Találkozás Nyári Gyulával, a Magyar Bárzongoristák Egyesületének elnökével

Félhomály, összecsendül két pohár, s szív a szívre rátalál, ha zongoraszó lágyan hallik… Egészen más hangulata van a szórakozóhelynek, ha élőzene szól. Megszólítóbb. A bárzongorázás több mint száz éves múltra tekinthet vissza, amikor a nagyobb kávéházakban több tagú zenekar, a kisebbekben pedig egy zenei teljességet kínáló hangszer, a zongora szolgáltatta a muzsikát. Ez valójában sok műfajú zene, elegáns, könnyed, operett, musical, magyar nóta, régi slágerek, filmdalok, francia sanzon, vagyis minden, ami zongorán jól szól. Már a felsorolásból is kitűnik, hogy itt a muzsikusnak nem elég a hangszert ismernie és szeretnie, képzettnek kell lennie a különféle zenei világokban is.

(fotó: Józsa Ágnes)

A 2021-ben alapított Bárzongoristák egyesülete ápolja a hagyományokat, törekszik a műfaj múltjának feltárására, értékeinek megőrzésére, klasszikusai életútjának, szakmai tevékenységének bemutatására s a tradíciók figyelembevételével megújítására. Az egyesület elnöke Nyári Gyula zongoraművész, zenetanár.

Zenész családban született, anyai nagyapja Suha Balogh József cigánypírmás, hegedűművész, zeneszerző, aki Hubay Jenő egyik legtehetségesebb tanítványaként végzett a Zeneművészeti Főiskolán. Műsorával, amelyen nemcsak magyarnóták, hanem a zenei világ klasszikusai is szerepeltek, számos országban turnézott. Szerzeményeit határon túl is sokan vásárolták. Fia, Nyári Gyula édesapja is zenész, az ő legjobb barátja, Torma Rudolf, a híres bárzongorista ismertette és szerettette meg az akkor hétéves kisfiúval ezt a világot, akinek annyira megtetszett, hogy rögtön meg is kérte édesapját, vegyen neki zongorát, mert ő zongorista lesz. A zeneiskolában Bihary László tanította, a Konzervatóriumban Ábrahám Mariann. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek 1997-ben lett hallgatója Némethy Attila zongoraművész növendékeként. Tanulmányai során számos nemzetközi mesterkurzuson vett részt, 1999-ben a Cziffra alapítvány kitüntetettje lett. Bárzongorista pályafutása úgy kezdődött, hogy még abban az évben, 1999-ben a Gerbaud kávéházban mutatták be azt a zongorát, mely a Titanicra készült, de nem lett kész az indulásra, így megmaradt, nem lett a szomorú tragédia része, s Nyári Gyulát kérték fel, hogy játsszon rajta. Ez az élmény külön is indíttatást adott. Zeneművész diplomával Németországban turnézott több hónapon át, de többször fellépett a Zeneakadémia nagytermében is. 2004-ben kiváló minősítéssel zongoraművész tanári diplomát szerzett. Számos koncertje volt, de abból kevesen tudnak megélni. Olyan hivatást kellett választania, amely a tanulmányaival és kifejezési szándékaival is egybevág. így lett zongoristája az újranyitott Palace Hotelnek (a magyar szecesszió egyik izgalmas épülete, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte 1911-ben). Egyre igényesebb feladatokat vállalt. 2014-ben felkérték, hogy egy hegedű‒zongora duóval legyenek részesei húgával, a Miamiban élő Nyári Bernadett hegedűvirtuózzal a Radisson Blu Béke Hotel estéinek heti több alkalommal. Az elmúlt évek során ezen kívül számos 4 és 5 csillagos nagynevű szálloda zongoristája és zenei szervezője. Átérezve, hogy a műfaj többet érdemel, kollégáival 2021-ben megalapította a Magyar Bárzongoristák Egyesületét, az ország egyetlen önálló bárzongorista szervezetét.

„Nagyon bántott – mesélte az egyesület létrehozásáról –, hogy azt az értékes kulturális örökséget, amit Eisemann Mihály, Seress Rezső ránk hagytak, nem vigyázzuk, s 2020-ban elkezdtem levelezni az akkor még Emberi Erőforrások Minisztériumával, hogy szeretnénk szövetséget alapítani. Szövetség nem lehettünk, de egyesület igen, tizenegy alapító taggal, s azóta csatlakoztak hozzánk sokan. Egyre többen érzékelik, hogy az élőzenének vendégmarasztaló hatása van. Ha fontos az idegenforgalom, ha egyre többen akarnak a vendéglátásból élni, akkor erre is gondolniuk kell. Nemcsak a gasztronómia a fontos, de a lelki közérzet is. Sokan zongoristák helyett DJ-ket alkalmaznak, sok millióért beszerelnek nekik pultot, de nincs zongora. Holott egészen más a hatás. Most még vannak bárzongoristák, akik ismerik a hatalmas repertoárt, amivel szórakoztatni tudják a hallgatóságot. Többen köztük zeneakadémiát végeztek és jazzművészek, mert improvizálni is kell.

Ez nem koncert, ahol a nagy tudású, felkészült művész előad, itt a hallgatóságot meg kell szólítani, hangulatba kell hozni, hogy azt érezze, a zene neki szól.

Nyári Gyula szerint talán ez a legnehezebb. A zongoristának nemcsak széles repertoárral kell készülnie, de folyamatosan monitorozni is a közönséget. Nem mindegy, hogy nyolcanöt vagy huszonöt évesnek játszik, nőnek vagy férfinak, magányosnak, családosnak, vagy szerelmespárnak. Az sem mindegy, hogy a világ mely tájáról érkeztek az ott ülők. Mindent tudni kell a francia sanzontól az operettrészletekig, az olasz lírai számoktól a spanyol zenéken keresztül az amerikai sztenderdekig, a könnyű klasszikusokat, a filmzenéket és a legfrissebb popzenét is, hogy a vendégek magukénak érezzék a muzsikát.

De a műfajnak megvan a külön pikantériája is. Nézzünk csak egy filmzenét, például a Casablanca leghíresebb betétdalát, az „As Time Goes By” (magyarul talán: Úgy múlik az idő), ezt el lehet játszani úgy, ahogy a filmben hallható, de szvingesen is vagy más stílusban, amivel szórakoztatom a közönséget. Ez a bárzene egyik legfontosabb feladata, a szórakoztatás magas szinten. Sokan azt mondják, hogy az az igazi bárzongorista , aki énekel és kíséri magát. Ezzel egyet lehet érteni, de cáfolni is lehet. A régi bárzongoristák, akik egyben zongoraművészek is voltak , mint például Cziffra György, aki a negyvenes‒ötvenes években a Váci utcai Kedvesben zongorázott, nem énekelt. Vásári Tamás mesélt egy történetet, hogy Emil Gilelsnek volt egy koncertje a Zeneakadémián, s ő úgy érezte, ez a világ csodája, mire azt mondta a barátja, hogy ő elviszi egy olyan helyre, ahol hallhat legalább ilyen minőségű csodát. Elmentek a Kedves presszóba, ahol vágni lehetett a füstöt, nem láttak semmit, s Vásári Tamás azt gondolta, hogy négykezest hall. Megkérdezte a pincért, hogy kik játszanak, Egy ember, úgy hívják, Cziffra György – hangzott a válasz. Mire Vásári felháborodottan: én is zongorista vagyok, tudom, hogy mit lehet egy kézzel és mi az, amihez négy kéz kell. Odavitték a zongorához, s akkor már kénytelen volt elhinni, hogy Cziffra György egyedül is képes arra, amihez két kéz kell. Azután jó barátságba került a két művész, s ez kitartott életük végéig. Cziffrán kívül Turán László, Martiny Lajos, vagy például Vécsei Ernő voltak azok, akik a húszas‒harmincas évektől megadták ennek a műfajnak a rangját, egyikük sem énekelt, „csak” zongorázott, de a másik oldalon ott volt egy Orosz János, egy Torma Rudolf, egy Kórodi Iván, akik énekeltek, nemcsak zongoráztak. Horváth Jenő például semmivel sem volt tehetségtelenebb, mint Cole Porter, csak míg utóbbinak összegyűjtötték az anyagát, s folyamatosan propagálták, addig Horváthtal senki sem foglalkozott. S akkor még a szövegekről nem is beszéltünk. A többségük irodalmilag is értékes alkotás. Charles Aznavour, Edith Piaf, Michel Legrand neve fogalom a világban, mert nemzeti büszkeségek. Seress Rezsőt azért ismerik jobban a világban, mint Horváth Jenőt, mert a Jávor László szövegére megzenésített dallamot egy francia úr elvitte Párizsba, az Olimpia színpadára. A bemutatót követően Seress világhírűvé vált. Nem volt olyan valamirevaló énekes, aki ne énekelte volna el ezt a művet, De hát a szerzőnek ezen kívül is óriási a hagyatéka. Dolgunk tehát ápolni ezt az örökséget.

A Táncművészeti Egyetemen beszélgettünk, nem véletlenül. Az egyetem zongorakísérő csoportjának tagjaként a hallgatók gyakorlását kíséri játékával. Ez is különleges feladat…

Nem itt kezdte, hanem még az Operaházban, ahol 2014-ben lett a Magyar Nemzeti Balett korrepetitora. A londoni Royal Opera 
House 2018-ban látogatott Budapestre, velük a Royal Balett, a világ egyik legnevesebb, legrangosabb balettegyüttese. A zongoristájuk lehetett – dícséretük ebben is biztatást adott ezen a pályán.

, Akárcsak a bárzongorázáshoz, ehhez is sem csak hangszertudásra van szükség, hanem óriási empatikus készségre is.

A korrepetitornak együtt kell lélegeznie a táncossal, át kell vennie az ő ritmusát, érzésvilágát, csak akkor tudja segíteni. A zenei repertoár itt is sokféle, a klasszikustól a kortársig. Pici korban már látszik, hogy ki lesz szólista, s kié csak a kar. Nagyon sok a tehetség és jó a légkör, öröm itt dolgozni – meséli. A Bárzongoristák egyesületével pedig igyekeznek mind jobban láttatni magukat. A Magyar Zene háza Trilla kávézójában havonta adnak bárzene-programot. Fontos nyaranta a Vigado Piano fesztivál, ahol például tavaly három napon keresztül déltől tíz óráig a legkiválóbb bárzongoristák és énekesek (például Malek Andrea és Szulák Andrea) léptek fel. Ezt jövőre is folytatni szeretnék. Nagyszerű zenészek vannak a tagok között, a műfaj pedig kor- és határtalan.

Józsa Ágnes