Elbûvölõen finom, érzékletes metszetek, mitológiai jelenetek, épületek, tájak, történelmi eseményeket, híres személyiségeket megörökítõ lapok. Mindegyiket órákig lehetne tanulmányozni, kivételes, apró részleteket megfigyelve, teljes szépségüket élvezve.

Kétszáz rézmetszet a Szépművészeti Múzeum kincsestárából, a majd százezres metszetgyűjteményből. Négy évszázadot átfogóan, a XV. századtól a XVIII. századig, jószerivel a rézmetszés feltalálásától egészen e sokszorosító eljárás uralmának végezetéig.      A Mantegnától Hogarthig: a rézmetszés négy évszázadának virtuózai című, 2008. január 27-ig látogatható kiállítás a Szépművészeti Múzeum sokszorosított grafikai eljárásokat feldolgozó sorozatának második tárlata. A legrégebbi magasnyomású eljárást, a fametszést ismertető 2002-es kiállítása után most a legkorábbi mélynyomású sokszorosító technikát, a rézmetszést mutatja be a múzeum. A rézmetszés legkiválóbb mestereitől, Mantegnától, Marcantonio Raimonditól, Giorgio Ghisitől, Martin Schongauertől, Israhel van Meckenemtől, Albrecht Dürertől, Lucas van Leydentől, Hendrick Goltziustól, Jean Duvet-től és William Hogarthtól vonultatják fel a legtöbb lapot, így ismertetve meg egyéni stílusukat és technikai vívmányaikat, miközben végigkövethetjük azt a folyamatot, amely a technika XV. századi kialakulásától a művészi rézmetszés kibontakozásán át a reproduktív grafika XVIII. századi uralkodóvá válásáig ível.  

Mielőtt a látvány élvezetében elmélyülnénk, tanulságos, ha elolvassuk a bevezető táblán, hogy mi is a rézmetszet: A rézmetszés technikája valószínűleg az 1430-as években a Felső-Rajna vidéki ötvösműhelyekben alakult ki - olvasható a magyarázó szövegben. -  A fémmegmunkálás egyik mozzanatából ered: az ötvösök, miután vésővel bemélyítették az anyag felületére a díszítést, próbaképpen befestékezték a mintát, majd nedves papírt nyomtak rá. A papír kiszívta a festéket a mélyedésekből, a lapon pedig megjelent a vésett minta tükörképe. Az ötvösök kezdetben a díszítések helyességének ellenőrzésére és a minták megőrzésére, terjesztésére használták a nyomatokat, később viszont a szobrászok, festők számára is mintaképül szolgáltak a sokszorosított kompozíciók. Az elkészült lemezről a festékezés, törlés és papírra préselés ismétlésével számos egyforma levonatot lehet készíteni, attól függően, hogy milyen a lemez minősége, milyen mélyre hatol a véső, illetve mekkora hozzáértéssel végzik a festékezést és a nyomtatást a mesterek.

Megismerkedhetünk a rézmetsző szerszámokkal, és könyvek is kiegészítik a tárlatot.  Sorra vehetjük a legkiválóbb itáliai, német, flamand, francia és angol mesterek rajzait. Mint Meller Simon, a Szépművészeti Múzeum tudós műtörténésze 1912-ben megírta, a rézmetszés első korszakából, a játékkártyák mesterének idejéből tudtunkkal egyetlen lap sincs magyar gyűjteményben. Van viszont a XV. század közepéről. Ilyen az E. S  monogrammal jelzett munka. A mester a Felső-Rajna vidéken, a rézmetszés születésének helyszínén dolgozott. Harc a griffel című lapja, amely unikum, az 1450-es években készült. Ugyancsak a XV. század közepéről, ismeretlen mestertől származik a Három szerelmespár című lap, amely a korszak kedvelt világi témáját, az udvarlást ábrázolja. S ilyen Baccio Baldini Szent Domonkosa az 1465 körüli évekből.

A legkorábbi lapok egyik szerzője Andrea Mantegna, a quattrocento kiemelkedő festője. Magasztalására Janus Pannonius epigrammát írt, miután a festő megörökítette őt Galeotto Marzio társaságában.

Amilyen jelentős volt festőként Mantegna, ugyanolyan meghatározóak bibliai és mitológiai tárgyú rézmetszetei is. Motívumait a római művészetből, szarkofágok reliefjeiről vette át. Hogy miképp került magyar közgyűjteménybe egyik metszete, azt Bubics Zsigmondtól, a művészeti tanulmányokat is jegyző, mecénás püspöktől tudjuk. Az 1877-es Magyar Könyvszemlében azt írta: "Andrea Mantegna nagyhírű művész metszetei nemcsak régiségük, de szépségük, hangulatteljes kifejezésük és ritkaságuk miatt felette nagyra becsültetnek. Tőle két lapot bírunk, legnevezetesbike 1869-ki évben jutott a nemzeti könyvtárba azon szerencsés alkalommal, midőn ő felsége Ferencz József királyunk a suezi csatorna megnyitásának ünnepélye után Konstantinápolyban nyert 4 Corvin hártyacodext a magyar nemzeti múzeum országos  Széchényi könyvtárának ajándékkép átküldette. Ezen megbecsülhetlen kincs és királyi adomány egyikének, Perotti Miklós által latin nyelvre fordított Polybius lapjai között találtatott Mantegna XV. századbeli metszete, mely a fuvolyázó és fa alatt álló Euterpe múzsa egész alakját ábrázolja."

A korai lapok egyike, amely meztelen férfiak csatáját ábrázolja,  Antonio Pollaiuoloé, 1470-75-ből, aki ötvös, szobrász, festő és rézmetsző volt. (Neki tulajdonítják Mátyás király trónkárpitjának terveit.)

Az 1470-es évekből ismerjük a német Martin Schongauer munkásságát. Száztizenöt metszete maradt ránk, amelyeket a kortársak egész Európában nagyra értékeltek, és kompozícióit még száz év múltán is másolták. A kiállításon újszövetségi témájú - Mária és Jézus életének jeleneteit, szenteket, apostolokat ábrázoló - lapjait láthatjuk, és a világi témájú Vásárra tartó parasztcsaládot. 

Az Alsó-Rajna vidéki, vesztfáliai Israhel van Meckenemtől viszont már ötszáz metszet maradt fenn. Tőle a Szépművészeti Múzeumnak is több tíz lapja van. Többek között a tizenkét hétköznapi jelenet című sorozat, amelynek most két epizódja látható.

A XV. század, melynek első évtizedei a rézmetszés első félénk kísérleteit látták, utolsó évtizedében már Dürer alkotásaival ajándékozta meg a világot - rangsorol Meller Simon. A XVI. században kiteljesedő rézmetsző művészet Dürerrel érte el csúcspontját. Dürer több mint száz rézmetszetet készített, ezeken szinte festői tónusokat hozott létre a szürke árnyalataival. Tőle sok lapot nézhetünk meg a kiállításon, köztük grafikai életművének csúcsát, az 1513-1514-ben metszett  A lovag, a halál és az ördög, a Melencolia I és a Szent Jeromos a dolgozószobában címűt, valamint Rotterdami Erasmus arcképét.  

Dürer mellett a germán rézmetszés virágkorát a Duna délnémet és osztrák szakasza mentén kialakult Dunai iskola képviselői, Lucas Cranach és Albrect Altdorfer teszik teljessé. A németalföldi Lucas van Leyden tökéletesen kivitelezett lapjain egyénien jellemzett alakokat, városképeket ábrázol. Tejeslány című rézmetszete a legkorábbi zsánerábrázolások egyike.

Amikor Hendrick Goltzius vezetésével kialakult a haarlemi rézmetszőiskola, már a XVI. század utolsó harmadát írják. Munkásságuk új irányt szabott a sokszorosított grafika fejlődésének. Goltzius remek rajzoló és jelentős festő is volt, aki saját és kortársai kompozícióiról virtuóz metszeteket készített.  .

William Hogarth rézmetszetei

Neves rézmetsző dinasztia az antwerpeni Sadeler család, Aegidus Sadeler volt közöttük a legismertebb, aki német- és olaszországi tartózkodása után, 1597-ben Prágában telepedett le, és II. Rudolf császár, majd utódai udvari grafikusaként működött. Lapjait festményekről készítette, egyik fő műve a Spranger után készült, a festőt és feleségét ábrázoló kettős portré.  

A XVI. századi francia művészeket Jean Duvet és a fontainebleau-i iskola tagjai képviselik. Tőlük sok rokokó grafikai lapot lehet megtekinteni a tárlókban. A következő századokban a rézmetszők egyre inkább a másolatkészítést helyezték előtérbe, népszerűsítő, reproduktív grafikák születtek. Olyan mesterek műveit metszették lemezre, mint Pieter Pauwel Rubens és Antoine Watteau. 

Még egyszer, a XVIII. században felragyog egy név a rézmetszés történetében, az angol William Hogarth-é, akinek számos lapját őrzi a múzeum. Hogarth kora legnagyobb szatirikus társadalomkritikusa volt. Metszetein   fellebbentette a fátylat London szexiparáról, s őt tartják a karikatúra műfaj atyjának.    

A következő századokban más sokszorosított grafikai eljárások kerültek előtérbe, a rézmetszet ekkorra elvesztette jelentőségét.  Így a tárlat ezekkel már nem foglalkozik, s négy évszázad művészeti termését áttekintve a XVIII. századi művekkel zárul.

Kádár Márta