Több évezredes bölcsesség mai fiatalok előadásainak tükrében

 

A világ nagyot fordult körülöttünk, amióta legutóbb részese lehettem a Nemzeti Színházban ennek a középiskolások számára létrehozott előadássorozatnak. Akkor, 2020-ban még nem sejthettem, mennyi váratlan, mindannyiunkat, vagy csak az egyéni létet érintő csapással fenyeget a jövő. A megjelölt téma ugyanaz, mint akkor: az Ó- és Újszövetségből választott történetek színpadra állítása, de nem ugyanazon a szűrőn keresztül értelmezi a néző a látottakat az elmúlt öt évvel idősebben. Vajon ki milyen szemmel nézi most? Mire vagyunk nyitottak, mit visz haza üzenetként a majdnem háromszáz diák, a kedvükért eljött testvérek, barátok, szülők, nagyszülők? Milyen értékelést, útravalót adnak a téma szakértői, a szakmai zsűri öt tagja?

A magyar kultúra napján, idén tizedik alkalommal megrendezett esten már a szín-házba lépéskor megcsapta az embert a fiatalság levegője, energiája, frissessége. Az övék egy estére a nagyszínpad, függetlenül attól, hogy milyen iskolából jöttek, drámatagozatosok, táncosok, vagy egyszerűen csak hobbijuk a színjátszás. Munkájukat tanáraik és egy-egy színházi mentor segítették. 15 jelenet következik, megjelennek az első szereplők a forgószínpadon, mely ettől kezdve már nem áll meg, szimbolikusan jelezve a múló időt, ugyanakkor az örökkévalóságot.

 

(fotó: Eöri Szabó Zsolt)

 

A történeteket láncba fűzve szinte mindenhol megjelenik a bűn és annak megítélése, a lelkiismeretfurdalás gyötrő érzése, az örök bűnhődés vagy a feloldozás, megbocsátás lehetősége. A teremtés jelenetétől kezdve a József és testvérei történetén át, a tízparancsolatot érintve, Sámson, Dávid, a tékozló fiú, Júdás, Saul tetteit vizsgálva mindenütt morális kérdésekbe ütközünk. Felülírhatják-e a jó cselekedetek, érdemek a gaztetteket? Ahogy az antik drámákban, a Biblia fejezetei szerint is valahogy mindig helyre áll a rend. A diákok korunkra vonatkozó gondolatait elemezve viszont érezhető a félelem, a kibillent egyensúly miatt érzett aggodalom, érzelmi bizonytalanság. Különösen igaz ez a modern jelenetekre, például nagyon drámai hatású a földön fekvő, rángatózó, haldokló ember iránt mutatott közöny A tékozló fiú történetében. Ugyanilyen összetett, elgondolkodtató erkölcsi kérdésekben, a férfi‒nő viszonyának ábrázolásában, árulás, megcsalás, féltékenység megítélésében Sámson és Delila sorsának bemutatása. A diákok a történet szerelmi részét emelték ki hangsúlyosabban. Felejthetetlen pillanata az estnek a Dávidra mint csábítóra és gyilkosra mutató sok kéz egy másik jelenetben. Nem véletlen, hogy annyi irodalmi mű épül az itt bemutatott konfliktusokra. Kétségtelen, hogy ha bűnről beszélünk, először az árulás szimbólumává vált Júdás jut eszünkbe, és Péter sokat vitatott alakja villan fel a képzeletünkben. Az Utolsó vacsora és a Jézus kereszthalála és feltámadása című jelenetek látványos, képszerű elemekkel hangsúlyozzák a lelki és testi gyötrelmet. A bibliai válasz erre az örök kétségre végül mindig a feloldozás, a megbocsátás.

Már a Tízparancsolat is előírja a szüleink iránti tiszteletet, és számos példázat szolgál tanulságul, milyennek kéne lennie a szülő‒gyerek kapcsolatnak. Ebben a témában is lelki mélységeket tudtak egy-egy pillanatra elérni a diákok. Különösen érzékenyen nyúltak a testvérféltékenység témájához, az egyenlőtlen bánásmód kérdéséhez. A párbeszédeket erős érzelmi töltet tette hitelessé József és testvérei sorsának bemutatásában, különösen az álmokra adott reakciókban és a szörnyű tett elkövetése közben. A tékozló fiú története és a Magvető példázata modern jelenetei az elidegenedett, formális, felszínes párbeszédekre korlátozódó, mobiltelefonon folytatott kapcsolattartás veszélyeire hívták fel a figyelmet. Különösen megdöbbentő hatást ért el a Tízparancsolat első öt tételéhez kapcsolódó, monológszerű előadás, melyben az elítélt utolsó kívánsága egy ital, mert mindig csillapíthatatlanul szomjas, de soha nem azt az ízt kapja, amire vágyott. Mintha az élet értelmét kutatva próbálná megtalálni a pillanatot, amiért érdemes volt élni. Már az összes, előírt törvényt meg-szegte, a legnagyobb bűnt is elkövette, mire rájön, hogy az édesanyjára lenne szüksége. Csecsemő korba vágyik vissza, ott siklott félre az élete. Azt a gondolatot, hogy egy anya életében a legcsodálatosabb pillanat a születés misztériuma, a karácsonyt idéző előadás, a Jézus születése közvetítette. A produkció technikailag, mozgásban, látványban, zeneileg is bravúrosan megoldott ajándék volt a nézőnek is.

A „csoda” sok jelenet visszatérő eleme. Nagyon sokszor kapcsolatban van a látással, annak elvesztésével és csodás visszanyerésével: Jézus vak embert gyógyít, Sámson története, Saul megtérése. Megfigyelhető, hogy a „látás” itt többnyire szimbolikus és inkább megvilágosodást jelent. Egy különös belső fényt takar, a felettünk lévő isteni hatalomhoz kapcsolódás képességét jelzi. Az elsőként említett, kitűnő koreográfiával megoldott produkcióban épp a látók takarják el a szemüket székekkel, kifejezve hitetlenségüket. A leprás Naámánt is hite gyógyítja meg, bár kevélységét, kétkedését nagyon nehezen győzi le. Ezt a lelki fejlődést találóan ragadták meg a történetét bemutató diákok. A fényt mint féltve őrzött, óvott, tovább adandó értéket képviseli a kis világító lámpás is a karácsonyi jelenetben.

Ne felejtsük el megemlíteni a hétköznapok apró csodáit sem, melyekre az Ötezer ember megvendégelése című, mai jelenettel induló példázat hívja fel a figyelmet. Itt a gyerekek megosztott szendvicsei és a szomszéd frissen sütött pogácsái válnak kedves, nagyon emberi, bibliai parafrázissá.

 

(fotó: Eöri Szabó Zsolt)

 

A történetek kifejező erejét különböző művészeti területek együttes alkalmazása fokozta. A legemlékezetesebb produkciókban tánc, mozgás, drámai szövegmondás, élő zene összehangolt egységét láthattuk: Dávid, aki új lehetőséget kap, Jézus születése, Jézus vak embert gyógyít, Sámson története stb. A tánc a drámai történés tolmácsa az itt átélt percekben. Az est folyamán megszólaló hangszerek: hegedű, saxophone, dob, gitár a rituális jelleget erősítették, a történetmesélést segítették és különös hangulatot teremtettek. A héber nyelvű zsoltár, a több helyen varázslatosan megszólaló liturgikus egyházi énekek hitelessé tették a jeleneteket, időutazást élhettünk át általuk. A rock zenekar Heródest, a gonoszt testesítette meg, az angyalok karának éteri énekére válaszolva igazán drámai hatást ért el. Figyelemre méltó szerep jutott a színeknek is. A ruhák színének megválasztása a letisztulttól a nagyon élénkig szimbolikus jelentésű. József piros inge, Delila piros szoknyája tragikus előjelként világítottak. Az utolsó vacsora történetében a kivetítőn megjelenő festmény színei visszaköszöntek a képernyő előtt egy hófehér terítő körül ülő diákok pólóiban. A színek beszédes párhuzama évezredeket kötött össze.

Az est során több produkció a humort mint feszültségoldó eszközt is segítségül hívta. Saul megtérését például egy modern filmforgatás során követhettük nyomon, melyben a szereplők korhű jelmezt viseltek. A bibliai szöveg emelkedett stílusa és a rendezői utasítások hétköznapi szóhasználata közötti ellentét mosolyt csalt az arcunkra.

A zsűri tagjai elismerően méltatták az elgondolkodtató értelmezéseket, az Ó- és Újszövetség közötti párhuzamokat felismerő megoldásokat, a látványos elemeket, a művészi megvalósítást. Mint mondták, örömmel látták múlt és jelen összekötését, azt, hogy a többezer éves gondolatok megújulva tovább élnek a fiatalokban.

A Magvető történetét színpadra vivő diákok üzenetét közvetíteném záró gondolatként. A gyerekek ballagó tarisznyából szórták a magokat a közönségre, tehát bizalmat szavaztak nekünk,remélve, jó talajra hullnak.

 

Az előadások a színpadra lépés sorrendjében:

1. Ember teremtése és a bűneset

Forrai Metodista Gimnázium és Művészeti Technikum

2. József és testvérei

Bocskai István Református Oktatási Központ – 11. évfolyam

3. Tízparancsolat (1‒5.) Isten‒ember szövetsége

Óbudai Waldorf Gimnázium

4. Tízparancsolat (6‒10) Emberek egymás közötti szövetsége

Deák téri Evangélikus Gimnázium

5. Sámson története

Szentendrei Református Gimnázium

6. Dávid, aki új lehetőséget kap

Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnázium

7. A leprás Naámán

Bocskai István Református Oktatási Központ – 9. évfolyam

8. Jézus születése

Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium – drámatagozat

9. Jézus vak embert gyógyít

Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium – tánctagozat

10. Az ötezer ember megvendégelése

Lónyai utcai Református Gimnázium – 11. évfolyam

11. A tékozló fiú

Erzsébetvárosi Magyar‒Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Művészeti Szakgimnázium

12. Magvető példázata

Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium

13. Utolsó vacsora (Júdás) – Gecsemáné kert

Lónyai Református Gimnázium – 10. évfolyam

14. Jézus kereszthalála és feltámadása

Budapest Fasori Evangelikus Gimnázium

15. Saul megtérése – Pál fordulás

Székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium – KomédiTások

 

A zsűri tagjai:

Vándor Ildikó

a Patrona Hungariae Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola főigazgatója,

Pecsuk Ottó

református lelkész, egyetemi docens, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány főtitkára,

Sajgó Szabolcs

a jezsuita szerzetes, Jezsuita Menekült-szolgálat vezetője,

Szidoly Roland

evangelikus lelkész, a Magyarországi Evangelikus Egyház Gyülekezeti és Misszió Osztályának gyermek- és ifjúsági munkaágvezetője, osztályvezető helyettese,

Lukácsi György

filmesztéta, a Nemzeti Színház irodalmi munkatársa.

A játék szervezője és rendezője Pintér Szilvia színház-, drámapedagógus, a Nemzeti Színház ifjúsági programfelelőse.

Gelesz Andrea