Kurtág-opera a Müpában, A Kékszakállú herceg vára Miskolcon
Az operai jellegét elvesztett Magyar Állami Operaház élvezhetetlen előadásainak hiánya szerencsére nem jelentette az opera mint műfaj eltűnését a magyar színpadokról. Múlt év októberében a Müpa szervezésében volt látható az Elbphilharmonie Hamburg és a Kölner Philharmonie közös produkciójában Kurtág György korszakos jelentőségű operája, a Beckett színdarabja alapján írt „Fine de partie”, melynek magyar címe „A játszma vége”. Az opera ősbemutatója a Milánói Scalában volt évekkel ezelőtt, s csak örülni lehet annak, hogy az előadás eljutott Budapestre is. A zenét a Danubia Zenekar tagjai varázsolták életre, a karmester Markus Stenz volt. Hamm szerepét Frode Olsen énekelte, Clov Haja Zsolt volt, s Nagg bőrébe Leonardo Cortlelazzi bújt. Hillary Summer Nell szerepét alakította. Mindegyik szereplő éneke és mozgása tökéletesen jelenítette meg Beckett kietlen, lepusztított világát, mely megírásának idején nehezen hihető disztópia volt, de időközben valósággá vált. Aki Budapesten a Kálvin téri vagy a Blaha Lujza téri aluljárókon ment át, hogy a megfelelő villamosokra felszállva eljusson a Müpába, az életben is találkozhatott Beckett darabjának hőseivel, akik este 7-re várták a Bartók Béla hangversenyterem minimalista módon berendezett kis színpadán.
Cser Krisztián és Herczenik Anna (fotó: Éder Vera)
Kurtág maga is részt vett a bemutatón, melyet a közönség hatalmas lelkesedéssel fogadott, s joggal, mert hibátlan előadást láttunk, melynek szereplői lenyűgözően alakították látszólag egyszerű, de valójában talányosan bonyolult szerepüket. Énekük és testük tökéletes összhangban közvetítette Beckett kétségbeesésből és szorongásból táplálkozó üzenetét, mely Kurtág operájában az eredetihez képest kevésbé gyötrelmesként jelent meg, itt-ott még a remény is felcsillanni látszott a teljes reménytelenségben.
2024-ben a Miskolci Nemzeti Színházban bukkant fel egy autentikus operaelőadás, melyben mintha annak a játszmának a kezdetét láttuk volna, melynek végét pár hónappal korábban Kurtág műve mutatta. Miskolcon Bartók 1910-ben írt operája, A Kékszakállú herceg vára került szíre, melynek XX. századi karrierje későn kezdődött, de annál tartósabbnak bizonyult.
Cser Krisztián és Herczenik Anna (fotó: Éder Vera)
A szexuális ragadozóként lelepleződő herceg és ártatlan áldozata között alig egy órán át tartó játék Balázs Béla által írott nagyszerű szövegére Bartók Béla zseniális operát szerzett, melynek előképei csak Wagnernél láthatóak és hallhatóak. Kezdettől fogva tudjuk, hogy Judit szerelmes a hercegbe, ám az csak egy új prédát lát benne, s perverz vágyai kiélése érdekében ugyanúgy halálra szánja, mint a korábban várába csábított nőket, kiket mind megölt. Bartók zenéje fantasztikus erővel vezet be a két ember között fokról-fokra kibontakozó konfliktusba, melynek tétje, hogy Judit, a herceg friss áldozata mikor döbben rá a csapdára, melybe saját vaksága sodorta.
Herczenik Anna A Kékszakállú herceg vára című előadásban – Miskolci Nemzeti Színház (fotó: Éder Vera)
Az opera a XX. század zseniálisan előre látott történeteként is nézhető és hallgatható. A titokzatos vár egymás után kinyíló szobáinak mindegyikében kín, szenvedés, vér és borzalom van, s a tó, mely a vár egyik szobájának ablakából látszik, könnyekkel teli. A Kékszakállú várában, mint a században, mely az opera diadalát elhozta, nincs helye a boldogságnak, a vidámságnak és az örömnek. Ilyen értelemben az operai játék méltó megörökítése a huszadik században kezdődött különlegesen kegyetlen és kíméletlen emberi játszmának, melynek végét Beckett színdarabja nyomán Kurtág György komponálta színpadra.
Ma Magyarországon a dohányboltok, a szemetes kukákat szállító cégek és kis túlzással még az utcai toalettek is a „nemzeti” jelzővel büszkélkednek. Ilyen időkben Bartók és Kurtág operái arra figyelmeztetnek, hogy csak az lehet igazi nemzeti érték, ami egyben nemzetközileg is az. Bartók operájában megrendítő hallani a Kékszakállú énekébe szőtt, a szó valódi értelmében vett mélymagyar motívumokat, Kurtág operájának zaklatott szépsége egyértelműen Bartók zenéjéből táplálkozik.
A miskolci előadás rendezője Szabó Máté, a karmester Cser Ádám. A merész, első pillantásra meghökkentő díszletet Antal Csaba tervezte. E sorok írója csak az első szereposztást látta, melynek férfi szereplője Cser Krisztián, női szereplője Herczenik Anna volt. Mindkettőjük éneke tökéletesen adta vissza Bartók még ma is forradalminak ítélhető zenéjét, mely minden egyes szoba megnyílásakor újra meg újra robbant, egészen a végig, ami után csak a csend és a sötétség következhetett.
Csepeli György
