Arthur Miller: Az ügynök halála – Nemzeti Színház

Úgy tartják, pontosabban egy Peter Szondi, budapesti születési nevén Szondi Péter nevű, világszerte elismert irodalomtudós-kritikus fogalmazta meg, hogy a XX. századi színházban a hagyományos teátrumi elemeket elérte az enyészet. 

Noha az amerikai drámaíró, Arthur Miller kevésbé radikális hangot jelölt ki a maga számára, mint színrelépése idején Pirandello, Brecht vagy Beckett, a megszokott formák közül többet – egyfajta válságreakcióként – lebontott. Második műve, Az ügynök halála, amelyet 1949-ben írt, fél évszázad elteltével is ugyanolyan hívószó, mint amilyen a Broadwayon volt, ahol az őselőadást hétszáznegyvenkét alkalommal játszották.

Willy Loman tragikus történetének legendás megjelenítője volt Magyarországon Tímár József, akinek színészi attitűdje szinte eggyé vált az amerikai álmot kergető kisember alakjával. Noha ragyogó színész volt, hosszú időn át csak a fajsúlyos epizódszerepek találták meg, viszont a Kádár-kor hajnalán Major Tamás, a Nemzeti Színház akkori főigazgatója nem kis áldozatot vállalva kijárta, hogy a korábban a rendszert kritizáló megnyilvánulásai, alkoholgondjai miatt mellőzött művész újra társulati tag lehessen. Utolsó szerepéről, Lomanról Tímár József úgy tartotta, saját életének példázata, nyilván ennek köszönhető az is, hogy 1959-ben, amikor bemutatták a produkciót, félelmetesen erős alakítást nyújtott. Mivel a próbafolyamat során már beteg volt, a rákövetkező évben pedig – ötvennyolc évesen – elhunyt, nem játszhatta igazán sokáig az elbizonytalanodott idős „házalót”. Keleti Éva, a magyar színházi fotográfia nagyasszonya viszont megörökítette, amint két nagyméretű utazótáskával a kezében, megtörten a színre lép. A fotó ikonikus, készítője is azt mondta róla a Mai Manó Ház weboldalának 2012-ben adott, egykérdéses interjújában, hogy az Extázis, a Levegőben című felvételei, valamint a Gábor Miklósról készült portréja mellett ezt tartja legjelentősebb munkájának. A kép megihlette Párkányi Raab Péter szobrászművészt is, a figura kicsit bő nadrágban, elcsigázva néz maga elé a Nemzeti Színház parkjában. 

Bánsági Ildikó és Blaskó Péter (fotó: Eöri Szabó Zsolt)

A Nemzeti színpadán most Blaskó Péter játssza az élete válságpontján megjelenő Willy Lomant. Szimbolikus gesztus, ahogyan Blaskó érkezésével megkezdődik az előadás: a hátára erősített vontatókötelekkel húzza maga után a méretes házdíszletet. Emberfeletti terhet cipel, kimerülésig hajtja magát, hogy aztán a heroikus küzdelemben, amelyet elsősorban önmagával, másodsorban környezetével vív, eljusson az ismert végkifejletig.

Megjelenik tehát az a teher, amit az idősödő utazóügynök képtelen letenni. Hamarosan kiderül, olyannyira elnyűtt, hogy romló egészségi, hanyatló mentális állapota már fizikai épségét is veszélyezteti. A problémát ugyan bagatellizálja, de Linda, a felesége, meg Biff és Happy, a két fia azonnal átlát rajta. 

A megcsömörlött Loman tragédiája egy ősbűnt görget az események egyik láthatatlan előidézőjeként. Amikor sikerei csúcsán Bostonban járt, a matek érettségin elhúzott fia váratlanul beállított abba a hotelszobába, ahol ő épp egy nővel enyelgett. Akkor szakadt meg az apa-fiú közötti erős kötelék, amely azóta befolyásolja a – jelen időben történő – cselekményt. Így már érthető az a negatív attitűd, amellyel Biff az apjához viszonyul a színpadi jelenben. (Az egyszerű és hideg, faalapú díszlet tervezője Szlávik István.)

Blaskó mint Willy Loman olyan tartományokba vezeti a nézőt, ahol pátosznak nincs helye, csupán tiszta, igaz jelenlétnek. Játéka két szinten megrendítő: ahogy az öregség kálváriáját bemutatja a számvetéssel, illetve ahogy az emléktöredékekben érzékelteti, miképpen próbálta a meg nem valósult álmait fiaira tukmálni. Együtt meghódítják az egész civilizált világot – ámítja gyermekeit, sőt, biztosra veszi, hogy a nagyobbik fia sztár lesz. Ugyanilyen légből kapott, amikor a bátyja hazalátogatásaikor minden alkalommal lázas igyekezettel éli bele magát egy nonszensz vállalkozás cseppet sem elképzelhető sikerébe. 

Bánsági Ildikó a feleségeként megmutatja, mit jelent halkszavúnak, lojálisnak és alkalmazkodókésznek lenni. Az általa megformált Linda személyiségéből a legtöbbet akkor érthetünk meg, ha alaposan figyeljük azt, amit feldúltan mond a fiának, amikor az a saját apját szapulja. Biff és Happy, Nagy Márk és Mátyássy Bence egymás árnyékában léteznek. Míg az egyetemi hallgató Nagy Márk nem kis erőfeszítéssel és eredménnyel hozza a vehemens fiút, Mátyássy figurája nőcsábász létére is örök gyerekként, a háttérből csitítgatja. A világ elleni folyamatos lázadást Biff esetében nagyon jól ábrázolja a fiú állandó agresszivitása. 

Blaskó Péter és Tóth Auguszta (fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Az ügynök halála értelmezhető egy bomlásnak indult elme meséjeként is, ami a jelenből a múltba haladva elevenedik meg. Amikor Willyre rátörnek az emlékek, például a szomszédban lakó Charley-val (Szarvas József) való alkalmi kártyázáskor, partnere nem látja és hallja, amit az öreg érzékel, de mivel ő reagál az emlékbeli alakok megnyilvánulásaira, a kívülálló számára úgy hat, mintha összevissza beszélne. (A múlt hangsúlyos felbukkanása az analitikus drámák sorába helyezi a művet, az egymás mellett elbeszélő figurák pedig a Csehov-drámák kisiklott alakjait idézik.) A múltból a jelenbe látogatott emlékek közül a leghangsúlyosabb az, amelyben Ben, Willy körülrajongott testvére jelenik meg. Életkora és sikerei miatt ő egyfajta idealizált apafigura az antihős számára. Ahogyan a nyolcvanhárom éves Bodrogi Gyula halk, rekedtes hangján élettel tölti meg a figurát, igazán megható. Rajta fizikailag is látjuk az öregedés nyomait, amint sétabottal, lassan araszolva lép a deszkákra, krémszínű öltönyt és kalapot viselve, napszemüvegben, amit egyetlen pillanatra sem vesz le. Mindig csak leheletnyi időt van jelen, az álomszerű hatást a sárgás fények játéka is erősíti.

Aztán egyszer csak nem jön többet. Willy Loman pedig benne ragad abban a hálóban, amelyet önáltatása, álmodozásra hajlamos beállítottsága, örök kisembersége, s az egykori félrelépés szőtt köré. Ismert szomorújáték, amely Csiszár Imre rendezésében hagyományos keretek között is működik. 

Mészáros Márton