Az imposztor című Spiró-dráma óhatatlanul alkalmat ad a színháznak az önrefelxióra, egyben igen tanulságos főszereplője, a XVIII‒XIX. században élt Bogusławski, lengyel színházi guru röpke Tartuffe-elemzése annak demonstrálásaként, hogyan érdemes egyáltalán belefogni bármely klasszikus mű színrevitelébe.

A székesfehérvári Örökség Csoport a maga módján teszi élővé a Somos Ákos rendezte két Csehov-egyfelvonásost, érvényesen megszólaltatva 
a ránk maradt irodalmi örökséget. (A társulat nevének ehhez amúgy semmi köze, egy nagyszerű kortárs mű rendkívül invenciózus bemutatójának emlékét őrzi csupán.) Játszóhelyük, az egy éve felavatott V54 Színház és Kultúrtér mellett V. Gilbert Edit felfedezett a közelben, Velencén más kultúrtereket is.

Az Erzsébet térre tervezett Nemzeti Színház hűlt helyén – a népnyelvben a Nemzeti Gödörben – létrejött Akvárium Klubban mutatta be a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész szakán 2024-ben végzettek alakította formáció, a Sicc Production Shakespeare Hamletjét, Nagy Feró 80-as években szerzett zenéjével. Az előadásra Almási Zsolt Shakespeare-kutató reflektált.

A Dollár Papa Gyermekei nevű független formációt is frissen végzett színészek hozták létre annak idején, 2009-ben. Az egyik alapító, Ördög Tamás és alkotótársai által a Trafóban bemutatott előadásuk szerzői színház, amely címében a világirodalom minden időkben népszerű alakjára utal. A Casanova Tonight Show-ról Lénárt Gábor írását közöljük.

Független alkotóként, független formációkkal dolgozik rendre Csábi Anna színész-rendező is, akivel Józsa Ágnes beszélgetett marosvásárhelyi színházi tanulmányairól, a pályára kerülésről, az ottlétről s az ottmaradás esélyeiről.

Nemcsak drámaírói tanulmányait végezte a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen Székely Csaba, de ott is született. Az igazság gyertyái című darabjának nagy sikerű marosvásárhelyi előadásáról két kritika is olvasható e számunkban, Gabnai Kataliné és e sorok írójáé.

Meghatározó előadásai egy részét a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban hozta létre a legendás rendező, Harag György (nevét a Szatmárnémeti Északi Színház magyar társulata viseli). Születésének 100., halálának 40. évfordulója közeledvén, Varga Kinga idézi meg alakját és munkásságát két új kötet megjelenése kapcsán, a korábbiakra is kitérve. Magam csak felvételről láthattam például a Csillag a máglyán című, Kálvin és Szervét Mihály hitvitáját drámává sűrítő Sütő András-mű kolozsvári előadását, de Harag rendezése 45 év múltán, egy laptop képernyőjén nézve is elementáris erővel hatott, minden pillanatában érvényes volt.

Az Ó- és Újszövetségből választott történeteket színre vivő középiskolások tizedik alkalommal mutatták be produkcióikat az Ádámok és Évák ünnepe című rendezvényen a Nemzeti Színházban. Az eseményen szerzett élményeit, tapasztalatait Gelesz Andrea összegzi.

A hagyományok őrzése, ápolása, átörökítése nyilván az egyik legfontosabb feladata az új épületbe költöztetett Néprajzi Múzeumnak is. Ennek hogyanjáról, a múzeum új állandó kiállításáról Józsa Ágnes osztotta meg velünk gondolatait.

A Szegedi Egyetemi Színpad máig élő legendáját igyekszik megőrizni s tovább gazdagítani Jászay Tamás online kötete, amelyről Ódor Klára recenziója olvasható e számunkban.

A görög mitológiából merített Kálvin és Szervét Mihály kortársa, Bornemissza Péter, akinek Elektra-magyarítását Móricz Zsigmond átdolgozásában a Vígszínház játssza Házi színpadán. Elektra története foglalkoztatta egyébként a Szegedi Egyetemi Színpad alkotóit is; Paál István rendezésében, a Szegedi Nemzeti Színházzal közös produkcióként ők Szophoklész mellett öt drámaíró művét használták fel előadásukhoz. A különböző Elektra-feldolgozásokról D. Magyari Imre is említést tesz a vígszínházi interpretációról szólva, amely Bornemissza átköltésének elévületlen értékeit látszik igazolni.

Szűcs Katalin Ágnes