A mindig megújulni képes erdélyi színházcsináló
Harag György 1925. június 4-én született a Bihar megyei Margittán és 1985. július 10-én hunyt el Marosvásárhelyen1. Ebben a kerek évfordulóban a számmisztika rejtélyei is fellelhetők, 2025-ben emlékezünk meg születésének századik, halálának negyvenedik évfordulójáról.
Az emlékezés természete
2020-ban méltóképpen idézte fel Harag György munkásságát születésének kilencvenötödik, halálának harmincötödik évfor-dulóján a Magyar Művészeti Akadémia. Vándorkiállítással, diákszínjátszó fesztivállal, valamint két könyv és az In Memoriam Harag György című ötvenperces portréfilm2 megvalósításával ünnepelt az „emlékév”-ben. Az Át akarta ölelni az egész világot – Harag György színháza3 című kötet egy impozáns, színes, képekkel gazdagon illusztrált, három – magyar–román–angol – nyelvű al-bum, az Egy európai Kolozsváron – Harag György írásai, vallomásai, beszélgetései című pedig egy szöveggyűjtemény és adattár.4 Utóbbi, mint az alcímből is kitűnik, arra összpontosít, hogy minél többet szólaltassa meg magát a művészt a fennmaradt gazdag dokumentumgyűjteményen keresztül.
Székely János Caligula helytartója című drámájának szereplői és rendezője: Héjja Sándor, Pataki László, Őze Lajos, Harag György, Hegedűs D. Géza, Verebes István,
Lukács Sándor és Györgyfalvay Péter, Gyulai Várszínház, 1978
A film és a két kötet átfogó képet nyújt Harag György pályájáról, tényeket tár fel, a személyes visszatekintések mégis megrendültséggel, fájdalommal idézik meg Harag György szuggesztív személyiségét, egyedülálló tehetségét, színházteremtő lényét, értékteremtő erejét, a vele töltött idő varázslatosságát, s megfogalmazzák a hiánya okozta, soha nem múló veszteségélményt.
A portréfilm – akárcsak az album – lineárisan vezeti végig nézőjét az életpályán, születéstől halálig, számos illusztrációval. Magát a főszereplőt is halljuk és látjuk archív felvételeken, amelyek mozaikszerűen egészítik ki egymást. 1944 májusában zsidó származása miatt elhurcolták – a trauma egész életét végigkísérte, soha nem tudta feldolgozni, ahogy családja elvesztését sem. A lágerből egy évvel később tért vissza, egyedül – szüleit és két fivérét meggyilkolták. Két házasságot kötött. Váli Ilonát 1974-ben vette feleségül, aki élete végéig vele maradt és özvegyként is ápolja emlékét. A portréfilmben is megszólal, az albumban pedig Az egész világot akarta átölelni címmel emlékezik Harag Györgyre. Beavat közös életük intimitásaiba, férje betegségének részleteibe; dokumentumokat, fényképeket mutat be.
Lohinszky Loránd és Héjja Sándor – Csillag a máglyán, Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1976
Az albumban Gajdó Tamás tanulmánya orientálja az olvasót Harag György színházi, rendezői munkásságáról, majd az egymást kronológiai rendben követő fejezetekbe rendezve ismerjük meg főbb színházi, rendezői korszakait. Színháztörténeti forrásként is szolgáló fényképek, színlapok, dokumentumok sorjáznak, mintha egy színházi archívumban járnánk. A szöveggyűjtemény ezeket az információkat egészíti ki az elmélyülést segítő részletekkel az életpálya egyes vonatkozásai- ban. Tartalmaz továbbá egy gazdag bibliográfiát, amelyben fellelhetők az elmúlt évtizedekben megjelent további könyvek is Harag Györgyről, magyarországi színháztörténészek tollából. A kötet nagyban támaszkodik Marosi Ildikó interjúira és munkásságára, aki Haraggal együtt végzett a kolozsvári Színművészeti Akadémián rendező szakon, majd újságíróként dolgozott. Harag pályafutását közelről figyelte és dokumentálta, 2005-ben pedig Emlékpróba címmel összefoglaló művet jelentetett meg a rendezőről, amelyre az itt bemutatott 2020-as kötet is nagyban támaszkodott.
A szakmai életút főbb állomásai
Harag György a háború után Kolozsváron elvégezte az újonnan létrejövő Színművészeti Akadémiát színész és rendező szakon egyaránt, közben játszott a kolozsvári színházban és tanársegédként is dolgozott. 1953-ban a végzős évfolyam megkérte, hogy menjen velük, és együtt hozták létre Nagybányán a realisztikus játékmódot képviselő magyar nyelvű színházat, amelynek alapító igazgató-főrendezője lett, majd ennek folytatásaként együtt mentek tovább Szatmárnémetibe. 1960 és 1971 között egy olyan tízéves időszak következett, amikor Erdély-szerte több helyen alkotott, mégis Canossa-járásként emlékszik vissza ezekre. Kereste művészi kifejezési formáját, birkózott a kisrealista hagyománnyal, saját megfogalmazása szerint védekezett a begyepesedéssel és az elkényelmesedéssel szemben. Olyan színházi alkotó volt, aki nem fogadta el a kész helyzetet.
Ezt a belső feszültségekkel teli művészi dilemmát 1971-ben, negyvenhat évesen sikerült feloldania, Nagy István Özönvíz előtt című drámájának megrendezésével a Marosvásárhelyi Állami (Nemzeti) Színházban. Ebben az előadásban találta meg azt a hangot, amellyel túllépett ezen a számára megrekedtségérzetet adó állapoton. Hatottak rá a romániai színházi alkotók – többek között Lucian Pintilie román színházrendező –, hiszen a sajátos együttélésből, erdélyi létformából adódóan mindig is kapcsolatban volt velük. Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház jelenlegi igazgató-főrendezője úgy foglalja össze a portréfilmben Harag saját rendezői hangjának megtalálását, hogy egy groteszkebb, kegyetlenebb, a társadalmi közérzetben mélyebben gyökerező, látványra fókuszáló, expresszív színházat hozott létre, ahol a tét nagyobb volt, a színészi alakítások pedig sokkal intenzívebbek. Ezek a rendezések az erdélyi valóságban fogantak, a színházi szöveget kiindulópontnak használták, személyes hangot ütöttek meg.
Harag György új korszakának nagy előadásai közé tartozik többek között Barta Lajos Szerelem (1973) és Madách Imre Az ember tragédiája (1975) című drámájának rendezése is Marosvásárhelyen,5 de színre vitt kortárs magyar szerzőket is, Páskándi Géza Tornyot választok, Bajor Andor Szürke délután, Csiki László Öreg ház, Tomcsa Sándor Műtét című művét. Legendás volt művészi kapcsolata Sütő Andrással, akinek drámáit 1967 és 1981 között ő állította először színpadra. Ezekben az ősbemutatókban találták meg egymást erősítő hangjukat (Marosvásárhely: Pompás Gedeon, 1967; Vidám sirató egy bolyongó porszemért, 1977; Kolozsvár: Egy lócsiszár virágvasárnapja, 1975; Csillag a máglyán, 1976; Káin és Ábel, 1978; Szúzai menyegző 1981).
A fentiekből is kitűnik, hogy érett korszakában leginkább Kolozsváron és Marosvásárhelyen dolgozott, sőt, ezekhez a színházakhoz fő-rendezői minőségben is kapcsolódott. Igazgatói megbízást nem vállalt – nem is igen volt rá lehetősége, ami abban segítette, hogy nem hátráltatták adminisztratív kötelezettségek.6
Farkas Antal, Harag György, Pap Vera és Szakácsi Sándor az Úri muri próbáján, Vígszínház, 1980
A színháztörténet külföldi vendégrendezéseit is számontartja. Rendezett Szabadkán, Újvidéken, illetve Bukarestben. Dolgozott román színházakban és az erdélyi színházak román tagozatainál is. Híressé vált újvidéki Csehov-trilógiája (Három nővér 1978, Cseresznyéskert 1979, Ványa bácsi 1981), valamint a szintén újvidéki párdarab, az 1983-as Kosztolányi-regényadaptáció, az Édes Anna és A buszmegálló, a kínai kortárs szerző, Kao Hszing-csien színművének 1984-es bemutatója. Ezekben az egyén és a társadalom kiszolgáltatottsága foglalkoztatta. Az 1983-as újvidéki Édes Anna-rendezését az 1937 és 2024 között létrejött több mint harminc Kárpát-medencei Édes Anna-előadás egyik legsikerültebb színházi adaptációjaként tartják számon. Harag György a cselédlány történetét Lakatos László (1937) és Felkai Ferenc (1969) korábbi drámai szövegváltozatainak ötvözésével alkotta meg. Ez az első olyan sikerült színházi feldolgozás, ahol a regény szellemiségét vissza tudta adni a színház közege.
Magyarországon öt színházi előadást rendezett Harag György. Székely János Caligula helytartója című drámája Lukács Sándorral és Hegedűs D. Gézával nagyon sikeres lett, akárcsak az 1979-es győri Vihar Osztrovszkijtól, Törőcsik Marival a főszerepben. Az 1980-as győri Kisfaludy-játékban a színház névadója, Kisfaludy Károly három színművéből (Kérők, Csalódások, Zách Klára) szerkesztett előadás született, kifejezetten az adott helyszínre készült és a magyar nyelvű színjátszás megteremtésének állított emléket a vándorszínészet megidézésével. Az Özönvíz előtt 1977-es budapesti Nemzeti színházi változata nem érte el a kívánt hatást, ahogy az 1981-es Úri muri sem a Vígszínházban, pedig olyan színészek játszották, mint Bessenyei Ferenc, Koncz Gábor, Farkas Antal és Pap Vera. Ez is csak azt mutatja, hogy Harag György mindig kockáztatott, és nem a könnyebbik utat választotta.
Utolsó rendezését, az 1985-ös marosvásárhelyi Cseresznyéskertet búcsúzásnak tekintette ő is és a szakma is, ami egyben művészi kiteljesedésének csúcsaként vonult be a színháztörténetbe.
Kitekintés
Ahogy arra tanulmányában Gajdó Tamás is felhívja a figyelmet, a Harag György halála óta eltelt évtizedek során nem múlt el az iránta érzett tisztelet, szeretet, példakép maradt a színházcsinálók emlékezetében Erdélyben és Magyarországon is. Az előző évtizedekben több kötet is született róla színháztörténészek, kritikusok tollából. Metz Katalin portrékötete mellett7 Nánay István két ízben is könyve tárgyául választotta8. A 2020-as emlékévben megjelent munkák kiegészítik az előző évtizedek köteteit. Egy átfogó Harag György-monográfia azonban még várat magára, amely e gazdag forrásokat felhasználva meghatározná a különböző módon körülírt fogalmakat, összefésülné a mozaikszerűen feltárt, helyenként széttartó, ám rendkívül gazdagon dokumentált emlékeket és az olykor egymásnak ellentmondó adatokat.
Varga Kinga*
* Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet művészeti szakírója
JEGYZETEK
1 Metz Katalin: Forgószélben, Harag György, a rendező-mágus (Skenotheke, 3.), OSZMI, 1998, 66.
2 Szerkesztő-riporter: Huszár Orsolya, operatőr-rendező: Dala István, MMA Kiadó, 2021
3 Kovács Örs Levente (vál., szerk.): Át akarta ölelni az egész világot – Harag György színháza, MMA Kiadó, Budapest, 2020
4 Ablonczy László‒Kovács Örs Levente: Egy európai Kolozsváron – Harag György írásai, vallomásai, beszélgetései, MMA Kiadó, Budapest, 2020
5 Kovács Levente rendező, Harag György közeli ismerője kötetben jelentette meg az előadás létrejöttének krónikáját, művészi célkitűzéseit, színpadi megvalósítása eredményeinek és visszhangjának elemzését. Kovács Levente: Madách & Harag Marosvásárhelyen, MENTOR Kiadó, Marosvásárhely, 2003
6 Főrendezői megbízásai: 1960–1962 marosvásárhelyi Állami Székely Színház, 1962 Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1962–1963 Ploiești Színház, 1963–1975 Marosvásárhelyi Állami Székely Színház, 1975–1985 Kolozsvári Állami Magyar Színház (forrás: Metz Katalin: Forgószélben, 66.).
7 Metz Katalin: Forgószélben – Harag György, a rendező-mágus, OSZMI, 1998
8 Nánay István: Harag György Színháza, Pesti Szalon Kiadó, 1992; Nánay István: Rendezte: Harag György, OSZMI, 2000
