Hélène Cixous: Itt laknak a sárkányok – Théâtre du Soleil
Az Itt laknak a sárkányok című előadást 2024-ben, fennállásának 60. évfordulóján mutatta be a párizsi Théâtre du Soleil az alapító rendező, a 84 éves Arianne Mnouchkine rendezésében. A társulat közösen megalkotott szövegéből ezúttal is Hélène Cixous írta meg a darabot.
„Valós események ihlette, több epizódból álló népszínházi előadás az Itt vannak a sárkányok (Ici sont les dragons). Első epizód – 1917: A győzelem a kezünkben volt (Nyikolaj Sukhanov The Russian Revolution, 1917 című kötete francia címének fordítása). A Théâtre du Soleil közös alkotása Hélène Cixous együttműködésével, Arianne Mnouchkine rendezésében” – így kezdődik a színlap.
A Théâtre du Soleil korai emblematikus előadásai, a hetvenes évek nagy színházi megújulásának fontos állomásai filmfel-dolgozásaikban jutottak el Magyarországra: az 1789, (1974), illetve a Molière (1978). Az elmúlt években e lap hasábjain többször is volt alkalmam beszámolni munkáikról. Most áprilisban sikerült még az Itt vannak a sárkányok egyik utolsó előadását megnéznünk Párizsban. Az egykori lőporgyárból átalakított különleges színház, a Cartoucherie bejáratánál ezúttal is az örökifjú rendezőnő fogadta a nézőket, vette el jegyeinket – azaz személyesen üdvözölt bennünket, váltott is esetleg néhány szót a belépőkkel. A színészek szintén régi szokás szerint étellel, innivalóval kínálták a közönséget, ezúttal borsccsal és piroggal hangoltak bennünket az előadásra, az első pillanattól kezdve az „ihlető” Ukrajna kultúrájának részesei lettünk. A szünetben ukrán édességeket lehetett megkóstolni. A tágas előtérben a falon két óriás térkép tájékoztatott Ukrajnáról és Oroszországról. A nézőtéren kozák kucsmás ügyelő volt szükség esetén a nézők segítségére, akit rövidesen szereplőként láttunk viszont a színpadon.
(fotó: Lucile Cocito)
Az előadás elgondolása 2023-ra nyúlik vissza, amikor az ukrajnai háború kitörése után márciusban a rendezőnő a társulat több tagjával Kijevbe utazott, hogy a „szolidaritás, a hála, a szeretet, a remény” kifejezésére workshopot tartsanak több mint száz, az ország különböző részeiből érkező résztvevő számára. Fontosnak tartották a színház jelenlétét, támogatását a maga eszközeivel. Az útról filmet is forgattak.
Jelen előadásuk a történelemhez fordul, azt vizsgálja, melyek lehetnek a mostani háború gyökerei. Felkészülésüket hosszú előtanulmányok segítették s a legkülönbözőbb területekről érkező számos szakember. Mit tehet a színház a háború ellen? Nem véletlen a kérdés, hiszen a Théâtre du Soleilt megalakulása óta nagyfokú társadalmi elkötelezettség jellemzi.
Ezúttal a tervezett saga első „epizódját” vitték színre. Az előadás Putyin képének kivetítésével, avval a beszédével kezdődik, amelyben az ukrajnai háború megindítását indokolja a „nácitlanítással”. A súgólyukban sok könyvvel körülbástyázva ülő színésznő az előadás narrátora, az ügyelő, az összekötő a közönség és a színészek között, felrohan a színpadra, kiabál, félbeszakítja a beszédet, a videón betöri a beszélő arcát, majd miután az elhallgatott, zokogásban tör ki. A darab- ban Cornéliaként emlegetett színésznő később is fel-felszalad a színpadra és megpróbál beleavatkozni az ott zajló cselekménybe. Az ő és más színészek „közbeavatkozása” az ábrázolásmód koherens része.
A történelmi krónika az I. világháborúhoz nyúlik vissza, a cárizmus megdöntésétől a bolsevik hatalomátvételig, egy új világrend létrejöttéhez 1917‒1918-ban. A háború rémségét, a fenyegetést és fenyegetettséget ábrázolják, a bolsevikok hatalomra kerülését. A színpadon a történelmi személyiségek maszkot viselnek, melyek arcuk jellegzetes vonásait örökítik meg, szövegeik is részben ismertek. A közemberek is szerepet kapnak, a tömeg megjelenítését néhol filmes eszközök, dokumentumelemek felhasználása is segíti. A kórust három boszorkány testesíti meg, mint egyik kritikus megjegyezte, ők jelképezik „a káosz betörését a világba”.
Élednek a sárkányok, ki-ki a maga nyelvén, gazdag színpadi és technikai eszközökkel, hanghatásokkal, zenével, varázslatos koreográfiával. Az előadás négynyelvű (francia, orosz, angol, német), a történelmi szereplők által használt „nyelveken” szólal meg, azaz lényegében szinkronnal, az ezeket alámondó színészek kitűnő dikciójával. (A nem francia nyelvű szövegeket francia feliratok kísérik.) A bolsevik vezetők, Lenin, Sztálin, Trockij oroszul beszélnek, eredeti szavaikat is halljuk. Churchill, aki véleményét angolul fejezi ki, mely szerint Lenin Németország legrosszabb fegyvere, amikor is a német kormány visszaküldi őt, hogy Oroszország különbékét kérjen. Hitler őrmester németül szólal meg a világháborúról, Göring főleg franciául, néhány német szóval, tekintettel jó francia nyelvismeretére, az általa művelt propaganda fontosságáról szónokol. Megjelenik a korabeli irodalom, színház is, így Majakovszkij színházának formái is, hiszen mindezek az előadás alapvető mozzanatai. Epizódokon keresztül, élőképekben bontakozik ki a kép a történelemről. Az egymást követő rövid tablókat, a különleges és rendkívül változatos, invenciózus látványelemeket ezúttal is maguk a színészek varázsolják a színpadra, hiszen ők a díszletezők, kellékesek is, az előadás valamennyi feladatát ők oldják meg, a nemzetközi társulat fantasztikusan ismeri, használja a színpadi nyelvet – a játék mögött igen komoly technikai, zenei apparátus is van. Totális színházat látunk, a játék, a látvány, a mozgás, a koreográfia, a díszletek, a jelmezek, a hangok, a zene pontosan megkomponált szimbiózisát, mely egészen rendkívülien hat a gondolkodásra, az érzelmekre.
Az előadás középpontjában lévő sárkányok, sárkánytojások az új világrend születésének súlyos ellentmondásaiban, hazugságaiban a jövőt is meghatározzák. Végül Lenin és Trockij megvitatják, hazugságaik, a választás elcsalása hogyan győzedelmeskedhetik, milyen módszerekkel tudják a bolsevikok kisebbségben magukhoz ragadni a hatalmat Lenin puccsával, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés szavazásának megakadályozásával. Így teremtik meg a további diktatúra alapjait.
A látottak megrendítették, magukkal ragadták a közönséget. Az előadás után az egyik fontos szereplővel, a társulat magyar színésznőjével, Jancsó Judittal beszélgettünk. Elmondta, hogyan készültek, olvastak, dolgoztak fel számos anyagot, kutattak korabeli dokumentumokat az előadáshoz, főleg Galia Ackerman és Stéphane Courtois munkáira támaszkodva, s a szakértőkkel való konzultációk során döntötték el, a történelem mely korszakát válasszák a mai kor eseményeinek megvilágításához, jobb megértéséhez. 1917 sorsdöntő nyolc hónapja lett ez. Az idegen nyelvű szövegek nehezítették az előkészítő kiscsoportos improvizációs lehetőségeiket, a szerepek megírására kényszerültek. Jövőre tervezik a második epizód elkészítését, amely valószínűleg 1945-ig követi a történelmi eseményeket, de egy harmadik etapban szeretnének napjainkig eljutni.
Széles közönség várja nagy érdeklődéssel a folytatást.
Fried Ilona
