Hívhatták-e Patkány Etust előzőleg Laboda Péternek, vagyis hogy átváltozhatott-e a jóképű házibarát a papa csinoska szeretőjévé a rejtekhelyül szolgáló naftalin szagú szekrényben? Vagy esetleg fordítva? Mármint hogy annak függvényében, ki mikor és milyen várakozásokkal nyitja ki a bútordarab ajtaját. Persze senki nem azt akarja elhinni, amit lát, hanem azt akarja látni, amit hisz; akkor is, ha csal, akkor is, ha folyamatosan csalják… Az igazi komédia helyzetei, miközben kívülről szemlélve ellenállhatatlanul mulatságosak, belülről, a szereplők viszonyai felől nézve halálosan komolyak – valószínűleg ezért is olyan nehéz jól játszani ezt a habkönnyűnek nevezett műfajt.
A Szabó Máté rendezte Heltai-előadás minden erénnyel rendelkezik, ami csak elvárható a komolyan vett komédiázástól: remek színészek, kiváló cselekménybonyolítás, frappáns színpadi ötletek – és nem utolsósorban a Darvas Ferenc–Várady Szabolcs szerzőpáros betétszámaival feldúsított szellemes szöveg (megőrizve Heltai Jenő saját dalszövegeit is).
Hogy ki kivel beszél meg titkos légyottot a lakatlannak hitt lakásban, és hogy azután kinek és mit mond a kialakult helyzetről, majd hogyan próbálja folytatni ott, ahol abbahagyta (vagy el sem kezdte) – mindezt nemcsak poéngyilkosság, hanem már-már lehetetlenség is volna áttekinthetően összefoglalni, annyi szálon gabalyodnak az események, és olyan gyorsan változnak a viszonyok. Essék szó tehát inkább a játékot meghatározó figurákról! (Különös egyébként, hogy a darabbal, amely műfajának francia legjobbjaival vetekszik, ritkábban találkozni a színházakban is és a könyvkiadásban is, mint a szerző főművének tekintett A néma leventével vagy a „műfajsúlyosabb” A Tündérlaki lányokkal.)
A felszarvazott férj, a félrelépő feleség és a szekrénybe zárt barát. – A férj: Csányi Sándor. Tömött bajszú, lenyalt frizurás, megereszkedett ruházatú balekfajzat (jelmez: Szakács Györgyi), akinek azért – noha már maga is megereszkedőben, és bizony az eszéért is nehéz lenne szeretni – még minden ujjára akad, ha akarja, és persze akarja. Épp csak a saját megcsalattatását tartja előbb elképzelhetetlennek, azután elviselhetetlennek. Csányinak nagyon jól áll az ellenszerep, új arcait látjuk, köztük a rezzenéstelen képű mulattatóét is, amikor bravúros szövegű főszámát előadja (amelynek verklistílusa Kazal László frenetikus énekes produkcióit is felidézi). A felesége: Szávai Viktória. Helyzetfelismerő és -megoldó képességben messze veri a körülötte lévő férfiakat; minden női praktikát ismer; ezenkívül üde és bájos. Egy-egy jól elhelyezett mosollyal, jelentőségteljes tekintettel mindenhol birtokon belül érezheti magát. Keveset fog unatkozni az életben, még ha az is a férje, aki. (És nyilván az anyagi megfontolások sem utolsók.) A szeretője: Adorjáni Bálint. Égő szemű rajongó, fess és temperamentumos. Amíg a dolgok titokban folynak, szörnyen merésznek mutatkozik, de amint veszélyessé válik a helyzet, korábbi arckifejezéseit mintha valaki leradírozta volna a képéről. Csapódik, aki mellé lehet.
Az igyekvő anya, a félrelépő apa és a szekrénybe zárt barátnő. – Az anya: Martin Márta. Családösszetartó tyúkanyó; végtelenül jó szándékú, de nagyon értetlen, sokszor talán még annál is jobban, mint amennyire kimutatja. Csalfa lánya segítségére siet odaadóan, de férje kiruccanásait megpróbálja nem a tudatküszöbe fölé engedni. A bevezetőben idézett „lehetett-e Patkány Etus Laboda Péter?” jelenete az előadás egyik legmulatságosabb betétje. Az apa: Szervét Tibor. Kócos, ősz, ritkás hajú, hajlott tartású, már-már csoszogó járású, öregecske nőcsábász. Szerelmi tempója, verbális rutinja, mozdulatai azonban arról árulkodnak, hogy hajdan szebb napokat látott nőfaló lehetett az, aki itt most az éppen aktuális szerető–szekrény–feleség problémakört a maga nehézkes módján kezelni próbálja. Szervét valósággal lubickol a színészi alkatától elütő szerepben (amely azonban nem teljesen váratlan, hiszen a színész már korábban is játszott meglepő habitusú vígjátéki karaktereket). Kiváló ízlés és ellenállhatatlan humorérzék jellemzi gesztusait, énekstílusát, öregesre koreografált táncmozdulatait. Az apa szeretője: Kováts Adél. Csiricsáré öltözetű reménység; bár hamvas korúnak már nem nevezhető, a színésznőség felé vezető úton még csak a kóristáskodásnál tart. Tehetsége valószínűleg szemernyi sincs, hiszen még libaságát sem képes leplezni. Sipítozásra hajlamos, és nemigen ért semmit azon kívül, ha művészetét vonják kétségbe.
A házmester és az illegális bérlők. – Aki a lakást kiadja: Gyabronka József. A „furfangos szolga” huszadik századi leszármazottja. A szeme sem áll jól; tervez és keresztbeszervez, de mivel távol áll tőle a rosszindulat, sőt – saját érdekeit szem elől nem tévesztve – kifejezetten segítőkésznek is mutatkozik, még a gátlástalansága is szerethető. Akik a lakást kiveszik: Borbás Gabi, Petrik Andrea, Kakasy Dóra. Első megjelenésre akár egy madám és két csinoska, könnyűvérű alkalmazottja. Pedig csak egy nőkből álló csonka család: anya és lányai. Akiknek persze férfi kell és minél jobb parti – a megoldási kísérletekben igen rugalmasnak bizonyulnak. Gyabronka és Borbás nagyszerű pohárorgona-duettje a maga finoman humoros módján azonban érzelmekről is vall.
A zenés-táncos előadásnak kifejezetten jót tesz, hogy a Radnóti kicsike színpadán jött létre. Egy nagyszínpadon nyilván nem engedhetné meg magának a koreográfus (Fejes Kitty), hogy nem látványos, nagy formátumú táncokat tervez, hanem a szereplők karakterét viszi tovább a szűkre szabott mozdulatokban. A produkció legemlékezetesebb rétegét pedig – a Darvas Ferenc–Várady Szabolcs-dalbetétekkel nem is szokott ez másként lenni – a kitűnően összehangolt verbális és zenei humort felmutató énekes részek képezik.
Szabó Máté rendezése eléri, amit a legjobb zenés előadások tudnak csak előcsalni átlagos vagy átlag alatti muzikalitású nézőjükből. (Magam például legutóbb a Vesztegzár a Grand Hotelben néhány évvel ezelőtti kaposvári előadásával jártam hasonlóképpen; s utaljunk is itt rögtön a Darvas Benedek–Varró Dániel és a jelenlegi szerzőpáros rokon szellem[esség]ére.) Hogy tudniillik hazafelé menet az ember, miközben némán baktat, befelé folyékonyan dalol és táncol. Szóval hogy a jókedv kitart.
DÖMÖTÖR ADRIENNE
