Iroda programigazgatója 2009-ben a Magyar Kultúra Napján a Kárpát-medence ifjúságának kulturális összefogásáért, a Muravidéki magyar kultúráért végzett tevékenységéért kapott díjat, a Színházi Világnap alkalmából a magyar színházművészet nemzetközi megismertetéséért és elismertetéséért Hevesi Sándor-díjat vehetett át, augusztus 20-án öt ország magyar szervezeteinek közös felterjesztésére a külhoni magyarság mindennapi kapcsolattartásában végzett folyamatos munkájáért Kisebbségekért Díjat, 2009. december 5-én pedig a kárpátaljai magyar közélet évtizedeken keresztül meghatározó, legendás alakjáról, Fodó Sándorról elnevezett Kárpátaljai Magyar Nívódíjat vehetett át.

Goldschmied József népművelést (ma művelődésszervezőnek hívják ezt a foglalkozást) tanult Szegeden. Azt vallja, a dolga az, hogy meglássa az értéket, és annak kibontakozását segítse. Először Kiskundorozsmán, majd a szegedi egyetemen vezetett klubot, utána lett az Ifjúsági Ház alapító igazgatója. Ezt követte Budapesten a Népművelési Propaganda Iroda – ez volt a kulturális szakma kiadója – Múzsák című folyóiratának gondozása. Ez a folyóirat nagyon hiányzik ma a kulturális sajtó palettájáról. Nincs hasonló az igazán bő kínálatban. A határon túli fiatalok kulturális programjai-nak szervezését a kezdetektől végzi.

A fővárosi önkormányzat kulturális rendezvényeinek koordinátoraként dolgozott, amikor megkérdezték tőle, foglalkozna-e a határon túli fiatalok meghívásával. Boldogan vállalta, mert már egyetemistaként is örömöt okozott számára, ha találkozhatott erdélyi és vajdasági fiatalokkal. 1995-ben kapta ezt a feladatot, és 1996-ban már megrendezték Vendégségben Budapesten címmel a határon túli magyar fiatalok találkozóját. Kétszázan jöttek a Vajdaságból, Felvidékről, Erdélyből és Kárpátaljáról, vagyis négy országból. A négynapos rendezvény olyan jól sikerült, hogy sokakkal azóta is együtt dolgoznak, mára már – így mondja – a barátai lettek. A politikusok közül Schiffer János és Schneider Márta segítette munkáját. Ők biztatták és teremtették elő azokat a feltételeket, amelyekkel a munkát folytatni tudták. Ebből az első ifjúsági találkozóból nőtt ki mára a hatalmas kapcsolat- és programrendszer, aminek számtalan eredményét élvezhetjük. Az eltelt tizennégy év alatt egyik rendezvény és kapcsolat hozta a másikat. 2009 nyarán huszonnégy országból hétszáz fiatalt fogadtak, köztük Franciaországból, Izraelből, Németországból, Dániából, Svédországból, Litvániából és Dél-Amerikából érkezőket is.

Ha a titkát kutatjuk, hogy mi lehet a sikere ezeknek a találkozóknak, akkor elsőként az együttlét örömét és a tartalmas művészeti programokat nevezi meg. Úgy mondja, a legközvetlenebb együttlét a művészeti csoportoké. Ha bárhol a világon összejönnek fiatalok, akkor zenélnek, táncolnak, énekelnek. Találkozott már olyan fiatalokkal, akik nem is tudnak már magyarul, de vállalják örökségüket, azt, hogy nagyszüleik ebből az országból származnak, ezt a nyelvet beszélik. Ha megszólalni nem is, táncolni és énekelni tudnak nagyszüleik nyelvén, és nagyon jól érzik magukat ezeken a közös programokon. A környező országok fiataljainak az Égtájak Iroda szervezte találkozók különleges élményt jelentenek. Összekapcsolják őket és nagy élmény számukra a közös nyelv, a kultúra. A találkozók nyomán sok-sok barátság, szerelem és házasság köttetett.

A Vendégségben Budapesten, a határon túli fiatalok találkozója eredetileg ifjúsági seregszemle volt amatőr csoportok közreműködésével. Ebből nőtt ki a határon túli színházak találkozója, amelynek keretében minden évben több határon túli magyar színház produkcióit ismerheti meg a budapesti közönség. Először 1998-ban Schneider Márta segítette s bátorította Goldschmied Józsefet, hogy Budapestre hívják a határon túli színházak előadásait. A tizenegy év tizenegy sikersorozat. A kolozsvári, a sepsiszentgyörgyi, a szabadkai, az újvidéki, a komáromi színház – hogy csak néhányat említsünk – újfajta, más szellemet jelentenek a magyar színházi életben. A szervezőknek nem az a céljuk, hogy képet adjanak az adott színház művészi munkájáról, nem emelnek ki egy-két produkciót. A rendszeres budapesti bemutatók lehetőséget adnak arra, hogy a színházak az adott időszak előadásait elhozzák. Talán ennek a munkának is köszönhető, hogy egyre több budapesti és vidéki színház hív meg határon túli előadásokat, de rendszeres fellépési lehetőséget egyelőre csak a Vendégségben Budapesten sorozat keretében szervezett határon túli magyar színházi estek biztosítanak. Egy-egy színházi évadban négy-öt társulat vesz részt ezeken, látogat előadásaival Magyarországra.

Mint minden kulturális intézmény, az Égtájak Iroda is anyagi gondokkal küzd. Programjaikhoz kapnak ugyan valamennyi támogatást, de pályázatok sokaságát írják, hogy rendezvényeiket rendre megtarthassák. Szeretnék erősíteni marketingjüket és sajtókapcsolataikat, hogy a lehető legszélesebb körben értesülhessen minden érdeklődő a programokról.

Folyamatosan bővülő munkájuk révén az elmúlt hét évben hat határon túli régió, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság, horvát Pannónia és Muravidék tizenöt településén (Farnad, Eszeny, Beregszász, Szamosújvár, Kolozsvár, Mezőbánd, Balánbánya, Sepsiszentgyörgy, Péterréve, Zenta, Csúza, Erdőd, Pélmonostor, Várdaróc, Lendva) megrendezett programok teremtettek tartalmas találkozási lehetőséget a Kárpát-medence különböző tájain élő, a magyar nyelvet és kultúrát ápoló művészeti csoportok számára. Az „Együtt a sokszínűségben” elnevezésű program az egyetlen olyan rendezvény a Kárpát-medencében, amely nem Magyarország és a külhoni magyar területek folyamatos kapcsolattartását célozza, hanem az egyes régiókban élőket hozza közelebb egymáshoz a kultúra révén.

Mindez nem kis mértékben Goldschmied József odaadó munkáját dicséri. Ő a vezetője az Égtájak Irodának, amely nemcsak szervez, de szolgáltat is. Segítik a közösségeket a rendezvényszervezésben, könyvbemutatókat, kiállításokat és budapesti sétákat, csapatépítő tréningeket is szerveznek. Ezenkívül igény szerint készítenek fotó- és videofelvételeket, segítenek pályázatírásban is. Az elmúlt tizennégy évben a legkülönfélébb problémák (például pályázati lehetőségek felkutatása, lebonyolítása, szállásfoglalás, programszervezés) megoldásában nyújtottak segítséget a határon túli partnereknek.

Goldschmied József úgy fogalmaz, ők nem fesztiválszervezők, hanem kulturális programszervezők, akik segítenek az egymásra találásban. Azt vallja, nincs külön vajdasági, erdélyi, anyaországi kultúra. Egy kultúra van, amelynek nagyon sok a színe, s amelynek értékei mindnyájunké. Goldschmied József ezek megismertetésén dolgozik. Csak köszönet érte.

JÓZSA ÁGNES