Színészek, táncosok a kifutón

Nagy Fruzsina jelmeztervező munkáiból Kifutópálya címmel divatshow-t rendeztek a Magyar Zene Házában 50. születésnapja alkalmából (idei színházi munkái eddig a Mefisztoland a Katona József Színházban és az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt az Örkényben). A helyszín nem véletlen. A földszinti kiállítótérben a londoni Victoria and Albert Museum jóvoltából a Dívák és ikonok című kiállítás látható, ahol  többek között Rihanna, Björk, Lady Gaga, Tina Turner, Cher, Marilyn Monroe, Maria Callas fellépőruháiban gyönyörködhettünk, kibővítve olyan magyar dívákéival, mint például   Marton Éva, Péterfy Bori, Rúzsa Magdi, Koncz Zsuzsa.

Fúzió / Test-mez – az MTE hallgatói a MOME növendékeinek kollekcióiban (fotó: Józsa Ágnes)

Divatbemutató úgy az igazi, ha a ruhák nem kiállított tárgyak, hanem a modell lendíti mozgásba az anyagokat, a formákat. Koncert volt ez és performance. Nagy Fruzsina – Dr. Nagy Fruzsina DLA, a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakának oktatója, aki a hallhatóit is sikerrel kijuttatta 2023-ban a Prágai Quadriennáléra, s ott a Merre tartunk című installációjukkal megnyerték a diákkiállítás pályázatát – rendkívüli látásmódú és a különböző anyagokkal, technikákkal folytonosan kísérletező, különleges látványokat produkáló alkotó. Itt most meglepő anyagokból és formákkal készített munkáit különös módon láthattuk.

A selymektől-tülltől a zsákvászonig, a linóleumig és PVC-csőig, a luftballonig minden anyag emberi alakra szabható általa és megmozgatható. A fantáziájának és kézügyességének úgy tűnik, nincs határa. Az emberi test és a világ viszonyának sokféle aspektusa jelenik meg jelmezeiben, maszkjaiban. A Magyar Zene Házában ötven közreműködő: színészek, rendezők, kollégák, barátok, rokonok vonultak fel a százötven bemutatott jelmezben. Csak egy-két név: Jordán Adél, Járó Zsuzsa, Józsa Bettina, Juhász Kata, Kovács D. Dániel, Kovács Patrícia, Pelsőczy Réka, Rohonyi Barnabás, Rujder Vivien, Székely Kriszta, Tasnádi Bence, s a jelmeztervezők közül két név: Tihanyi Ildi és Devich Botond, de többször végiglejtett a kifutón különböző kollekciókban Rozgonyi Kulcsár Viktória, a Jurányi Ház alapítója és vezetője is.

Igazi show volt. Zenéjét Vajdai Vilmos (a Katona József Színház s a Táp Színház színész-rendezője, zenei dramaturg, itt disc jockey) állította össze és keverte, koreográfusként Duda Éva és Papp Tímea működtek közre. Az esemény a FÜGE Produkció, a Jurnyi Ház és a Magyar Zene Háza együttműködésében jött létre.


*

A Trafó sem maradt el a kifutós programok terén. Fúzió / Test-mez címmel a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) modern táncszakos, V. évfolyamos növendékei léptek fel s mutatták be koreográfiáikat, majd a ruhabemutatón – itt is volt kifutó – a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) jelenlegi és végzett jelmeztervező szakos növendékeinek kollekcióiban vonultak fel. Nem véletlen a párosítás, hiszen Dr. Lőrinc Katalin Harangozó-díjas táncművész az MTE, Szűcs Edit pedig a MOME oktatója, de ő az Állami Népi Együttes produkcióinak jelmeztervezője is – innen a tánc iránti vonzódás –, s az együttműködés hosszú múltra tekint vissza. Mindketten nemcsak nagyszerű művészek, kreatív alkotók, de elkötelezett pedagógusok is, akiknek fontos a fiatalok képességeinek kibontása.

Kifutó – Nagy Fruzsina jelmezei (fotó: Józsa Ágnes)

A táncosok 2024-es tavaszi vizsgaanyagából a Most épp 12, a Tereink (koncepció: Lőrinc Katalin) és a „A tanár nem szól bele” – házifeladat, a tanár nem szól bele sem a zeneválasztásba, sem a stílusba, sem a mozgásanyagba, sem a munkamódszerbe – című koreográfiákat láthattuk a tehetséges fiatalok előadásában.

Két egyetem, a MOME és a Táncművészeti hallgatói mutatkoztak meg a maguk műfajában, mégis összekapcsolódva. A táncelőadások végén kifutót gördítettek a színre, amelyen a MOME jelmeztervezőinek közelmúltbeli alkotásait mutatták be az MTE táncosai. Mivel olyan sok volt a bemutatandó, nemcsak a modern tánc, de a klasszikus balett szakos növendékek is beöltöztek a fantasztikus kreációkba. Az est háziasszonya Lőrinc Katalin volt.

Olyan erőteljes képözönben élünk, hogy fölerősödött a látvány szerepe. A érzékelési ingerküszöbünk is ennek megfelelően módosult. Nagyon másnak, különösnek kell lennie mindennek ahhoz, hogy észrevegyük a hétköznapi, de akár a színpadi szín- és formakavalkádban is. Egyelőre győz a kreativitás.

Józsa Ágnes