Ül Pauer Gyula igazi babérlevelekből font koszorúval a fején a brüsztökről ismert Szókratész pózában, rezzenetlen arccal, az MTA III. emeletén, a Művészeti Gyűjtemény félköríves termében, a Magyar Tudományos Akadémia allegóriája alatt, melyet Johann Ender festett 1831-ben. A képen a kiterjesztett szárnyú fekete madár alatt Hébé, az ifjúság és a tudás istennője, pajzsán a Róma kapui elé érkező Attilával.A falakon körben az Akadémia alapítóinak, főtitkárainak nagyméretű portréi. Ül a hetvenéves, babérkoszorús ünnepelt, vele szemben ünneplő közönség. Nézik a Kossuth-díjas látvány-szobrászművészt, a több mint öt évtizede alkotót. A fennköltség valahogy helyénvaló.
Pauer Gyula neve ismerősen csenghet a kortárs képzőművészetet kevéssé ismerők számára is. Ő az, akinek alkotásaival a kortárs szobrászművészek közül sokszor találkozhattak, mert ő készítette –csak egyet-kettőt kiemelve érzékeltetésül –Jeles András Álombrigád,Bereményi Géza A tanítványok, Eldorádó, AHídember, Tarr Béla Sátántangó, Kárhozat, Őszi almanach című filmjeinek, vagy a Koltai Róbert-féleSose halunk meg című mozi díszlet- és látványterveit. Ő határozta meg a kaposvári színház nagy korszakának képi világát. Ő volt az, aki 1985-ben „szépségmintákat” készített, vagyis gipszlenyomatokat az első magyar szépségverseny leánykáiról. Ezek a művek komoly héjplasztikák, melyek 1992-ben a Körmendi-Csák Gyűjteménybe kerültek. Szóval forma- és eszközrendszerébenugyancsak szerteágazó az az alkotói világ, amely ezek alatt az évtizedek alatt kibontakozódott.
Nagyon tudunk ünnepelni. S most az ünnepelt is ünnepel. Egyik műve jut az eszembe. Egy üres lapon, a tussal hevenyészve rajzolt négyzet alatt az alábbi szöveg olvasható: „Én tudom, hogy Ön itt áll és olvas, Önnek viszont fogalma sincs arról, hogy én hol vagyok”. Akik a teremben ülünk, valamennyien látjuk, Pauer itt van fizikai valójában, nem mint pszeudo.
Pauer 70, a Pszeudo 40.Magritte a pipát ábrázoló képe alá ezt írta: Ez nem egy pipa. Valóban, a legapróbb részletességgel, aprólékossággal megfestett dohányzóeszköz nem pipa, hanem festmény. Nagy találmány. PauerGyula ezt továbbfejlesztette, s kiterjesztette a valós valóra, ami nem valós. (Gyanús, ami nem gyanús, szóval, Pelikán elvtárs, a gátőr is mesélhetne erről.) Kitalálta a pszeudót, s ahogy a képzőművészeti életben a nagy elődök, ő is elkészítette a pszeudo manifesztumát.
Előzmény az értékrendszerek torzulása, a kor, amelybenéltünk, és a művészetben azok a felszabadított eszköz- és formarendszerek, amelyek lehetővé tettéka blöfföt. A blöff ugyan nem műfaj, de a jó szándék és a tudatlanság sok mindent elfogad. A blöfföt is.
Ha megszülettünk, élünk. Létünknek a társadalmi formáció ad keretet, amiben „az a valós, ami nem valós”. A „pszeudo szobor – pedig – plasztika, amely önmagát mint manipulált plasztikát mutatja be, és ezzel a manipulált egzisztencia létét bizonyítja. A pszeudo önmagát leplezi le mint hamis képet, vagy legalábbis mint összetett, hamis látszatot is adó objektumot… A pszeudo szobor az egyszerű és konkrét tárgyak felületére óvatosan újabb felületeket helyez, s a tárgy felületére finoman rárakódó vizuális elemek új szemszögből mutatják be a formákat. A pszeudo tehát nemcsak tagadja a manipulált egzisztenciát, hanem igenli is, amikor megvilágítja összetettségét, szerkezeti gazdagságát. (…) A pszeudo nem filozófia, nem történelem, hanem az, ami megszületése pillanatában is volt: szobor. A pszeudo addig egzisztál, amíg a látszat igazi tényező és viszont” – fogalmazott Pauer Gyula 1970 októberében az Első Pszeudo Manifesztumában. Ennek már negyven esztendeje. Pauer azóta is alkot – közben megszületett Atorinói lepel szobra (1991) is, mely művészileg a leghívebben érzékelteti, hogy mi is a pszeudo.
Igen. Az Első Pszeudo Manifesztum az 1945 utáni művészet egyik kiemelkedő alkotása, amelyben egy szobrászművész nyilatkozott a szobrászat, a modern művészet (és a „modern” élet) kettős – a Hamis és az Igaz kettőssége által meghatározott – jellegéről. A manifesztum általános mondanivalója és ebből következően mindig aktuálisan értelmezhető „áthallásos” nyelvezete vezetett ahhoz, hogy keletkezésének időpontjában a manifesztumot és a pszeudót betiltották. Ugyanakkor Pauera maga pszeudo programjával a látszat, az illúzió problematikáját nem csupán a művészet és a társadalom jelenségeivel kapcsolatban vetette fel, hanem hangsúlyozta annak meghatározó voltát az emberi megismerés, a gondolkodás és a tudományos kutatás területén is: „A pszeudo-probléma véleményem szerint egyre fontosabbá válik a valóság kutatásában, [amelyben] nem csak a fizikusoknak, a kémikusoknak, a kozmonautáknak, hanem a művészeknek is jut szerep...”. Micsoda váteszi képesség! Pedig hol tartottunk akkor még a mától?
Itt most egy kiállításon vagyunk az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetében, ahol láthatjuk a manifesztum köré szervezve a „Pszeudo art” egyes aspektusait, a fennmaradt művekre, forrásokra és dokumentumokra támaszkodva, a Művészeti Gyűjtemény „akadémikus” környezetében. Pauer Gyula alkotásai remekül megférnek a falakon a Barabás Miklós-festmények és Johann Wolfgang von Goethe rajzai között.
Mi az, hogy hamis és mi az, hogy igaz? Az a művészet, amely igaz, amely hiteles. Ez a csodája. Apszeudo előtt is nagyszerű szobrokat alkotott Pauer. Tisztában volt a kor plasztikai formanyelvével, ismerte nemcsak Giacomettit, de a korban alkotókat is, például Samu Gézát, Schaár Erzsébetet, Vilt Tibort. A hatvanas években készült művei belső erővel bíró tárgyak, megfagyott zenék és termékeny pillanatok.
A pszeudóval Pauer nemcsak művészként alkotott nagyot, de rácsodálkoztat a világra – ahol igenis valós, ami nem valós. Nemcsak kérdést tesz fel, hanem feleletet ad. Pedig – vélhetnénk – negyven év milyen nagy idő! De rá kell jönnünk, hogy minden ugyanúgy van.
Ennek igazolására álljon itt a Második Pszeudo Manifesztum:
„MÁSODIK PSZEUDO MANIFESZTUM
PSZEUDO: ÁL! PSZEUDOHAMIS!
PSZEUDO: NEM VALÓDI!
PSZEUDO: VALÓDINAK LÁTSZÓ!
VÉGE A BIZONYTALANSÁGNAK!
ISMERKEDJEN A PSZEUDÓVAL és többet nem jön zavarba művelt emberek társaságában, mert a PSZEUDO a modern ember létformája, a biztos fellépés titka!
ÖN ELKÉPZELHETETLEN PSZEUDO NÉLKÜL!
A PSZEUDO segítségével szórakozva nyerhet bepillantást korunk legmélyebb problémáiba.
A PSZEUDO MŰVÉSZETSZEMLÉLET!
Ne higgyen a MINIMAL-ART-nak!
Biztos lehet-e abban, hogy mindig igazi elemek valóságos összeütközéséből származó valódi konfliktust látó A PSZEUDO játszi könnyedséggel győzi meg önt arról, hogy ebben nem lehet biztos. Mert akár hiszi, akár nem, A PSZEUDO NEM ANNAK LÁTSZIK, AMI VALÓDI FORMÁJA!
Az OP ART cégtől se vegyen! Rafinált kábítószergyár!
HA ÖNT MANIPULÁLJÁK, MANIPULÁLJON VISSZA!
Erre nyújt alkalmat Önnek a PSZEUDO azáltal, hogy még önmaga manipuláltságát is leleplezi.
Praktikus, előnyös! A KONCEPT ART-ot is magában foglalja, mert a KONCEPT ART is lehet PSZEUDO, és a PSZEUDO is lehet KONCEPT, sőt a PSZEUDO PSZEUDO is lehet, és a PSZEUDO-PSZEUDO is PSZEUDO, de még a PSZEUDO-PSZEUDO-PSZEUDO is PSZEUDO.
NE TÉTOVÁZZON! HIGGYEN A PSZEUDÓNAK, MERT A PSZEUDO AZ ÖN BARÁTJA
.A PSZEUDO jóvoltából megtudhatja, hogy amit Önnek művészetként eladnak, csak eszköz a mindenkori hatalom gazdasági és ideológiai manipulációjához. Legyen
Ön földműves, mérnök, hivatalnok vagy technikus, éljen a társadalom bármely részében, Önnek a jövőben tudnia kell:
A PSZEUDO JELLEG A MŰALKOTÁS MANIPULÁLTSÁGÁT JELENTI!
A MANIPULÁLTSÁG A MŰVÉSZET ÁLTALÁNOS EGZISZTENCIÁJÁT JELLEMZI!
A MŰVÉSZET EGZISZTENCIÁLIS MANIPULÁLTSÁGA SZIMBÓLUMA AZ ÉLET ÁLTALÁNOS MANIPULÁLTSÁGÁNAK!
Engedjen meg három kérdést, és Ön igazat fog adni a PSZEUDO-nak!
A MűALKOTÁS, AMELY MANIPULÁLT, MŰALKOTÁS-E MÉG?
A MŰVÉSZET, AMELY HAZUG MŰVEKET TEREMT, MŰVÉSZET-E MÉG?
AZ ÉLET, AMELY NEM TEREMT MŰVÉSZETET, MILYEN ÉLET?
Ne töprengjen! A PSZEUDO elvégzi Ön helyett!
A MŰALKOTÁS, AMELY MANIPULÁLT, IGENIS MŰALKOTÁS, HA BEVALLJA, HOGY PSZEUDO! A MŰVÉSZET, AMELY MANIPULÁLT MŰVEKET TEREMT, IGENIS MŰVÉSZET, HA BEVALLJA, HOGY PSZEUDO!
AZ ÉLET, AMELY PSZEUDOMŰVÉSZETET TEREMT, MÉG MEGMENTHETŐ!
Pszeudo jelenségeit minden kedden dedikálom:
P a u e r G y u l a , 1972. május.”
Igen, én is szeretném hinni, hogy az élet még megmenthető.
„A pszeudo addig egzisztál, amíg a látszat igazi tényező és viszont” – vagyis unokáink is látni fogják.
A kiállítás 2011. február 28-án zár, Pauer Gyula 70. születésnapján.
JÓZSA ÁGNES
