Elgondolkodtató, amikor egyszerre több színházat is ugyanaz a történet, probléma foglalkoztat. Ha más-más feldolgozásban is, de az elszabadult teremtményéért felelősséget vállalni már nem képes teremtő, Frankenstein eredetileg regény formájában napvilágot látott históriája Keresztes Tamást és Tárnoki Márkot is megihlette rendezőként. A Budapest Bábszínház előadására Gabnai Katalin reflektál e számunkban, a Katona József Színház Kamrabéli bemutatójára pedig Szekeres Szabolcs. Utóbbi e szavakkal zárja kritikáját: „nyugtalanító rémtörténet, amelynek pontosan kidolgozott szituációi mutatják a horrorban az embert”.

Pintér Béláék Marshal Fifty-Six című előadása meg mintha épp fordítva, az emberben mutatná a horrort, legalábbis D. Magyari Imre Szentivánéji rémálom című írása alapján úgy tűnik.

„Nincs csodálatosabb és gyarlóbb…” – Józsa Ágnes ajánlójában is az emberségünk, embermivoltunk firtatása a gondolati kapocs a görög klasszikusokat mai környezetben megidéző Isten, haza, család, a Dosztojevszkij-mű, A feljegyzések az egérlyukból színpadi adaptációja és a Peer Gynt nyomán született „képzelgések”, a GRANE című előadás között. Ez utóbbi produkció rendezője Blaskó Borbála, főszereplője édesapja, a Csiszár Imre rendezte legendás miskolci Peer Gynt címszereplője, Blaskó Péter, zenei közreműködője pedig Blaskó Bence, akinek kiállítása is nyílt a bemutató helyszínén, a Bethlen téri Színházban. Megnyitó beszédében Blaskó Borbála arról a magányos, titkokkal teli belső világról szólt (a szöveget e számunkban közöljük), melyben öccse éli az életét és alkotja festményeit, képeit.

Magányos lázadónak nevezi Timár Józsefet, a Nemzeti Színházból többször elbocsájtott, majd oda mégis visszavett színészt három részes írásában Balogh Géza – múltidéző tanulmányának befejező részéhez érkeztünk.

A belső magány, a másság, titkok jellemzik Az ajtó című Szabó Magda-regény főszereplőjét, Emerencet, akit a mai Nemzeti Színház Szabó K. István rendezte adaptációjában Udvaros Dorottya játszik. Az előadásról Stuber Andrea írt kritikát.

Még a Marton Endre és Major Tamás vezette Nemzetiben kezdte pályafutását Géczy István ügyelő, aki máig dolgozik az intézményben – ha nem is főállásban immár. Vele és a takarásban működő két másik színházi szakemberrel, Csernák Pál színpadmesterrel és Kiss István kellékessel Cseh Andrea Izabella beszélgetett.

Bizonyos értelemben színházi „háttérmunkás” Zöldi Gergely műfordító, dramaturg is, aki Géczy Istvánhoz hasonlóan bölcsészként került a színház világába – vele Józsa Ágnes készített interjút.

Egy időre megkísértette e művészeti ág Balogh Vilmát is, aki színészként és rendezőként egyaránt kipróbálta magát, de a XX. század elejének kultúrtörténetébe főként újságírói, riporteri, később műfordítói, lapszerkesztői, kultúraszervező tevékenységével, irodalmi szalonjával került. Izgalmas személyiségének újrafelfedezője Lenkei Júlia.

Szűcs Katalin Ágnes