Létezik olyan, hogy szakmai konszenzus, ha mostanában nemigen látszik is. Ilyen Törőcsik Mari megítélése, akitől Stuber Andrea búcsúzik e számunkban. Kamaszkorom egyik felejthetetlen élménye a Varsói melódia című előadás a Katona József Színházban (akkor a Nemzeti kamaraszínházában) – az Iglódi István rendezte Valentyin Zorin-drámában Törőcsik Mari partnere Sztankay István volt. Mára már csupa színháztörténet. Ahogyan Ajtay Andor is (no meg filmtörténet, miként Törőcsik Mari is) – a Balogh Géza rajzolta pályakép első részét közöljük most.

Egy éppen új szakaszához ért színészi életút bontakozik ki Ménesi Gábor Trokán Péterrel készített interjújából, amely számos ponton színháztörténeti adalék is egyben, Ruszt József színházáról, Gábor Miklósról, a Jordán Tamás vezette Nemzeti Színházról s a szombathelyi színházalapításról szólva többek közt.

2021 januárjában lett volna a szombathelyi Weöres Sándor Színház Jordán Tamás vezette korszakának utolsó premierje, Beckett A játszma vége című drámáját Zsótér Sándor rendezésében azonban csak májusban tudták bemutatni a pandémia miatt – Józsa Ágnes írt az előadásról.

Az abszurd dráma másik nagyja, Harold Pinter Az étellift című műve is szerepelt a Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon, a béke szigetén – ahogy Turbuly Lilla jellemzi a találkozót, nemcsak az 1664. augusztus 10-én kötött vasvári békére utalva.

Békéről aligha beszélhetünk a színészképzés terén, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy annak idején tanulmányaikat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kezdett növendékek két különböző formációban hoztak létre vizsgaelőadásokat ebben a félévben. Az Ernelláék Farkaséknál című az SZFE égisze alatt jött létre, míg az Orlando Projekt a freeszfe bemutatója. A két produkcióra Stuber Andrea reflektált, utóbbi esetében a jelmezekről szólva a „wannabe varrónő” szemszögét is érvényesítve.

A textília nemcsak az összművészeti alkotásokban, színházban, filmben válik műalkotássá (vagy legalábbis annak részévé). Szilvitzky Margitnak – aki az Iparművészeti Főiskolán tanítva maga is részt vett fiatal művészek képzésében – nem kis szerepe volt abban, hogy az „iparművészeti textil tárgyból önálló művészeti produktum lett” – mint Józsa Ágnes írja. (Csak a további asszociációk kedvéért: Szilvitzky Margit pályája kapcsolódik Szombathelyhez és Velemhez, ahol Törőcsik Mari az utóbbi években élt.)

Az identitáskeresés minden fiatal (és nem fiatal) sajátja, akár művésznek készül (vagy már az), akár nem. A Hesszelők című, Blaskó Borbála rendezte fizikai színházi előadás is ilyesmiről szól két fiatal lány történetén keresztül, bár kritikájában Gabnai Katalin polemizál a létrejött mű értelmezéséről az alkotói szándékot s megvalósulását összevetve.

Hogy az identitást tekintve milyen bonyolult folyamatról van szó, jól példázza a HANEM nevű női zenekar, melynek más-más alapképzettségű tagjai (színész, muzsikus, műfordító, énekes) tíz éve találtak egymásra – s gondolom együtt és egymás által egy kicsit új önmagukra. Cseh Andrea Izabella meghatározása szerint XXI. századi szüfrazsettek ők.

A Sweet Charity, vagy ahogyan Nyíregyházán játsszák, az Édes Charity címszereplője nem éppen szüfrazsett, sorsa zenével-tánccal megjelenítve mégis „fontos mondandó” hordozója tud lenni a Móricz Zsigmond Színház előadásában – derül ki Urbán Balázs soraiból.

Többek közt a nyíregyházi társulat igazgatója is volt öt évig Verebes István színész, rendező, publicista, akinek két kötetéről V. Gilbert Edit osztja meg gondolatait az olvasóval, a színháztörténet forrásanyagainak végtelenül érzékeny, szövevényes jellegét is érzékeltetve.

Szűcs Katalin Ágnes