az európai roma hiedelemvilág és az Iborkabeborított Borbála címűcigány-palóc mese motívumai alapján

2010

A játék szereplői:

Tollas Julis,öregasszony

Puci,javakorabeli asszony

Patyi bá,a csősz

Kálmán királyfi

Vilánó, Kálmán barátja

Suki,Kálmán kishúga

Rafi,a rokon

Dezső király,Kálmánék apja

Iborkabeborított Borbála

Bábszereplők:

Rézike Róza

Ezüst Ilonka

Buha,az erdő anyja

és a betegségdémonok:

Melalo és Lilyi,a felesége,

Thulo és Tharidy,a felesége,

Bitoso és Shilalyi,a felesége,

valamint

Lolmisho, Mincseszkere, Poreszkero és Vurnyoláto

Férfiak, nők.

Jucit és Buhát ugyanaz a színésznő, Dezső királyt és Patyi bát ugyanaz a színész játszhatja.

A játék zenei anyaga egy esetleges színházi megvalósítás során egy adott – a közreműködő muzsikusok által ismert és kedvelt – zenei tájegységhez igazítva lesz egységes és megfelelő. Ebben az esetben a betétdalok szövege is módosulhat kissé. A záró eseményhez talán a felső-tiszai cigánybotolók adhatnak segítséget.

1. jelenet

Hazafelé

Erdő széle. Balra tisztás, aztán egy fa, jobbra fölfutó sziklás domboldal, ahonnan Tollas Julis kecmereg le, megcsúszik, nyög, hadar.

JulisÓ, szentséges Isten, segíts meg, csókolom a vérecskédet.Áldott legyen a te neved, csak ne feledkezz meg rólunk…

Puci (kintről)Julis!

JulisÉs adjál nekünk a tiédből, mert neked van elég. És segíts az én uramnak, hogy életben találjam még, és megkóstolhassa ezt a kis káposztát.

PuciNem esett bajod?

Julis(fölfelé) Csak a szilke füle törött el. (magának) Csókolom a szent lábacskádat, Isten, ne felejts el minket! Ámen.

Puci(leereszkedik, nagy cókmókokkal) Öreg vagy már, Julis. Maradtál volna otthon. De mondom neked, én magam se megyek ezekhez többet.

JulisNem hívtak most se.

PuciMilyen lakodalom volt már ez? (vakaródzik) Mondom neked, haljak meg csudálatosan, ha ilyen csóró népekhez még egyszer leadom magam. Megszakadnak a nagy erőlködésbe, oszt nézd meg, mit tudnak adni, ha kérsz tőlük? Mi ez? Zsizsikes bab, avas szalonna.

JulisDe a káposzta itt van! A szegény uram kívánsága, hogy…

PuciKódisok ezek. Az én lakodalmamon hat talicska pucolt tyúkból, három kondérba főzték a levest.

Julis…Melyik lakodalmadon, Puci?

Puci(kicsit megáll)A harmadikon, mikor a Rigóval voltam. Ó, nagy isten! Nem úgy nevelt apánk-anyánk, hogy ilyen ötszázforintos emberek legyünk. Mink milliókkal jártunk! (kiköp)

JulisSzerencsétek volt!

PuciO, ja, bizony. A jó élet, az volt.

JulisÉs most?

Puci(nevet) Hát most nincs semmi. (nevet) De majd! De majd! (dudorászni kezd)

JulisAzt a majdot én az éjjel megálmodtam. Hogy akkor lesz itt jó világ, ha az Iborkabeborított Borbála lesz a menyasszony. Láttam, álmomban! A színarany hajával, nagy égzengéssel, villámlással vonult valahova.Mindenki sírt a nagy örömtül. Engem meg hívtak! Mondták, hogy menni kell mesélni, és mentem utána. Úgy futottam, hogy potyogattam el mindenemet. Törtem magam, hogy ugyan miféle történetecske kéne egy ilyen szép menyasszonynak. Aztán fölébredtem.

PuciSárga hajú luvnyát álmomba se lássak! Beszél ez a Julis itt ilyeneket.Igaz, Patyi bá?

2. jelenet

A csősz

Patyi bá, az öreg csősz jön

Patyi báMit láttál, Julis? Mit mondasz?

JulisAmit akar, Patyi bá. Még cifrázom is, ha fizet érte. Kéri?

Patyi báNem mese kell most, Julis, hanem az a gazember meg a cimborája, az kell! Szétverték a fiam lakodalmát. Láttad űket, nem? Egy harmadik meg elszökött a menyemnek valóval.

Puci(röhincsél) Ilyen cinege asszony azért csak akad még!

Patyi báMondasz valamit. Nem is bánom. Nem volt annak egy szava se hozzám. Csakhogy a vendégek szétvitték a házat. Szöktették volna meg reggel, megmaradt volna az a sok étel-ital. A gazemberek! A bor is oda, a tányérok is elgurultak.

PuciLáttam, úgy éljek (fuldoklik a nevetéstől).

Patyi báErrefele futott az a két csoze. Te, Puci, te! Nálatok nem lapul valami szerzett jószág?(Puci üres kezeit mutatja) Julis?

JulisÚgy ismer, Patyi bá? Ezt a vászonfazekat a maga felesége adta, telekáposztával.

Patyi báNa, azért.

PuciCsősztül lopni? Ugyan. Mért? Mi van a zsákjában?

Patyi báUborka. Ha már ott jártam, leszedtem a kinti földről, mert az asszony úgy számon tartjaazt is, mintha mindegyikben a fehér tündér lakna.

Puci(belenyúl a zsákba, a csőszt tapogatja) Ez iborka? Hallod, Julis! Iborka! Hű, mekkora!

Patyi báMaradj már veszteg, hallod? Megint vakaródzol.

PuciUgyan. Az én viszketésem nem ragad magára. Azt nekem a Mincseszkere csinálja. A bogár asszonyka. Mikor alszok, mászkál rajtam. A szőrös bogár. Kenem én magamat rozmaringos zsírral.Mondom neki olyankor:

Ki ezt csinálja,

Eztet szagolja,

Hogy megdögöljön, hogy megdögöljön,

Mint a hernyócska

A hasamban!

A ráolvasás alatt Puci a tenyerét összedörzsöli, majd végül összecsapja

Julis (morog magában)

Ko ada kerel,

Ada szungarel,

The merel, the merel,

Szar kirmoro

Andro mro peroro!

PuciNekem adja? (Kap egy uborkát, de még utána kap a csősznek, vihog) Hu, mekkorát ugrott! Ne féljen, Patyi bá, engem már csak egy fiatalka gyógyít meg. Lesz még nekem finom kis uram, tudom, isten, nem vakaródzok többet.

JulisLegyen már elég, te! (Ő is kap egy uborkát) A drága isten megáldja, Patyi bá.

Patyi báJól van, jól van. (elmentében visszaszól) Hogy van az urad, Julis?

JulisNehezen. Megnyalta azt már a Poreszkero a négy kutyafejével.

Patyi bá(visszafordul) A micsoda?

JulisA Poreszkero. A farkosmadár.

Patyi bá…Hát el vagytok látva mindennel… De hogy lenne madárnak kutyafeje?

JulisVan annak négy macskafeje is. És kígyófarok az egésznek a vége.

Patyi bá Ez nyalta meg az urad?

JulisEz a. Készül is már elfele. De még húzza. Neki viszem a káposztát. (magának) Csak kibírja addig.

Patyi báNo, mondd neki, egészégére kívánom. (el)

JulisIsten megáldja.

3. jelenet

A bűn

Puci jelzi a közönségfelől titokban settenkedő Vilánónak, az ugrabugráló kisembernek, hogy ne jöjjön. Majd később jelzi, hogy nincs veszély.

Puci(suttog) Jöhetsz, te briganti! Jól megcsináltátok a lakodalmat!

VilánóPucuskám, ne szóljál, ne ríjjál, mutassad, mit hoztál!(Puci előszed egy fényes merőkanalat, Julis megrökönyödve nézi) Ez a valami! Adjad.

PuciHaljak meg, ha odaadom. Már megint nagyon fekete a szemed, már megint nagyon cserepes a te szád, éget a láz, hogy lobog a levegő körülötted. Vilánó, te! Megint eletted a beléndekmagot a kehes lovak elől? (kergetőznek)

VilánóIdefigyelj! Itt jön az én új barátom mindjárt. Az olyan kedvedre való lesz, hogy velem is megbékülsz. Oda leszel érte. Olyan …országos király gyereke. Nagyon tud mulatni. (Vihog)

Puci…Az, aki a lagziban? Hallod, Julis? A táncos!

JulisSzép gyerek, szép az, mint a nyolcszor sült arany. De ha az apja megtudja, hogy ő lőtte ki a pénzes rostát a menyasszonytánc közepibül, agyonveri, az biztos.

PuciAzzal kezdődött a haddelhadd! (nevet)

JulisKirály fia nem tehet ilyet. Ez már sok.

VilánóNe gágogjál, öreganyám, kettőt látok belőled így is. Azt mondjad inkább, mért álmodok én mostanában egy kétfejű verébbel. Oszt ha fölébredek, köd van körülöttem.

Julis(szedelődzködik, morog) Pusztulatos lélek vagy te, Vilánó.

VilánóDe mért? Mi ez?

Julis(bizalmasan) Körberöpül téged a Melalo. Éles a körme a szürke verébnek, óvakodjál. De nem lennék az anyja annak a… annak se, aki…Annak! Ott! (rámutat a megjelenő Kálmánra)

Kálmán(a köves rész tetején) Mit beszélsz, te bűti boszorka? A fekete gyász egye ki a szívedet. Mit mondasz te a halott anyámról? Mi fáj neked?

PuciLegyél egészséges és legyél szerencsés, királyfi! Bocsáss meg neki…

KálmánNem nézném, hogy öreg vagy, végigszántanám az orroddal a földet.

(Pörgeti a parittyáját) De mert öreg vagy, és mert nem adsz nekem tiszteletet, ahogy kell, … igaz? Nem adsz! …kilövöm a kezedből azt a fazekat. Most. Tartsad!

JulisMeg ne próbáld. Hallod?

Kálmán(Lő, a fazék összeroppan, s a földre kerül.) Na látod. Ez az!Hutty! Oda a káposztád. Hutty! Gyere, Vilánó! (elindulnak)

Julis(szedegeti össze a porból a káposztát) Verjen meg a drága isten tégedet, királyfi. Nem kívánok én neked se jót, se rosszat. Csak azt mondom,mához egy hétre … (Kálmán visszafordul, nem bír tovább lépni) kezdődjék az életednek vége. És attól fogva te görnyedjél, száradjál, összekunkorodjál, leheljen rád a szárító sárkány, emésszen el a Vurnyoláto, de úgy, hogy vesszősovány legyél, tehetetlen legyél, …

PuciAzt ne! Julis!

Julis…és úgy végezzed be, mint egy madzag. Ezt akarom, hogy így legyen.

KálmánHallod-e, ne átkozz! Nem vétettem akkorát!

JulisÚgy hal meg otthon az uram, hogy nem kóstolta meg a lakodalmas káposztát.Legyen ezért olyan a te véred, mint ez a káposztalé itt a földön. Bogár másszon benne, Mincseszkere, a viszkető! Égessen téged Tharidy, a szőrös hernyó!Sárga fű igya föl a véred, a lelked sárral folyjon, meg sose nyugodjon.

PuciHagyd el, Julis, nem tudja ez még, mit csinál.

JulisEmbernyi ember már.

VilánóAz, de hirtelen!

JulisLecsihad majd, ha rajta futkorász Shilalyi, a soklábú fehér egér.

KálmánVedd le rólam az átkot, öreganyám! Apám rám bízta az országot, mi lesz veletek, ha engem tönkretesztek? Ügyes vagyok, szerencsés vagyok, elhozom nektek a jó életet ide, minden lesz, hallod? Én leszek itt a ti kisuratok, nem is sokára, mindjárt.

JulisAhhoz erő kell. Van erőd?

Kálmán…Szerencsém van. Ne bántsd a szerencsémet!

Julis Szerencsés – voltál, kisuram.

KálmánÍgérem, ha elengedsz,…

PuciMinden lesz! Julis! Jó élet!

VilánóJó ruha, jó cipő! Ringlispílre pééééénz!

PuciRepülhetsz, Julis!

VilánóGondold, meg, öreganyám! Idenézz!Testvérem vagy, Kálmánka? No, ő a testvérem! Én meg az ő testvére. Julis, te! Bántottalak én?

Kálmán(Vilánóhoz)Add ezt oda neki. (ezüstpoharat nyújt Julis felé intve, de Vilánótól Juci veszi át a kelyhet) Vedd vissza a szódat. Megfizetem a bánatodat.

JulisOlyat te nem tudsz tenni.

KálmánEzt a poharat az utolsó ezüstpénzekből öntette apám, mert házasulandó volnék. De én most ezt – neked adom.

PuciDrága Isten, de csuda holmi… (elcsomagolja)

KálmánNézz rám, öreganyám! Kefélt a kalapom, bársony a mellényem, gyöngysor az én fogam, fínom a beszédem, volna lelked átküldeni engem a fekete világba? Cigányasszony vagy te? Megenne téged a bánat, ha miattad nem találnék magamnak feleséget. Ugye, tudod? Látsz-e? … (Julis hol sír, hol nevet) Nem sajnálnál engem?

PuciJaj, dehogynem…

KálmánNézzél rám! Te! Minek a jó élet, ha én nem vagyok benne?

JulisÓ, te nyavalyás. Hirtelen vagy. Ez a baj. Az átkot levenni nem tudom. De mit lehessen tudni. Hátha van abba valami, amit te itt ígérgetsz. Rábízlak egészen a Vurnyolátóra.Száradjál, görbedjél, meg is feketedjél, aszalódjál, pöndörödjél … mindaddig!!! – mindaddig, amíg… azt az Iborkabeborított Borbálát meg nem találod, s el nem veszed feleségül!

PuciNehogy már…

Kálmán (Összenéz Vilánóval) …Nem tudom az ki, de ha neked az kell… meglesz! Most már elengedsz? Vásárba készülünk. Vilánó, gyere! (Vilánó gyorsan mellette terem)

VilánóPucus! Eladjam ott a poharat? Hát a nagykanalad?

PuciAzt se. Ezt megtartom magamnak. De van itt valami, csak azt nem tudom, mire jó, …nézzed csak, akarod?

(Puci nagy, fehér vekkerórát bont ki a csomagjából, csörgőjével lefelé tartja.)

VilánóMi ez már… Hallod!

JulisNa, … Kereshetik a csőszék.

PuciNo, fogjad és tudjad, mit csinálsz! Mi lesz? Viszed? Nem harap. Jössz érte?

VilánóElindul ez felém, ha hívom!

KálmánMi ez?

VilánóEz? (előrehajolva szuggerálja az órát) Ez valami gatyás galamb. Csak bajsza van, meg szárnya van, (fülel) pityegő valami, nyugtalan. (Vilánó láthatóan vizionál) Tubi-tubi-tubi, Tubi-tubi-tubi… Nekem van igazam, nekem van igazam. Ha akarom, megkapom.Gyere! Gyere, te fehér ketyere, gyere! …Huss!

Az óra egyszer csak fehér szárnyakat növeszt, fölemelkedik a levegőbe és elindulKálmánék felé. Megkerüli Vilánó fejét, leül a vállára, eléjük kerül, s mintha léggömb lenne, ráül a kezükre, aztán kivezeti őket a színről.

KálmánFehér madár?

VilánóAz mindig szerencsét hoz! Véd a rossztól. (el)

PuciAranyos isten, ments meg a gonosztól.

JulisÓ, drága Szűz Mária. …Elment az esze szegénynek.

PuciPedig egyszer hogy szerettem ezt is!

Színváltozás. Zene

4. jelenet

Virágok a kriptába

Dezső király háza. Rafi, a reszelős hangú rokon segít a virágok rendezgetésében.

Suki, Kálmán kishúga csöndben, gyorsan, szemlesütvetesz-vesz, Dezső nagy fotelban ül az akácfa alatt, pipázik.

Rafi(hozza a rózsákat) A világért meg ne haragudjál Dezső bátyám, de én többet nem megyek virágért. Adj egy kis pénzt, mert nekem nem adnak többet. Krumpliért se adnak. Az nekik is van.

DezsőJó, jó. Vigyed a vázákba, vigyed.

Rafi(elindul, majd visszajön, leteszi a virágokat) De a kriptába se megyek többet, mert megeszi a szívem a rettenet, ha abba a sok tükörbe nézek. A te Sunád integet belőlük.

Suki (hervadt virágokat hoz egy vödörben) Már egér is van odalenn, az ételek miatt.

RafiUgye-ugye, hogy a rettenet!

DezsőKépzelődöl, Rafi.

RafiA te asszonyod már akkor nem állhatott engem, mikor a Sukit (a lány felé bök) először megkértem. Elmondott engem mindenféle kortorás cigánynak.

SukiAz vagy, nem? Sátoros! Magad elé veszed az utat, oszt mikor viszket, nekivágsz. (elveszi tőle és kiviszi a rózsákat) Mehetnél már egy ideje.

RafiRokonotok vagyok, vagy nem?

DezsőHát aztán. Nem élet az a sátoros élet.

RafiTi meg a krumplit kapargatjátok a földben. Milyen élet már ez?

SukiDe a krumplit azt eszed, nem? Mióta főzök már rád.

5. jelenet

Az átok megfoganása

Rafi(a megjelenő Kálmánhoz) Hallod? Hallod, hogy a te testvéred mit abajog? Földet túrni, azt mindenki tud. De ügyesnek lenni! Az a valami. Igaz, testvér?

Suki(kemény sietséggel) Nem adnak több virágot!

KálmánPénzért se?

SukiLiszt sincsen már, nemhogy pénz.

RafiMért. Hol a vajdapohár ára? Dezső bá! Háromszorosáért adtam el a Salamonnak. Hol az a pénz?

Suki(suttog) Ne emlegesd, mert sírni kezd, aztán meg bort hozat velem.

Rafi(suttog) Mi lett a pohárból?

Suki…Szőnyeg, a kriptába.

RafiSzőnyeg? Mi??? De hát a te anyád egy krumpliban elbotlott itt a földön!

Dezső! Azt hiszed, a Suna lelke bojtos papucsban jár odalenn?

KálmánOdavan a madaras pohár?S nem mondtátok?

Dezső(legyint) Káli, fiam. Add ide a te poharadat. Majd kapsz másikat, ha jobbra fordul a sorunk.

Kálmán…Az nincs meg.

DezsőA legénypohár?

KálmánAz.

RafiHát hogy? Azzal meg mi lett?

KálmánOdaadtam.

RafiKinek?

KálmánEgy öregasszonynak.

DezsőMikor?

KálmánHete tán.

SukiMiért kellett?

KálmánHogy ne átkozzon el végképp engemet.

SukiElátkozott?

DezsőMit mondott?

KálmánRosszat.

RafiS mit csináltál, hogy ezt tette? (Kálmán hallgat)

SukiMit csináltál? (csönd)

Vilánó(megjelenik) Hát kilőtte a káposztás fazekat a Julis kezéből. Legyetek szerencsések, arany testvéreim!

Rafi Hé, Vilánó! Előkerültél? Legyél te is szerencsés és főleg egészséges, te csavargó!

DezsőNem vigyáztál? Hőbörögtél? Tönkretettél?

KálmánSemmi bajom!

DezsőHozd vissza azt a poharat!

KálmánNem lehet, mert akkor holtig száradok.

DezsőMit csinálsz?

VilánóAz van, hogy …ráküldte a Vurnyolátót a tollas Julis.

RafiA sorvasztó férget? Húúúú.

DezsőHogy a tarka kutya fosson nyakon!

SukiMutasd magad!

Kálmán(letérdel Dezső elé) Kedves apám, testvéreim, bocsássátok meg nekem, hogy ilyen bűnös dolgot tettem, …

SukiNem foghat terajtad az az átok! Mondok én ellene, ne félj!

KálmánReggel óta ráz a hideg. Futkos rajtam a soklábú, fehér egér.

VilánóAz a Shilalyi asszonyka, a hűvöstalpú! (vakarózik) Böeeeee….

SukiSzűz Mária, szűz Mária!

Van neked egy aranykönyved

Aranykönyvben aranybetűd!

Olvasd ki az aranykönyvbül

Múljon el a betegsége! (kenyérdarabját vesz elő a kötényzsebéből)

DezsőGyere ide, fiam!

SukiKenyeret a földre dobom,

Kóbor kutya mind megegye,

Mind megegye a kenyeret,

Kenyérrel a betegséget!

Dezső(magához húzza Kálmánt) Egészséges vagy, szép vagy, ügyes vagy, már csak az kell, hogy szerencsés legyél. (belemarkol Kálmán hajába) Te leszel itt az országos király énutánam, te leszel a … (kezében marad a fia haja)Édes Istenem, csókollak tégedet, … Ennek hullik a haja! Megfogta az átok?

RafiRám ne szórd! Sz’ ez porlik, mint a száraz ördögborda.

VilánóHíjnye, testvér, ez nem tréfa. Azért még kinőhet.

DezsőMutasd magad! Mit csináltál? Belehaljak a bánatba, de rögtön?

KálmánAzt mondta az öregasszony, addig senyvedjek-száradjak, míg feleségül nem veszem Iborkabeborított Borbálát.

Dezső… az meg kicsoda? (hallgatnak) Idegen féle?

RafiVándorló fajta? Na?

Vilánó(révül)Aranyhaja van, látom. Ott vonul a levegőben!

RafiEzt azért tartod, hogy mesézzen itt neked?

Suki(Vilánóhoz) Megint bolondgombát ettél? Véged lesz, ha nem vigyázol.

DezsőS ha elveszed… onnantul jó lesz? Mert azt tudni kell, hogy most meghalsz vagy nem halsz. Lehet, hogy anyáddal együtt jöttök engem gyötörni a föld alól?!Mondjad! Nem elég nekem az irtózat, hogy a Suna meglátogat a foszló húsával, ha nem viszek neki elég virágot?Onnantul jó lesz? Ha elveszed.

KálmánOnnantul jó lesz.

DezsőNo, mész azért a lányért, de rögtön. Vilánó! Benn a faluban a hatodik háznál beszúrtam egy biztostűt a pejkanca nyelve alá. Most persze odavannak, hogy beteg a lovuk, a Rendes. (nevetnek) Hozd el, mondjad, meggyógyítjuk, s vidd a kiserdőig.

RafiDe már visszaútban vedd ki a tűt, ne kínlódjon sokat. Magadnál vagy? Te is vacogsz?

VilánóJól van már…

DezsőIndulsz máris. Az erdő szélén találkoztok. (Kálmánhoz) Te meg ott ráülsz a Rendesre, aztán nekivágsz. Még sötétben.Akinek nincsen lova, az talán nem is roma! Hol a pipám, Suki? Poharam? (megtöltik) Na, úgy van. Fordulj meg. Ne is lássalak! (súgva)Suki, dugj egy darab kenyeret a zsebébe, de ne vegye észre.

RafiNo, sok szerencsét!

SukiFehér utat!

Zene. Színváltozás

6. jelenet

Buha

Erdő széle. Sötét.Kálmán guggol a földön. Kintről nagy lónyihogás, toporzékolás hallik.

KálmánNa végre!

Vilánó(hangja) Az apád! Rendes! Hó! Ilyen pokolfajzatot még nem láttam! Káli! Merre vagy?

KálmánTe hol vagy már! Megesz engem a sötét itten. (Vilánó csapzottan megjelenik)…Hol a ló?

Vilánó(támolyog) Elszaladt. Kirántotta a kötőféket a kezemből! Usgyi.

KálmánNehogymár! Hogy a csudába?

VilánóTudom én? Megijedt.

KálmánTőlem?

VilánóJaj, Devla. Jaj…(meglát Kálmán mögött valamit) nem tőled… Tőle! Az a parazsas vörös … ott a hátad mögött, már kétszer akkora,mint te, ó, teremtőm, nem eszek több díszmaszlagot, Te! Jaj, ennek zöld a haja, kék eres a nyaka, és illlllyen hosszú vörös ujjai vannak, ez Buha, a parázsbőrű, bocsáss meg testvérem, …én itt hagylak … (öklendezve el)

Kálmán háta mögött vöröses nőalak magasodik föl, óriásbáb formájában.

Kálmán(nem fordul meg) Mögöttem vagy, Erdő anyja? Ha tényleg parázsból van a bőröd, ne gyere közelebb, mert a maradék hajam is lángra kaphat.(csönd) Nem bántottam a birodalmad, nem vágtam ki egy fádat se, szál gallyat föl nem emeltem.(csönd) Buha! (fölhangosított szuszogás hallik) Buha! … Te vagy?Legyen rajtam a jóság! Most már mindegy, akármi vár is reám, megfordulok.(szembefordul a rémalakkal, de először még eltakarja a szemét) Buha?...(ránéz, elvigyorodik) Az Istennel talállak, drága öreganyám!

BuhaHát, ha jobbat nem tudsz mondani, elfogadom. De ha nem mondtad volna ki a nevem, lenyeltelek volna!

KálmánAj, nem vagy te olyan! Meg hát jó szándékkal léptem a te birodalmadba. Eltévedt utasember vagyok.

BuhaMi kéne? Mi kéne? Mi kéne tenéked, te gyerek? De finoman beszélj hozzám, mert egyetlen rossz szavadért lenyellek.

KálmánKicsike falat volnék én tenéked.

BuhaHát a lovad?

KálmánNincsen lovam.

BuhaIlyen csóró vagy?

KálmánLett volna, de tőled ijedt el az előbb.

BuhaAkinek nincsen lova, az talán nem is roma! No, mondjad, mi járatban vagy?

KálmánHát, ha már így kérdezősködsz, öreganyám – mit szépítsem: engem elátkoztak. Pedig lehetnék országos király. Nézz csak rám. De azt mondták, addig nem lesz nyugtom, míg Iborkabeborított Borbálát magamnak meg nem szerzem. Azt se tudom, kicsoda. Nem hogy azt tudnám, merre van. No, merre van? Ő! Ez a Borbála.Ezt mondjad. Mondod?

BuhaTe királylegény, …te szemrevaló vagy. És jól forgatod a szót. De ügyes vagy-e? Mert ügyetleneken én nem segítek! (Vihogva köddé foszlik.)

KálmánÓ, drága isten, ez köddé vált. Csak össze bírjam szedni magam. Szomjas vagyok. Kiszáradok. (Lánglobbanás) Tűz van? Mi ez a kék világ az ágak végén? Itt vagy, Buha? Ez ő. Halok meg nyomban. Látom! Villámkígyó a nyaka tövén, engem szorít a gyökérkeze, sasnak a csőre a horgas orra, nyakamat nyomja a zöldmoha ajka, te vagy, ugye, az erdő anyja,Buha! Segíts rajtam! Mondjad! Hol találom azt a lányt? Elsorvadok, ha nem lelem. Buha!

BuhaSzerencséd, hogy a nevemen szólítottál(kelepelő, zörgő hangot adnak az ágai). Ügyes vagy. Csűröd, csavarod, ragadsz, mint a bogáncs… De várjál. Mit is csinálsz te itt?

KálmánHá… most mondtam el! Figyeljél már. Iborkabeborított Borbálát keresem, mert ha meg nem találom, s el nem veszem feleségül, elsorvadok. Látod? Már most is száradok.

BuhaNem megy az olyan könnyen, fiam.

KálmánHisz ettül félek, hogy fájni fog.

BuhaFájni bizony.

KálmánAzt én nem bírom. Nem bírom, érted? Hé, Öreganyám!

(Harmadik lobbanás, új alakban jelenik meg a rém)

Buha Ne kurjongass fiam, mert itt vagyok. Látsz te engem? Mit látsz?

KálmánA te tűzhajad fekete, hűlt fonat a két óriás barna füled mögött, a nyakadon vörös sörtés fekete hernyó, a melleden patakban ered a zöld tej, s iszamos tőle a föld mindenütt, ez vagy, Buha? Gombák savanyúja a leheletedben.Ne gyere közelebb, nem kapok levegőt!

BuhaJól van. De tisztelsz-e te engem?

KálmánTisztellek, és mindent megteszek, csak segíts!

BuhaNo, nyúlj be ennek a bokornak a közepibe. Ott, a száraz sündisznóbőrök között találsz egy ketyegő falevelet. Megvan? Hallod, hogy perceg? Azt összesodrod, s ha találsz valakit, aki azon át rád fúj, egérré változhatsz.Ott, a falon túl van az iborkáskert, tömérdek ott az iborka.

KálmánMit kezdjek vele?

BuhaValamelyikben a te Iborkabeborított Borbálád tartózkodik.

KálmánMiiit? Azt mondod, szedjem föl az egész uborkáskertet? Mire az én derekam?

BuhaHárom iborkát kell letépned.

KálmánAzt még lehet.

BuhaDe nagyon vigyázz, mert minden uborka levelén csengők vannak. Ha csak egyetlen csengő is megszólal, neked véged. Ügyes vagy? Próbára teszed a szerencsédet?

KálmánMenni fog.

BuhaAkkor most vedd ki onnét a levelet.

KálmánSsssz. Hány tüske van egy sündisznó bundáján. Uhhhh! Megvan!

BuhaMost már csak az kell, aki rád fújjon vele. Figyelmeztetlek: én feledékeny vagyok. Ha azt akarod, hogy segítsek, légy ügyes és emlékezetes. És most fogd a levelet erősen!

(nagy dörgés, szélzúgás, ágak recsegése, Buha eltűnik, a szín kivilágosodik)

7. jelenet

Az iborkáskert

A fal előtt, reggel. A földön fekvő Kálmánhoz közelít Vilánó és Suki

VilánóNa, itt van! Tudtam én, hogy nem jut messzire. Élsz, te, testvér? Figyelj csak! Haragszol? Az a ló úgy megijedt, világgá ment. Vagy vissza a gazdájához.

SukiNem hiszek én neked, Vilánó. Hova vitted azt a lovat?

VilánóMent az magától, pedig csak rálehelt a Buha.

Suki(letérdel Kálmánhoz) Kálmánka, mit szorongatsz a kezedben?

Kálmán(éledőben) Suki, kishúgom, tudom, merre kell menni. A fal másik oldalára. Ez egy levél. Fújd meg, mint a sípot, s ahelyt egérré változom.

SukiMi jó neked, abban, testvérem?

KálmánBemegyek a kertbe a falon át, kihozok három uborkát, s egyikbe benne lesz az aranyhajú lány.

SukiVilánó, ezt te beszélted be neki?

VilánóAzt a Borbálát? Á, nem. Nézzed! Ott a lyuk! Azon befér egy egér. Fújd meg, Suki!

KálmánNe félj! Ha megint rám fújsz, majd visszaváltozok. Na!

Suki megfújja a levélsípot, a sípszóra a fal paravánná változik, előtte hallgatózik Suki és Vilánó.

A magasban feltűnik egy egérke, riadtan futkorászik.

Kálmán (mikrofonból)Ennyi uborkáról nem volt szó. Huhh, ezek szúrnak.

SukiTe Kálmán! És kié ez az uborkáskert?

KálmánTudom én? Buha mondta, hogy itt találom, amit keresek.

Suki Nem a Patyi báé?

VilánóNem mindegy kié? Nekem lenne uborkásom, éntűlem ki-be járhatna a falu. Gyerünk már, gyerünk már!

KálmánHej, gyere le isten a földre, mert ilyen uborkákat még nem láttál!

SukiÓvatosan!

KálmánKár, hogy a levelek úgy rájuk borulnak. És milyen kicsi csengők vannak rajtuk.

Na, ha csendülést hallotok, az azt jelenti, hozzáértem az egyikhez. Akkor baj lesz… (nevet) Deszépen sirassatok!

VilánóNe beszélj! Csináld!

KálmánSzúr, mint a veszedelem.

SukiCsak nyugodtan…

VilánóSzépen, finoman…

Csönd. Csilingelés.

KálmánÓ, hogy az a…

A paraván és a fönti kert fölött megjelenik Buha, Vilánó és Suki földre vágja magát.

BuhaTürelmetlen vagy! Megmondtam, hogy véged, ha csak egy levél is megcsendül. Ügyetlen embernek nem segítek.

Vilánó(suttog) Meg ne szólalj, testvér! Megvan? Mind? Jól van. (fölkiabálva) Én voltam az, öreganyám! Én, itt, idelenn…

BuhaTe?(lenyúl hozzá, megszagolja) Hiszen te bolond vagy. Maszlagot eszel. Rajtad már az sem segítene, ha a legtarkább szarka agyvelejét dörzsölnék is be a hátadba. Mit csinálsz te itt?

VilánóÉn csak úgy… magamnak csöngetek egy kicsit!...Ezzel a kis pénzzel itten! Nézd? (a pénz csengettyűhangot hallat, Vilánó suttog) Engedd, hogy szerencséje legyen!(Suki elámul)Nála van a három uborka. Hadd csinálja!

BuhaNo, jó. Tűnj el innét! Te meg vigyázz, királyfiú, és csak olyan helyen vágd fel az iborkákat, ahol víz van a közelben, máskülönben elpusztul ez az Iborkabeborított Borbála. Kényes fajta. (Buha eltűnik.)

Suki(előmerészkedik) Ezt hogy csináltad? Ezt a csöngetést.

VilánóMagam is csudálom. A kezem tudja? Vagy a fejem? (megcsördíti a pénzeket) Még egyszer nem megy. Hm! (csodálkozva rázza a fejét) Miket csinálok itt…

SukiBizsereg a tenyerem. Szárad ez a levél! Perceg. Egér maradsz, ha nem sietsz, Kálmán!

VilánóMaradj csöndben. … Itt van. (Suttog a fal aljánál) Átveszem, nyomjad, itt, itt a lukon.Eeeeegy, keeettő, háááárom –megvan! Gyere gyorsan!

SukiPfhhhu… (ráfúj az egérre, a paravánfal megfordul, összehajtódik, Kálmánná változik)Hú, de féltem, hogy nem sikerül.

VilánóNa, ez három egyforma uborka. Hogy van a lány benn ezekben? Külön a feje, külön a lába? Külön a külön a külön a … na, mije? Na, mije? (nyerítenek)

KálmánNe nyúlj hozzá! Majd én viszem. Suki, gyere! (átöleli a húga vállát) Na? Milyen vagyok, mi? Ügyes vagyok, mi?(Az uborkák közül kettőt a vállán lógatva visz, egymáshoz bogozva, egyet a kezében.)

SukiTe Kálmán, te! Milyen volt egérnek lenni? Ki lehet bírni?

Kálmán…Az a futkorászás – az nem jó.

Suki (megáll) Testvérem! Most te fújj énrám (nyújtja a sodrott levelet). Hátha maradt még benne annyi…

KálmánEzzel? (ráfúj, és Suki máris kisegérként szalad föl Kálmán vállára)

Suki hangjaSikerült! Itt vagyok a válladon. Megyünk?

KálmánNo, gyere! ( Kálmán, a harmadik uborkát hóna alá fogva, szórakozott mozdulattal morzsolja össze, s szórja ki tenyeréből a levél maradékát.)

VilánóA levél, te! Hé! Hogy lesz visszacsinálva?

KálmánÓ, bolond fejem! Most mi legyen? Ó, én szerencsétlen. Nehogy már egérke maradjál! Suki!

SukiJobb így nekem.Ne fájjon értem a szíved. Így biztos nem kell feleségül menni ahhoz a részeges Rafihoz. Otthon se jó nekem, mióta ő nálunk van.

KálmánMinek fogadtátok be, ha ennyire ellenedre van?

SukiHagyd el. Akit az Isten a házamba hozott, én azt ki nem teszem. Jól van ez most már. Egy egér meg a morzsán is elél! Na! Induljunk!

8. jelenet

Rézike Róza

Zene. Forog, elfut a környék mögöttük, vándorolnak. Eleinte dudorásznak is, de egyre lassabban haladnak, végül leülnek.

VilánóPihenjünk, testvér? Elfáradtál? Nehéz? Mit akarsz?

KálmánVan egy késed?

VilánóHogyne lenne!(Átadja)

Suki hangjaMeg ne próbáld!

KálmánMeg akarom nézni, mi van ezekben. Mit cipeljem mindet? És ha üres?

SukiNem üres. És víz kell neki, ha kiszabadul onnét.

KálmánNe kapard a zsebem, mert még elveszítelek!

VilánóErrefelé nincs víz. Amott majd lesz egy kis tó.

KálmánAkkor addig csak kibírja!

(fölhasítja az egyik uborkát, amiből kibomlik egy rézhajú királylányka bábalakja)

RézikeSzomjan halok, elpusztulok, szomjan halok, elpusztulok…

VilánóHú, ezt nagyon ismerem, ez nem jó, a forróság belülről eszi meg a lelked.

KálmánHallgass már egy pillanatra! Te vagy az a Borbála?

RézikeÉn Rézike Róza vagyok, a testvére néki. Szomjan halok, elpusztulok…

KálmánHallgassál már, bírd ki, míg a tóhoz érünk.

RézikeSzomjan halok, most meghalok, jaj, meghalok…

Kálmán Hallgass el! Hallgass! (megrázza)

SukiÓ, a szegény!(A bábalak magasba emelkedik, a magasból sugarasan szétfutó lézervonalakból szőtt rézhaja sátort képez a megszólaló cimbalomhangokra,s maga az alak középről lezuhan a földre. )

Ez odavan.

9. jelenet

Suki távozása

KálmánKi kellett volna bírja!

VilánóOdanézz testvér! A lány haja megmaradt! Mintha rézdrót palota lenne körülöttünk. Emelkedik! Terebélyesedik, mint a vesszőkosár, olyan!

KálmánDe nem az! Ez napsugárból van. Gyere, Suki, nézd meg. Várj, kipróbálom, hogy éget-e. Nem! Ez, ez rézbül van!(cimbalomhangok) Hujjj!

VilánóEz meg itt egy cimbalomhúr! Ez is, hallod? Álmodok itten? (megpendíti, futamok hallatszanak)

KálmánDrótvágód van?

VilánóHogyne lenne.

SukiMeg ne szaggasd! Olyan szép. (futamok peregnek)

KálmánNem szaggatom, csak vagdosom. Tudom is, ki veszi meg a közelben.

VilánóHazavisszük, jól eladom! Annyi pénzünk lesz, mint égen a csillag.

Cimbalom szól, Vilánó táncol

KálmánFigyelj! Egy! Kettő… (pattognak a szálak, ahogy elvágja őket)

SukiNe!... Nem látod, milyen gyönyörű ez a rézdrót palota? Hadd nézzem meg! (Suki egérkekéntbelép, fordul, s a tágas vetítettrézháló egy pillanat alatt szűk, valóságos rézkalitkává változik. Suki bent ragad.)

KálmánSuki! Gyere ki onnét! (cimbalomfutam, dörrenés) Rázáródott! Hu!

VilánóNa, ezt most láttam vagy … nem láttam?

KálmánSuki! Kishúgom! Kibontalak!(kapkodva ügyködik a kalitkával, de egyszer csak hátrahőköl, mert az előzőleg már látott szárnyas,fehér óra berepül a színre, rárepül a kalitka tetejére.)Te is látod? (a szárnyas óra horga megemeli a kalitkát, s lágyan libegve kiviszi a térből.) Elszáll! Mi ez? Mi ez, ami itt repül? Fehér bagoly? Az rosszat jelent. Elviszi! Sukiiii!

Suki(hangja) Ne félj, Kálmán! Az Isten tud rólad! Csak legyél szerencsés! Tud az Isten rólad!

VilánóFogy az idő. Gyerünk.

10. jelenet

Bajt csináltam megint

Zene.Forog, elfut a környék mögöttük, vándorolnak. Egyre lassabban haladnak, míg egyszer csak – zörgős kéziszekérrel –Rafi áll elébük. Zöld üvegeket és hangszereket szed elő a kocsiról. Veszett éneklésbe, muzsikálásba kezd.

RafiÉdes testvéreim! Tudtam, ha útnak indulok, meglellek benneteket!

Hát megvagytok? De meghervadtatok! Nem győztem már várni a húgodat, demajd jövőre visszajövök megint, egyszer csak hajlik a szép szóra... Mi bajotok?

Hé! He! Azt figyeljétek, hogy:(énekel)

Gyere velem, Mici,

Gyere, lóvásárra,

Ott veszek majd néked

Sánta kancacsikót!

Ha lerogy a füvön,

Rögtön összetöröm,

Ha össze nem töröm,

Rögtön fejbe lövöm…

(részlet Weöres Sándor fordításából)

Mi van tenálad, testvér! Csizma, vagy tök? Ó, szép isten, mekkora uborkák!

Igyál, Kálmán!Hallod-e! Hol az én kis Sukim? Hova tetted? Utánad ment, az biztos. Baj van? Mi van? Mi is volt a te nótád? Az, hogy

Bajt csináltam megint,

Az anyám istenit,

pedig azért jöttem,

hogy a kedvem töltsem… Kezded?

KálmánSuki! Kishúgom! Elvitte valami… Nincsen Suki, Rafi! Figyelsz rám?

VilánóJöjj, ki, asszony, jöjj ki,

A keskeny peronra,

Innét mutasd, hogy ki,

Hogy ki a szeretőd!

RafiEz itt, bizony, ez itt,

Mamám, a fekete,

Aki emitt iszik,

Piros likőrt iszik!

VilánóNe bolondíts asszony,

megint bajban leszek,

Megzavarja eszem

A fekete szemed

KálmánBajt csináltam megint…

RafiA karcsú termeted,

A karcsú termeted,

A fekete szemed,…

KálmánMegint bajba esek…

Vilánó(fölordít) Mind engem szeretnek

A pesti legények.

Kálmán(Kurjantva)Mért engem szeretnek???

MindhármanMert szép a beszédem!

RafiLegények, együtt vagyunk! Mulathatunk! Köszönet érte az istennek, hogy ezt az időt is megértük. Segítsen benneteket a Szent Isten sok esztendőben, egészséggel, szerencsével! Amennyi eső és harmat verte a szőlőtőkét, annyi szerencse és annyi áldás hulljon reátok! Köszöntsön be hozzátok a gazdagság és éljen köztetek békességben a Szent Isten! Legyetek szerencsések!

Egyre gyorsuló dallamba kezdenek, táncolnak, mulatnak, magas tetőpontig.

11. jelenet

Ezüst Ilonka

RafiÁlljatok meg, testvérek! Álljatok meg! Hol a Suki?

VilánóFöltalálod, ne félj.

KálmánCsak most elkódorgott.

RafiCsak aztán nehogy a más felesége legyen! Ugye-ugye?

VilánóNem lesz, Rafi! Nem lesz a más felesége.

RafiHát a te sárga hajúd merre van? Megtaláltad?He? (Kálmán sután fölmutatja az uborkákat) No, nehogy már. Ebbe van? Add ide! (kergetőzés kezdődik, Rafi elkapja az egyik uborkát) Kibontom én, ha addig élek is! Azt mondták, szőke haja van! Szeretem én azt is! Hadd látom, gyere ki!

KálmánÁllj meg, Rafi! Nekem kell megtalálnom!

RafiTaláljad. Na. Benne van? Melyikbe? Van késed? Szúrd már meg!

VilánóVíz kell neki. Itt nincs.

RafiHogyne lenne. Ott a tó, ni.

KálmánBiztos?

RafiPersze.

KálmánBiztos?

RafiEsküdjek? Nézd már!

KálmánNyissam? … Nyitom! Fölnyisszantom! Kisgalambom! Ihole! Iborkabeborított… Micsoda is… Borbála! Te vagy az?

(a megnyílt uborkaformából ezüst hajú bábalak emelkedik ki)

Ezüst IlonkaIlona vagyok én, az Ezüst Ilonka!

VilánóJól van, te is jó leszel valamire, csak menjünk már a tóhoz!

KálmánIlona?Ilonka???

Ezüst IlonkaAdjál vizet, szép szerelmem! Gyorsan vizet! Vizet, vizet, mert itt elpusztulok!

KálmánHol az a tó, Rafi?

RafiOtt valahol, arra… vagy erre, vagy ott… vagy …(Mind futni kezdenek, körbe, magasra emelve a lobogó ezüst hajzatú bábot, majd megállnak a közönséggel szemben.) Itt volt!

VilánóSzem víz nincsen ebbe!

RafiHát kiszáradt. Ugye. Van ilyen.

KálmánA keservit!

Ezüst IlonkaHol voltam, nem voltam, … Ezüst Ilonka voltam.

(Ilonka alakja magasra emelkedik, ezüst haja szétterül, de Kálmán egy fürtöt ráteker a csuklójára.)

KálmánNem eresztlek! Maradj veszteg! Hozok vizet, rögtön! Kibírod! Kibírod! Kibírod! … Mit csinálsz? Ne halj meg!

Ezüst IlonkaHol voltam, nem voltam, … Ezüst Ilonka voltam.(A báb összecsukódik, Ilonka eltűnik, csak a haja marad meg.)

KálmánÓ, hogy az a… Hova lett? Odalett. De mi ez a folyékony fehér valami… Rám szárad a haja. Fehér, kemény vas lesz.

RafiSzép isten, ott, az égbe fönn! Ezüst ez, ember! Ennyi ezüstöt az életbe nem láttam.

VilánóMutasd!

RafiEbbül kitelik a vőlegénypoharad, de még az apád vajdapohara is.

KálmánTényleg ezüst? Ez mind? És kovácsolsz belőle poharat?

VilánóMinek pohár! Rucát csinálj! Ezüst rucát! Mint a mesében! Egyszer itt, valahol, valakik kalapáltak egy óriás ezüst madarat. Egy rucát!Mert olyan gazdagok voltak, hogy azt se tudták, mit csináljanak, hogy kimutassák a nagy gazdagságukat. Te is egy ezüst rucát csinálj, hogy csudájára járjanak! Hogy lássák, hogy kik vagyunk mink! Hogy végre kimutassuk, kié a jó élet. Hatalmas madarat csinálj! Hatalmas, ezüst madarat!

Zene indul.

RafiNo, Kálmán! Hozd az üllőt! Itt van a kocsimon.Vilánó, fújj rá a te tüzes torkoddal! Hopp! Hopp! Hopp! Hopp! Itt a szárnya!

VilánóItt a lába!

RafiItt a nyaka!

KálmánItt a csőre! Tedd előre!

RafiHova tegyük?

VilánóSátor kéne! Hogy annak a tetejébe!...

RafiTelik még belőle ezüst sátorra is! Húzd ki a zsinórt, Vilánó!

(csengés-bongással, röpködő tánc közben kikalapálnak egy madarat, s alá sátrat húznak, áttetsző, ezüstös anyagból)

VilánóEzt nézze mindenki! Ezt tiszteljék itten! Ezüst sátor tetején ezüst ruca hápog! Aki látja, száját tátja, s mondja mind, hogy ez ám a jómód! Itt él Vilánó, a gazdag, aki a kezét se emeli meg, mégis jól él! Tudtam én, hogy eljön a jó élet!

RafiFogjad rendesen, mert itt nem egyforma. Miért húzod ott?

Vilánó Dehogy húzom. Te rángatod!

RafiHogy rángatnám! Emelkedik!

VilánóNe félj, tartom! Huhhh…. A jó életbe…

A ruca kettőt csap az áttetsző sátorszárnyakkal, s lassan magával húzza a sátorba kapaszkodó két férfit, akik kigördülnek a színpadról.

KálmánTestvéreim! Hova mentek?

VilánóRepül a ruca! Megyünk vele! A gazdagságba! Fölfele! (el)

RafiApád házánál találkozunk! Te is gyere! Kapaszkodj! (el)

Kálmán egyedül marad.

KálmánGyönge vagyok, elszáradok. Nem érlek el. Beteg vagyok.

12. jelenet

Beteg vagyok

Kálmán elindul. Énekelni kezd.

KálmánMinden ablak alatt

Diófapár fakad,

Hej, az enyém alatt

Páratlanul maradt!

Beteg vagyok anyám,

Vigyél a kórházba,

Vigyél a kórházba,

Tegyél a vaságyra!

Doktor urat kérem,

Vizsgáljon meg engem –

Vizsgáljon meg engem:

Mi a betegségem?

(beszélve, a zene fölé) Mikor elindultam, én is férfi voltam.

De már napok óta senki, semmi vagyok. Borzadok, ha lány vagy asszony jut eszembe. Aluszik a vérem, aluszik örökre, végem van már nékem.

(tovább énekel)

…Bocsánatot kérek

Legények, cigányok –

Csinálhattok bármit,

Én is megbocsátok.

(részletek Jékely Zoltán fordításából)

Elsorvadok. Semmi vagyok. Elszáradok, meg is halok…

…Milyen kis vizecske ez itt a kövek közt?Pataknak kicsi. Forrás lenne?

Akármi is, jó lesz ennek az Iborkabeborított teremtésnek. Ó, jaj nekem. De ha kiszabadítom, és meglátom… És szép lesz? És feleségül akar hozzám jönni? Mit mondok neki? Hogy keressen mást, mert bennem nincs erő ahhoz, hogy az asszonyom legyen? De ha úgy van, ahogy az öregasszony mondta, akkor majd ő leveszi rólam az átkot. Ha benne marad ebben az iborkában, sose tudom meg, mire képes. És ha én nem vagyok semmire képes?Hát… legföljebb nem adok neki vizet. Ha szégyenben hagy – megölöm. Meghalunk majd mind a ketten. No? Mi legyen? Mit tegyek? A késem is elvitték ezek a legények. Ó, a keservit ennek a cudar világnak. Maradtál volna az iborkáskertben! ( földhöz vágja az uborkát)

13. jelenet

Borbála

A szétzúzódó uborkából, aföldről fölmagaslik aranyhajú Borbála bábalakja, Kálmán megkövülten nézi és hallgatja.

Borbála (halkan énekel)

Ne ölj meg istenem,

Ki segít, ha te nem?

Segíts haza engem,

Enyéimhez mennem,

Uram, ne veszejts el.

(Petri György fordítása)

KálmánKik azok a tiéid, te gyönyörű?

BorbálaAkiknek én kellek. A nevem Borbála.

Adj vizet, hamar, adj vizet, gyorsan!

KálmánIgyál, csak, igyál. (megitatja)

BorbálaTe fogsz vigyázni rám? Te leszel a férjem?

KálmánS te a feleségem… De szép vagy, te asszony!

BorbálaEngedj, ne …

KálmánHát te ilyen csurdé vagy az aranyhajad alatt? Mutassad magadat!

Hadd öleljelek! Hadd szorítsalak!

BorbálaNe még, ne, fáj, …

KálmánMás is kibírta már, ne félj! Én istenem, erős vagyok! Meg tudom tenni. Megteszem!

Táncolnak, s Kálmán szoros öleléssel magáévá teszi Borbálát, aki aztán, élő emberré változva, kis pihegéssel fogja össze magán a hosszú aranyhaját.

BorbálaMi lesz velem most már?

KálmánHazaviszlek, el is veszlek. De ruha nélkül nem vihetlek az emberek elé. Várj meg itt.Visszajövök érted, hozok neked szoknyát, selyemkendőt, ne félj, visszajövök!Maradj!

KettenSzép galambom, kelj föl, kelj föl,

Süt a nap az ablak felől,

Süt ám a nap, mert fönn jár,

A szeretőd eljön már,

Bizony, este ha volna,

Máris hozzám loholna.

(Pákozdy Ferenc fordítása)

KálmánVisszajövök!

Kálmán fütyörészve el. Színváltozás.

14. jelenet

A fölégetés

Tomboló, pattogó tűz önti el a színt, egy pillanat alatt. Dezső háza ég, majd elhamvad. Juci, Rafi és Vilánó az előtérben guggolnak a földön.

RafiHa a Suki itt lenne, minden jobban lenne. Lehet, akkor nem lett volna muszáj a három napi virrasztás után fölgyújtani ezt a nagy házat.

VilánóA tiszteletet meg kell adni. Ott halt meg? Ott halt meg. Akkor az a ház épen nem maradhat.

PuciDe ha beteg volt, miért nem jött ki a sátorba meghalni, hogy ne szegényedjen el a családja teljesen. Sose gondolt az semmire, csak a piros borra. Te találtad meg. Hogy volt? Hogy halt meg? Tudod?

RafiHonnan tudnám? Mikor az az óriás ruca rugott egyet a talpával odafönt, csak potyogtunk alá mind a ketten. Hajnalba magamhoz térek, fáj az összes csontom, látom, a Vilánó a szekér mellett nyúlik, mint a meztelen csiga, őt is ledobta a ruca. Megyek a házba, hogy igyak valamit, hát ott térdel az ágya előtt, de a feje a sárga párnán, amit még a Suna tömött ki pehelytollal.

PuciMondom nektek, eljött érte a Suna. Hiába mondtam, mit kéne tenni. Nem volt itt senkiben annyi bátorság, hogy egy szép holdvilágos éjjel elválassza annak az asszonynak a fejit a testitül, hogy ne akarjon az itt fönt kóricálni többé. Nem foszlott le még annak a húsa, itt járkál az közöttünk, tudom én. Fáj neki, hogy mink még élünk. Ha nehezen is.

VilánóA rák egye ki a nyelvedet, hát hóttá válok mindjárt. (didereg) Pedig még virrasztani kell itt, virrasztani, sokáig. Megyek pálinkáért.

PuciInkább hozd el azt a gyereket a parázstul, nincs az se magánál, úgy siratja az apját. Arra gyütt haza, hogy semmije, senkije nincsen. Elhozom a Julist, jöjjön virrasztani. (Puci el)

RafiLáttad te már ennek a bal lábát?

VilánóHát,… az se máma vót. Mért kérded?

RafiAz ilyeneknek récetalpa van.

VilánóMilyeneknek?

RafiMinden boszorkány bal lába récetalpba végződik.

VilánóDe mért?

RafiMikor az asszony a boszorkánnyá avatásakor az ördöggel hál, az ördög megcsókolja az új boszorkány bal talpát. Ettül lesz récetalpa. Na. (Kálmán jelenik meg) Itt a gyerek! Hú, de fehér, mint a fal.

15. jelenet

A feledés

VilánóÜlj ide, testvér. Kapsz mindjárt pálinkát meg kenyeret. Nem kell? Ne félj a mulótól. A virrasztáskor veled vagyunk, énekelünk, az ének megvéd, nem bánthat téged senki. Egy évig itt senki nem iszik piros bort, mert ő azt nagyon szerette.

RafiEgy évig itt senki nem eszik töltött káposztát, mert az volt a kedvence.

VilánóÉs hogy meg ne haragudjon ránk a muló, hogy ne irigyeljen bennünket, nem énekeljük a dalait se. Csak hallgatunk majd róla. A nevét se mondjuk.Hogy ez az édes élet ne fájjon őnéki. Átengedjük neki az ő dolgait. Hogy ne bántson minket.Beteg vagy te, hallod?

KálmánNem tudom.

Rafi…Azt azért megmondhatnád, hová lett a Suki.

KálmánNem tudom.

VilánóÉs a harmadik iborka? Abba ki volt?

KálmánMilyen iborka?

RafiHát a harmadik. He?

KálmánNem tudom.

RafiValaki csak volt, mert amikor hazajöttél, a tűzből is ki akartad kapkodni az asszonyi ruhákat. Aztán csak elvágódtál. Úgy húzkodtunk el onnét. Vinni akartad valakinek?

KálmánVinni akartam?... Nem tudom. Elestem, azt tudom.

RafiMeglökött a muló.

VilánóMert ami a halottaké, apádé-anyádé, ahhoz nem lehet nyúlni. Még a síron nőtt virágot se lehet megszagolni, mert akkor te többet nem szagolsz semmit ezen a világon. Megvakul az orrod.

RafiNo. Most egy évig virrasztunk majd. Tiszteljük apádat a gyásszal. Ő nélkülünk él, odaát. A láthatatlan életben él. De él.

VilánóMeg se mosdunk, mert a muló, akivé az apád is lett, az a se holt, se eleven, aki irigyli az élőt, szereti a tiszta embert. Megragadja, s elviszi.

RafiMeg se mosdunk.Csak várjuk a testvéreinket. Messze határból is mindenki eljött. Hogy lássák, mennyien vagyunk. Szép ruhákba jönnek, új meg új csapatban. Nagy pénzeket költenek, hogy kimutassák magukat.

Kálmán(megembereli magát) Mostantól én fogadom őket. Jól vagyok. Hívj be mindenkit.

A virrasztásra érkeznek férfiak és nők.

CsapatLegyél szerencsés és ezüstös. A királyfihoz jöttünk.

RafiA királyhoz jöttetek. (Kálmánra mutat)

KálmánLegyetek szerencsések.

VilánóTestvéreim! A jóistenre kérlek benneteket, bocsássatok meg nekem, mert lenne egy kis kedvem, hogy énekeljek egy kicsit. Hogy ti ezt megengednétek-e nekem…

Férfiak:Az isten segítségével, testvérem. Kész az engedelem.

Dal kezdődik, majd fordul a színpad.

16. jelenet

Julisnál

Borbála szoros kendővel a fején, nagy hasát rejtő bő ruhában áll a csősz mellett. Julis várakozóan néz rá.

Patyi báAkkor itt hagyhatom a lányt?

JulisHova tenné, Patyi bá? Ha egyszer a maga felesége is itt hagyta ezt a világot, mit csinálna?Hallom, szép temetése volt. Sokat harangoztak. No? Ezt szedték föl a fűz alól?

Patyi báAz asszony hozta haza. Megfürösztötte, felöltöztette, megtanította mindenre a ház körül. Jó lány ez. Csöndes. Csak azt nem tudtuk, hogy viselős. Csak egyszer hallom ám az asszonyt az iborkáskertből: „Lányom! Tenéked mintha nőne a hasad! Kitől van a gyerek?” De ez nem szól. Nem mondja. Csak dolgozik csöndben. Biztos, valami átmenő szekérről rakták le szegényt. Itt hagyom, jó, mert én nem értek az asszonyi dologhoz. Rendes tüled Julis, hogy befogadod. (el)

Julis Ülj oda, lányom, az öreg székre. Neked díszítettem. Nálunk az ilyen asszonykát virágos székre ültetik. Ott, a napraforgó virágos, az! (Borbála leül) No, ki a gyerek apja? (Borbála felállna)

BorbálaHa befogadtál, ne kínozz engem. Legyen benned szánalom, és a szomorúsággal ne etesd meg a szívemet egészen, így is csak a karéja van immár.

JulisJól van, na. Mindegy. Mindenórás vagy, ugye? Fáj már?

BorbálaNagyon fáj…

JulisFog az még jobban is.

BorbálaUhh, de szétrepedek… valami folyik…

JulisGyerünk befelé, gyorsan, támaszkodj rám, nincsen semmi baj! Gyere lányom. Szülünk! (bemennek a sátorba)

17. jelenet

Az álom

Kálmánék sátra előtt. Vilánó teknőt váj, Kálmán jön elő.

KálmánVilánó! Hol vagy? Álmot láttam.

VilánóNocsak, testvér. Mondjad.

KálmánEgy kisfiú jött elémbe, én ránéztem, s azt kérdeztem, amit a kovács nagyapám kérdett éntőlem, valahányszor odamentem hozzá. Itt van az orromban a lópata szaga most is, ahogy rásütötte a patkót. Ugyanúgy. De most én kérdeztem, amit ő: Mit ettél ma?

VilánóÉs a gyerek?

KálmánMondta, amire engem is tanítottak: „Húst!” Aztán elfutott.

VilánóHát persze. Azt kell mondani. Mindig. Akkor is, ha már egy hete semmit se ettél. Húst!

KálmánAzt mondta! És az anyjához futott, a fűzfa... (fölugrik) Drága Isten. Ott hagytam egy asszonyt a fűzfa mellett! Én bűnös lélek. Mit cselekedtem? Ezért nem tudok hát a lábamra állni. Vilánó! Megyek a kocsmába! (Szedelődzködik, kendőt teker a dereka köré, kóvályog, tántorog)

VilánóHé, hé!...Azt nem lehet!

Puci jelenik meg

PuciHadd menjen csak. Viszi a vére.

VilánóDe hisz tart a gyászév, Kálmán!

Kálmán(visszaszól) Tart az átok is énrajtam. Tükörbe se bírok nézni. Nem érem a gyászév végét, ha nem veszem el az aranyhajú Borbálát! Őt hagytam ott a fűzfánál.

PuciHol keresi azt a luvnyát? Mit beszél?

VilánóAzt mondja, a fűzfa mellett. El se bír odáig menni.(fejcsóválva hátra megy)

Puci egyedül marad elöl.

PuciSzép gyerek ez, még ilyen betegen is szép! Szép, mint a nyolcszor sült arany.

Adhatna belőle egy kicsikét nekem is az élet.

(vakaródzik)

Nem akarom, hogy megtalálja.

De ha mégis megtalálja:

Ne maradjanak együtt,

Ne éljenek együtt,

Váljanak el egymástól,

Úgy engedje a szent Isten!

(hármat kiköp, s el)

18. jelenet

A gyász megtörése

Kálmán jön, lobogó indulattal

KálmánItt vagyok, testvérem!

Vilánó(előre jön) Mit csináltál?

KálmánOda voltam, a kocsmában. Vittem egy nagy, nyakba való fekete kendőt, leterítettem a kocsma közepére. Piros bort öntöttem rá, azt, amit az apám szeretett. A fekete kendő mind a négy sarkára égő gyertyát tettem, és amikor az italt a kendőre öntöttem, így imádkoztam:

Ó, istenem, bocsásd meg az apám bűneit a másvilágon!

Én nem fogom őt elfelejteni,

Soha amíg élek,

Szívemben marad mindig a fájdalom!

Meghalt az apám,

Gyönge a testem,

Nehéz a lelkem, de nem bírom már a fekete színt viselni,

Ezért levetem magamról a gyászt!

VilánóÓ, testvérem, testvérem!

KálmánSzóltam a zenészeknek, hogy muzsikáljanak, én meg sírva elkezdtem énekelni az apám legkedvesebb nótáját. És azt mondtam:

Istenem, bocsásd meg az apám bűneit!

Én feltöröm a gyászt!

Feltörtem a gyászt. Megyek az aranyhajú után. (el)

19. jelenet

A ráolvasás

Puci serénykedik a fűzfa alatt.

PuciNa, te ördög, van-e bennem még erő?

Kinek koponyáját ideteszem,

Kinek csontját ideteszem,

Erejét is ideteszem.

Ez a halott

Két lábon rothassza el,

Sorvassza el,

Szárítsa el,

Ölje meg az élőt!

Puci a nyílt tűz bográcsába szór valamit.

Kálmán királyfi! Ahogy ez fő,

Úgy főjön a fejed utánam!

Ne legyen addig békességed,

Ne legyen addig nyugodalmad,

Amíg ide nem jössz énhozzám!

Bolonduljál, fussál!

Ahogy én ezt keverem,

Úgy keveredjen addig békességed,

Ne legyen addig nyugodalmad,

Amíg ide nem érsz énhozzám!

És azután se nyugodjál meg soha,

Bolonduljál, fussál, fussál,

Utánam!

(kiönti a tűzre a kotyvalékot)

Puci a varázsszöveg alatt átváltoztatja magát, hosszú sárga hajat rak magára, s várja a fiút. Kálmán jelenik meg, futás után. Puci háttal áll.

Kálmán(énekel)

Szép galambom, kelj föl, kelj föl,

Süt a nap az ablak felől,

Süt ám a nap, mert fönn jár,

A szeretőd eljött már,

Bizony, este ha volna,

Máris hozzád loholna.

Itt vagy-e Borbála? Emlékszel-e még rám?

Borbála, kendővel a fején,megjelenik a háttérben, kezében a kisdeddel. Nem mozdul.

Szép szerelmem, itt hagytalak. Egészen elfeledtelek.

De most magammal viszlek! Feleségül veszlek.

Hozok neked olyan ruhát, hogy…

Puci,mint Borbála, hirtelen megfordul

PuciNem kell nekem ruha. Nekem csak te kellesz.

KálmánSzívem szép szerelme, de megváltoztál.

PuciCsak mert itt hagytál. Bőröm a nap kicserzette, hajamat kiszárította.

KálmánHát,… ha így van, így van. Elveszlek akkor is. Miattam lettél ilyen, amilyen. Nekem meg erőre kell kapnom. Azt mondta az öregasszony, addig sorvadok, míg téged el nem veszlek feleségül!De biztos, hogy te vagy az Iborkabeborított Borbála?

PuciKi lenne más, kisuram?

KálmánS nincs neked egy kisfiad?

PuciMiket beszélsz, kisuram!

KálmánAzt álmodtam…

Puci(vihogva) Csak álmodtad, kisuram!

Egymásba kapaszkodva, Puci hangos viháncolásával elmennek.

20. jelenet

Altató

Borbála előre jön, leül a kialudt tűz mellé, s csöndben énekelni kezd a kicsinek

BorbálaCsicsijja, bubája…

Alszik a madárka

Az út is elalszik,

Lefekszik a farkas,

Te is most már alhass –

Aludjál, fiacskám,

Én kicsiny kutyácskám,

Csicsijja…

Fejed alatt párna,

Kél a hold világa –

Csicsijja…

(Ay nene, ay nene… ruvore pasine, zasute chiriklya, … stb.)

(Szegő László fordítása alapján)

21. jelenet

A muló jelenése

Puci szőke hajjal, Rafi ölében ül.

RafiHíjj, csak megadta az a drága isten, hogy nekem is legyen szőke szeretőm!

PuciHallgass már, fölébred!Mégiscsak az uram.Ha hozzám se nyúl is.

RafiAlig piheg az már. A lakodalmatokat is alig bírta ki. Vékony, mint a cérna. Pedig, nagyon mondta, hogy ha elveszi az Iborkabeborított Borbálát, erőre kap újra. No, osztán?

PuciMég meglehet.

RafiDe hát elvett tégedet! És semmivel se jobb a szerencsétlennek!

PuciSokat beszélsz. Egyél inkább. Főzzek neked valamit?

RafiKrumpli. Jó lesz.

PuciAkkor hozzál. Ott van, hátul.

RafiHozzál csak te. Asszony dolga az.

PuciÉn nem megyek oda többet. Ott a krumplis zsákon mintha mindig ülne valaki.

RafiEredjél már.

PuciNo, csak nézd meg.

Rafi (elindul) Ej, te szőke gyönyörű, te… Mennyit hozzak?(el)

PuciHát vagy hat darabot.

Rafi halálra váltan tér vissza.

RafiItt a Dezső… Az a Dezső. Jön utánam. Nála van a sárga párna. Jön a muló. Folyik a hús a csontjáról. Jön a muló… Mindjárt itt lesz. Belehalok.

PuciMit akar…

Dezső óriásbáb képében megérkezik, igen riasztó a külseje, időnként elhagyja kezét, lábát, majd morogva összeszedi. Egy kibontott, sárga párna van nála, tollal tele.

DezsőNa. Tudom ám, hogy mit csináltok. Csak nem érek rá rendet rakni köztetek. Most megint kezdhetem elölről. Egy, kettő, három, négy, … (számolja a párnában a tollakat) Szedd csak le a fejedrül azt a kócot. Mondtam, nem?(lecsapja Puci fejéről az álhajat) Hetvenegy, hetvenkettő, hetvenhárom…Na, sógor, mit szólsz?

Rafi … Hogy azt a redves récetalpú pokolvaros halott boszorkány anyádat egyed meg. Hát, te vagy az, Puci?

PuciJaj, Devla, jaj… Én csak…

DezsőKapaszkodjál, mert rádfújok, hetvennégy, hetvenöt, … mindjárt mehetsz vörös kakasnak a parasztok udvarába. Gyepálhatod az összes tyúkot az ördög komáddal. Hetvenhárom, hetvenkettő… A pokolba.

RafiDezső bátyám, te a párnatollat számolgatod? (Szinte sírva) Mit csinálsz?

DezsőSzólhattatok volna, hogy aki párnán hal meg, az arra ítéltetik, hogy a másvilágon örökkön örökkétig számolja a párnájában a tollakat. Előre, meg vissza. És mindig eltévesztem. Hol a bal kezem? Ja, itt van.

RafiItt esz meg engem a fekete pusztulat. Nem akarnál visszamenni a sírodba?

DezsőOtt százkettőnél tovább még sose jutottam. Sötét van.(Puci szökne) Ide jössz!Hallod-e? Te!

(A mulóvá lett Dezső leveszi egyik lábfejét vagy más testrészét, s hozzávágja a menekülő Pucihoz, aki elesik, majd egyszer csak egy vörös kakas kel ki azon a helyen, s kukorékolva illegni kezd.)

RafiEz meg mi?

Dezső Ha egy boszorkány hibát követ el,a társai vörös kakassá változtatják. A Puci valakit megharagított. Érte küldtek. Te még maradhatsz.Legközelebb majd számolunk. Hetvenkettő, hetvenhárom, hetvennégy, a fenébe! Hess, te! Hess! Hetvenkettő, hetvenhárom … De még jövök. Úgy vigyázzál! (el, a kakassal együtt)

22. jelenet

A kórság

Kálmán fekszik, mellette Vilánó meg Rafi töprenkedik.

KálmánMég jó, hogy hozzá se értem. Pedig azt hittem, ő a feleségem.

RafiDe megbocsátasz nekem, testvérem? Higgyed el, én csak…

KálmánHagyd el, Rafi. Rossz asszony az. Vilánó! Add ide a bukszát.

Vilánó (odadob neki egy bukszát.) Na, már megint…

Kálmán(a fájdalomtól összekucorodva próbál ráolvasni magára)

Nem ezt a pénzt olvasom, hanem

az oldalamon ezt a sebet olvasom rá a pénzre!

Ezt a pénzt a keresztútra dobom,

És aki arra megy és fölveszi,

Fölveszi a bajt is,

Mert ráragad a betegség!

Úgy adja a szent Isten!

Úgy adja a szent Isten! …

Melyikőtök viszi el?

Rafi A keresztútra? Vihetem. (elkapja a fémpénzt) De neked kéne. Nem használ az másképp.

KálmánHa meg kell halnom, úgyis mindegy. De ki mondja meg, hogy tényleg meg kell-e halnom? Azt csak a Buha tudja az erdőn. Vilánó, emlékszel a parázsbőrű asszonyra, akitől a lovad megijedt? Menj el hozzá, és kérdjed, meghalok vagy élek.

VilánóNem akarod ezt te igazából. Megesz ott engem a kórság. De ha adsz egy kis beléndekmagot, elindulok. (Kálmán földob egy marokkal, Vilánó, kapkodja, szedegeti, rágja, megrázza magát.)Na, mindjárt jobb. Merre menjek. Nézd csak. Ott a fehér madárka… (Vilánóval szemben megjelenik a lebegő, szárnyas óra, hozzá repül, megkerüli, s kivezeti a színről.)

RafiVele megyek. (fölmutatja a pénzt) Ezt meg ott hagyom az útkeresztezésnél. (el)

Kálmán És ki mondja meg, hogy merre van a lány az aranyhajával? Lehet, hogy álmodtam csak az egészet? A gyereket, aki azt mondja: Húst! …

Kálmán int utánuk, s egyedül maradván elalszik.

23. jelenet

Kálmán álma

Dezső, muló szerelésben, óriásbábként meglátogatja a fiát, annak álmában.

DezsőNa, te fiú! Hozzád jöttem. Beszélgessünk!

(Kálmán reszketve fölül, Dezső körüljárkálja)

Emlékszel a tücsökre?

Te ölted meg, büdöske!

Megkínoztad, majd a végén

lehúztad az angolvécén.

Nedenáj, nedenáj!

Az a tücsök visszajár.

Nedenáj, nedenáj!

Jaj neked, ha megtalál!

Hát a béka? Szép emlék-e?

Patak partján folyt a vére.

Emlékszel a büdös szagra?

Jaj, gyerek, vigyázz magadra!

Nedenáj, nedenáj!

Az a béka visszajár!

Nedenáj, nedenáj!

Jaj neked, ha megtalál!

KálmánNem akartam, nem én voltam…

Dezső (távolodóban)

Hát apádnak pénztárcája?

Kinyitottad, be volt zárva.

Fagyi, kóla, mozi, lányok!

Hej, volt, aki mindent látott!

KálmánMit csináltam? Nem is láttam ilyesmiket…

DezsőNedenáj, nedenáj!

Az a pénz még visszajár!

Nedenáj, nedenáj!

Intézetben szép a nyár!

(Jónás Tamás: Fenyegető)

KálmánIlyeneket nem csináltam!

DezsőMajd fogsz. És akkor megint jövök! (Nevetve el)

24. jelenet

Az aranyhaj

Julisnál

JulisHallod-e, lányom. Van annak már sok éve, hogy befogadtalak, mert megszántalak. Segítségemre is voltál. Dolgozol most is, szépen neveled a kis fiadat. Csak azt a nagy szótlanságodat viselem egyre nehezebben.Hallod?

Borbála hallgat.

Sose láttam, amikor mosakodtál, azt se, ha hajat mostál. Nem is láttam a hajadat. Eltitkoltad te magadat. De az a hír járja, hogy a király, a Kálmán királyfi, aki volt valaha, hát az igencsak végét járja. És én tudom is, hogy miért. Mert nem találta meg Iborkabeborított Borbálát, és nem vette feleségül. Sorvad. Pedig az aranyhajú lány az orvosság az ő életére. És meglehet, hogymindannyiunkéra.Hallod?

Borbála hallgat.

Nem tudhatom, mi esett meg veled. De tudjad, hogy én láttam valamit. Láttam, mikor a kisfiadbelecsimpaszkodott a kendődbe egyszer, te meg csak kicsaptad a hatalmas arany hajadat, de úgy, hogy világos lett tőle a téli reggel, arany küllők tartották körbe az eget. Azóta tudom, te vagy az aranyhajú Borbála. Menj utána, lányom. Keresd meg az emberedet. Ő a fiad apja.

Borbála…Elfelejtett engem.

JulisEszébe jutottál. Kellenél neki.

BorbálaMi vagyok én? Kötés? Kenőcs kelés ellen? Elvette azt a viszketeg boszorkányt. Mit tudom én, hogy az mit tudott. Hátha én kevesebb vagyok. Elhagy megint. Lehet, én föl se érek ahhoz. Mit tudok én?

JulisMindent, amire megtanítottalak, és mindent, amit megtanultál. Te ismered és tűröd a fájdalmakat. Ő nem viseli a szenvedést. Öltözz. Kérdezni fognak, ha odaérsz. Mondjuk el újra az álomlátásokat: Julis kérdez, Borbála kapkodó öltözködés közben válaszol.

Baglyot látni?– pénz!

Élő fa?– jólét.

Hajadonfőtt járni – megvetés.

Kutat látni – kár.

Dögöt nyúzni?– jólét.

Feleséget látni – öröm.

Férjet látni – balszerencse.

Fület látni – bánat.

Lábat mosni – betegség.

Mennydörgés – jó hír.

Örülni? – könnyek.

Vaknak lenni – bánat.

Megsebződni?– veszteség.

Puskalövés! – jó hír.

Pipa – veszekedés. De a tojás is az!

Holdat látni?– bánat.

Julis Óra?

Borbála– Az micsoda?

Julis... Az idő. Az bánat.

BorbálaSietni kell, ugye?

JulisMár nem sok van neki hátra.

25. jelenet

Buha kérdezése

Az erdőn. Vilánó és Rafi a léggömbként lebegő, szárnyas óra mögött jönnek.

VilánóTe Rafi, most már elárulhatom neked, hogy ez a fehér madár röpítette el a Sukit ebből a világból. Csak nem mertem szólni neked. Mert kellett volna mondani neked, hogy a Sukiból kisegér lett. De nem akartalak fölmérgelni. És egy egeret csak nem akarnál asszonyodnak…

RafiEgeret?No, azt nem!Az biztos! Még mit nem! Elegem van. Még ha maga a paradicsomi Éva jönne elém körömruhában, én most már azt is elkerülném.

Suki hangjaNo, akkor jól figyeljetek! Rafi! Vilánó! Itt vagyok fenn, a magasban. A fehér szárnyak alatt. Hopp! Vilánó! Most ugrok a válladra, kapj el! Megérkeztünk!

(egérke jelenik meg Vilánó vállán)

Mennydörgés, recsegés, ágakropogása. Buha alakja emelkedik föl, miközben az óra kilebeg a színről.

Buha(Vilánóhoz lehajolva) No, mi van, te kótyagos? Egered is van? Tudom, te néha csudákat is tudsz csinálni. Most mi lesz? Elhoztad a részegest? Hát a szép királyfit hol hagytátok? Azzal beszélnék szívesebben. …Nem tudtok szólni? Hol a királyfi?

SukiBuha anyánk! Testvérem, a királyfi nem tud eljönni hozzád, mert beteg. Azért vagyunk itt, hogy te megmondd, meggyógyul-e valaha, vagy közel a halála.

Buha… Messze a halála. Nagyon messze. De addig megpróbálja az élet. Tanulnia kell. Én nem tudok neki segíteni, mert én is mindent elfelejtek. De ti tudtok történeteket. Kérdezzétek a betegeket, ők ismerik a próbatételeket.

VilánóBuha anyánk! Engedd ki hozzánk Keshay Ana, a mi szerencsétlen tündérkirálynénk gonosz gyermekeit.

BuhaKiket?

RafiA kilenceket.

BuhaMeg vagy te veszve!A betegségdémonokat? Minek?

VilánóMeg kell mutatnunk őket a királynak.

RafiHa elviseli a látásukat, olyan erős lesz, hogy visszaszerzi magának az aranyhajú asszonyt, és tán királynak is megmarad.

BuhaRendben van. Ez a kisegér a legerősebb köztetek. Neki megengedem, hogy megtalálja és elmesélje a régi-régi történeteket. Hazamehettek. Estére vendégeket kaptok.

26. jelenet

A Keshay Ana és Locholicsó király családja

Vendégség Kálmán sátorpalotájában

Mellette áll Borbála, szoros fejkendőben

KálmánHívjatok össze minden történetmondót. Eddig sose kérdeztem, hol, mi volt. Most azt akarom, mondjátok el mindazt a régiekről, amire senki nem akar emlékezni. Hívjatok mesélőket.Mindenhonnan. Ez az álomfejtő asszony itt maradjon mellettem. Kikérdezgettem, s úgy találom, olyat is tud, amit itt senki. Jöjjön mindenki, aki mesélni akar.

Ajtókat nyitnak, sokan tódulnak be, s a félhomályban szaggatottan mozgó alakokból hatalmas mesélő kórus alakul, egyfajta szó-zene, mint pl. Eötvös Péter Mese című műve.

SukiTestvéreim! Le kellett vetnem magamról az egéralakot, hogy fogadni tudjam a vendégeket, illőn.De nem maradok így soká, nekem az a sorsom, hogy itt futkorásszak a két világ között. Erősítsétek meg a lelketeket, mert amit most elmesélünk, azt mindenki sejti, de senki se tudja.Lássátok a régieket!

A most következőkben különféle bábszínpadi megoldásokkal jelenik meg a kilenc betegségdémon alakja, miközben a mesélők egymást történethez, melynek akár csak részletei is használhatók,bonyolult

a képmutogatók stílusa adhat segítséget. Itt mindenesetre a teljes, ám de rövidíthető mitológiai felvonulás látható:

Melalo születése

A megőrülés félelme

Suki Anát, a Keshay királynét házasságra kényszerítették a Locholicso királlyal, akit nagyon utált. Ez a Locholicso az erdőben kóborolván, megpillantott egy aranyhasú békát, ki neki azt a tanácsot adá, hogy feleségének, az Anának, egy szarka agyvelejét keverje az ételébe s akkor ez neki fiat fog szülni.

VilánóA Locholicso király megfogadta a tanácsot s felesége csakhamar egy kis szürke madárkát szült, mely körülrepdesve ködöt támaszt, melytől ember s állat elalszik s felébredésekor őrült lesz.Azóta a varázsló asszonyok az őrjöngő és őrült emberek hátát napfelkelte előtt egy szarka agyvelejével dörzsölik be, a szarka testét pedig egy patak partján elássák.

Lilyi története

A testvérházasság tragédiája

Rafi Melalo születése után már 20 év telt el, amidőn ez atyja, a Locholicso királyelé lépett, és panaszolta, hogy ő sehol a világon nem kap feleséget. Kérte az atyját, hogy szerezzen neki feleséget, különben olyan ködöt támaszt, melytől saját szülői is megőrülnek. Erre anyja, az Ana, megijedvén, felkérte férjét, főzzön neki szamártejben egy halat, s ezt a tejet töltse az ő altestébe. A Locholicso király megtette, és kilenc nappal rá Ana, a Keshay királynéegy nyákos halacskát szült, mely az emberben mindennemű „nyákos betegséget” támaszt, mint köhögést, vérhast stb.

SukiHa a Lilyi, akinek halalakja és hosszú hajú emberfeje van, behatol az ember testébe, mikor kijön, a nyákos hajának egy pár szálát az ember testében hagyja, ezek aztán a betegség okozói.A vérhasban szenvedőnek a varázsló asszony porrá égett s szamártejbe vegyített cserfahéjat, halcsontot és halpikkelyt ad be. Aztán a beteg ürülékét sok mormogások mellett napfelkelte előtt egy rózsabokor tövibe elássa.

RafiEz a Lilyi lett a bátyjának, a Melalónak a neje, és ez akkora baj, hogy még ma is számtalan kisebb betegségi démonokat szül, akik aztán mind-mind a szülőik tulajdonságával bírnak.

Thulo és Tharidy története

A gyermekágyi szenvedés

Julis A Keshay királynő, az Ana, harmadik gyermeke a kövér és vastag Thulo, aki maga egy tövisekkel ellátott golyó. Ha az ember testében idetova gurul, a legnagyobb hasfájást okozza. Főleg a terhes asszonyokat szokta gyötörni. Születéséről a következőt beszélik:

VilánóMiután Melalo nővérével, a Lilyivel nagyon sok gyermeket nemzett, bosszankodott atyja, a Locholicso király, hogy neki nincsen annyi gyermeke. Ekkor Melalo azt a tanácsot adá atyjának, hogy az egyen meg egy szarvasbogarat meg egy rákot, akkor oly fiat fog nemzeni, aki főleg a terhes asszonyokat veszi üldözőbe. Így is történt.

RafiA Thulo születése után rögtön üldözni kezdte a terhes asszonyokat és nagy nyomorúságot hozott az emberiségre. Mert azelőtt a nők boldogan éltek és minden fájdalom nélkül szültek. Végül a Keshay tündérek megszánták az embereket s kérve kérték királynőjüket, hogy valami módon pusztítsa el a Thulót.

VilánóAna erre elküldte a Thulót a Lilyihez, hogy annak is okozzon fájdalmat. A Thulo terhes nővérében most már oly iszonyú fájdalmat gerjesztett, hogy Melalo kérésére Ana, a királyné, még egy leánygyermeket szült, a Tharidyt és azt nőül adta a Thulónak azon feltétel alatt, hogy ezentúl a terhes asszonyokat ne gyötörje annyira.

Julis Azóta csak akkor hal el egy nő gyermekágyban, ha a Thulo feleségével összeveszve, mérgében agyonkínozza a nőt.

A tökmagos lepény szertartása

A cigányasszonyok szenvedése

Suki Tharidy, a meleg, a forró, a Thulo felesége és az Ana negyedik gyermeke, kis hernyó csak, melynek teste sűrű szőröcskével van fedve. Az ember testébe bújva, távozásakor ott nehány szőröcskét hagy hátra, melyek iszonyú nagy lázat idéznek elő, terhes asszonyoknál a gyermekágyi lázat. Minden női betegséget cigányaink hite szerint e házaspár, a Thulo és Tharidy, s annak számos gyermekei idéznek elő.

Julis Minthogy a Thulo és Tharidy gyermekei oly számosak, hogy nincs család, amelynek körében ezen házaspár egyik vagy másik gyermeke ne tanyázna, boldogasszony fogantatása ünnepén az asszonyok áldozatot hoznak, mely tojáslepényből áll, melybe tökmagot gyúrnak bele. Ezen lepényt a csapat minden asszonya és lánya jelenlétében a varázsló asszony egy odvas fába dobja, miután a jelenlevők mindegyike előbb beleharapott. Aztán kezet fogva a nők körben forognak a fa körül, mialatt a varázsló asszony imát mond:

Julis és a női kórus

Oh, ti édes és hatalmas Keshayk! Dicsérjétek királynőtöket, a jó Anát! Dicsérjétek reggeltől estig, estétől reggelig! Dicsérjétek örökké, dicsérjétek mindig! Szánjon meg bennünket: távolítsa el mitőlünk a Thulót és Tharidyt, csillapítsa le unokáit és dédunokáit, hogy ne gyötörjenek bennünket, hogy méhünk magzatát kíméljék!

Férfiaink úton heverő kövek! Mindenki kerüli őket; mindenki lábbal tapossa őket! Mi szegény fekete nők vagyunk; mindenki ránk köp; mindenki gúnyol és gyaláz bennünket; mindenki üt és gyötör bennünket! Vétkeztünk és nem szabad örülnünk! Ha terhesek vagyunk, mi szegény fekete nők, akkor jönnek a rosszak és gyötörnek s kínoznak bennünket! Mi lepényt adunk tinektek. Mi mindent tinektek adunk, amivel mi szegény nők bírunk! Kíméljétek testünket, kíméljétek tagjainkat! Szerencsétlenség ez életben, szenvedés a halálban, ez a sorsa a szegény fekete nőnek! Szánjatok meg bennünket, ti kegyelmes Keshayk! Oh, ti édes és hatalmas Keshayk!

Shilalyi, a hideg

A „cigánybetegség” (románo naszvalipen) – a vacogás

Vilánó Shilalyi az Ana királyné ötödik gyermeke, harmadik leánya. Az emberben a hideglelést támasztja, kis fehér egérke ő, aminek számos lába van. Ana nem szülte, hanem a szájából köpte ki, amiért is nagyon gyűlöli. Születéséről azt beszélik, hogy a Melalo, haragudván anyjára a Thulo születése miatt s tudván, hogy az nem kedveli az egereket, atyjának azt tanácsolta, hogy keverjen egy egeret a neje ételébe, mitől ez leánygyermeket fog szülni. A Locholicso király meg is tette; erre neje nagyon beteg lett és amidőn vizet ivott, szájából kiugrott a Shilalyi.

Férfikórus : felelgetősen, két nyelven

Hideglelés ellen jónak tartják, ha a beteg bal kezének nevetlen ujjára egy méternyi hosszú fonalat jó szorosan ráteker, aztán egy egérnek porrá szárított gyomrát és tüdejét pálinkába vegyítve, megissza. Az egér testét aztán egy patakhoz kell vinnie, s fejét levágva és a vízbe dobva ezt mondania:

Itt a fejed –(kathe hin tro sero); az egér lábait levágva és a testet a vízbe dobva, ezt kell mondania: Itt a hasad –(kathe hin tre pera); végül a lábakat a vízbe dobva:S itt vannak lábaid; menj most a vízbe – (te kathe hin tre punra; dsa atuncsi andre panyi).

Bitoso

A böjtölő

Rafi Az Ana hatodik gyermeke és nénjének, a Shilalyinak férje, a Bitoso, a böjtölő, ki testvérei közt a legártatlanabb, mivel az ember testében csak csekély mérvű fő- és gyomorfájdalmat, étvágytalanságot idéz elő. Sokfejű kis hernyó, mely gyors mozgásaival idézi elő a fájdalmat. Ugyanazon alakkal bírnak az ő számos gyermekei is, kik szintén kevésbé veszedelmes betegségek, mint fogfájás, hasfájás, fülcsengés, lábszárgörcsök és a többi okozói. Étvágytalanságnál az illető ember saját vizeletéből iszik éhgyomorra, mondván:

Szo tu nanyi kamesz, A mit te sohse szeretsz,

Me dav tute adalesz! Azt adom én neked!

Na csingar man budeder!

Ne kínozz engem többé!

ada kirmo, ada Bitoso, ez a hernyó,

ez a Bitoso,

the avriavel andral mire per,

jöjjön ki hasamból,

kana mire muter palavel!

ha vizeletem ismét jön!

Suki A Shilalyi férjet keresett magának, de nem kapott; amiatt bánkódott és tanácsot kért bátyjától, a Melalótól. Ez kikacagta húgát, elbeszélvén neki születése történetét, hogy őt csak úgy kiköpték. Emiatt megharagudott a Shilalyi bátyjára s annak egész családját üldözőbe vette, úgyhogy mindnyájan betegek lettek. Melalo, hogy kiengesztelje húgát, atyjának, a Locholicso királynak azt tanácsolta, hogy vizeljen egy fokhagymára és etesse meg feleségével, az Anával; aztán ismét lesz gyermeke. A Locholicso király úgy cselekedett, s így jött létre a Bitoso, ki a Shilalyi férje.

Lolmisho – a dagadó

Az egérkoszorú

Rafi Az Ana hetedik gyermeke a Lolmisho, akit vörös kis egér alakjában képzeljenek. Ana a gyermekei okozta nagy boszúság miatt veszélyes bőrkiütést kapott; fia Melalo azt tanácsolta, hogy sebeit nyalassa meg egerek által. Ana megtette, ettől teherbe esett és a Lolmishót szülte. Ha a Lolmisho végigszalad alvó emberek testén, mindenféle bőrbetegséget kapnak.

Julis A Mautiához kell imádkozni akkor. A Mautia az Urmék királynője, ki nagy ellensége az egereknek. Azt beszélik, hogy volt egyszer egy hatalmas király, ki meghagyta szolgáinak, hogy keressék meg számára a világ legszebb asszonyát. A szolgák sok szép nőt hoztak ugyan, de a királynak egy se tetszett. Egyszer aztán megpillantotta a Mautiát, ki azért mutatkozott neki, hogy ingerelje. Nőül akarta venni, de a Mautia tőle egerekből oly nagy koszorút kívánt, mely egész országát körülfoghatná. A király országában az egereket mind kifogatta, és már szinte volt akkora a koszorú, hogy körülfogva egész országát, midőn az ördög bosszankodva a király mesterművén, a világ minden egerét maga körül gyűjté, hegedűn játszva, velük az országba vonult és megetette a királyt, s az meghalt.

Mincseszkere

A viszkető

Puci hangja Az Ana nyolcadik gyermeke a Mincseszkere, a női szemérembéli. Ez az asszony bőrkiütéseket, főleg bujakórt idéz elő, ha éjjeli időben szőrös bogár alakjában az alvó ember testén mászkál. A Mincseszkere bátyjának, a vörös egér Lolmishónak lett a neje és sok gyermeket szült, kik mindnyájan bőrbetegségeket, daganatokat és sebeket idéznek elő.

Poreszkero

A nyolcfejű farkosmadár

Rafi Poreszkero, a farkos a neve az Ana kilencedik és utolsó gyermekének, melynek láttára az ő férje és atyja, a Locholicso király is annyira megijedt, hogy végleg elhagyta. Ez nő is, férfi is, és magamagát termékenyíti meg, s ezt számos utódai is megteszik.

SukiAz Ana sohasem szerette a Locholicso királyt és azért gyermekeit is gyűlölte. Vigasztalan volt, ha eszébe jutott, hogy örökre a Locholicso királlyal kell együtt élnie. S ha még arra is gondolt, hogy még sok gyermeket fog szülni, nagyon keservesen sírt.

VilánóEzt a Keshayk gyakran látták s elhatározták, hogy királynőjükön segítenek. Szőrt vettek azon kutyáktól, melyek a holtak országának bejáratát őrzik, azt porrá égetett kígyókkal és macskaszőrrel vegyítve egy pogácsába belesütötték, amelyet aztán a Locholicso királlyal megetettek, mire aztán ez az Anával az irtózatos Poreszkerót nemzette. Mivel a Locholicso király a holtak országában levő kutyák szőréből is evett, minden ember meghal, akit a Poreszkero első négy kutyafejével megnyal, az az ember pedig sohasem lesz egészséges, kit négy macskafejével érint.

KálmánLáttalak most már benneteket, távozzatok, vagy elmegyek.

JulisNincsvége, nincs! A te vendégedmost érkezett!

Vurnyoláto, a sárkány!

KálmánŐt ismerem. A szárasztó, a hevítő, a kívül-belül sebesítő, az éjjel-nappal gyötrelem. Ha meg nem halok, akkor mi lesz itt velem?Feleségem már nem lelem.

BorbálaÉn itt vagyok neked. (kibontja kendőjét, kimutatja az arany haját) S veled maradok,ha te is akarod, és mert amúgy sincs énnekem hova mennem.

Kálmán Megbocsátasz nekem és szülsz majd sok gyereket? Lesz fiam?

BorbálaVan már teneked szép fiad. De őt csak akkor láthatod, ha a vendégeiddel végigtáncolod a féreglakodalmat. Megteszed-e?(Borbála botot dob Kálmán felé)

Kálmán Megteszem.

Hatalmas botoló tánc kezdődik, melynek során Kálmán – egyedül –kiveri a betegségdémonokat a térből. Mikor üres a tér, a közönség felől megjelenik a kisgyerek.

Kálmán fia Hú, ez mi volt itt…

KálmánMi van, gyerek? … He? Mit ettél ma?

Kálmán fia (nevetve) Húst!

A beálló csöndben Kálmán kitárja a kezét, a gyerek felé fut, tán menet közben kimerevedik az egész kép, aztán

 

függöny

A mű a Magyar Rádió 2009. szeptember 21-én – a Magyar Dráma Napján – meghirdetett drámapályázatának első helyezettje.