A DAMS 50 éve
Az olasz egyetemi világban a színház, a zene, a film területén mindenki ismeri a DAMS rövidítést: Discipline delle Arti, della Musica e dello Spettacolo, azaz a Művészet, a Zene és Előadó-művészet Tudományágai. Az első ilyen tanszéket a Bolognai Egyetemen alapították, tavaly ünnepelték fennállásának 50. évfordulóját.
A képzés gondolata egészen különös módon egy klasszika-filológustól, Benedetto Marzullótól, a görög irodalom professzorától származott. Marzullo rajongott a művészetért, a színházért és a zenéért, és nemcsak tehetséges volt, hanem elég hatalommal is bírt, hogy végig vigye akaratát. Sikerült megteremtenie e teljesen új, Olaszországban nem létező modern szakirány indításának a feltételeit a nyugati világ legrégibb, 1088-ban alapított, klasszikus hagyományaira és stúdiumaira olyannyira büszke egyetemén. Ez még az 1968 utáni, kulturálisan nyitott és kísérletezésre vállalkozó időszakban is nagy kihívást és kalandot jelentett. Marzullo az akadémikus és a művészeti intézmények közös megújításával a fiatalok kreativitását s az egyetem mint intézmény képviselte tudást és gondolkodást kívánta ötvözni. A cél a kultúra minden területére jó felkészültségű közvetítők képzése volt: színházakba, mozikba, művészeti galériákba és múzeumokba, valamint a rádióba, a televízióba és a kiadókba. Az érdeklődő hallgatókat arra bátorították, hogy művészeti, kulturális szakmájuk elméleti kereteit is ismerjék meg. Sok eredeti, újdonságot jelentő tárgyat vezettek be, mint a színháztörténet (akkoriban az olasz egyetemeken inkább csak drámatörténetet oktattak).
Az első oktatók között tűnt fel Umberto Eco is, aki azonban hamarosan inkább a kommunikáció irányába ment el, de számos más igen híres, bár nálunk sajnos kevésbé ismert oktató is működött itt. Célját a tanszék, hogy az elméletet s a gyakorlatot összekösse és minél tágabb teret engedjen a fantáziának, a legkülönbözőbb területekre kiterjesztette. Olyan kurzusokat hirdettek, mint: „A stílusok fenomenológiája”, „Etnozene”, „A rendezés intézményei”, „A rádió és a televízió nyelvének technikája”, „A tömegkommunikáció”, „A fotó technikái”, „Reklám-technikák”. A kurzusokat a legkorszerűbb kutatások alapján szervezték, és az elmélet mellett a gyakorlati képzésre is hangsúlyt fektettek, minél több kiválóságot hozva el az egyetemre. A meghívott vendégek között szerepelt: Jean-Luc Godard, a Living Theatre, az olasz színház fantasztikus színész-rendező-drámaírója, Carmelo Bene, az ismert filmrendező, Bernardo Bertolucci.
Gyakorlatok a DAMSlabon
Az oktatók között olyan nagy elődök működtek itt, mint a rendező Luigi Squarzina, az író, kritikus, dokumentarista Gianni Celati, a színházi kísérletező, a neoavantgárd színházi akcióinak egyik főszereplője, Giuliano Scabia, aki több rendezésével, kísérletével is emlékezetes marad. Ő alkotta meg többek között annak idején a Trieszti Elmegyógyintézet betegeivel kartonpapírból a Marco Cavallo, a Marco Ló szobrát, mely az olasz elmegyógyászatot, az elmegyógyintézetek reformját előkészítő legendás pszichiáternek, Franco Basagliának emblematikus kísérleti tárgya lett. Érdeklődési körükbe tartozik a keleti színház is.
Gerardo Guccini
Az elmúlt majdnem harminc évben magam is többször dolgoztam együtt a színház szakkal. Külön élményt jelentett, hogy néző-résztvevője lehettem sok évvel ezelőtt Judith Malina hallgatókkal rendezett előadásának, beszélgetésének a workshopja végén, s láthattam Eugenio Barba workshopját lezáró előadását is.
Az olasz színházesztétika, -történet több nagy alakja már jó ismerősünk, kedves kolléga: Claudio Meldolesi, a nagy nevű színházesztéta 1994-ben járt nálunk egy konferencián, a börtönszínházakról tartott előadást. Marco De Marinis – talán az egyetlen, aki Magyarországon is ismert mint a szemiotika képviselője – szintén megfordult konferenciánkon Budapesten.
A szak mai koordinátorát, Gerardo Guccinit a kilencvenes évek közepén ismertem meg: a kortárs olasz kísérleti színházról tartott felejthetetlen előadást. Azóta is sokszor volt vendégünk konferenciáinkon. Kutatásai igen széles skálán mozognak, a középkori misztériumjátékoktól az operáig, a XVIII. századi színháztól a posztdramatikus színházig. A színház- és drámaelmélet, -történet kiemelkedő képviselője, ugyanakkor a színházi gyakorlatnak is kiváló ismerője, művelője. Tanszéke sok évig együttműködött az ISTA-val, (International School of Antropology), Eugenio Barbával. Guccini a tudományos csoport tagja volt, Eugenio Barbával több workshopon is részt vett, publikációi is megjelentek róla.
Úttörő volt az operajátszás történetét feldolgozó munkája, melyet 1988-ban jelentetett meg. Számos jelentős tudományos kutatása, publikációja, kiadványok szerkesztése mellett sokat tett a DAMS gyakorlati képzéséért is, vendégelőadásokat szervezett, workshopokat tartott. Ez utóbbiakon számos színész is fontos útravalót gyűjtött, így Marco Paolini is, akinek Guccini dramaturgiai közreműködésével, Gabriele Vacis rendezésében készült híres monológja, a „Vajont katasztrófája”. Ettől az előadástól datálható Paolini igen sikeres narratív színházi pályája. 1993-ban mutatták be az előadást, mellyel több rangos díjat nyert, de igazán ismert 1997 után lett, miután a RAI2 műsorán is látható volt. A két falut elsodró súlyos gátszakadás-katasztrófát „civil szónoklat”-ként adta elő. Tervezési, építési mulasztásokat beszélt el, amelyek 1963-ban a katasztrófához vezettek, amikor is a Friuli és Veneto tartományok közötti duzzasztógát egy lezúduló hegyomlás következtében két partmenti települést és környéküket, Ertót és Cassót elárasztotta, közülük Longaronét szinte teljesen megsemmisítette. 1917 ember esett áldozatául.
Guccini fontos projectjei között megemlíthető a Commedia dell’arte, a Harmadik Hullám színházainak tér-dramaturgiája, az új szöveg-dramaturgia, az új epikus performansz, a zenés színházak. A tanszék előadóközpontja, a Soffitta közreműködőjeként szervezte meg például a „Színház és narráció” előadás-sorozatot (1998), melyen a szakma kiemelkedő előadói vettek részt: Giuliano Scabia, Laura Curino, Marco Paolini és Marco Baliani. A commedia dell’arte kutatásokból nőtt ki Guccini közreműködésével két kitűnő színész, Elena Bucci és Marco Sgrosso egészen különleges előadása, az Izabella megőrülése – A Gelosi komikusok élete és csodái, melyről e helyen, a 2007/12-es számban adtam hírt. A commedia dell’artét az adott kor multimediális performanszaként értelmezték, és a játékmódnak egy teljesen újszerű megközelítését adták.
Gerardo Guccini több kiemelkedő kiadvány főszerkesztője, szerkesztője: a „Prove di Drammaturgia” a kortárs kísérleti színház egyik legjelentősebb orgánuma. Az újonnan alapított AlmaDL, University of Bologna Digital Library sorozatának társszerkesztője, kitűnő előadó-művészeti kiadványok kiadója, megemlíthetjük a legutóbbi kötetet, a Creating for the Stage and Other Spaces: Questioning Practices and Theories című 2020-as konferencia anyagát, mely a pandémia miatt csak írásban készült el.
Scenario Festival 2019 (foto: Mali Erotico)
1992-ben alakult a tánc és pantomim kurzus, melynek alapító tudós-tanára Eugenia Casini Ropa, aki a magyar kultúra iránt is érdeklődik, többek között Balázs Béla színházi írásait adta ki olaszul. Napjainkban, az egyetemi oktatást befejezve, a tánckultúra terjesztésével foglalkozik a közoktatásban, a szociális szféra különböző szegmenseiben, ennek a kezdeményezésnek országos elnöke. Utódja a tánctörténész, esztéta, koreográfus Elena Cervellati, aki széles nemzetközi érdeklődése, együttműködései mellett hozzánk, Budapesthez is kötődik, saját kutatásai mellett a »Danza e ricerca – Laboratorio di studi, scritture, visioni«, című folyóirat társszerkesztője. 2020-ban kiadta Storia della danza (A tánc története) című kötetét.
Mint Guccini megfogalmazza, a DAMS célja ma is az „új elképzelése”, nem az egyetemi tárgyak ellenében, hanem rajtuk keresztül, változatlanul nagy hangsúlyt helyezve a gyakorlatokra is. A DAMS ma már két kulturális intézményén keresztül is vendégül lát művészeket, szakembereket, előadásokat. Megbeszéléseket, konferenciákat szervez, a hallgatók számára a tanterv részeként kurzusokat, workshopokat tart: a DAMSlab és a Soffitta a városra, a régióra is nyitott kulturális intézmények, együttműködnek Emilia-Romagna Tartomány kulturális alapítványával.
Történetének első húsz évében a bolognai DAMS egyedülálló volt Olaszországban, azután kezdtek más egyetemeken is hasonló szakok indulni, a DAMS ma már mintegy húsz olasz egyetem igen népszerű szakiránya.
Fried Ilona
