Miközben mély megvetéssel illetjük a reklámok és a politika cselvetéseit a fogyasztó/ választó megnyerésében (manipulációs technikájuk igazán nem áll távol egymástól), az értelmiségi és mûvészeti elit sem átall idõnként hasonló eszközökhöz folyamodni.

Olvasom az I. Bárka Fesztivál sajtóanyagát, örömmel konstatálom, hogy ismét látható lesz Budapesten Alvis Hermanis-rendezés, mégpedig mindjárt kettő, ráadásul az egyik ugyanazt az irodalmi alapanyagot dolgozza fel, Vlagyimir Szorokin A jég című regényét, amely a Krétakör Színház legutóbbi, Mundruczó Kornél rendezte bemutatójának is alapja. Aztán figyelmesebben áttanulmányozva a fesztiválkellető szöveget, mindjárt el is csüggedek. Abban ugyanis rendületlenül az áll, hogy "a magyar színházi életből mindig is hiányzó nemzetközi fesztivál a Bárka Színházban végre megvalósul". A fesztivál szervezői, a szöveg írója-írói szemlátomást egyszerűen nem hajlandóak tudomásul venni, hogy idén nyáron már a II. Nemzetközi Shakespeare Fesztivál is lezajlott Gyulán, ahol olyan világhírű rendezők munkái voltak láthatók, mint tavaly a litván Oskaras Korsunovas Szentivánéji álom-rendezése, Silviu Purcarete Vízkeresztje, vagy idén Robert Sturua Hamlet-rendezése a grúz Rusztaveli Színház előadásában, és Eimuntas Nekrosius Budapesten is járt Hamletje. Mintha kisebbítené az I. Nemzetközi Bárka Fesztivál érdemeit, jelentőségét, ha szervezői elismernék, hogy létezik más is rajtuk kívül. Most már ugyan legalább megemlítik a "néhány alkalommal megrendezett" Kortárs Drámafesztivált, de - meglehetősen inkollegiálisan - mindjárt el is vitatják annak nemzetközi jellegét, mondván: "elsődleges célja az, hogy a külföldi színházi szakemberek megismerkedjenek a legújabb magyar drámatermés színpadi megvalósulásaival". Valójában a "néhány alkalom" kétévenkénti rendszerességet jelent 1997 óta, s 2007-ben már hatodszor rendezik meg a fesztivált, amelynek keretében külföldi szakemberek kétségtelenül ismerkedhetnek a magyar kortárs drámával, a magyar néző, a magyar színházi szakma viszont külföldi kortárs darabok magyar és külföldi előadásaival találkozhat - nem kevesebb külföldi produkcióval, mint idén az I. Bárka Fesztiválon. Sem ez a tény, sem az, hogy például Alvis Hermanist a budapesti közönség éppen a Kortárs Drámafesztiválon fedezhette fel magának 2005-ben, A hosszú élet című kitűnő rendezését látva, nem kisebbíti az I. Bárka Fesztivál erényeit, fontosságát, létrejöttének örömteli voltát.

A saját portéka feldicsérése a versenyszférában is megengedett, mi több, természetes, a konkurencia lekicsinylése azonban nem.

SZ. K. Á.