Fried Ilona: Egy város keresi önmagát – Trieszt 1860−1954
Azt mondják, hogy egy cseppben ott a tenger, mert őrzi a bálna nyomát is. Ebben a kötetben ott van egész Közép-Európa száz éve, de még az is, ami előtte volt, s az is, ami utána lett.
Trieszt, egy város, amelyen ma már legtöbben s legtöbbször átutazunk; amelyet az első megpillantása óta a szívünkbe zártunk, mert némely utcaképével Osztrák−Magyar Monarchia, egyszerre Bécs és Budapest, amely Dante gyönyörű nyelvén szól. Trieszt nemcsak egy város, nemcsak egy kikötő, de érzékelteti mindazt, ami ezen a tájon az itt élő emberekkel megtörtént, megtörténhetett.
Határokat az ember szab magának, amit kijelöl, hogy eddig és ne tovább, azért, hogy értelme legyen a túlnak. De a valóságban ezek fogalmak, Értelmük annyi, amennyit felfoghatunk belőlük.
Ha egy tudós fog könyvíráshoz, akkor tudjuk, hogy munkája körültekintő, alapos és a valóságot a leginkább érzékeltető. Ez nem jelenti azt, hogy nem izgalmas, fordulatos és lebilincselő.
Fried Ilona az ELTE Olasz Nyelv és Irodalom Tanszékének egyetemi tanára, kutatási területe a XIX–XXI. századi olasz irodalom, dráma és színház, a kortárs magyar és európai színház és a magyar−olasz kulturális kapcsolatok. Publikációi (majd 300) olaszul, angolul, németül és horvátul is megjelentek. Több könyvet írt, szerkesztett: Emlékek városa – Fiume (2001-ben), Fiume – Magyarok nyomában külföldön (2004-ben), Fiume, citta della memoria 1868−1945 (2005-ben), Modern olasz irodalom és színház: problémák és művek (2006-ban), Il convegno Volta sul teatro drammatico – Roma 1934 (2014-ben), Őexelenciája kívánságára – színház, kultúra, politika a fasizmus Olaszországában (2016-ban) és a legújabb, az Egy város keresi önmagát – Trieszt 1860−1945.
Mindebből érzékelhető, hogy nemcsak a tágabb kulturális összefüggéseket érti, de behatóan foglalkozott azzal a földrajzilag nagyon is behatárolható nem is nagy térséggel, amely talán éppen ezért is különösen gazdag életformákkal és viszonyrendszerekkel bír.
Nemcsak a Juliai-Alpok találkozik a karsztos fennsíkot érintve az Adriával, hanem különböző nyelvek, kultúrák is. A XIX. század nemcsak a kivételezett keveseknek adta meg a helyváltoztatás lehetőségét, de sokaknak. A falusi porták, a kisvárosok apró kézműves műhelyei után más léptékű lett a világ.
Fried Ilona ennek a más léptéknek járt utána a tudós alaposságával. Egy részletes kronológiával indít, amelyben nemcsak a helyi események, hanem az azokra ható világtörténések (például a Szuezi-csatorna megnyitása, Etiópia megszállásának kezdete s az olasz−német segítség Franco tábornoknak a spanyol polgárháborúban) is benne foglaltatnak.
A szerző megközelítési módja új és izgalmas, mert régi és új szempontokat módszeresen és együttesen alkalmaz. Nemcsak egy alapos várostörténetet kapunk a népesség, vallás és társadalmi rétegződés föltárásával, pontos adatokkal, de Fried Ilona feltérképezi az ideológiai irányultságokat is. Lebilincselő, ahogy a város arculatának alakulása, az épületek, a templomok, múzeumok, színházak formája az építtetők szándékával és lehetőségeivel nemcsak értelmet és indokot, de nagyon is átérezhető és átélhető sorstartalmakat kap.
Nem véletlen az sem, hogy külön rész a kulturális élet ismertetése (a 169. oldaltól a 305. oldalig). Tudjuk-e például, hogy milyen egy futurista vacsora? Hát ilyen: kávé, édes emlékek frappé, a jövő gyümölcsei, dicső tett befőtt, sült múmia professzormájjal, archeológiai saláta, párolt múlt robbanó habbal történelmi mártásban, holt-tengeri hal, erőleves vérrögökkel, vermut (196. o.).
Nemcsak a sokféle műfaj és forma, de mindazok, akik részt vettek az alakításában, a kultúra jelentős személyiségei is szívközelbe kerülnek.
A szívközeli kifejezés annak szól, hogy nem száraz ismertetést kapunk a városban alkotó, vagy ott megfordult hírességekről, hanem élvezetes bemutatást, s akit illet, alapos elemzést, (például James Joyce, D’Annunzio vagy Italo Svevo, akinek apró mozzanatokra is kiterjedő bemutatása egy önálló kötetet is kitesz).
A tudós alapos és hiteles. Az alcímek alatt ott a részletes leírás, ismertetés, s a pontosságot szolgálják a lábjegyzetek (számuk 793).
Az alapokig hatoló, sokfelé ágazó, a szociológiai hátteret is felölelő kutatómunka, a sok irányból közelítő kutatási módszer teszi lehetővé, hogy kiterjedt és a téma egészét érintő, új, izgalmas, felfedezésszerű tényekkel gazdagodjon korábbi tudásunk (például Giorgio Voghera memoárjában Trieszt és a trieszti irodalom mint a modernitás belső és külső válságainak kísérleti laboratóriuma, vagy Moissi, Max Reinhardt felfedezettje, az 1920-as Salzburgi Fesztivál Jedermannja – 175. o.).
Így ebben a kötetben a korszellemhez igazodó, a bulvárra is érzékeny tudásvágy és a valós ismereteken alapuló valóságfeltárás egyaránt érvényesül.
A tények tiszteletben tartásával a legreprezentatívabb s ugyanakkor a leghitelesebb képet kapjuk egy városról, amely csepp a tengerben, egy egész régió történetének képét mutatja fel.
Fried Ilona nem kommentál, feltárt tényeket sorol, elemez, bemutat, megfogalmazásában nagyon élvezetesen.
Kibontakozik a tágabb kultúr- és az irodalomtörténet a maga „szűkebb” tartalmi gazdagságával.
A fekete-fehéren illusztrált (ötvenöt kép), nagyszerűen tagolt és névmutatóval ellátott, nagyon igényes tipográfiával napvilágot látott kötetben, 328 oldalon egy olyan könyvet üdvözölhetünk, amely nemcsak témaválasztásában, de feldolgozásában és kutatási eredményeivel is újszerű, ugyanakkor nagyon élvezetes olvasnivaló.
Józsa Ágnes
