A Mesebolt Bábszínház 2023/2024-es évadáról
2024 korszakhatár a szombathelyi Mesebolt Bábszínház életében. Az elmúlt tizenöt évet Kovács Géza színházigazgató neve fémjelezte, aki most nyugdíjba vonul. Szerencsére itt nem az történt, mint az igazgatóváltásoknál általában, a politika nem írta felül a szakmai szempontokat. Helyére júliustól a társulat, a szakmai bizottság és az önkormányzat egyetértésével a posztra egyedül pályázó, Kovács Géza által ajánlott Csató Kata kerül, aki több alkalommal is rendezett és játszott Szombathelyen, így ismeri a társulatot. Pályázatában egyik fontos feladatának a bábszínház értékeinek megtartását jelölte meg. A Mesebolt Bábszínház ugyanis kicsisége mellett az egyik legszínvonalasabb bábszínházi műhely ma Magyarországon. A népmeséket, a hagyományos bábtechnikákat és a kortárs bábdarabokat, valamint az élőszínházat egyaránt fontosnak tartó repertoárjuk, bátor, esetenként tabudöntögető előadásaik számos szakmai díjat hoztak. Hozzá kell tenni, hogy ezeket a szakmai eredményeket egy meglehetősen rossz állapotban lévő játszóhellyel és infrastruktúrával bíró társulat érte el. A szakmai örökség mellett az új igazgató ezt a hendikepet is megkapja, azzal a bizonytalansággal együtt, hogy mi lesz, ha jövőre lejár a szerződés, amelyet az állam és az önkormányzat kötött a színház közös működtetésére.
Lukács Gábor – Szegény Dzsoni és Árnika (fotó: Trifusz Ádám
A 2023/2024-es évad kiemelt szerzője Lázár Ervin volt, tőle három történetet is választottak. Az öt bemutatóból részben élőben, részben felvételről négyet tudtam megnézni, a Veres András által rendezett egyik Lázár Ervin-mese, a Manógyár kimaradt. Az általam látott négy előadásból kettő egyszemélyes bábjáték, lényegében monodráma, amelyek a színház két tapasztalt művészének, Kolozsi Angélának és Lukács Gábornak adnak lehetőséget az egyéni megmutatkozásra.
Kolozsi Angéla a Meseboltban szinte házi szerzőnek számító Dániel András kifejezetten a színháznak írt darabját játssza Megették az ovit címmel, amelyet Somogyi Tamás állított színpadra. A „nagy zabálást” egy mohó, ám rendkívül jószívű óriás követte el, aki soha nem járhatott óvodába, mert „kicsinek is nagy volt”, és aki vezeklésként sokzsebes ruhájában adott új otthont a gyerekeknek. Az ovisok villámgyorsan alkalmazkodnak az új helyzethez, és ha kicsit késve, de az óvó néni – dadus – szakács néni hármas is megbékél vele. A baj, ahogy ez az életben is lenni szokott, a hivatalosságok megjelenésével kezdődik. A szerző a felnőtt nézőkhöz külön is szóló, mulatságos beszélő nevekkel jellemzi a kerékkötőket: Az Aktatási Hivataltól Jéghegy Jolán akadékoskodik, de megjelenik a Hogymerészeti Hivatal kockafejű képviselője és maga Főnáspáng úr is. Jószívű óriásunk azonban mindent megold.
Kovács Bálint, Varga Bori és Gyurkovics Zsófia – ABC BetűJáték (fotó: Trifusz Ádám)
Grosschmid Erik díszlete játszik a nagyságrendekkel. Az óriás gyufásdoboza az ovisoknak asztal, magas létrateste és a ráhúzott, színes zsebekkel teli vászonruha sok játékra, bújócskára ad lehetőséget. A fából készült báboknak nincs arcuk (bevallom, ezt hiányoltam), testük különböző mértani formákból (kúpokból, téglatestekből, hengerekből stb.) áll össze. Kolozsi Angéla Böske dadusként élőjátékkal narrálja a történetet, miközben életet és hangot ad az összes szereplőnek, sokszor pillanatonként váltogatva a figurákat. Óriássá egy kötött sapka segítségével lényegül át. Sok apró ötlet, a részletek kidolgozottsága és a gyerekközönségre figyelő, erős színészi jelenlét teszi az előadást a gyerek- és a felnőtt közönség számára is élvezetessé.
Lázár Ervin meséjét, a Szegény Dzsoni és Árnikát többnyire népes színészcsapat játssza, most ez is majdnem monodrámaként jelenik meg a színpadon. A majdnem azt jelenti, hogy a mesélő (egy elvált, vagy a családjától távol dolgozó apa, ezt nem konkretizálják) és a csak virtuálisan, egy videóhívásban jelen lévő kislánya közösen alkotják meg a mesét. A kislánynak csak a hangját halljuk, látni nem látjuk. Lukács Gábornak így van egy játszótársa, a hangjával jelen lévő Varga Bori. Kolozsi Angéla színpadi átiratának ezzel a megoldással sikerül áthidalni a monodrámák esetében gyakran felmerülő kérdést: vajon kihez is beszél a karakter. Igaz, ezt gyerekdaraboknál nem annyira szoktuk firtatni, elfogadjuk, hogy a gyerekközönségnek mesél.
Kovács Géza rendezésében a játék színtere egy lakás, a szereplők pedig tárgyanimációval kelnek életre. (Tervező: Trifusz Péter.) Szegény Dzsoni egy kicsit kopott bádogbögre, Árnika pedig egy porceláncsésze. A boszorkány feje egy alma, az orra egy esernyő kampós szára, kendője egy konyharuha. Az átváltozást kacsává pedig a bögrék, valamint két tollaslabda cserélgetésével oldják meg. A tárgyanimáció a néző oldaláról is nyitottságot igényel. Szabadon kell engednie a fantáziáját, miközben el kell fogadnia az alkotók által megadott kódokat. Nem mindenki képes belelátni egy bögrébe egy szegény legényt, különösen, ha már kinőtt a gyerekkorból. Ha azonban a színészi játék ehhez a maga eszközeivel segítséget nyújt, jóval nagyobb eséllyel történik meg ez az átfordulás. Lukács Gábor játéka a maga természetességével, energikusságával, a tárgyakhoz való kíváncsi vagy szeretetteli odafordulásával minden segítséget megad ehhez. Egy idő után a szoba a néző szemében is átlényegül, minden tárgyban ott rejtőzik egy álruhás mesehelyszín vagy szereplő. Így lesz például a rácsos széktámlából börtön, ahonnan a csészetest nem, csak a tollaslabda kacsa szabadulhat.
Gyurkovics Zsófia, Kovács Bálint, Kőmíves Csongor, Varga Bori és Lukács Gábor – Hapci király (fotó: Trifusz Ádám)
Míg a Szegény Dzsoni és Árnikában hang-súlyos szerepe van a szövegnek és a történetmesélésnek, az ABC BetűJáték című előadás ebből a szempontból két arcát mutatja. Annak ellenére, hogy tárgya éppen a beszéd és az írás, sőt, az irodalom megszületése a hangokkal kommunikáló ősembertől a Harry Pottert olvasó gyerekig, történetről nem, csak dramaturgiai ívről beszélhetünk. A színészek játszanak a hangokkal, majd később a betűkkel, és e játékban – néhány kivétellel – legfeljebb a szavakig jutnak el. Kiemelt szerepet kap viszont a mozgás (Góbi Rita koreográfiája). Ugyanakkor irodalmi szövegeket is hallunk, mégpedig Weöres Sándor verseit felvételről, a szerző előadásában. Bartal Kiss Rita rendezőt éppen ezek a Weöres-versek inspirálták az előadás elkészítésére, amelynek izgalmas feszültséget ad a gyermeki mivoltát idős korában is megőrző költő jellegzetes, kicsit kántáló hangja, valamint a dinamikus (sőt, néha akrobatikus) színészi játék ellentéte. Mátravölgyi Ákos letisztult, minimalista látványvilága teret hagy a mozgásnak és a színészi játéknak.
Kolozsi Angéla – Megették az ovit (fotó: Trifusz Ádám)
A negyedik bemutató, a (szintén Lázár Ervin meséjéből készült) Hapci király rendezője Csató Kata, aki ezúttal még nem igazgatóként rendezett, de – néhány évvel korábbi itteni munkái után – újra lehetősége volt bepillantani a társulat életébe. A Hapci király a látott négy közül az egyetlen, amely nem monodráma és nem történet nélküli, kísérletező előadás, hanem a hagyományos szülői és pedagógusi elvárásoknak megfelelő „rendes” gyerekelőadás több szereplővel, kerek történettel, szép jelmezekkel. Viszont élőjáték, nincs benne báb. E tekintetben illeszkedik abba a trendbe, mely szerint bábszínházainkban már szinte kivételszámba megy a tiszta bábjáték, többségben vannak a báb- és élőjátékot ötvöző előadások, és egyre szaporodnak a tiszta élőjátékok.
Varga Bori az ABC BetűJáték című előadásban – Mesebolt Bábszínház (fotó: Trifusz Ádám)
5
Hapci király története a kontrollt vesztett hatalomról, az alattvalók viselkedési mintázatairól és a magára maradó hatalmaskodó magányáról is szól, legalább annyira a felnőttekhez, mint a gyerekekhez. Kicsit rokonítható A király új ruhája című mesével: itt egy kislány lóg ki a sorból azzal, hogy nem hajlandó eleget tenni az értelmetlen királyi rendeletnek. Mátravölgyi Ákos mesés, túlhabzó jelmezeket tervezett a játékhoz, érzékeltetvén azt a mértékvesztést, ami a birodalmat jellemzi. Minden szép és stílszerű, de mindenben ott van a túlzás. A korona túl nagy, a ruha túl hosszú, a lakáj kabátja túl fényes. És ezek a jelmezek megkövetelik az elrajzolt, kissé groteszk játékmódot. A hatalom kontrollvesztését egy magasra pumpálható trón jelzi, amelyen a király pöffeszkedik, míg csak rá nem döbben, hogy hiába került szó szerint magas polcra, közben megritkult körülötte a levegő. A végére nem marad más neki, mint a kétségbeesett, egyszerre szánalmas és nevetséges kapaszkodás a hatalom jelképébe.
A látott előadások egy folyamatosan jó színvonalon teljesítő színházat mutatnak, ahol a néző bármelyik produkcióra ül be, nem nagyon tud mellényúlni, minőségi munkát fog látni. Ebben az évadban nem születtek olyan kiemelkedő előadások, amelyeket hosszú évek múlva is emlegetni fogunk, mint például A boldog herceg (rendezte Jeles András), a Kicsinéni és Kicsibácsi (rendezte Szenteczky Zita) vagy a Szólít a szörny (rendezte Vidovszky György). Nem döntögettek tabukat (mint a Somogyi Tamás által rendezett Lili és a bátorság). De az említett kimagasló előadások csak az idei évadhoz hasonló, folyamatos, magas színvonalú munkából nőhettek ki.
Turbuly Lilla
