Az Artpool Művészetkutató Központ 1979-től

A mesterséges intelligencia, de ha az nem, akkor a számítógép világa egyre inkább leveszi vállunkról a gondolkodás és a cselekvés terhét. Ajánlataival, sablonjaival keretet szab. Nem is olyan régen még az ember használta az eszközt, most pedig az eszköz az embert, észrevétlenül. Sajnos, nem mindenki bosszankodik a gép által befejezett mondatokon, a kínált formákon. Igen, ez a XXI. század, a Z generáció elfogadja ezt a világot, nem érzékeli, hogy használják, hogy sorvasztják elméjét, érzékeit.

Egyedül az ember képes művészi alkotásra, s nem lenne jó, ha ezt át akarná venni valami más. Az alkotó ember „öntörténiesít” (Guglielmo Achille Cavellini, 1914‒2014). És máris ott vagyunk az Artpoolnál. A művész partizán, nem tömegharcos (Lukács György), ennek összes kellemetlenségével. Hogy ne menjünk időben nagyon messzire, a XX. századi avantgárd is csak erről szólt. A művész pedig minden korban öntörténiesít. Így tett Galántai György is (született 1941-ben), aki 1967-ben végzett a Képzőművészeti Főiskola festő szakán, de először vasszobrokat készített, majd egyre jobban elutasította a hagyományos műtárgykészítést, és a konceptuális tárgyak, a mozgó és hangzó szobrok, a performansz, a multimédia installáció, a fluxus, a mail art felé fordult. 1968-ban a katolikus egyháztól tizenöt évre kibérelte a teljesen elhanyagolt Balatonboglári Kék kápolnát, helyrehozatta, műtermet alakított ki benne, és 1970-től 1973-ig nyaranta koncertekkel, előadásokkal, filmvetítésekkel, performanceokkal, underground kiállítási helyszínként működtette. Elég oktondi formában vetettek véget ennek. Sok-sok marhaság elhangzott-elhangzik a rendszerváltozás előtti időkről. 
A retorziók ellenére a szabadság foka nagyobb volt, mint ma, s máshogy is működött. 
A hatalom támogatott, tűrt és tiltott. Három év után a Kápolnatárlatnak is vége lett, de Galántai György alkotókedvét a meg-aláztatások ellenére ez nem szegte.

Galántai György (fotó: Józsa Ágnes)

Klaniczay Júlia (fotó: Józsa Ágnes)

Az Artpool a Kápolnatárlat hagyományára, „az aktív archívum” koncepcióra épült. Az aktív archívum olyan élő intézmény, amely organikus és nyitott vagy aktivista művészeti tevékenységként is értelmezhető. Megszületett 1979-ben, és 1980-ban nagy tömegeket vonzott a Galántaival jó kapcsolatot tartó olasz művész, Cavellini vonzó kiállítása az Artpool szervezésében a Hősök terén. Itt volt látható az Hommage à Vera Muchina, amelyet Klaniczay Juli és Galántai György a tér Gábriel angyalának védőszárnyai alatt mutatott be.

Az Artpool a hagyományos műtárgyízlést elutasító fluxus, a konceptuális tárgyak, a folyamatosan működő alkotószellemű terek létrehozásában látta művészeti feladatát. Galántai György társa ebben Klaniczay Júlia, a feleség, aki kezdetektől fogva nemcsak tá-mogatta, hanem 2020-ig ő volt az Artpool vezetője, az Artpool-kiadványok szerkesztője, cikkeinek szerzője, s kutatja azóta is a 70-es, 80-as évek alternatív művészeti eseményeit és formáit.

Az Artpool tevékenységét a hivatalosság nem támogatta, viszont egyre többen értékelték. 1982-ben volt a „Mindenki mindenkivel – pecsét-akció” kiállítás az FMK-ban, s az év áprilisában a World Art Post című nemzetközi művészbélyeg kiállítás, amelyen harmincöt ország ötszázötven művésze vett részt a kortárs magyar avantgárd akkori Mekkájában, 
a Molnár Éva vezette Fészek Művészklub Galériában.

Galántai György performansz: Hommage à Vera Muhina – Klaniczay Júlia és G. A. Cavellini

Az Artpool küldetése a konceptuális és fluxusművészeti gyökerekből táplálkozó magyarországi és nemzetközi képzőművészeti gyakorlatok dokumentálása, archiválása, feldolgozása és bemutatása, különös tekintettel az experimentális tendenciákra és médiumokra. A Központ az 1960-as évektől megjelenő új művészeti mozgalmaknak, irányzatoknak, törekvéseknek, köztük az ún. nem hivatalos művészeti törekvéseknek (underground, szamizdat) egyedülálló dokumentumgyűjteménye. A digitalizált videó- és hanganyagban csaknem hétezer-ötszáz művész, művészcsoport, intézmény kutatható. Az Artpool a benne fellelhető dokumentumokkal és művekkel ideális kutatóhely egy korszak szellemi mozgásainak megismerésére. Az archívumban levelezések, műleírások, jegyzetek, vázlatok, tervek, ötletek, interjúk, írások, művek, fotódokumentumok, katalógusok, meghívók, plakátok, bibliográfiák, kronológiák, monográfiák, folyóiratok, diagramok, portfóliók, videó- és hanganyagok találhatóak nagy számban.

Az intézmény először underground, majd huszonöt évnyi nonprofit működést követően kiderült, hogy így nem tud hosszú távon megmaradni. Magyarországon ugyanis nem alakult ki egy olyan rendszer, ami lehetővé tenné a   nonprofit kulturális intézmények tartós fennmaradását és finanszírozását. A feltétel az lett volna, hogy több éves, legalább három-ötéves pályázatokat lehessen benyújtani és azokat meghosszabbítani, hogy ami életerős és jó, az fennmaradhasson. 2005 tájára nyilvánvalóvá vált, hogy ez lehetetlen, akkorra viszont az Artpool már olyan hatalmas gyűjteménnyé gyarapodott, hogy az alapítók úgy érezték, kötelességük ezt fenntartani. A kor lenyomatát őrizték hitelesen, s ezért óriási kompromisszumokkal, de megoldást kerestek a gyűjtemény érdekében. Fontosnak tartották, hogy ne csak megőrződjön, de hozzáférhető és kutatható legyen. Az eredeti elképzelés az volt, hogy egy művészeti projektként maradjon fenn, egy aktív archívumként, amely azzal, hogy működik és a múltat dokumentálja, hozzáférhetővé és megismerhetővé teszi, egyúttal folyamatosan jelen is van, sőt, kérdéseket tesz fel, azokra válaszokat kap, 
s ezek dokumentumait is folyamatosan be-
építi az archívumba. Ez azonban az alapító művészek energiájától függő dolog, ezért ezt nem sikerült elérni, de azt igen, hogy fennmaradjon és hozzáférhető legyen.

Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy állami intézményt kell találni, mert hazánkban csak azok maradhatnak fenn hosszabb távon. A Szépművészeti Múzeum vezetése, dr. Baán Lászlóval az élen, hajlandóságot mutatott arra, hogy az Artpoolt befogadja. Az előzménye ennek az volt, hogy még 1987-ben a Szépművészetiben rendezték az első művészbélyeg – mail art kiállítást (Geskó Judit érdeme), s 2007-ben a húszéves évfordulóra is itt rendezhettek újból bemutatót.

A csatlakozás az utolsó utáni pillanatban, 2015-ben következett be, ami garanciát jelenthet arra, hogy a gyűjtemény fennmarad és hozzáférhető. Ezután hat évig még a Liszt Ferenc téren működtek, de már felvehettek munkatársakat, s ezzel párhuzamosan indult el egy Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) szervezésének projektje. A Szabolcs utcai kórház épületeinek átalakításával 2021-ben megszületett a hely-szín, a kutatóintézet a Szépművészeti Múzeum egyik főosztálya lett, az Artpool pedig ennek egy osztálya.

Kelet-Európában az alternatív jellegű intézmények sora nem élte túl a társadalmi változások okozta megpróbáltatásokat, Nyugaton pedig az informatikai átalakulást. Az Artpool ezeket az akadályokat szerencsésen vette. Az is hozzájárult ehhez, hogy az alapítókat, Galántai Györgyöt és Klaniczay Júliát már régóta foglalkoztatta, hogyan tudnák átadni azt a fajta szellemiséget, amit képviselnek. A generációváltással meg-változnak a szempontok és a preferenciák. Eddig Galántai György volt a kiállítások kurátora. Ideája a művészeti kutatás, a Kapolcsi nyári fesztivál tíz napja alatt a még mindig releváns kérdéseket fölvető művészeti és társadalmi problémákra adott művészeti válaszok az ő keze alatt teljesedhetnek ki. A Közép-Európai Művészettörténeti Kutató-központ keretei között működő, új vezetésű Artpoolnak pedig kötelessége bemutatni a gyűjteményt, felkelteni iránta az érdeklődést.

Ezért született meg a Fanzin-anatómia – zenei és politikai témájú magyar alternatív kiadványok az Artpool gyűjteményéből című kiállítás, amely szeptember 19-ig még látható. Sokféle kiállításra nyílik még lehetőség, hiszen a gyűjteményben körülbelül nyolcszáz folyóméternyi anyag található a fluxus, a mail-art, a művészkönyv, művészbélyeg, művészképeslapok, művészpénzek, a performance-művészet, az installáció témáiban, amelyek a magyar neoavantgárd nemhivatalos művészetének alkotásai s megújuló formái. A kezdetektől szempont volt, hogy az anyag hozzáférhető legyen, s az alapítók nemcsak a digitalizálásban voltak elsők, de 1995-ben már önálló weblapot is indítottak. Sok művész alkot ma már digitális formában. Hogy az így született művek hogyan fognak megmaradni, az már egy új probléma. Az Artpoolban a kezdetektől mindenképpen kinyomtatják a műveket, hogy megmaradjanak.

Galántai György és Klaniczay Júlia ma már tanácsadóként és konzulensként önzetlenül segítik a munkát. Tisztában vannak vele, mit hoztak létre alkotóként, s azzal is, hogy a gyűjtemény feldolgozása, nyilvánossá tétele révén   a kor hiteles lenyomatát ismerhetik meg nemcsak a művészek, de minden hitelességre szomjazó érdeklődő.

Józsa Ágnes