Jávor Pál (3)
A filmszínész
„A magyar filmművészetnek voltaképpen nem is újjászületnie, hanem egyáltalán megszületnie kell; hiszen köztudomású, hogy a háború előtti magyar filmek nagy többsége, ha egyáltalán szót érdemel, azt nem művészi voltának, hanem kirívó hibáinak köszönhette. Igen kevés kivételt nem számítva, a primitív szórakoztatóipar termékeinek sem feleltek meg. A filmművészet megszületésének pedig – minthogy ez a művészet nálunk még ki sem alakította formanyelvét –, véleményünk szerint, az a föltétele, hogy először filmművészek szülessenek, akik azután filmeket csinálnak. Festő nélkül nincs festészet, és nem lehetnek festészeti irányzatok sem. Ugyanígy filmrendezők nélkül sincs filmművészet.”1 Ezek a mondatok Nemeskürty István egyik 1949-ben megjelent írásából valók. A hazai filmipar 1929 és 1945 közötti termékeinek ismeretében aligha érdemes kísérletet tenni az állítás cáfolatára. Ha akadnak is a megállapítást megkérdőjelező kivételek a korszak mintegy három és félszáz magyar filmje között, azok inkább erősítik, mintsem kétségbe vonják a szigorú megállapítást.
Jávor a pályafutása során hatvanhét magyar, két olasz, egy német és két amerikai filmben játszott. Kevés kivételtől eltekintve főszerepet. Olyan főszerepet, hogy a néző azért váltott jegyet, mert őt akarta látni. Két riválisa volt a hazai férfisztárok között, Páger Antal és Ráday Imre, de ők mindketten több alkalommal játszottak másod-főszerepet is, többek között Jávor filmjeiben.
A film számára mindhármukat Gaál Béla rendező fedezte fel. 1934 és 1938 között „132 filmből 63 film főszerepét, tehát a szerepek ötven százalékát három színész játszotta: Jávor Pál, Páger Antal és Ráday Imre. Ők voltak a férfi-eszményképek – állapítja meg Nemeskürty. – Érdekes, hogy míg a kedvelt nőifőszereplő-típusok jóval később alakultak ki, addig a férfiak kiválasztása az első hangosfilmeknél eldőlt: Jávor Pál már az 1929 őszén fölvett és utólag hangosított Csak egy kislány van a világon című némafilmben megkezdte diadalútját.”2
Az első igazán elsöprő magyar filmsiker az 1931-ben elkészült Hyppolit, a lakáj. Ez volt a korszak első filmvígjátéka, amely sok későbbi forgatókönyvhöz szolgált mintául. Zágon István3 azonos című darabja nyomán született meg a forgatókönyv, két változatban, magyarul és németül. Az utóbbi megbukott, ahogy egy évvel korábban a Magyar Színház is néhány próba után elállt a tervezett bemutatótól, mert a témát érdektelennek találták. A magyar változat forgatókönyvét Nóti Károly írta, és mindkét verzió rendezője Székely István volt.
Annak ellenére, hogy Jávor szerepe meglehetősen jellegtelen, a partnernője pedig rendkívül gyenge, végül is aligha vitatható, hogy filmszínészi karrierjének csak az előjátéka volt a Csak egy kislány… és A kék bálvány, igazi elindítója a Hyppolit daliás bonvivánja, Benedek István szerepe.
Honthy Hanna és Jávor Pál – Erdélyi Mihály: Legyen úgy, mint régen volt, Erzsébetvárosi Színház, 1938
Pályájának negyedik állomása – ugyancsak Székely István rendezésében – az Iza néni (1932‒1933) című szentimentális történet, amely a Trianon után elcsatolt Selmecbányán kezdődik és Párizsban folytatódik. A film Fedák Sári ötletéből készült, aki Ágai Irén mellett a másik női főszerepet is játszotta. Még ugyanabban az évben készült György István4 forgatókönyvéből és rendezésében Gárdonyi Géza színművéből A bor Jávor főszereplésével. Az eredeti színdarab rendszeresen szerepelt a Nemzeti Színház műsorán. A film igényes kivitelezésű népszínmű-imitáció.
Székely István rendezte a Rákóczi-indulót is (1933), amely Herczeg Ferenc A dolovai nábob lánya című drámájából készült, és Jávor mellett a kor számos jelentős színésze – Dayka Margit, Csortos Gyula, Kiss Ferenc, Beregi Oszkár – felvonul benne. 1934-ben mutatták be Gárdonyi regénye nyomán az Ida regényét, ismét Székely István rendezésében, Emőd Tamás és Török Rezső színpadi feldolgozásának felhasználásával. Gárdonyi regényének vígjátékká átalakított változata 1928-ban került színpadra a Magyar Színházban. Székely István tizedik magyarországi filmje az Emmy (1934), amely Rákosi Viktor regényének feldolgozása. Lengyel József színpadi változata a Trianon előtti, békebeli katonaélet felelevenítése. A vígjátékot a Vígszínház mutatta be 1932-ben.
Az iglói diákok (1934‒1935) – György István második rendezése – Farkas Imre5 zenés játéka nyomán jutott el a filmvászonra. Az iglói diákélet romantikus szerelmeit bemutató vígjáték 1908-ban került először színpadra Kolozsváron, Janovics Jenő színházában. Az 1935-ben készült Köszönöm, hogy elgázolt félreértéseken alapuló vígjáték szerelmi bonyodalmakkal és ugyancsak sztárparádéval. Jávor partnere ezúttal Turay Ida, Págeré Erdélyi Mici, s játszik a filmben Kabos Gyula, Bilicsi Tivadar és még sokan mások. A rendező Martonffy Emil, a forgatókönyvíró Nóti Károly. A csúnya lány (1935) Gaál Béla filmje, a forgatókönyv társszerzője Vadnai László, Jávor partnere Muráti Lili, Kabosé Gombaszögi Ella meg Gózon Gyula, Rátkai Márton. A kissé vérszegény történetet operett- és revüjelenetek igyekeznek színesebbé tenni. Az Elnökkisasszony (1935) különlegessége, hogy ez Andrew Marton6 egyetlen magyar filmje. A bemutató idején úgy hirdették, hogy a Meseautó testvérpárja. Jávor partnere ismét Muráti Lili. A vígjáték további szereplői: Kabos, Gombaszögi Ella és Törzs Jenő.
A Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1935) Móricz Zsigmond 1914-ben megjelent kisregényének színpadi változatából készült. Jávor partnere most Somogyi Erzsi, a rendező Deésy Alfréd.7 Az ugyancsak 1935-ben készült Az új földesúr természetesen a Jókai-regény feldolgozása. A forgatókönyvet Hunyadi Sándor és a rendező Gaál Béla írta. Jávor partnere Egry Mária,8 a többi főszerepben Somlay Artúr, Csortos Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Uray Tivadar, Lázár Mária és Mály Gerő látható. A regényből színpadi változat is készült, melyet a Magyar Színház mutatott be 1913-ban, majd 1930-ban a Nemzeti Színház felújította.
A Havi 200 fix 1936-ban készült Vadnai László A pofon című egyfelvonásosa nyomán, Balogh Béla rendezésében. A szerelmi bonyodalmakat meglehetősen szerény ötletekkel feldolgozó vígjáték női főszerepét Bársony Erzsi9 játszotta, Jávor többi partnere Uray Tivadar, Páger Antal és Pethes Sándor volt. A nászút féláron (1936) Székely István rendezése, Jávor partnere Ágai Irén. A vígjáték további szerepeit Kabos Gyula, Erdélyi Mici és Dénes György játszotta.
Az ugyancsak 1936-os Mária nővér egy némafilm-forgatókönyv nyomán készült Gertler Viktor rendezésében. A szentimentális filmdráma főszerepét Jávor mellett Svéd Sándor és Szörényi Éva játszotta. Az 1937-ben létrejött Fizessen, nagysád! Emőd Tamás és Török Rezső vígjátékát dolgozza fel. Az eredeti zenés vígjáték 1932-ben került színpadra a Vígszínházban. Jávor partnere Muráti Lili, valamint Kabos, Gombaszögi Ella és Latabár Kálmán.
A torockói menyasszony (1937) – Indig Ottó 1931-ben bemutatott színművének filmváltozata Keleti Márton első rendezésében – a zsidó származás problémájával foglalkozik vígjátéki eszközökkel, népszínműves hangvétellel és jóízű humorral. Az eredeti darab 1931-ben került szípadra a Belvárosi Színházban. A történet középpontjában Patkós Nagy Rózsi (Dayka Margit) és Bárány András (Jávor Pál) szerelme áll. A falusi közvélemény meg akarja akadályozni egybekelésüket, mert a lány lelencgyerekként került nevelőszüleihez, és felmerül a gyanú, hogy esetleg zsidó. A „félreértés” természetesen tisztázódik, de a tanulság ott marad a szereplőkben és a nézőkben: miért nem csak az a fontos, hogy valaki milyen ember?
A Török Rezső regényéből készült A férfi mind őrült (1937) című vígjáték egy kedvesen szélhámos művészről szól (Jávor), aki a gazdag özvegyasszony (Lázár Mária) oldalán próbál révbe jutni. A többi főszerepben Páger Antal, Mály Gerő és Vaszary Piri látható. A Bónyi Adorján vígjátékából készült Viki (1937) eredetileg a Magyar Színházban került színre. A filmváltozatot Nóti Károly forgatókönyvéből Keleti Márton rendezte Jávorral, Bársony Rózsival, Csortossal, Págerrel, Kiss Manyival. A Hunyadi Sándor vígjátékából készült Pusztai szél (1937) betyár‒pandúr történet pikáns szerelmi háromszöggel, és némi törekvéssel a lélektani igazságok érvényesítésére.
Tóparti látomás (1940) – Simor Erzsi és Jávor Pál
A 111-es (1937) Heltai Jenő azonos című regényét viszi filmvászonra Székely István rendezésében. Jávor és Lázár Mária mellett most Törzs Jenő alakítása áll a középpontban, annak ellenére, hogy túljátszása a mai néző számára inkább megmosolyogni való, mintsem félelmetes. A Zilahy Lajos regényéből készült Két fogoly (1937) – ugyancsak Székely István rendezésében, a szerző forgatókönyve alapján – háborúellenes filmdráma jó atmoszférateremtő erővel. A történet az első világháború előtt kezdődik, majd a háború idején folytatódik, és a húszas években ér véget. Jávor partnere Bajor Gizi, akinek ez a harmadik hangosfilmszerepe. Székely István a rendezője A Noszty-fiú esete Tóth Marival (1937‒1938) filmváltozatának is. Ez a Mikszáth-regény Harsányi Zsolt által dramatizált változatára épül, amelyet a Vígszínházban mutattak be 1926-ban. Jávor csak két évvel később, 1939-ben találkozott színpadon Noszty Feri szerepével. Tóth Marit a filmen Szörényi Éva, a Nemzeti Színház előadásában Szeleczky Zita játszotta. A film jóformán csak a cselekmény legfontosabb fordulatait veszi át a regényből, és a szerelmi bonyodalmakra koncentrál.
A Maga lesz a férjem (1937) – Nóti Károly forgatókönyve, Gaál Béla rendezése – félreértéseken alapuló és jól bevált panelekre épülő vígjáték Jávor, Ágai Irén, Hajmássy Miklós, Csortos, Kabos, Kiss Manyi közreműködésével. A Zágon István darabjából készült Marika (1937‒1938) Gertler Viktor rendezése. A színházi világról és egy író életéről szól; Jávor Hunyady Sándornak maszkírozva játssza a főszerepet. Az eredeti darab 1925-ben került színpadra a Renaissance Színházban.
A Jókai regényét feldolgozó Fekete gyémántok (1938) szintén csak a cselekmény vázlatát igyekszik visszaadni. Jávor partnerei: Szeleczky Zita, Törzs Jenő, Csortos Gyula. A Nyírő József népszerű regényéből készült Uz Bence (1938) történetébe a forgatókönyvíró Békeffy István jóvoltából kabaréelemek kerültek, amelyek meglehetősen elütnek az író világától, viszont a városi mozi nézőit remekül szórakoztatták. A varieté csillagai (1938‒1939) bűnügyi bonyodalmakkal és revüjelenetekkel teszi elviselhetővé az erőltetett történet képtelen szituációit. A Jávor mellett felvonuló sztárparádé (Simor Erzsi, Szeleczky, Lázár Mária, Páger) is nyilván ezt az érthető igyekezetet mutatja. A Csermely Gyula10 azonos című regényéből készült Toprini nász (1939) század eleji galíciai kémtörténet Jávor, Tolnay Klári és Kiss Ferenc főszereplésével. A tökéletes férfi (1939) kusza történetét a forgalmazók bohózatként hirdették. Jávor partnere Simor Erzsi volt.
A Zilahy Lajos azonos című regényéből készült Halálos tavasz (1939) a korszak kirobbanó filmsikere Jávorral, Karády Katalinnal, Szörényi Évával és Somlay Artúrral, Kalmár László rendezésében. Az eredeti regény is rendkívüli szenzáció volt, évente jelentek meg újabb és újabb kiadásai. A film pedig hatalmas vihart kavart, különösen a filmen először szereplő Karády jelenléte, aki különbözött valamennyi korábbi magyar mozi szende nőalakjaitól.
A Fűszer és csemege (1939‒1940) Csathó Kálmán 1938-ban írt azonos című színművéből készült Ráthonyi Ákos igényes rendezésében, Jávor, Szörényi és Somlay hiteles jelenlétével. Ráthonyi Ákos filmje a Jöjjön elsején (1940) is, amely azonban a jó szereposztás ellenére (Sulyok Mária, Jávor, Turay Ida, Páger) nem lép túl egy tucat-vígjáték igényein. A Huszka Jenő daljátékát feldolgozó Gül baba azonban – Nádasdy Kálmán rendezésében – látványvilágával és filmes megoldásaival messze kiemelkedik a korszak hazai filmjeinek átlagából. Kőmíves Sándor (Gül baba), Jávor (Gábor diák), Rátkai Márton (Mujkó) és Szeleczky Zita (Leila) jelenléte segíti a korszak legjobb filmjei közé az 1940-ben készült alkotást.
Az Erzsébet királyné (1940) Huszka Jenő 1930-ban bemutatott daljátékának filmváltozata. A korábbi sikernek köszönhetően ezúttal másodszor is Karády látható Jávor oldalán. A Dankó Pista (1940) jó ízléssel és mértéktartó eszközökkel dolgozza fel a híres szegedi nótaszerző életét. Kalmár László rendezésében Jávor partnerei Lukács Margit és Simor Erzsi. Az Igen vagy nem Asztalos Miklós és Vaszary János forgatókönyve alapján készült Bánky Viktor rendezésében, Muráti, Jávor és Páger főszereplésével, s 1940 őszén mutatták be. A Sok hűhó Emmiért (1940) Aszlányi Károly regényének feldolgozása Jávorral, Szeleczkyvel és Csortossal. A Tóparti látomás (1940) című érzelmes-érzelgős történet állítólag a háború előtti magyar filmgyártás legnagyobb üzleti sikere volt Jávorral, Tolnay Klárival és Simor Erzsivel. A szerelem nem szégyen (1940) című feledhető vígjáték Jávor, Tolnay Klári és Mály Gerő szereplésével nem kínál mást, mint hetvenvalahány percnyi önfeledt szórakozást. Ennek ellentéte a Lángok (1940‒1941), amely Babay József forgatókönyvéből, Kalmár László rendezésében készült Jávorral, Mezei Máriával és Kiss Ferenccel, és nagyon komolyan akarja venni magát: egy zongoraművész szerelme ürügyén próbál művészfilm lenni, de nem több mint olcsó giccs. A Balkezes angyal (1940‒1941) alighanem a magyar filmgyártás egyik leggyengébb csacskasága. A Ma, tegnap, holnap (1941) orvosi környezetben játszódó szerelmi bonyodalom, amelyben kiváló színészek próbálják hitelessé tenni a nehezen hihető fordulatokat. Az Egy tál lencse (1941) Nagy Lajos és Tersánszky forgatókönyvére készült szatíra a fajelméletről Jávorral, Karádyval, Csortossal.
A néma kolostor (1941) Eötvös József A karthauzi című regényének feldolgozása Jávorral, Tolnay Klárival, Lukács Margittal és Ajtay Andorral. A beszélő köntös (1941‒1942) – Radványi Géza rendezésében, Kiss Ferenc, Jávor, Tasnády-Fekete Mária és Lehotay Árpád főszereplésével – az első, részben színes nyersanyagra felvett magyar játékfilm. A három csengő (1941) egy szálloda személyzetének életét bűnügyi és vígjátéki elemekkel ábrázoló csacskaság. A Lelki klinika (1941) Frank Capra Ez történt egy éjszaka11 című, 1934-ben készült amerikai filmvígjátékának újbóli feldolgozása Jávorral, Turay Idával és Somlay Artúrral. Az Életre ítéltek! (1941) bűnügyi bonyodalmakkal feltupírozott szerelmi dráma. Az utolsó dal (1941‒1942) zenés film operabetétekkel egy hangját elvesztett énekes (Sárdy János) és egy bányász (Jávor) barátságáról.
Az Egy asszony visszanéz (1941‒1942) Radványi Géza saját forgatókönyvéből készített filmje Jávorral és Tasnády-Fekete Máriával egy színésznőről, aki a hivatásáért feláldozza a magánéletét. A tizenöt évet felölelő történet, amely Budapesten, Párizsban és Hollywoodban játszódik, a korszak kiemelkedő művészfilmje. Bán Frigyes mozija, Az ötös számú őrház (1942) színvonalasan rendezett, izgalmas történet Jávor, Bulla Elma és Hajmássy Miklós főszereplésével. Az Estélyi ruha kötelező (1942) Horváth Árpád egyetlen filmrendezése. A nívós vígjáték női főszerepét Réthy Eszter12 operaénekes játszotta.
A Pista tekintetes úr (1942‒1943) a Mágnás Miska első filmváltozata, a korabeli kritika szerint „a mai időkre átszabott, egészséges, magyaros változat” Jávorral, Tolnay Klárival, Mály Gerővel és Turay Idával. A láp virága (1942‒1943) Herczeg Ferenc századfordulós elbeszélésének és színpadi változatának (A kivándorló, 1909) filmes feldolgozása. Az Ópiumkeringő (1942‒1943) érzelgős történet, amely a korabeli reklám szerint a női főszereplő Karády magánéletéből merítette témáját. Hogy ez mennyire felel meg a valóságnak, arra nyolcvan év távlatából kockázatos lenne válaszolni.
Arra sokkal inkább lehet, hogy a Késő című 1943-ban készült filmdráma mennyit merít egy másik nagy siker, a Férfihűség című Páger-film kipróbált hatáselemeiből. Mindkét történet főhőse súlyos beteg, és mindketten titkolni próbálják állapotukat. A Késő történetének középpontjában vergődő Jávor a két szerelem feloldhatatlansága elől a háborúba menekül, ahol elveszíti a szeme világát. Partnerei Bulla Elma, Muráti, Sárdy és Abonyi Géza. (Az egyébként hatásos történet megfilmesítése a második magyar hadsereg doni vereségének időszakában zajlott.)
A Makrancos hölgy (1943) Shakespeare vígjátékának mai környezetbe átültetett változata. Jávor-Petruchio és Karády-Makrancos Kata párviadala ezúttal a Pasaréten zajlik. A Magyar kívánsághangverseny című egyveleg csak annyiban tekinthető filmnek, hogy celluloidszalagra rögzítették. Valójában kabaréjelenetekből, magánszámokból és dalbetétekből összeállított esztrádműsor annak ellenére, hogy az ilyen vegyes műsort akkor még nem nevezték így.
A Kerek Ferkó (1943) állítólag Móricz Zsigmond azonos című regénye alapján készült, de ezt csak azért gondoljuk, mert így szerepel a főcímben. A sztárparádé (Jávor, Csortos, Lehotay Árpád, Benkő Gyula, Mihályi Ernő, Tompa Sándor, Vaszary Piri) sem segít azon, hogy a korszak egyik leggyengébb filmjét látja az, aki vállalkozik rá, hogy újra megnézze. A Valamit visz a víz (1943) viszont a kiemelkedő művek egyik legértékesebbje. A rendezőpáros, Oláh Gusztáv és Zilahy Lajos szép filmje „időtlen időben”, egy nagy folyó mentén játszódó szerelmi történet. Nemeskürty István joggal állapítja meg, hogy „meséje és főleg befejezése ma már erőltetett, néha kiagyalt; jelképessége nagyon is kimódolt; viszont a képsorok hangulata, a szereplők indulatait, érzelmeit, gondolatait, lelkivilágát tükröző rendezés, Jávor Pál és Karády Katalin játéka kiváló. A férfiak beszélgetése a Duna-parton, a kiterített halászhálóknál, a csónakok ritmikus mozgása, a víz és a vízi emberek világa, a malom, a lóúsztatás – mindez addig ismeretlen világot tár a néző elé”.13 Ez volt Zilahy Lajos utolsó rendezése. Az 1944 januárjában bemutatott film további sikerébe beleszólt a márciusi német megszállás.
Jávor további filmjeinek sorsáról alig sejtünk valamit. Az 1848-as szabadságharc idején játszódó németellenes Szováthy Éva bemutatójának ideje ismeretlen, az 1943-ban forgatott Fehér vonatról viszont tudni lehet, hogy a cenzúra betiltotta. Az Egy gép nem tér vissza (1944) már a megszállás alatt került forgalmazásra. Ebben Lukács Margit egy magyar kémnőt játszik, akit Jávor mint magyar repülőtiszt megpróbál kimenteni a szovjet partizánok fogságából. Szomorú sorsra jutott Németh Antal Madách-életrajzfilmje, az Egy ember tragédiája (1944) is, amelynek a nyilvános bemutatóját 1945 után is elszabotálták az illetékesek. Ebben Jávor egy pár mondatos szerepet vállalt Madách és Németh Antal iránti tisztelete jeléül.
Jávor utolsó magyar filmje Bródy Sándor Tanítónőjének feldolgozása volt 1945-ben, Keleti Márton rendezésében, Szörényi Évával a címszerepben. Ebben tizenegy évvel a vígszínházi siker után újra eljátszhatta ifjú Nagy Istvánt.
Filmszínészi pályája során több alkalommal játszott külföldön is. 1940-ben Bécsben és Németországban forgatta A dunai hajóst.14 1942-ben két olasz filmhez kapott felkérést. Az egyik Radványi Géza rendezésében a Fehér emberek,15 amelyben Tasnády-Fekete Mária partnere volt, a másik Flavio Calzavara16 Carmela című filmjének főszerepe, De Amicis17 azonos című elbeszélésének feldolgozása.
Sokkal szomorúbb Jávor tizenegy éves amerikai tartózkodásának filmográfiája. Bár szorgalmasan járt próbafelvételekre, igazán csak két parányi epizódszerep jutott a számára. Az egyiket mindenki ismeri, aki élt már akkor, amikor Magyarországon is bemutatták A nagy Caruso című filmet Mario Lanzával a főszerepben.18 Az egykori Jávor-rajongók sorban álltak a jegyért, hogy láthassák kedvencüket néhány mondatos amerikai szerepében, az őszülő halántékú Scottiként.19 A másik tucatáru el se jutott Budapestre. Ez a Párizsi megbízatás,20 amelyben egy Laslo Boros nevű magyart játszott.
Mindkét film 1951-ben készült Hollywoodban.
A Nemzeti Színház tagja
1935. május 28-án – általános megdöbbenésre – dr. Németh Antalt nevezik ki a Nemzeti Színház igazgatójává. A színház valamennyi tagja felmondólevelet kap, és a tabula rasa helyzetben az igazgató megkezdi az új szerződtetéseket. A régi társulat egy részét újra szerződteti, másokat nyugdíjba küld. Néhány személynek nem hosszabbítja meg a munkaviszonyát. De bemutatkozásának legnagyobb felháborodást keltő cselekedete, hogy „kifosztja” a magánszínházak, elsősorban a Vígszínház társulatát. Szerződtet néhány éve eltávozott egykori nemzeti színházi tagokat, mint Csortos, Somlay vagy Tőkés Anna, és olyanokat, akik sohasem voltak korábban a Nemzeti tagjai, mint Makay Margit, Titkos Ilona, Dayka Margit, Gózon Gyula, Makláry Zoltán, vagy Kovács Károly.
Vagy mint Jávor Pál.
A szerelem nem szégyen (1940) – Tolnay Klári, Jávor Pál és Mály Gerő
1935 tavaszán Jávorék éppen megkésett nászútjukat ünneplik Párizsban, amikor Németh Antal felhívja őket a szállodájukban, és kedélyesen felteszi a kérdést Jávornak: nem lenne-e kedve esetleg a Nemzeti Színházhoz szerződni. Meglepetésében Jávor először alighanem egy értelmes mondatot sem tud kinyögni, majd talán mégis elrebegi, hogy tulajdonképpen ez minden vágya. Vígszínházi szerződésének meghosszabbítása még nem történt meg, viszont abban már az előző évad végén megállapodtak, hogy az 1935/36-os évad elején eljátssza Darvas Lilivel Molnár Ferenc új darabja, a Nagy szerelem főszerepét. Csak ezután lehet szó a távozásáról. Erről a két színház vezetősége később írásban is megállapodik.
1935. november 22-én kerül sor az első nemzeti színházi bemutatójára Boross Elemér Ti szegény lányok című színművében, Németh Antal rendezésében. A darab a harmincas években játszódó történet, jó szerepekkel, bár Monasztery Péter figurája nem sokban különbözik a korábbi vígszínházi amorózóktól. Ennél hálásabb a következő feladat, Sardou és Najac Váljunk el! című vígjátéka, amely 1881 óta a Nemzeti kedvelt műsordarabja. A sokadik felújítás főszerepeiben most Bajor Gizit és Ódry Árpádot láthatja a közönség, Jávor a kigúnyolt udvarló, Gratignan Adhelmar. Az évad második felében Földes Imre Ifj. Horváth Pál című színművének címszerepét, Carl Zuckmayer Kristóf Katica című játékának Mártonját, a Vízkereszt Bolondját, Török Sándor Áprilisának vidéki tanítóját, Pétert és Kacsóh Pongrác János vitézének címszerepét játssza. Földes Imre színművének főhősével kapcsolatban az egyik kritikus így fogalmaz: „A legtöbb szerencsével talán Jávor járt, aki ugyan adós marad a fiatalság és a tehetség parancsoló és mindent megértő fölényével, de legalább nagyon mulatságos és igazán kedves csibészt csinált a szerepéből.” A Magyar Hírlap kritikusa szerint „Jávor Pál a címszerepben fiatal, erős és tempós. Színészi temperamentumával és egészséges ösztönével nem egy kritikus pillanatban fenyegető színpadi veszedelmektől menti meg ifj. Horváth Pált.”
A második évad első premierje Jávor számára Zágon István Feltételes megállóhely című színműve, amely kiemelkedő közönségsiker. Harminckét előadást ér meg, ami akkoriban nem megvetendő teljesítmény. Jávor Gyurka szerepét játssza a „színésznő drámájaként” reklámozott előadásban. 1937 januárjában Bónyi Adorján Hódítás és Zilahy Lajos Zenebohócok című darabjában játszik. Áprilisban Jules Romains21 Donogoo című vígjátékának Lamendinje. A huszonöt képből álló, filmszerűen bonyolódó kalandos történet nem talál megértésre a közönség körében. Sikeresnek bizonyul viszont Babay József‒Buday Dénes „magyar mesejátéka”, a Csodatükör, amelynek főszerepét, Magyar Istvánt játssza. A stilizált játék költői szépségű szcenikai keretét Jaschik Álmos tervezte, a koreográfus Milloss Aurél, a rendező Németh Antal. A különleges előadás teljes színpadnyílását a csodatükör uralja, amelyben Mikán néni a számára kedves emberek sorsát megláthatja.
Néma kolostor (1941) – Jávor Pál
Az Andrássy út 69-ben újra megnyíló kamaraszínház első bemutatója Herczeg Ferenc Kék róka című színművének felújítása 1937. október 16-án, amelyben Jávor Trill bárót, a műkedvelő aviatikust és cseppet sem műkedvelő nőcsábászt játssza. Azt a bizonyos Trill bárót, akiről annyit tudunk, hogy a Török utcában lakik, azt viszont még mindig nem lehet sejteni, hogy járt-e nála Cecile (Bajor Gizi) a Török utcában, vagyis hogy megcsalta-e a férjét.
A hírhedt Hanns Johst22 hírhedt drámája, a Thomas Paine alig egy hónappal később, november 17-én kerül színpadra Jávorral a címszerepben. Az amerikai szabadságharc idején játszódó darab hőse, egy ismeretlen vidéki újságíró úgy robban be a színpadra, hogy hatalmas szenvedélyével felidézője lesz az angolok elleni felkelésnek, ami az amerikai szabadságharc kezdetét jelenti. Paine-t Párizsba küldik, hogy Anglia másik ellenségével, Franciaországgal kiegyezzen. Vendéglátói magukkal viszik a királyi bűnper tárgyalására, ahol Paine egy félreérthető mozdulattal szinte védelmére kel a királynak, mire azon nyomban börtönbe vetik. Tizenhét évet tölt fogságban, egy ablaktalan cellában, majd szabadon engedik. Visszatér a hazájába, ahol legendás hősként emlékeznek rá, és most nem akarják elhinni róla, hogy azonos a valóságos Thomas Paine-nel. A magyar sajtó lesújtó véleménnyel fogadja a darabot, de Jávor teljesítményét és az előadást dicsérettel illeti.
Bibó Lajos23 Eszter című darabjában egy Mihály nevű földmunkás, Zilahy Lajos Süt a napjában Sámson Mihály, A falu rosszában, Tóth Ede népszínművének felújításában Göndör Sándor. Zilahy másik népszerű darabjában, a Hazajáró lélekben István. Az író jelentősen átdolgozta a darabot, a régi három felvonás anyagát hat képben fogalmazta át. A lélektani tandráma ezúttal hatvanhárom előadást ért meg.
A következő szerepei az Ahogy tetszik Orlandója, a spanyol Augustin Moreto y Cabana Donna Dianájának Urgél hercege, majd A Noszty fiú esete filmváltozata után két évvel a Nemzeti Színház színpadán is – Noszty Feri. 1940-ben Artur Järviluoma24 Északiak című drámájában Jussi.
1940 májusában a Rómeó és Júlia Mercutiója. Pünkösti Andor, aki korábban a Németh Antal-féle Nemzeti Színház ádáz ellenfele volt, most ezt írja az előadásról: „A Nemzeti Színház mostani felújítása szerencsésen két állandó keretbe tömöríti a tragédia váltakozó díszleteit. Vörös téglából épült reneszánsz ívek között Oláh Gusztáv díszletképei frappánsak, és érdekesen hatnak, és igazi művész kezei közül kerültek ki. Németh Antal parádés rendezése rengeteg új meglepetéssel szolgál. Az állandóan éreztetett és mégis elstilizált tömeg még izgalmasabbá feszíti az amúgy is feszítő drámát. A jelenetek tempírozása és mozgalmassága mesteri rendező kezére vall. […] Jávor meglepő Mercutio, bár a szerepet fölényes fanyarság nélkül játssza, mégis teljes és tökéletes illúziót ad.”25 Galamb Sándor még lelkesebben elemzi Jávor alakítását: „Jávor Pál Mercutiója a művésznek eleddig a legsikerültebb alakítása. Könnyed, kedélyes, bohém, talán korhely is ez a Mercutio. Nem olyan fiatal, mint Rómeó: hajában egy-két ősz szál csillan meg. Jávornak most már dikciója is egyre közelebb jut a klasszikus szöveg helyes megszólaltatásához.”26
Sajnálatos, hogy a nyár eleji felújítás összesen tizenhárom előadást ért meg. A hatalmas repertoár nem tette lehetővé a nagyobb szériákat.
Az 1940/41-es évad viszont hatalmas sikerrel indult: Márai Sándor első színpadi műve, az október 16-án bemutatott Kaland háromszázötvenegyszer ment a Nemzeti Kamara Színházban Németh Antal rendezésében, Tőkés Anna (Anna), Rajnai Gábor (Dr. Kádár), Makay Margit (Dr. Pálos Eszter) és Jávor Pál (Dr. Zoltán tanársegéd) közreműködésével.
Egy újabb finn dráma, Hella Vuolijoki 27 Niskavouri asszonyok című drámája után, amelyben Jávor Arne szerepét játssza, sor kerül a Németh Antal-korszak legjelentősebb vállalkozására. 1941. május 10-én mutatják be a Peer Gyntöt. A sajtó egy része felháborodva fogadja az eseményt, főleg a „kettős” második szereposztást, amelyben a fiatal Peert Apáthi Imre, az időset pedig Lehotay Árpád játssza. De Jávor alakítását is sok kritikus elutasítja. Németh László, Kárpáti Aurél és mások azon a véleményen vannak, hogy egyetlen alkalmas színész van a Nemzetiben a szerepre: Timár József. Mások viszont ezzel nem értenek egyet. Benedek Marcell szerint „Jávor Pál, aki az egyik előadáson játssza Peer Gynt szerepét, nagyon megjavította a róla alkotott véleményemet őszinte és komoly játékával.”28 Mátrai-Betegh Béla ezt írja: „A rendezésen kívül forró meglepetés volt Jávor Pál alakítása. Ez a színész megérett Peer Gynt nagy feladatához. Mennyi titkot, mennyi emberi pillanatot tudott felhozni Peer lelkének forró mélységeiből! Zengő férfilírát, sértődött duhajságot, aggastyánok keserűségét és ifjak lobogását és spleent, egy költő szerelmes bánatát, s egy szélhámos nagyzolását.”29
Fél évvel később, 1941. október 11-én újabb Ibsen-bemutatóra kerül sor Németh Antal rendezésében: a Nóra nem csupán Bajor Gizi megérdemelt nagy sikere, de Jávor számára is újabb jelentős állomás Rank doktor szerepe. Németh László most másképp vélekedik róla, mint a Peer Gynt esetében. „Jávor egy éven belül talán negyedszer lep meg, mint nagyigényű jellemszínész – írja. – Nem tudjuk, hogy az idő, vagy az évek sürgetésének tulajdonítsuk-e. Az első sikert Rank hálás szerepében ma lehet nyugtáznunk. A boldogtalan orvos külső maszkját talán túlságosan panoptikumszerűen oldotta meg (olyan hátgerincsorvadásosan jár, ahogy a hátgerincsorvadásosok ma már csak lefeküdni szoktak), az embernek az volt a gyanúja, hogy ezzel a maszkkal akarja a szerepét kívülről összetartani, a második és a harmadik felvonásban azonban igazán szép, belülről jövő mozdulatokat látunk tőle (pl. a virág odanyújtása). A jellemszínész útja, úgy látszik, korántsem olyan reménytelen számára, mint idáig hittük.”30
A virágra vonatkozó zárójeles megjegyzés arra utal, hogy Jávor egy szál rózsát viselt a gomblyukában. Miután elhangzott Rank doktor híres abgang-mondata („És köszönöm a tüzet!”) a rózsaszálat átnyújtotta Bajornak, mélyen meghajolt és kiment. A színházi legendárium szerint az Egri Istvántól31 származó ötletet Jávor a nyilvános főpróbán játszotta el először, és a súlyos beteg, halálra készülő ember búcsúja annyira megrázta Bajort, hogy a nyílt színen elsírta magát. A döbbenet a nézőkre is átragadt, és tomboló nyíltszíni taps fogadta a kivételes pillanatot.
1942 szilveszterén mutatták be a Kamaraszínházban Michel Duran32 Bolero című vígjátékát, amelyben Jávor partnerei Tőkés Anna és Makay Margit voltak. Egyed Zoltán nem érti, „miért hiszi a Nemzeti Színház és leányintézete, hogy (talán a szilveszteri hangulat kedvéért?) kötelmei közé tartozik, és feladata egy olyan bágyadt humorú, hajporos, művirág díszítésű, lomtári szellemi ócskaságot, mint ezt a flitterrel modernizált Michel Duran-darabot (van, aki e nevet ismeri?) okvetlenül bemutatni?”A Nóra után még hat premierje volt Jávornak a Nemzeti Színházban: Illés Endre Törtetőkjében Ádámot, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című drámájában Balázst, Harsányi Zsolt A bolond Ásvaynéjában Ásvay Zoltánt, Tamási Áron Csalóka szivárványában Czintos Bálintot, a Boleróban François-t és A kaméliás hölgyben Armand-t játszotta. Dumas drámája után soha többé nem lépett fel a Blaha Lujza téri épületben. 1944-ben még meghívást kapott a Vígszínháztól, ahol Thököly Imre volt Herczeg Ferenc történelmi drámájában, az Aranyszárnyakban.
Életveszélyben és létbizonytalanságban
Az igazi veszedelmet Jávor számára is 1944. március 19. jelentette. Nemcsak a felesége származása miatt kellett aggódnia, de indulatos természetével szinte úton-útfélen kereste a bajt. 1944. április 12-én felfüggesztik színészkamarai tagságát. Ennek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Kiss Ferencnek, a kamara elnökének gipszszobrát a falhoz vágta. A fegyelmi határozat nemcsak a színpadi szerepléseitől tiltotta el, de a filmjeit is levették a mozik műsoráról.
A helyzete tovább súlyosbodott, amikor az október 15-i Horthy-proklamáció után megtörtént a nyilas hatalomátvétel, melynek nyomán mindenki súlyos következményekre számíthatott, akinek a származását igazoló papírjai nem voltak rendben, vagy aki valamilyen formában kinyilvánította ellenvéleményét az országban zajló eseményekkel kapcsolatban. Miközben felesége az édesanyjával egy városmajori lakásban bujkált hamis papírokkal, őt újra meg újra beidézték a svábhegyi Gestapóhoz. A megpróbáltatások végső állomása a hírhedt sopronkőhidai fegyház volt. Megpróbáltatásairól naplót vezetett, amely később könyv formájában is megjelent.33
34
Az írás ezekkel a mondatokkal végződik: „Sok százezer magyar polgártársam szenvedte végig azt, amit én, sőt annál is többet. De míg a százezrek nagy része a tébolyult nácik fajvédelmi gőgjének áldozata lett, én magam provokáltam a sorsot, magam kerestem az üldözés gyötrelmeit.”
1945 áprilisában elterjedt a hír, hogy Jávor Pál életben van, a felesége vasárnap autón ment érte Sopronkőhidára. Csakhogy a forrás több vonatkozásban téves volt. Jávor ekkor már nem volt Sopronkőhidán, hanem az amerikai csapatok által elfoglalt németországi Pfarrkirchenben várta a lehetőséget a hazatérésre.
Úgy látszott, hogy most már minden rendben van. Csak a Nemzeti Színház új igazgatóját, Major Tamást kell felkeresnie, hogy megkérdezze, mik a tervei vele kapcsolatban. Major nem jött zavarba a kérdésektől. Arról kezdett beszélni, hogy Szakhmáry Zoltánt fogja játszani az Úri muriban. Az ötlet kiváló, Jávor boldogan veszi tudomásul. Csak egy a bökkenő: egyetlen szó sem igaz belőle. A darab bemutatójára csak 1948 decemberében kerül sor Gellért Endre korszakos jelentőségű rendezésében, és Szakhmáryt nem Jávor játssza.
A Vallás- és Közoktatási Minisztérium irattárából fennmaradt hivatalos dokumentum tartalmazza a Nemzeti Színház társulatának 1945-ös első névsorát, viszont nem tartalmazza Jávor nevét. Van azonban a felterjesztésben további negyven név azzal a megjegyzéssel, hogy „szerződésük nincs megújítva, de a 10,999/1945 V.M.K. rendelete alapján fizetést kapnak.” Ez a névsor, amelyben Jávor is szerepel, szintén tanulságos. Vannak benne külföldre távozott háborús bűnösök és eljárás alá vont személyek. Ha feltételezzük, hogy a Majorral lefolytatott „baráti” beszélgetés 1945-ben zajlott, akkor nagy a valószínűsége, hogy a frissen kinevezett igazgató pontosan tisztában volt tárgyaló partnere helyzetével.
Jávor nyilván hamar rájött, hogy sem az ígért szerepre, sem további feladatokra nem számíthat. Szerencsére egyelőre számos meghívást kap. Már 1945 augusztusában fellép a Magyar Színházban a Csodabár35 című zenés vígjátékban Honthy Hanna partnereként egy Harry nevű parkett-táncos szerepében. Az előadás rendezője Apáthi Imre. Sor kerül a következő – és egyben utolsó – hazai filmszerepre is. Az egyik napilap 1945 szeptemberében hírül adja, hogy „ma reggel – a felszabadulás óta először – megindultak a Hunnia Filmgyár gépei. A tanítónő című Bródy Sándor-színdarab filmváltozatának első jelenetsorát ünnepélyes formák között vették fel.”36 Ebben ifj. Nagy István szerepét játssza.
1946 áprilisában Petruchiót játssza a Művész Színházban. A rendező ezúttal is Apáthi Imre. Cs. Szabó László a következőket írja az alakításáról: „Jávor Pál, aki évek előtt emlékezetesen jó Mercutio volt, ezúttal egy nagy Shakespeare-szerepben bizonyította be, hogy tehetsége mindenképpen méltó saját becsvágyához. A magyar filmipar jóvoltából róla is él egy álképlet a rajongó köztudatban, amely néha a színész legádázabb ellensége. Fölösleges mondani, hogy Jávor sokkal különb e rámáscsizmás, sírva vigadó hasonmásnál, rokonszenves görcsösségéből szívós, lankadatlan fejlődéssel egyik vérbeli nagy színészünk oldódik. Petruchiója kemény és pajkos, naiv és vasmarkú egyszerre, tökéletesen érzi a szerep humorát, alakítása túlzás nélkül színháztörténeti esemény s méltó a nagyszerű előd, Pethes Imre emlékéhez.”
Egy tál lencse (1941) – Karády Katalin és Jávor Pál
Amerika
1946 nyarán két és félhónapos erdélyi vendégszereplésen vesz részt. Itt érlelődik meg benne végérvényesen, hogy elfogadja az Egyesült Államokba szóló sokadik meghívást. A tartózkodást több hónapra tervezi. Tizenegy év lesz belőle. Tizenegy év megaláztatás, keserűség, kudarc. Volt éjjeliőr, pincér, egy szállodában számológépeket javított. Turnékat, előadó körutakat szerveztek a feleségével, eleinte sikerrel, majd mind több és több fiaskóval, félig üres házak előtt. Sokáig nem adta fel a reményt, hogy eljut Hollywoodba, de igazából ez csak két alkalommal sikerült. A legfőbb kereseti lehetőséget néhány televíziós reklám jelenthette. Közben az alkoholizmussal is többször meg kellett küzdenie. Néhányszor önként jelentkezett elvonókúrára.
Igazi öröm csak egyszer érte a tizenegy év alatt: amikor 1955-ben a New York-i Plaza Színházban eljátszhatta a Liliomot Bárdos Artúr rendezésében. A magyar ajkú közönség teljes mozgósítása ellenére mindössze két alkalommal kerülhetett színpadra a produkció, majd 1956 nyarán – egy másik alkalmi társulattal – Tel Avivban is bemutatták.
Állítólag a hazatérését is Tel Avivnak köszönhette. Az előadásra eljöttek a magyar kirendeltség munkatársai, akik segítettek a Jávor házaspárnak a jogi procedúrák intézé-sében. Ehhez persze a forradalom bukására és a lassan, de biztosan megszilárduló Kádár-korszak „liberalizmusára” is szükség volt.
Hazatérés
1957 őszén, a Báthory nevű lengyel gőzös fedélzetén indultak Európa felé. November 27-én este gördült be a Nyugati pályaudvarra a varsói expressz Jávorékkal. Addigra már a szűk baráti körön kívül a leendő munkahely, a Petőfi Színház képviselői is ott voltak a fogadóbizottságban.
Simon Zsuzsa, aki 1950 és 1960 között a Petőfi37
38 és a Jókai Színház39 igazgatója volt, valóban szívén viselte Jávor sorsát, és összeköttetései révén már 1957 tavaszán kapcsolatba lépett vele a hazatérése utáni szerződtetése ügyében. 1958. január 22-én került sor az első premierre: Tabi László és Erdődy János szatirikus vígjátékában, a Szegény jó Mártonban lépett színpadra Kazimir Károly rendezésében, egy bizonyos Garami-Gébics semmitmondó szerepében. A közönség tomboló tapssal fogadja megtért kedvencét. A következő premierre decemberben kerül sor; Sommerset Maugham A királyért című színművében játssza Collie Strattow öngyilkosjelöltet. Harmadik és egyben utolsó színházi szerepe Széll Kálmán miniszterelnök Földes Mihály Örök szerelem című, Jászai Mari életéről szóló drámájában. Közben fellép a Kamara Varietében és számos vidéki városban. Habzsolja a hirtelen ölébe hullott lehetőségeket, és retteg a kudarctól meg az egyelőre titokban tartott betegségtől.
Mert az hamarosan kiderül, hogy valami nincs rendben. A próbákon bizonytalan, tétova, nem tudja a szövegét, ideges, ingerült. Talán most tör ki belőle a sok megaláztatás, kudarc, amely amerikai évei során érte. A Szegény jó Márton kínos bukás. Nem csupán Jávor miatt, a darab is csapnivaló. A kérlelhetetlen pesti zsargon hamarosan úgy emlegeti, hogy „Szegény jó Jávor”. Aztán néhány rosszullétét is emlegetni kezdik. Valami nincs rendben a gyomrával. Kiderül, hogy már Amerikában is kezelték, de úgy gondolták, múló rosszullét.
1958 májusában gyomorvérzést kap, kórházba kell szállítani. A Városmajor utcai klinikán megoperálják. A műtét sikerül, de egy év a várakozási idő. Pontosan egy év múlva újra meg kell operálni. Akkor már mindenki sejti, hogy végzetes a baj. Az egész nyarat a kórházban tölti, az állapota egyre romlik.
1959 nyarán felkeresik a Művelődési Minisztérium munkatársai. Közlik vele, hogy a következő évadtól ismét a Nemzeti Színház tagja lesz. Rövid boldogság a szenvedések közepette. De a kórházból már nem jön ki többé. 1959. augusztus 14-én, ötvenhét éves korában meghal.
A Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozzák fel. Úgy, mint a társulat többi nagyjait.
A Farkasréti temetőben több mint tízezer rajongója búcsúztatja.
BALOGH GÉZA
Felhasznált irodalom
A Nemzeti Színház 150 éve, Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1987
Magyar Színháztörténet 1920‒1949, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005
Magyar Bálint: A Nemzeti Színház története, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977
Magyar Bálint: A Vígszínház története, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979
Magyar Bálint: A Magyar Színház története, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985
Nemeskürty István: A képpé varázsolt idő, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1983
Bános Tibor: Jávor Pál, Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1978
Jegyzetek
1 Nemeskürty István: A filmművészet új útjai, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1986, 40. o.
2 Nemeskürty István: A képpé varázsolt idő, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1983. 383. o.
3 Zágon István (1893‒1975) mérnök, majd újságíró, humorista. A tízes évek végétől játsszák jeleneteit, adják elő sanzonjait. A Pesti Hírlap, a Nemzeti Újság közölte tárcáit. Utolsó írásai a Ludas Matyiban jelentek meg.
4 György István (1899‒1958) filmrendező a Képzőművészeti Akadémián tanult, majd vágó, segédrendező, forgatókönyvíró lett. Első önálló filmjét 1922-ben készítette.
5 Farkas Imre (1879‒1976) költő, színműíró, zeneszerző, a Pesti Hírlap munkatársa, majd a Színházi élet és a Színházi Magazin rovatvezetője.
6 Andrew Marton (Marton Endre, 1904‒1992) magyar származású amerikai filmrendező. Német, magyar, angol és amerikai filmeket készített. 1940-ben telepedett le az Egyesült Államokban, ahol filmvállalatot alapított. Szívesen vállalt másodrendezői feladatokat is, többször volt tömegjelenetek irányítója. Sok televíziós sorozat bedolgozójaként is tevékenykedett.
7 Deésy Alfréd (1877‒1961) rendező, színész, 1915-től rendezett némafilmeket. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül az elő hangosfilm-rendezése.
8 Egry (Egri) Mária (1914‒1993) Pünkösti Andor tanítványa, majd a Belvárosi Színház tagja. Mint Martonffy Emil felesége elsősorban az ő filmjeiben játszott.
9 Bársony Erzsi (1914‒2009) 1933-tól a Magyar Színház tagja, 1938-ban az Egyesült Államokba költözött és Székely János író felesége lett. 1950-től Mexikóban majd Berlinben élt. 1960-ban hazatelepült és műfordítással foglalkozott.
10 Csermely Gyula (Bruck Juda, 1869‒1939) felvidéki író, ügyvéd, katonatiszt, később Nagyváradon, majd Budapesten élt. Legismertebb regénye, A toprini nász 1916-ban jelent meg.
11 It Happened One Night
12 Réthy Eszter (1912‒2004) 1935-ben debütált a budapesti Operaházban, majd két év múlva már a bécsi Staatsoper szerződtette. Főleg Mozart- és Strauss-szerepekben aratott nagy sikereket. Operettprimadonnaként is működött. Az Estélyi ruha kötelező az egyetlen filmszerepe volt.
13 Nemeskürty Istrván: A képpé varázsolt idő, Budapest, 1983, 595. o.
14 Donauschiffer, Robert Adolf Stemmle (1903‒1974) filmje
15 A film eredeti címe: Inferno giallo (Sárga pokol)
16 Flavio Calzavara (1900‒1981)
17 Edmondo De Amicis (1846‒1908) a XIX. század második felében népszerű olasz író, költő.
18 Rendező: Richard Thorpe (1896‒1991)
19 Antonio Scotti (1866‒1936) kiváló olasz baritonista, Caruso kortársa. Legendás Scarpia, Falstaff, Jago és Rigoletto.
20 Assignment Paris, rendező: Robert Parris (1916‒1995)
21 Jules Romains (Henri Jean Farigoule, 1885‒1972) francia író, költő. A Donogoo-Tonka című darabját 1920-ban írta.
22 Hanns Johst (1890‒1978) német költő, drámaíró, a náci ideológia legjelentősebb alakja az irodalomban. A Thomas Paine 1927-ben született.
23 Bibó Lajos (1890‒1972) író, újságíró. A harmincas években népszerűek voltak regényei. Drámáinak témája a pusztai szegénység. Több darabját mutatta be a Nemzeti Színház.
24 Artur (Artturi) Järvikuloma (1879‒1942) finn író, drámaíró
25 Az Újság, 1940. május 14.
26 Magyar Nemzet, 1940. május 12.
27 Hella Wuolijoki (Vuolijoki, 1886‒1954 finn) szociáldemokrata, majd kommunista politikus, írónő, költő, drámaíró. Több regényét Hollywoodban is megfilmesítették.
28 Új Idők, 1941. május 18.
29 8 Órai Újság, 1941. május 10.
30 Híd, 1941. október 25.
31 A fiatal Egri a legenda szerint korrepetált Jávorral Rank doktor szerepének felkészülésénél.
32 Michel Duran (1900‒1994), francia színész, író, forgatókönyvíró.
33 Film, Színház, Irodalom, 1943. január 6.
34 Jávor Pál: Egy színész elmondja… Magyar Írás, Budapest, 1946. 69 oldal
35 Herczeg Géza és Farkas Károly németül írt darabja Harsányi Zsolt fordításában, bemutató 1945. augusztus 4.
36 Kossuth Népe, 1945. szeptember 25.
37 Cs. Szabó László: A makrancos hölgy, Magyarok, 1946/5.
38 A hajdani Renaissance Színház helyén, a Nagymező utca 22‒24-ben 1949-ben megalakult Ifjúsági Színház 1954-ben vette fel a Petőfi Színház nevet.
39 A Jókai Színház a Paulay Ede u. 35. szám alatt, a jelenlegi Újszínház helyén volt. 1949-től Úttörő Színház a neve, amely 1952-ig önálló intézmény, később Ifjúsági Színház Kamaraszínháza, 1954-től Jókai Színház néven folytatta működését mint a Petőfi Színház kamaraszínháza.
