Molnár Ferenc: Egy, kettő, három; Az ibolya – Nemzeti Színház_, Gobbi Hilda Színpad

A Nemzeti Színház a 2023/2024-es évad elején, 2023 szeptemberében műsorára tűzött két Molnár-egyfelvonásosa, amivel 2024 nyarán részt vett a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján, vállaltan az, ami: egy szép kiállítású, a játszási hagyományokra támaszkodó, szöveghű rendezés. Lehet vitatkozni azon, hogy mi a Nemzeti Színház funkciója, ennek a konkrét előadásnak biztosan az, hogy interpretálja a molnári vígjátékot és szemléletet. Nem akar üzenetet továbbítani azon túl, hogy hagyja a Molnár Ferenc megírta karaktereket működés közben kibontakozni.

Számtalan rendezésben láthatta már a magyar nyelvű közönség ezeket a darabokat. Egyfelvonásosok lévén, sokféle kombinációban megjelenhetnek, ez önmagában izgalmas jelenség. Csak ami a közelmúltat illeti: 2001-ben Szirtes Tamás rendezésében a Madách Színház, 2009-ben Szabó Máté rendezésében a Pesti Színház, 2016-ban Rátóti Zoltán Kaposváron a Csiky Gergely Színházban ugyanebben a kombinációban vette elő a két egyfelvonásost. Ami csak annyit mutat, hogy ez egy működőképes modell, de nem kizárólagos. Gondoljunk csak Znamenák István rendezésében a Kultúrbrigád produkciójára Alföldi Róbert főszereplésével Norrisonként az Egy, kettő, háromban! Ott az egyfelvonásos egyedül teszi ki a színházi estét. Vagy az is viszonylag gyakori, visszanyúlva az 1921-es eredeti bemutatóhoz, hogy az Előjáték Lear királyhoz és a Marsall című egyfelvonásosok után harmadikként Az ibolya a Színház összefoglaló cím alatt tölti ki a színházi estét, „színházat a színházban”.

Rácz József és Kristán Attila – Az ibolya (fotó: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház)

Rátóti Zoltán nyilatkozataiból, aki 2016 után másodszor állítja színpadra a két egyfelvonásost, az olvasható ki, hogy Az ibolya a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanuló osztályának szánt vizsgaelőadásból nőtte ki magát, és e mellé kerestek egy másik játszható felvonást, így esett választásuk az Egy, kettő, háromra. A történeteket tekintve nem függ össze a két darab. Utóbbi főszereplője a nagyvonalú üzletember, Norrison, aki egy óra leforgása alatt farag vezérigazgatót a sofőrből, Az ibolyában a színházigazgató keres kóristalányokat, és elkerülhetetlenül beleszeret Sobri Ilonkába, a kisegérből hattyúvá változó, színigazgatókra veszélyes statiszta lányba.

Ebben a rendezésben nagyon nagy hangsúlyt kap a díszlet és a jelmez, Székely László és Tordai Hajnal munkája, akik már az Ők tudják mi a szerelem című előadásban is együtt dolgoztak Rátóti Zoltánnal egy évaddal korábban a Nemzetiben. Önmagában megnyerő a barna tónusú, az otthonosság érzetét keltő díszlet; mindkét darabban egyszerűen szép az igazgatói irodát jelentő szobabelső, középpontjában mindkét esetben az íróasztallal.

Az előadást visszafogott, ízléses színészi játék jellemzi. Mind Norrison sziporkázó intézkedéssorozata az Egy, kettő, háromban, mind a színigazgató hiábavaló kísérlete önmaga megvédésére attól, hogy elcsábítsa őt az egyik szürke kis kóristalány, remek színészi lehetőség. Mind Schnell Ádám Norrison-alakítása, mind Kristán Attila színidirektora bravúros alakítás. Bodrogi Gyula a titkár epizódszerepében nyílt színi tapsot kap. Rácz Attila mint Skultéti méltó partnere Kristán Attila színigazgatójának.

Bodrogi Gyula – Egy, kettő, három (fotó: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház)

Ezeknek a daraboknak a ritmus az alapja, a színészi összjáték. Sajnos azonban a többi szereplő csak asszisztál a főszereplők mellett. Az egyéb szerepekben egyetemi hallgatókat láthatunk, a főbb szerepekben ráadásul kettőzve. Az Egy, kettő, háromban a mellékszerepek egyébként sem adnak módot igazán a színészi kibontakozásra, de Az ibolya karakterei, főleg a címszereplő Sobri Ilonkáé sziporkázásra adnak lehetőséget, ám itt ezzel még nem igazán tudnak élni a fiatal színésznövendékek. Legalább az Ilonkát játszó színésznek el kellett volna tudni játszania, hogy tehetségesebb a többieknél, mivel a színdarab éppen arról szól, hogy Ilonka a maga bájos egyszerűségével kiragyog a többiek közül. Eszenyi Enikő feledhetetlen Sobri Ilonka volt a tévéjáték-változatban, ahogyan Pikali Gerda és Bata Éva alakítása is felidézhető a Madách, illetve a Pesti Színház előadásából. Molnár zseniális drámaíró volt. Rafinált. 
A színházi világ önreflexív kérdéseit átdobja a mának – éppen a színházi hierarchiáról és a kiugrás lehetőségéről szól.

Varga Kinga*

* Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet művészeti szakírója