Az Ők tudják mi a szerelem új mozgóképes feldolgozásáról

Létezik-e olyan, hogy érzelmi memória? Tán csak szakavatott tudósok tudnak erre válaszolni. Talán úgy lehet elképzelni, ahogyan az Ők tudják mi a szerelem című Hubay Miklós-dráma új mozgóképes feldolgozásában Berlioz, a világhírű zeneszerző és Estella teszi, akik sajátos módon idézik fel soha be nem teljesülő szerelmüket Blaskó Péter és Udvaros Dorottya megformálásában.

Udvaros Dorottya és Blaskó Péter

(fotó: Eöri Szabó Zsolt)

A történet szerint Berlioz, a már időskorú, ünnepelt zeneszerző úgy dönt, szerelmet vall annak a máig csodált nőnek, akiért már kamaszfiúként rajongott. Hívatlan vendégként jelenik meg a nagypolgári családnál és kéri nőül a nagymamát. Játékában Blaskó Péter a szenvedélyes őrületet természetes jellegként hozza, míg Udvaros Dorottya Estellájában végig a racionalitás dominál. Az idős férfiből áradó nagy hév hat rá, de egzisztenciája, tisztessége, jó híre, amit sok évtized alatt épített fel, nem hagyja, hogy életének egész menete megváltozzon. Lánya (Tóth Auguszta) asszisztál édesanyjának, és saját nőszerepét is átértelmezi férje mellett (Tóth László), akinek reputációja mindennél fontosabb, és akit láthatólag nem ragad el a felesége iránti szenvedély. Végül minden marad a régiben, bár a további találkozások lehetősége most már adott a két főszereplő részére.

Hubay Miklós darabját legutóbb 2022 szeptemberében a Nemzeti Színház vitte színre Rátóti Zoltán rendezésében. A másfél órás nagysikerű előadás szolgált a 2024-es Magyar Mozgókép Fesztiválon bemutatott hetvenperces filmfeldolgozás alapjául. Ezen a premieren a filmváltozatot társrendezőként Tősér Ádámmal közösen jegyző Rátóti Zoltán köszöntőjében beszélt a színház és a film eltérő nyelvéről, ami izgalmassá tette ugyanannak a történetnek a megelevenítését más formai lehetőségekkel, eszközökkel. Ami e filmes feldolgozást illeti, a szerző, Hubay Miklós maga is szerette átírni saját drámáit. Ennek az először 1959-ben bemutatott színdarabnak az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) adattárában kilenc színrevitele szerepel, s az alapjukul szolgáló szöveg folyamatosan változott még Hubay életében. (Lásd ehhez K. Kovács Istvánnak az MMA Kiadó gondozásában megjelent, Hubay Miklósról szóló monográfiáját, valamint a szintén 2024-es Hubay-drámaválogatás-kötetet.) Mozgóképes verzióként is ez a harmadik feldolgozás, ugyanis Ádám Ottó kétszer is megrendezte a művet. Az 1963-as, Tolnay Klári és Sinkovits Imre főszereplésével készült változatot a Mozgókép Fesztivál is műsorára tűzte, hogy a mostani, 2024-es és a hatvan évvel korábbi verzió egymás mellett történeti távlatot nyújtson. Az 1963-as változatnak van egy 1985-ös újabb verziója is – Rátóti Zoltán erre abban a vonatkozásában utalt, hogy a művészi lét egy soha meg nem nyugvó újraértelmezés. A mostani vállalás szándéka a Hubay-életmű visszahelyezése a kánonba.

Az új filmváltozat egy valódi kastélybelsőt használt díszletül (a színházi bemutató díszlettervezője Székely László, a filmes látványvilágért Hársfalvi Réka felel), amelyben a korhű, óriási műgonddal kidolgozott jelmezek (Tordai Hajnal) igazán érvényesülni tudtak. Az MTVA-val koprodukcióban készült mozgóképes verzió a legújabb technikai lehetőségek maximális kihasználásának köszönhetően minőségben mozifilmes hatást kelt. A valódi tér, a kameramozgások minden mesterkéltséget nélkülöznek. A jelmezek ugyanakkor már-már ellenhatást váltanak ki: tökéletes kidolgozottságuk elemeli őket a valóságból, színházszerűek maradnak a filmes közegben. Segítik viszont az értelemzést azzal, hogy a kései szerelmi vallomás történetét, ami a társadalmi elvárásokon kívül esik, némi távolságból láttatják.

Ezzel az enyhén fanyar iróniájú újrafeldolgozással az alkotóknak sikerült megmutatni ennek a valódi értékek iránt vágyódó szereplőket megszólaltató Hubay-műnek az aktualitását. Ezt a tévéfilmet ajánlani lehet mindenkinek, aki szereti a szép jelmezeket, a szép díszleteket, míves párbeszédeket akar hallani s fogékony a harmóniára.

Varga Kinga Anikó*

* Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet művészeti szakírója