A Vasvári Színjátszó Fesztiválról

A Vasvári Színjátszó Fesztivál lassan 40 éves lesz. 1987 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal és változó nevekkel ad otthont a színjátszás különböző szintjein álló csoportoknak. Belefuthat itt az ember az első lépéseket tevő falusi színjátszókba és több évtizedes múlttal bíró, kiforrott társulatokba. Éppen ez az egyik előnye: a társulatok nézik egymás előadásait, tanulnak, tapasztalnak, kapcsolatok szövődnek.

A pandémia óta, és talán a fesztiválnak helyet adó művelődési ház vezetésében végbement változás miatt is, most éppen lekopott a nevéből a nemzetközi jelző. Korábban visszatérő vendégek voltak a Felvidékről, Erdélyből vagy Lendváról érkezett csapatok, néhány évig Grúziából is visszajárt egy hivatásos társulat.

Az anyagi keretekkel együtt a program is szűkült, most két napba belefért a benevezett nyolc előadás. Ami még feltűnő volt: idén hiányoztak a falusi színjátszók, az éppen indulók. A benevezett társulatok szinte kivétel nélkül hosszú múltra tekinthetnek vissza. Ennek megfelelően az előadások színvonala jóval egyenletesebb volt a megszokottnál, több figyelemre méltó produkciót is láthattunk. (A nyolc előadásból ötöt volt alkalmam megnézni, így csak ezekre tudok kitérni.)

Hivatali mesék – Prospero Színkör

Ami a darabválasztást illeti, a többség a jól bevált klasszikusok mellett voksolt, de akadt két, máshol még nem játszott színmű is. Az egyik Czeller Péter Hivatali mesékje a Prospero Színkör előadásában, amelyért az író díjat is kapott. A hét jelenetből összeálló darab tipikus munkahelyi-irodai helyzeteket (állásinterjú, az új munkaerő betanítása, elbocsátás, munkahelyi buli stb.) dolgoz fel nem tipikus módon. A humoros szövegbe abszurd ízek vegyülnek, és apró mozzanatokon keresztül meg tud mutatni valami mélyebbet is a munkahelyi kiszolgáltatottságból.

Jennifer Niven Veled minden hely ragyogó című ifjúsági regényét Dely Géza írta át színpadra a bajai Rábl Színpad számára, a Kék örvény legendája címmel. A moly.hu szerint (az oldal az olvasók könyvértékeléseire épül) a regény rendkívül népszerű a magyar olvasók körében is, ezt jelzi az ezret is meghaladó értékelés, és a magas, 90 %-os tetszési index. A kamasz szerelmi történet két, súlyos traumákkal, gyásszal, mentális betegséggel terhelt fiatalról szól, amelyben előbb a fiú akarja megmenteni a lányt, majd éppen ő lesz az áldozat. A szín-padi átírást nehezítette, hogy a regény a két fiatal párhuzamos monológjaiból épül fel. Végül egy működő szövegkönyv született, amely azonban elbírt volna még némi húzást, különösen az előadás vége felé: itt több olyan szövegrész is elhangzott, amelyek túl-magyarázták a látványt.

A Szabad Színház Bázis Csoportja által előadott Liliom arra volt jó példa, hogyan lehet Molnár Ferenc drámáját úgy belesűríteni egy órába, hogy a történet kerek legyen, és a fő szálat (Liliom és Julika kapcsolatát) illetően ne érezzük csorbának.

Csehov két egyfelvonásosa, a Medve és a Leánykérés mellett még egy Rejtő-bohózatot (Botrány a Strand Hotelben) tudtam meg-nézni, de a programban szerepelt még egy Rejtő-darab, a Jutalomjáték, és Brien Friel Pogánytánca is, a Felhőjárók Alapítvány értelmi sérültekből álló csoportja pedig ezúttal is mozdulatszínházzal érkezett.

Partokon – Felhőjárók Mozdulatszínház

A Csehov-darabokat a legjobb rendezés díját elnyerő Somos Ákos állította színpadra a székesfehérvári Örökség Csoporttal. Már-már abszurdba hajló humorral szólaltak meg a művek, attól a perctől kezdve, hogy a fesztiválmegnyitó végét jelezve Barbély Gábor (már Luka szerepében) kisöprögette a színpadról a megnyitó szereplőit. Az előadás egyik erőssége összességében is a színészi játék, Szigeti Anna Natalja Szepanovna szerepéért meg is kapta a legjobb női alakítás díját, de a társulat többi tagja és az összjáték is igen meggyőző volt.

A már említett darab, a Hivatali mesék a Prospero Színkör előadásában üdítő, fel-szabadult játékával, remek humorával tűnt ki. A színpadon berendezett nézőtér kellő közelségbe hozta a játszókat, tényleg ott érezhettük magunkat egy MLM előadáson vagy a hivatali buliban, ahol az idősebb kolléga (a remek alakítást nyújtó Micskó Zoltán) mindenáron Al Bano-dalokat akar hallgatni, amiről a fiatalabbak azt sem tudják, mi fán terem. Közben ránevethettünk saját munkahelyi botorkálásainkra, konfliktusainkra is, de azért kesernyés ízek is vegyültek ebbe a játékba, és talán ráismeréseinkbe is. Az egyes epizódokat a társulat tagjai (Bognár Beatrix, Czeller Péter és Tóth Tímea) rendezték, a produkció mégsem tűnt eklektikusnak, és a jelenetváltások is többnyire zökkenőmentesek voltak.

A két imént említett társulat Székesfehérvárról érkezett, akárcsak a Liliomot előadó Szabad Színház Bázis Csoportja. Erősen úgy tűnik, hogy Székesfehérvár jelenleg a hazai nem professzionális színjátszás egyik központja. A Liliomot Kovács Gergő egyszerű eszközökkel, 
a szöveg és a színészi játék erejére támaszkodva állította színpadra. A díszlet mindössze néhány asztal és szék, utóbbiakon végig ott ülnek és figyelnek a másvilági hivatalnokok, közben egy fehér vászonra a teljes előadás alatt egy, 
a szereplőket, viszonyaikat jelző rajz készül. A középiskolás korosztályba tartozó szereplők közül többen is meglepően érett játékkal tűntek ki, így a Marikát játszó, a legjobb női epizódalakítás díját elnyerő Homoki Hanna is.

A vasvári Üss a hasadra! Színpad is visszatérő szereplője a fesztiválnak. Kedvelik a versekből készült előadásokat, játszanak abszurdot, most azonban egy könnyed bohózattal jöttek. Rejtő művét Rajner Ágota rendező keretbe ágyazta: a Japán kávéházban – az ismert legenda alapján – a szerző kézirattal fizet a pincérnek, aki a kéziratlapokat szétosztja a kávéház vendégei között, hogy rögtön el is játsszák a tulajdonképpen egyetlen szójátékra épülő bohózatot. A kerettel megsegített, amúgy soványka alapanyag közvetlenül a bemutató után került a fesztiválra, érezhetően még nem teljesen kiforrva.

Helyes Csenge és Nyirati Zsolt – A kék örvény legendája, Rábl Színpad

Idén (és már nem először) a bajai Rábl Színpad vihette haza a legjobb előadás díját. A Dely Géza rendezte A kék örvény legendájának díszlete mindössze nyolc székből áll, a két színész ezekből építi fel az előadás különböző helyszíneit. Időnként szinte akrobatikus ügyességgel használják az ülőalkalmatosságokat, az előadás mozgásanyaga is rendkívül kidolgozott. A gyakori átpakolások közül azért néhány elhagyható volna, ahogy az előadás utolsó harmadát is lehetne rövidíteni, a játék intenzitása, a színészvezetés és a két fiatal, Helyes Csenge és Nyirati Zsolt játéka azonban zárójelbe teszi mindezt. (Nyirati Zsolt első fesztiválszerepléséért mindjárt megkapta a legjobb férfi színész díját.)

Szerencsém volt, az összes díjnyertes előa-dást sikerült megnéznem, míg a nem látottak között a zsűri elmondása szerint akadtak kevésbé sikerültek is, mindenesetre az idei fesztivál a kisebb létszám ellenére határozottan színvonalasnak bizonyult. Kár, hogy erről 
a helybeliek nem győződtek meg, mert a vasvári csapaton kívül a többi előadást gyérebben látogatták. A társulatok viszont nagyon is kíváncsiak voltak egymásra, és úgy mentek haza, hogy „jövőre veletek ugyanitt”.

Turbuly Lilla