Hamlet Budaörsön, Hajnóczy-mű a Színház- és Filmművészeti Egyetemen

H.ml.t

Budaörsi Latinovits Színház

„Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.” – hangzik el Hamlet szájából. Arany János fogalmazta így a shakespeare-i gondoltot. Az idő kizökken. Mindig olyan, hogy helyre kéne tolni.

De ez a Hamlet más, mint az összes korábbi. Ahogy a cím is jelzi, magánhangzók nélküli. Itt a címben csak mássalhangzók vannak. A világirodalom legismertebb drámáját Forgács András fordításában (konzulens Vörös Róbert) és Bíró Bence dramaturgiai munkájával hozták színre Budaörsön Alföldi Róbert rendezésében. Itt nincs öt felvonás húsz jelenettel, hanem csak két rész alig több mint két órában, a szereplők is csak épp annyian, hogy kibontódjék a történet és a dráma maga. Szállóigékből is csak egy-kettő hangzik el .

A helsingőri vár komor falai, bástyái és termei helyett Kálmán Eszter lazac színű, kazettás falú termet állított a történet keretéül. A lazac szín bizonyos fényhatásra időnként drámai árnyalatot vesz. Ez a tér egy edzőterem, trónterem, egy feszülettel a falon templom és egy kinyitott kazettával külső és belső tér. Teljességgel szolgálja a történet keretét. Minden a helyén van és hiteles.

Az ismerős történet zajlik előttünk, csak más öltözetekben. Ez is Kálmán Eszter munkája.

Fröhlich Kristóf és Pelsőczy Réka – H.ml.t, Budaörsi Latinovits Színház

(fotó: Borovi Dániel)

Az ifjúság a felnőtt kor elején, talán még ott sem, oktatási intézmény közösségeiben, felelősségmentesen, topon a tesztoszteron – egy edzőtermi jelenettel indít az előadás. A gondtalanságot még a kivételes hatalmi helyzet is fokozza. A főhős az ország első emberének fia. Az élete korábban edzésből ki, buliba be, és akkor egyszer csak összedől a világ, minden addigi. Meghal az apa, és az anya, aki addig a fiacskája dédelgetője volt, most a nagybácsi felesége lesz. Frőlich Kristóf Hamletje az a huszonegyedik századi ifjú, akit az iskolák nem készítettek föl semmire, elkényeztették, és státusza miatt igaz barátja is kevés lehetett. Nincs mibe, nincs kibe kapaszkodnia, és nincs miben hinnie. Vége. Évszázadokig azt remélte az emberiség igyekvőbb része, hogy érdemes fáradozni a jobbért, az igazságosabbért, mert ha ma nem is, de valamikor majd jobb lesz. Gondolták, ha az egyén magába gyűjti mindazt, amit elméje és lelke enged az emberiség által a maga története során fölhalmozott szellemi javakból, akkor a nyúlfarknyi léte gazdagabb távlatokat nyer. Immanuel Kant – ki sem mozdult Königsbergből (ma Kalinyingrád), de – képes volt a tiszta és a gyakorlati ész, valamint az ítélő erő kritikáját tanulmányozva megfogalmazni, hogy mit lehet tudnunk, mit kell tennünk, illetve mit szabad remélnünk, hogyha már megszülettünk. Van mit gondolni, van mit tenni, van minek örülni, mert csodálatos a világ , ha tudatosan és erkölcsösen élünk benne. Aztán még kétszáz évig sokan hitték, hogy a világ javítható. Mára a kultúra és a morál szitokszó lett, és a partikularitás határoz meg mindent a maga kisszerű, önös érdekeivel. Az előző generációkban még motoszkálhatott valami, hogy majd, de a jelen felnövőit semmi „majd” nem várja. Az Alföldi rendezte Hamlet Fröhlich Kristóf nagyszerű játékával a címszerepben ezt hozza.

Horatio (Sas Zoltán) játszótárs, de a gondok vele nem oszthatók meg. Amit addig otthonnak vélt, idegen fennhatóság alá került, s egyszerre szembe találja magát a sokféle gyűlölettel, ármánnyal és gonoszsággal. Így, kiszolgáltatottan csak vergődhet. Gertrud (Pelsőczy Réka m. v.), az anya végig esküvői ruhában, mert ő semmi mással nem rendelkezik, mint a nőiességgel. Ez határozza meg viszonyrendszerét környezetével. Az ő helye ott lenni a mindenkori első férfi mellett, hogy csodálják. Mertz Tibor Claudiusa maga a sunyiság és a hatalomvágy. Célja eléréséért gyilkolnia kellett? Nem érdekes. Az alattvalóknak semmi méltóságuk, önérzetük nincs, függnek tőle, s ezért akár a birkák, terelhetők. Elég az odalökött alamizsna s a rájuk vetett mosoly, és engedelmeskednek csöndesen. A nép már olyan, hogy vele mindent lehet. „Panem et circenses” – ezt adják jóformán az összes tévécsatornát elárasztó, emberi méltóságot sárba tipró, emberek megalázására épülő, szánalmasabbnál szánalmasabb úgymond vetélkedő showk. Rosencrantz és Guildenstern megfelelő eszközei a hatalomnak, lelkiismeret semmi, pénzért – mint annyian itt körülöttünk – megtesznek akármit.

Polonius Takács Katalin alakításában a szervilis buzgalom, a fontoskodó korlátoltság és a gyáva rosszindulat tökéletes foglalata, udvaronc, a hatalom szolgálója és sokszor a hatalmi szálak mozgatója. Ott zsobog-bozsog az első ember körül. Annak kegye a legfontosabb, fontosabb a családjánál is. Eszközként használja lányát is. Szőts Orsi frizurája, ruhája, alkata Opheliaként Botero – 1932‒2023 – kolumbiai festő-szobrász alakjait idézi. Függőségben mindentől hogy is lehetne ő Hamlet társa, partnere. Igaz, Hamlet nem is tart igényt erre, mert úgy tűnik, elvesztette mindenét: apját, anyját, a barátjának hitt Laertest, minden addigit. Amivel szembe kell néznie, az az őszintétlenség, a gyűlölet, a hatalmi harc, a pozícióért a megaláztatás. Nincs eszköze a harchoz, ezért el kell pusztulnia.

Ez a Hamlet itt él közöttünk, ebben a társadalmi helyzetben és időben és helyen. Körülötte is csupa olyanok, akik bennünket is körülvesznek, ahogy napi élmény a megalázás és a becsapás, a kiszolgáltatottság, a hazugság és hamisság. Az előadás tartózkodik a konkrét utalásoktól. A szituáción, a történeten és a karaktereken keresztül mutatja föl ezt a kort, amiben élni kényszerülünk.

Korszakos ellőadás.

A halál kilovagolt Perzsiából

Színház- és Filmművészeti Egyetem

Az előadás Hajnóczy Péter (1941‒1981) A Halál kilovagolt Perzsiából című, 1978-ban az Új írásban, majd utána könyv alakban is megjelent kisregénye alapján született (kiegészülve részletekkel Lázár Ervin és Dettre Gábor műveiből). Az előzmény Szádek Hedájat perzsa író Vak bagoly című kisregénye. A Hajnóczy-mű címe egy képzeletbeli vagy látomásként megjelenő perzsa romvárosra utal. A szomjazó elbeszélőnek innen kell eljutnia a szomjoltó vízhez és a rá várakozó feleségéhez. Mindez az alkoholizmus önpusztító betegségének drámája.

Több idősíkon játszódik a történet, látomásként megjelenik a Gellért-fürdő, ahol egy egyetemista lány megismerkedik a nehéz fizikai munkát végző, a társadalmi ranglétra majdnem alján levő férfival. Helyszín még a lakás és a kocsma is.

Ez a különös regény nem véletlenül volt a kor kultikus műve, többféle, nagyon is jelenlevő problémát jelenített meg. Egyrészt a társadalmit. A jelszó „a múltat végképp eltörölni” volt de ebben a jelenlegi hatalom eredményesebb, akkor még nem teljesen sikerült. Így léteztek még erkölcsi és kulturális értékek. Valamiféle respektje volt a tudásnak, a morális tartásnak, az önzetlenségnek – féltek, tartottak is ezektől. A méltóbb élet utáni vágy, amely mindenkinek kijár és a lehetetlen, megalázó életkörülmények, a szeretett tevékenység, az írás és a kényszeredetten végzett fizikai munka – mert ha nem, akkor KMK, vagyis közveszélyes munkaterülés, amivel rendőrségi zaklatás ját –, vágyak és valóság bonyolult lelki szövevénye a formáló erő. Van, aki be tud illeszkedni és elvisel, van, aki lázad. Hajnóczy Péter, aki a magyar jakobinus mozgalom vértanúja, Hajnóczy József leszármazottjának vélte magát, mindenféleképpen kitaszított. A társadalmi kisemmizettséget csak az alkohol feledtetheti. Háy János Nehéz című drámájában fejeződik ki a legtisztábban, hogy miért is az alkohol a kapaszkodó. Itt egyértelműen a mosttól, a jelentől való szabadulás. Kapaszkodni lehet a szerelembe, de az nem lehet elég, ha agyonnyom minden más, és nincs levegő.

A halál kilovagol Perzsiából – Színház- és Filmművészeti Egyetem

(fotó: Mészáros Áron)

Ezt az 1978-ban megjelent történetet választotta Hevesi Fanni negyedéves fizikai színházi rendező és koreográfus vizsgarendezésének. A Hevesi terem hosszanti fele a játszótér, lezáró fekete függönyök két oldalt, s az összes díszletelem és kellék sok hetvenes évekbeli, homokóra alakú műanyagülőke, Pille-szék.

Ez a darab monodráma is lehetne, mert a többi szereplő csak valamiféle viszonyítási pont, kapcsolat és konfliktus nélkül. Inkább értelmez a feleség a maga aggódó-gondoskodó hozzáállásával, ahogyan a Gellért fürdői ismeretség, az önbizalommal teli, fölényeskedő leány. A fürdőt a lány fürdőruhája, az összes többi helyszínt, teret a különféle alakban rakosgatott műanyag ülőkék jelzik. A drámát, a történetet a főhős hordozza, akit Lelkes Botond személyesít meg. Egyszerre erős akaratú emberiség-megmentője hős, és kétségbeesett, szeretetre vágyó, a megalázottságtól gyűlöletfűtött. Az alkohol az egyetlen életkapaszkodó számára, azon keresztül gondolkodik, szeret, vágyakozik, viszonyul. A lélek mélységét a tudatállapotok kifejezésének sokféleségével jelzi. Harc ez a tehetetlenség vergődésében. Nem tudja, honnan jött, a kifejezésvágy feszíti, környezetében keresne kapaszkodót, de nem találhat. Az ital az egyetlen önazonosság.

Jó ritmusú, feszültséggel teli az előadás, érzékeny szereplőkkel és érzékeny rendezővel, akinek szándéka fölfejteni, hogy mit is jelent egy alkoholistának az ivás. A miérteket keresi, és itt a miért önmagába hullik vissza. A különböző irodalmi idézetek a főhős kétségbeesésének jelzései.

Nagyszerű előadást láttunk.

Józsa Ágnes