Hét a harminchatból – Gothár Péter kiállítása az Einspach Galériában

,,Az a határozott benyomásom, hogy abszolút látása van. Ami egy kicsit hasonló ahhoz, mint amikor egy zenészről azt mondjuk, hogy abszolút hallása van. Az abszolút látás legalább olyan ritka adottság, mint az abszolút hallás. […] azt jelenti, hogy a látó embernek nincs mondanivalója, hanem lát. Nem akar nekünk semmit elmondani, hanem úgymond ellátja a dolgokat, és ez bőven elegendő. Nincs külön magyarázat, képaláírás sem kell hozzá, semmi nincs, ami más lenne, mint látvány.” (Nádas Péter)

Először is a helyszín. A Batthyány mécses szomszédságában a galéria, három helyiség, kettő egybenyitva, a másik külön. Először Bagossy Levente díszletmakettjeinek a bemutatóján jártam itt, de láthattam volna itt Hajdu Szabolcsék rendszeresen játszott előadásait, az Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap címűtt, vagy vetítéssorozatot Kovásznai György különleges életművéből. Szóval, az Einspach Galéria nem akármilyen hely, még akkor sem, ha hangsúlyozottan kereskedelmi galéria, amelynek bevallott célja a műtárgyeladás.

Gothár Péter a kiállításon (fotó: Józsa Ágnes)

Legutóbb Gothár Péter Hét a harminchatból című kiállítását láthattuk itt. A cím egyértelműen a filmtekercs kockáira utal. (Az ifjabbaknak: volt idő, amikor külön eszköz, úgynevezett fényképezőgép szolgált a fotózásra, amelybe harminchat kockás filmet kellett befűzni sötétben, de volt tizenkettő és nyolc kockás film is. Aztán, ha a tekerőjével nem léptettük ügyesen tovább a következő fotóhoz, akkor elakadt a filmtovábbítás, és két kép került egymásra. De   be kellett állítani rajta a távolságot és a fényt is. Előhívására pedig külön helyiség és eszköz szolgált.) Bevallása szerint Gothár Péter, ha nála volt a gép, naponta készített harminchat képet – nem volt olcsó mulatság –, mert szeretett fényképezni, és örült, ha a harminchat felvétel között talált pár elfogadhatót. Miért csodálkoznánk? A filmrendező elsődleges munkaeszköze a fény.

Vannak rendezők, akik a gondolat kifejezésének látványát másra bízzák. Gothár Péter nem közülük való. Nemcsak filmrendezőként, de színházrendezőként is látványban gondolkodik. Ötvenöt színházi rendezéséhez készített maga díszlettervet, de látványtervet készített többek között például Gazdag Gyula Isten veled Berlin című rendezéséhez a veszprémi Petőfi Színházban és a Pisti a vérzivatarban Babarczy László rendezte kaposvári előadásához is.

Dolgozott a televízióban, Kaposvárott, a Csiky Gergely Színházban, a budapesti Katona József Színházban és sokat rendezett anyaszínházán kívül is. Filmjei közül az Ajándék ez a nap, a Megáll az idő, az Idő van; a Tiszta Amerika,; a Melodráma, A részleg s a Haggyállógva Vászka a legismertebb, és mindegyikben jelentős szerepe van az idő művészi dokumentálásának is.

Itt ezeken a képeken, amelyeket Einspach Gábor válogatott, a pillanat művészi megragadása látszik. Egyik képen sem a megállított, hanem a másként értelmezett időt látjuk. Nincs kép mozgás nélkül, s ez a mozgás érzékelhető minden egyes témájában. Fotóinak különleges hangulati töltése van. Szorongás, a transzcendentális magány időtlensége a fények és az árnyékok összefonódásában.

A képek nagy méretűek és szinte vonzzák a tekintetet. Teljesen más érzelmi és hangulati világúak, mint amiket megismerhettünk Gothár más műfajú – film, színház – munkáiban. Nem érzékelhető rajtuk az a fajta kérlelhetetlenség, ami rendezései látványtervének sajátja. Itt sejtelmesség és misztikum érződik, mint Salvador Dali elfolyó órájában. Nincs határozott kontúr, vonal, semmi drasztikusan különválasztható. Elasztikus az erdő, a mezőn vágtató ló. Különleges dokumentálása ez az időnek. A fotók festménynek hatnak. Érzelmi töltésük erős, ahogy erő érződik Gothár minden más műfajú munkájában. Ezek is nagyon Gothárosak.

Józsa Ágnes