Színházi szakírói közhely Bárdos Artúr nevéhez hozzáilleszteni elválaszthatatlanul a „színészfölfedező” állandó jelzőt. Bárdos valóban jelentős színészeket lódított pályájukra. Tőkés Anna vidéki színészként bátortalanul jegyet esdeni lépett be a Belvárosi Színház irodájába. Jegy helyett szerződést kapott. Indító bizalmi lökést pályaívére.
A színházi róka megmagyarázhatatlan szimata folytonos figyelem. Valóban odafigyeltek azokra, akikkel beszéltek. Szívósan figyelték szerződtetett tagjaik életét a színházban. A kiélezett odafigyelések, persze, hasznot hajtottak. A színházi róka saját zsebére dolgozott. Az ő haszna bánta, ha elszalasztott egy más színházban csillogónak mutatkozó tehetséget. Gazda szeme hizlalja a jószágot. És a jó színházi gazda szemmel tartja: hízik-e a naiva? Várkonyi Zoltán volt az utolsó színigazgató, aki törődött vele, mennyit nyom a színésznője; nem művészileg, hanem kilóban. Lehet, hogy nem kielégítő szerepek miatti bánatát fojtja libamájba és töltött káposztába, vagy éjszaka hálóingben a konyhába kiosonó zsíros kenyér rohamokba.
A régi színigazgatók félszemmel a közönséget lesték, miként fogadják az előadást, szeretik-e a színészeit, vagy taszítja őket, másik fél szemüket azonban a színészen tartották. Figyelték, milyen. És figyelték, milyen lehetne. Milyen szerepre alkalmas? Miben bonthatná ki legteljesebben a benne lévőket?
Van-e a világ drámairodalmának olyan szerepe, amiben az ő színészük lehetne a legjobb, lábáról mindenkit ledöntő?
Bárdosról az is tudja, aki róla semmit sem tud, hogy színészfölfedezőnek nevezték. A színházrajongókat azért ragadja meg ez, mert napjaink színigazgatói színészelhantolók. Képességük van figyelmen kívül hagyni színészeik valós képességeit, főleg olyan szerepeket osztanak rájuk, amikkel nem bírnak, mert nem rájuk valók, és kedvük sincs megbirkózni megoldásukkal.
Valamely színház színészi állománya, akár a termőföld. Gondozni kell. Pihentetni, amikor eljön annak az ideje. Gondoskodni, hogy a legjobb termést hozza a legjobb körülmények között.
A direktor emberkertészeti gondjai között a legfogasabb feladat színészét eljuttatni a kiszemelt szerep boldogságos teljesítéséhez. Melyek azok a színházi lépcsőfokok, amelyeken végig kell zavarni vagy édesgetni a színészt, hogy eljusson kiteljesedéséhez.
Bárdos Artúr 1932-ben hazajön Berlinből. Belvárosi színháza foglalt. Épp életben maradást kísérleteznek benne. A Révay utcában megpróbálkozik a színháznyitással, bordélyok tanyáján Művész Színház cégérrel a régi Folies Caprice sikamlós orfeum épületében. A színház vadonatúj krémszínű függönyökkel és velencei csillárral feledtetni akarja a helyiség rosszhírűen ledér előéletét és éjszakai mulatóból visszamaradt izzadtságszagát. Nincsen programadó darabja. De Az Estben Zilahy elolvassa, hogy Bárdos ismét hadba állt. Hajlandó elhozni kész darabját a Vígtől, és Bárdos kezéhez passzolni. Nem túlzott az áldozat. A Víg hosszú ideje nyűglődik Zilahy darabjával. Blöffnek tartják. Ügyetlen cselekményűnek.
A darabnak eredetileg Lépcsőház a címe. Vonakodnak elfogadni a kevéssé vonzó címet.
Lesz Gyümölcs a fán. Így sem akarja a színház.
Új címe: Tűzmadár. Bárdosnak nincs választási lehetősége, borsot is akar törni a konkurens magánszínháziak orra alá. Így lesz Bárdosnak nyitódarabja.
Fölfedezi és tálalja a nagyérdeműnek benne a fiatal kezdő Muráti Lilit Tűzmadárként. A színművet a Víg alantasnak ítélte. Nem láttak benne pénzt hozó sikert. Bűnügyi ponyva lett az irodalmi áhítatú színház programnyitánya.
Muráti megszüli magát nyílt színen, a Révay utcai mulatóból éppen átfrizírozott kamaraszínházban. Létrejön az önmaga feje után csörtető akaratos teremtés. A szemtelenül szókimondó, szűzi ártatlansággal otrombán sértegető, kivont szempillákkal harcoló bestia, akinek hő vágya kezes báránnyá lenni.
Megöltek egy színészt lakásában az Andrássy út előkelő bérházában. A tettes valamelyik házbeli. A nyomok a háztulajdonos, nyugalmazott belügyminiszter (Beregi Oszkár) lakásához vezetnek. Kétségtelen: a szobalány a tettes. Meglepő fordulat: bevallja a nyomozást vezető tisztnek (Toronyi Gyula) a kegyelmes asszony (Berky Lili), hogy ő a tettes. Nem hisznek neki. Joggal. Serdülő lányát fedezi. Mariet úgynevezett felszabadult leány, konzervatív szülők elfajzott modern gyermeke. Jogot tart ugyanarra a szexuális szabadságra, amit a fiúk élveznek. Konokul vallja, hogy neki joga volt a színésszel szerelmi viszonyba lépni. Lényegesen hangsúlyozza ezt Zilahy. Fontosabbnak tartja a gyilkosságnál. A revolver különben is véletlenül, dulakodás közben sült el a leány kezében. Mariet modern, túlfűtött tűzmadár. Vállalja bűnét. Szögletes mozdulataival és felfokozott lendületével indul bűnhődni. A Nyugatban Schöpflin Aladár befogadja a bemutatkozó színészt: „Muráti Liliben Bárdos úgylátszik megint egy színésznői tehetséget fedezett fel; a nagy vallomás konok arckifejezésében, merev mozdulataiban megadja az alak jellemrajzát. A rendező tanítása még érzik rajta, de a felszabadulásra való készség is. Ahogy a szülőitől, mikor a rendőrkapitány elvezeti, egy szokásszerű »kezitcsókolom«-mal elbúcsúzik, az írónak, színésznek egyaránt nagyon finom ötlete.”
Nemlaha Györgynek élete vége felé adott televíziós interjújában Muráti elmondta, mindig drukkos, lámpalázas premier előtt. A Tűzmadárnál úgy félt, hogy remegett a keze, hátul összefogta, és mozdulatlanul felelt partnereinek. Ezt a drukk diktálta merevséget modernnek értették félre. Mellőzött minden patetikus színházi mozgást, karlengetéseket, széles gesztusokat. Riadt, összehúzódzkodó kislánynak látszott, akit szenvedélye sodort drámai helyzetbe. Ettől nem változott meg. Megmaradt félig érett gyerekembernek.
Visszafordul az ajtóból, megszeppent, kislányos halksággal elköszön. Riadtan mondja: Kezicsókolom! Függöny. Siker. Fölfedezés. Név és személyiség megjegyzése. A színdarab logikai tákolmány. Muráti beszepegte magát a színháztörténetbe. Új morált testesített meg első színrekerültekor. A színésznő abgang mondata háromszoros fedelű: bűnhődni megy szerelmi gyilkosságáért, közben megőrzi kislányos énjét, ártatlanságát és ártalmatlanságát, miközben frivol, saját lábán dacoló öntudatosnak mutatkozik.
Ősszel a társulat a megüresedett Belvárosi Színházba költözött Bárdos Artúr vezetésével.
Zilahy ponyvát súroló meséje pedig a harmincas évek Párizsi üzleti darabjait is áthatotta. Givenchy-szag keveredett csatornabűzzel. Megszakadt a jó házból való úrilányok feddhetetlensége. Az egyházi iskolákból kikerült gazdag úrilányok is átszakították az illem szűzhártyáját. Kétségessé vált, hogy megzabolázhatatlan temperamentumuk kis, megbocsájtható szeszélyekre ragadtatják őket, vagy valóban szabadosabb erkölcsöt hozott létre a társadalmi előírások meglazulása. Az ifjabb Dumas óta dívó félszüzek elhasználódtak az évadok során. A Murátit ütemelőző Darvas Lili bevezette az erkölcsileg kétarcú, talányosan összetett szerepeket, mint például Annit A trieszti lányból, akit fogadással helyeznek a kikötői spelunkába. Divatba jönnek a külvárosi virágáruslányból udvarképes ladyvé Pygmalionizált Elizák. Vagyis a jobb családból jött kifogástalan teremtések összekeverednek a gyanús származású leányokkal. A kasztrendszer szétbomlott, és ennek a dramaturgia gazdagodása látja hasznát, ha a megoldáshoz valószerűtlen kimenetelekre támad is szükség. Muráti előtt Gaál Franciska robbantotta szét a színpadi illemet. Véget ért a szende szüzek illedelmes egyeduralma. Elfogadottá lett a jó házból való, konvenciókat fölrúgó úrilány főszerepben.
Úri környezetű magánszanatórium. Édouard Bourdet Nem olyan időket élünkjében a családi anyagi biztonságot az egyszerű árucikké változtatott úrilány menti meg, húzza ki a famíliát az anyagi összeomlásból. Degenerált, társadalmilag azonban elfogadható férj mellé kuplerozzák. Bourdet Fehér és fekete című darabjában egy kocsmai lány betörővé képezi át úriember vőlegényét. Csak a hipnózis menti meg bűnös múltjától.
Bárdos következő bemutatóját, Ferdinand Bruckner Halálos ifjúság (Krankheit der Jugend) című erotikus drámáját nem is rendes előadásban, hanem a Belvárosi baráti körének zárt, stúdióprodukciójaként vitte színre (1932. november 14.). „Gondos apánk, a rendőrség ügyel arra, hogy erkölcseink jók maradjanak, hogy ne kerüljünk rontó hatások alá, amelyek gyönge ítéletünket és kiforratlan erkölcsi érzésünket megfertőzhetnék. Bruckner Halálos ifjúság című darabjának a Belvárosi Színházban rendezett zártkörű előadását a rendőrség betiltotta” – hörgi a sajtó.
Muráti játszotta Irén szerepét. A darab hazájában is veszedelmes volt. Szerzője átköltözött Svájcba. Die Rassen című drámájában elhangzott egy mondat – „Ebben a pillanatban igazságról beszélni: nem német dolog” –, amelynek időszerűségét minden este tüntető tapssal honorálta a közönség.
A siker Murátit meghatározza. Innentől kezdve nemiségtől lobogó, a cselekményen keresztülrobogó, megfékezhetetlen, szexepiles nőket kell játszania. Röpül utána a szoknyája. Szerteröpülnek bútordarabok. Szélvészt csap. Bajt csinál ártatlan tekintettel. Ő lesz az úgynevezett modern lány, karján mindig nemes prémbundával vágtázik, és sosem esik szó róla, ki fizeti a ruhaszámláit.
– Halász Imre: Meddig fogsz szeretni (Belvárosi, 1931. április 30.)
– Halász Imre: Lányok és fiúk (Művész Színház, 1932.)
– Lakatos László: A magas C (Belvárosi, 1933.) – Hősnője világhírű énekesnő. Honthy Hanna játszotta. Minden természetellenes rajta. A haja hamis, a mosolya hamis, a kora korrigált, arcbőre és fiatalsága közmunkából létrehozott látszat. Tizennyolc éves leányát letagadja vagy barátnőjeként, alkalomadtán barátnője leányaként mutatja be, nehogy öregítse. Különben is fiatalabb férfiakkal keveredik össze. A lány beleszeret anyja fiújába, kigyullad, odadobja magát neki. Az énekesnőben felébred a sokáig takargatott anya. Muráti szép beszédét dicsérik a kritikák. Anyjának tett síró-nevető vallomása megfogta a nézőket őszinteségével.
– Gáspár Miklós (valójában: Margit): Rendkívüli kiadás (Belvárosi, 1933. február 3.) – Kutyakorbáccsal kezében beront egy szerkesztőségbe a dühöngő politikus, elégtételt akar venni a sértő cikket író újságírón. Csakhogy a szerző szép fiatal lány. A politikus sosem nyilatkozik újságírónak. Most kivételt tesz. Estére lakására rendeli a szerkesztőlányt. Interjú helyett heves szerelmi erőszakoskodás lesz a találkozóból. A lány elmenekül. És a harmadik felvonásban szerkesztője megoldja a politikai kérdést és a lány szüzességét: eljegyzi.
Muráti már minden későbbi kétarcúságát tudja használni. Vonakodik, ugyanakkor kacér. Elutasító és feltüzelő. Ártatlan bestia. Méregkeverő Mária-lány.
Bárdos Artúrtól elszerződteti Jób Dániel. A Petőfi Sándor utcából a Lipót körútra megy Muráti, a Belvárosiból a Vígbe. Első szerepe színészi csapás. Az Erdélyből jött Indig Ottó darabját szenvedi színpadra. Indig Torockói menyasszonya a Belvárosi 1931-es bemutatójától napjainkig túlélte szerzőjét. Bajor Gizi megnézi a színdarabot. Barátnője, Gombaszögi Ella öltözőjében megismerkedik a fiatal szerzővel. Hazaviszi hosszú időre. Tűz a Monostoron című darabját pedig elfőszerepli a Nemzetiben. Indig Ember a híd alatt című kétballábas darabját hozza ki a Lipót körúti színház (1933. október 7.). Éhhalál szélén állástalan fiatal orvos Dunába akarja vetni magát. Egy jószívű betörő megtanítja betörni. Schöpflin gúnyolódik rajta: „Ez olyan kitűnő ötlet, hogy nem is a szomszédba, hanem Kolozsvárra kellett érte menni és egy régiségkereskedőtől kölcsönkérni.” Indigen is, de az átszerződött Murátin is elveri Egyed Zoltán kritikája a port: „Járása fáradt hintáslegényé, hangja kellemetlenül élesen vág a levegőbe, szegénykét arca nem predesztinálja a színpadra” – idézi fejből Muráti a színészi személyiségre érzékeny, jó szemű Egyed kritikáját 90 évesen is a Nemlaha Györgynek adott interjúban. Néhány év múlva ugyanaz az Egyed ugyanannak a Murátinak egész oldalas publicisztikai levelet szépeleg össze a Házassággal kezdődik című filmvígjáték kritikája helyett. Nem mintha megkerülni akarná az állásfoglalást, de éppen hogy elragadtatása annál cuppanósabban kerüljön a nyomdába. Kiragadott két mondat: „Elvégre mégis csak Maga az a bizonyos »up to date« női figurája ennek a városnak, amely egy írót, pláne egy aktív színigazgatót állandó érdeklődési izgalomban tarthat, mégpedig nemcsak amolyan átmeneti divat-alapon, amely a szezónnal elmúlik, mert hiszen Magán igazán nem dominál semmiféle elmúlásra ítélt momentán érdekesség, – amit Maga csinál, ahogy Maga vetítődik, ahogy Magát az emberek látják, illetve ahogy Maga az emberektől láttatni tudja magát –, abban benne van az örök női líra, a maga legbódítóbb gyöngyvirág tartalmával, azzal a kis különbséggel, hogy ez csak az alap! Mert a Maga páratlan és utánozhatatlan színésznői tehetségének csak egy ezredmilliméternyi kis ideg-rádió-elhajlásába kerül, hogy a gyöngyvirág forró és szerelmetes szegfűvé, isteni rózsává, vagy majesztuózus és impozáns orchideává változzék át, mint komplexum…”
Hogy nem fúl torkán Egyednek lelkendezése cifrasághalma!
A Film-Színház-Irodalom következő heti számában Muráti visszaédeleg a főszerkesztőnek. Nem felejtkezik el visszautalni a Tűzmadárnál ért tőrdöfésre: „mert ne gondolja, hogy én más voltam a Tűzmadárban, mint most vagyok”.
Nagyváradról Indig Ottót a siker seperte Pestre. A Torockói menyasszony még napjainkban is felbukkan a játékrenden. Legutóbb klezmerizáltan az Operettszínházban keltett érdeklődést. Az Ember a híd alatt állástalan értelmiségieket megjelenítő melodrámája a tiszta szívű betörőről, akit csak a szükség kényszerített a bűn útjára, idejét vesztett ügyeskedés a maga idején is, kacérkodás az időszerű színházzal megkukacosodott eszközökkel.
Eldönthetetlen ma már, hogy Muráti jó volt-e a kiókumlált szerepben, vagy sem. Valószínű, inkább jelentéktelen volt, de Egyed – tőle nem szokatlan – kritikusi indulata érthető. Megértése közel vezet tárgyunkhoz: Muráti színészetéhez.
Muráti Lili felbukkanása új fejezet a színészet történetében. A reszelős valóság jelentkezik a konvenciók helyén. Új nőtípus lép színre személyében. A kifogástalan viselkedésű, a társadalmi illemszabályok közé beilleszkedő úrilány helyett – korábban Darvas Lili, utóbb Tolnay Klári – dacos és vad, önálló, a maga szeszélyeit követő, öntörvényű, fiús nő tolakszik be a színpadi szalonokba. Mintha Liza Doolittle érkezett volna a második felvonás szertartásosan beadott teázásához, de nincs körülötte dr. Higgins. Ő saját maga Higginse, aki nem hasonulni akar a női viselkedés szabványaihoz, hanem a társasággal akarja elfogadtatni kirívó egyéniségét.
Nem Muráti változtatja meg a színház női eszményét, de mert végbement a társadalmi változás: szükségszerűen beérkezik Muráti. Mint Lucifer mondja Konstantinápolyban: „Nem a kakas szavára kezd virradni, / De a kakas kiált, merthogy virrad.” Muráti előtt Gaál Franci tört utat, vele egy időben Turay Ida képviselte a makrancos leány mint társasági játékszer megnövekedett szerepkörét. Helmer Nóra törve-zúzva harcolja ki szabadságjogait. Muráti keményen előrelép a nőemancipáció útján. Játékszer helyett, szeretetre méltó kisleány felnőttruhában társadalmi szerepkörén túllép. Veszélyes vadnak mutatkozik. Képes megvédeni érdekeit. Nem kell férfisegítségre támaszkodnia. Félelmetes ellenfél. Fogaival nem csak mosolyogni tud. Harap, ha kell.
Muráti felrobbantotta az álszent színpadi illemet. Kihívóan erotikus volt jelenléte. Mosolya. Dinamizmusa. Az erős és önálló nő jelent meg személyében a színpadon. Merőben különbözött kortársnőitől. Nem volt szemérmes, holott szemérmetlennek sem volt mondható. Érvényesítette akaratát. Ellenállhatatlan erőt képviselt. Nemcsak vérszívó mosolya tette legyőzhetetlenné, hanem szellemi fölénye. Pimasz szellemessége. Szókimondása, ami nem a négybetűs szavakban jelentkezett, hanem a drámai szituáción belül a szemforgatás és a fiatal nő illemszabályaihoz mért elhallgatások mellőzésében.
A Színházi Magazin – a Színházi Élet zsidótlanított változatának – 1938. karácsonyi számában Egyed Zoltán Mi a véleménye Murátiról? címmel összefoglalja a színész személyiségét. „Ő körülbelül az a modern leánytípus, akiket rendszerint játszik is a színpadon: az a kicsit fanyar, kicsit keserű, mindig érdekes figura, aki például az ő személyében oly tehetségesen vegyíti a girl jellemvonásait a ladyéval. Muráti girl: mert fiús az alakja, mert karcsú, mert sportol, mert autót vezet s mert – rém szemtelen. Sértődés ne essék: ezt úgy értem, hogy önmaga értékeinek tudatában talán a kelleténél kicsit talán fölényesebb, minden gesztusa, egész megjelenése körülbelül egyenértékű azzal a békebeli emlékkel, amikor a sanzonett a színpadon hátulról felcsapta a szoknyáját…De lady is, mert a manírjai úriasak, ami csak természetes, hiszen volt gyerekszobája.”
(folytatjuk)
MOLNÁR GÁL PÉTER
