretett biciklizni, s mindig biciklis ruhában járt. Ebben a szekcióban található Tillinger Péter hazai patafizikus gyűjteménye, kiadványok, folyóiratok. 
A Patafizikus Társaság az 1940-es évektől létezik, s különböző intézményei vannak szerte a világon, amelyek kapcsolatban állnak egymással – Tillinger Péter gyűjteményéből több ilyen tárgyat is láthatunk.

A második szekcióban találhatók a magyar művészek is. Az egyik szekciónak ezért az a címe, hogy Kavicsok a fogaskerékben. A rendszerváltás előtti időszakban alkotó művészek a patafizika szellemiségében megmutatták, hogy a hatalom fogaskerekei közé lehet pici kavicsot dugni, ami ha megállítani nem is tudja, de megakasztani igen. Kováts Albert munkásságát végig kíséri az Übü-tematika. Tőle látunk különböző korszakokból származó munkákat. Az 1967-es Brezsnyevre hajazó Übüt, aztán a nyolcvanas években kollázs technikával készített, vonalrajzos korszakból valót, s legutóbbi munkája a Duguláselhárítás, ami magának az agyatlanításnak a látványosítása. A kilencvenes években Szemethy Imre szarkasztikus-ironikus lapjaival többnyire az Élet és Irodalom hasábjain találkozhattunk. Tudhattunk Jovánovits György patafizikus akcióiról. Ő így definiálja a patafizikát: tett hatalom nélkül.

Khell Csörsz díszletmakettje az Übü király Katona József színházi előadásához (rendezte: Zsámbéki Gábor)

Külön kiállításrész a magyar színházi szekció, amely az 1960-as évektől mutatja be az előadások látványvilágát. Láthatunk itt jelmezeket, maketteket, díszletrajzokat, plakátokat, amelyek megidézik a színházi bemutatókat. Már 1967-ben megrendezték az első magyar Übüt a Színművészeti Főiskolán. A Katona József Színház 1984-ben mutatta be a darabot, amely több országban is nagy sikert aratott – a kiállításon látható a Khell Csörsz által készített díszlet makettje. És itt van a Pécsi Nemzeti Színház előadásához Najmányi László alkotta díszlet makettje is – felfoghatjuk ezeket önálló patafizikus művekként is. Érzékelhető, hogy Jarry ikonikus Übü-világa a dadaizmus, a szürrealizmus, a pop-art mozgalom előfutáraként a színházművészetben is szemléletváltozást hozott. Sokféle – abszurd dráma, diákbohózat, politikai szatíra, cirkuszi produkció, bábelőadás – színpadi világa a hatalom elleni megmozdulás, a szabadság, a társadalomkritika lehetőségét nyújtotta a rendezőknek.

Jarry azt mondja: az ember nem nagyot alkot, hanem hagyja (az alkotást) nagyra nőni.

A kiállítás kurátora Garami Gréta, s június 16-tól szeptember 17-ig volt látható a Műcsarnokban.

Józsa Ágnes