Két teljesen különböző Boldogtalanokat láthatunk Zalaegerszegen, illetve a Radnóti Színházban. A szöveget nem értő idegen valószínűleg magától soha sem jönne rá, hogy ugyanazt a darabot látja. Koltai M. Gábor a Hevesi Sándor Színház előadásában a mű szellemét, lényegét, mélyét próbálja megközelíteni, Szász János a Radnótiban mindössze mai érvényességet keres benne. Már ha egyáltalán keres valamit. Amit látunk a Nagymező utcában, valójában csak a szokványos-divatos aktualizálásról, eldurvításról ad bizonyosságot.

 

25-26_boldogtalanokc koncz zsuzsa 160

Petrik Andrea és Wéber Kata – Radnóti Színház (fotó: Koncz Zsuzsa)


Antal Csaba csúf díszletében két dolog tűnik fel igazán. Az egyik, hogy a színházban hiányzó zsinórpadlás leszállt a színpadra. A színváltozást, a lakás és a munkahely megkülönböztetését szolgáló válaszfalak végig belógnak a színre, csak különböző magasságban. Ennél azonban sokkal nagyobb jelentősége van a jobboldalt elhelyezett, és a lakó-, illetve dolgozóhelyiségtől el nem választott fürdőszobának, amely ráadásul egy emeletnyivel feljebb meg is ismétlődik, nyilván hogy tudjuk, valami lakótelepszerű, zsúfolt, nagyvárosi környezetben vagyunk. Ezt a vizes helyiséget alaposan ki is használják. Az előadás azzal kezdődik, hogy a Rózát játszó Petrik Andrea hosszan tusol teljesen meztelenül. Nem tisztálkodási, hanem feltehetőleg idegnyugtató célzattal. Eközben lepi meg özvegy Húberné. Később a Víg Vilmát játszó Wéber Kata is megmosdik, ugyancsak meglepve az öregasszonyt. Húber és Sirma pedig hangos csobogással vizel. S ha valakinek mégis kételyei maradnának, hogy mikor és hol vagyunk, azokat végképp eloszlatja, amikor Nemesváraljai Gyarmaky Róza üvöltő zenére vad vonaglásba kezd. Szűcs Edit ruhái természetesen ugyanezt, a mai divatborzalmat mutogatják.

 

25-26_boldogtalanokc koncz zsuzsa 44

Csányi Sándor és Wéber Kata – Radnóti Színház (fotó: Koncz Zsuzsa)


 

Mindezzel csak egyetlen baj van, ami persze eleve kettő. Füst Milán szövege ugyanis két dolgot nem visel el. Sem azt, hogy száz évvel megfiatalítsák, sem azt, hogy több társadalmi és szellemi szinttel leszállítsák. Akiket a Radnóti színpadán látunk, azokhoz nem illik ez a stílus, még úgy sem, hogy nyilvánvaló, a darab szereplői csak vágyódnak arra a szintre, amelyet beszédükkel megpróbálnak jelezni. Az előadás látványvilága sokkal elemibb nyomorúságot, sokkal egysíkúbb boldogtalanságot sugall, mint amiről a történet szól. Az író szövege igényességet éreztet, még ha hősei nem is képesek az igényeik szintjén élni. Az előadás minden külső jelzése az igénytelenségre utal. A rendezés pedig nem látszik tudomást venni szöveg és látványvilág, stílus és kor, cselekmény és tudatszint különbözőségéről, nem próbálja kihasználni a kettősséget, nem akar a kulturális szintek különbségének felmutatásával mondani valamit. A játék, a mozgás, a gesztikulálás, a mimika csak általában szól a lefojtott, rejtett szenvedélyekről, szenvedésekről, nem beszél a sejthető bonyodalmakról, nem igyekszik felfejteni a gyanakvások, gyanúsítások komplikált hálózatát, nem törekszik megvilágítani a lelkek mélyében megbúvó sérelmeket, fájdalmakat, a tehetetlenségre kárhoztató kudarcokat.

A pillanatnyi, egyetlen helyzetből kibúvót adó reakciók mögül eltűnnek az életstratégiák, a megrögzött viselkedésminták. Mintha a főbb szereplők folyton csak hárítanának, céljaik nem is lennének. Holott ez csak Húberre, a jobb sorsra, nagyobb karrierre érdemes nyomdászra lehet igaz. Őt azonban Csányi Sándor inkább tehetetlen puhánynak, céltalanul tengő-lengő mai, kicsit túlkoros fiatalnak, mintsem súlyos lelki görcsöktől, családi, anyai örökségként kapott mentális terhektől gyötört felnőtt férfinak mutatja. Belső feszültségeiről főképp az tudósít, hogy az egyik papírfalat több menetben, módszeresen szétveri. Petrik Andrea Rózájából hiányzik az alattomosan céltudatos intrikus, aki a fiatalabb vetélytárs házhoz hozásával próbálja a férfit legalább részben megtartani, majd ennek sikertelenségét látva, végképp leszámolni vele. Ez a Róza feszülten, idegesen rögtönöz, görcsösen menekül. Wéber Kata Vilmája félszeg bájjal hányódik a számára átláthatatlan helyzetben, semmi köze ahhoz a tragédiához, amelyet pedig éppen az ő öngyilkossága teljesít be. Gazsó György az orvos szerepében értetlenül csodálkozó, részvéttel teli kívülálló, ami rendben is lenne, ha nem lenne majd húsz évvel idősebb egykori iskolatársánál, s főképp ha ez legalább nem látszana. Schneider Zoltán bamba Sirmája véres hentesöltözékben és motoros szerelésben egyaránt csak a szövegétől idegen. Kováts Adél kissé elnyúzottan zárkózott Rózsijának mintha köze nem lenne anyjához és testvéréhez, Csomós Mari pedig úgy játssza el az öreg Húberné hazugságait, csalásait, önáltatásait és igazira játszott halálát, mintha valóban a Füst Milán írta Boldogtalanok előadásában lenne.

 

25-26_boldogtalano-farkasignac. pap lujza

Farkas Ignác és Pap Lujza – Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg


Koltai M. Gábornak Zalaegerszegen, a Landorhegyen bemutatott rendezésében sokkal nagyobb, nemesebb célt nem sikerült igazán elérnie. A maga korából, társadalmi miliőjéből ő is kiemeli Füst Milán szövegét, ám nem valamely más korba, hanem általánosabb, elvontabb mondandók síkjára próbálja elemelni. Vereckei Rita díszletének lényege a nézőkkel szemben négy síkban elhelyezett két-két csipkeszerűen áttört és áttetsző, jobbra-balra mozgatható fal. Ezekkel különféle elvont, semmilyen konkrét helyszínt nem jelölő, bizonytalanul elhatárolt tereket lehet kialakítani. Elhelyezkedésük főképp a színészek mozgását, járásait szabja meg, megvilágításuk pedig a mindenkori hangulatot érezteti. Minimálisan szükséges, mozgékony berendezési tárgyak – guruló ágy, asztal, tonettszékek – segítik a játékot és éreztetik a rideg otthontalanságot. Vereckei Rita ruhái nem a társadalmi státushoz, hanem a jellemhez igazodnak, Róza hanyag, lompos, Vilma magát törekvően tisztán tartó, ápoló szürke egér, Rózsi rossz nőhöz illőn csicsás, az öreg Húberné szokványos vénasszony, kivéve, amikor a lánya ruhájában illegeti magát.

 

25-26_boldogtelenok-tanczosa. pap l

Tánczos Adrienn és Pap Lujza – Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg


A játék mintha megpróbálna túllépni a szimpla pszichologizáláson, olykor burleszkszerű kergetőzésben robban ki a tragikus feszültség, ám ezek a pillanatok nem simulnak bele az előadás egészébe. Tánczos Adrienn Rózája alattomos és hisztérikus, sunyi oldalpillantásokkal szenved, ám inkább csak láttatva, mint élménnyé is téve az asszony lelkében dúló poklot. Farkas Ignácban viszont mintha a rengeteg egymásnak ellentmondó érzés, szándék, cél, gondolat mind kioltotta volna egymást. Végig egy talányos, bár kétségtelenül feszültséggel telt űrt látunk Húber Vilmos, a nőktől és egyéb kínoktól gyötört papi nyomdász helyén. Pap Lujza Víg Vilma furcsa helyzetét suta, szögletes, riadt viselkedéssel reagálja le, csúnyácska, kortalan vagy koravén kislányt játszik, akinek jámbor derűje alatt végig lappang a tragédia. Ecsedi Erzsébet némileg sablonosan, de meggyőzően adja Húberné lelki hasadtságait, mint aki maga se nagyon tudja, mikor hazudik, mit is gondol vagy akar. Hertelendy Attila hentese, Szakály Aurél orvosa az, aminek a szövegből primeren látszik. Kovács Olga nehézkesen küzd Rózsi szerepével.

Az előadás második részét a rendező Szent Pál korinthosziakhoz írt első levelének a szeretetet dicsőítő passzusaival foglalja keretbe. Lényegre találó észrevétel az idézet. Füst Milán gyötrődő hőseiben valóban nincsen szeretet. Valóban éppen a szeretet hiányzik belőlük. Szép beszédük, látványos szenvedésük valóban „zengő érc és pengő cimbalom”. De ennek elmondásához a Bibliát bizonyára azért kell segítségül hívni, mert a rendező is érzi, hogy fontos felismerését magában az előadásban nem sikerült érvényre juttatnia.

 

ZAPPE LÁSZLÓ

 

NKA csak logo egyszines

1