Kárpáti Péter: Mi a szerelem? 
Honvéd Kamaraszínház

A papírforma csupa jót ígért. Vitathatatlan az alapanyagul szolgáló néprajzi gyûjte-mény értéke, fontossága, érdekessége. (Errõl késõbb még bõvebben.) Kifejezetten figyelemre méltók a Honvéd Kamaraszínház utóbbi idõben létrehozott elõadásai. (A magam számára a frenetikus humorú, bohókásan játékos, mégis a nézõt mélyen megérintõ tavalyi Szíkölök az etalon, de jó szívvel emlékszem a Bozgorok címû - Shakespeare-t parafrazáló - produkció-jukra is.) Közismert a szövegkönyv írójának, Kárpáti Péternek az epikus történetcsokrok színpadi adaptációjában való jártassága, tehetsége. Joggal keltenek érdeklõdést Simon Balázs munkái is, a rendezõ ízlése és igényessége okán.

Ennyi jó előjelet számba véve nehéz lett volna elképzelni, hogy olyan produkció is születhet, amilyen a Szkéné színpadán létrejött. A művészi értelemben vett fiaskó oka első-sorban az adaptáló-kompiláló Kárpáti anyagkezelésében keresendő; az ebben megnyilvánuló szemléletmód azután szükségszerűen magával viszi a színpadi megvalósítást is.

A szövegkönyv alapjául szolgáló elbeszélések és dalok egymástól gyökeresen eltérő szándékokat, stílusokat, közelítésmódokat képviselnek, nem is beszélve a levelezőrovatokból és internetes fórumokról (?) származó egyéb gyűjtésekről. Az összeállítás első rétege az iro-dalmi-szociográfiai szint, amely így már önmagában is többféle mű keverékét tartalmazza. Az előadás gerincét a falusi közösségek életmódját kutató Vajda Máriának Hol a világ közepe? (Parasztvallomások a szerelemről) című néprajzi indíttatású műve képezi, amelyhez más gyűjtemények részletei csatlakoznak. Kárpáti kerettörténet(ek)be foglalva próbálta színpadi szöveggé összefűzni a mozaikkockákat. (Az alapművet a legtöbben bizonyára a Csak beljebb, Jancsikám! címmel játszott kétszemélyes adaptációból ismerik, amely a Katona József Szín-házból indult közönséghódító útjára.) Az előadás második rétegét - még mindig a verbalitás szintjénél maradva - Paizs Miklós dalszövegei képezik, amelyeknek a szerzőre jellemző pro-vokatív szabadszájúsága ezúttal elsősorban a téma kijelölte testrészek sokszoros néven neve-zésében nyilvánul meg. A harmadik réteg pedig Ágoston Béla zenéje az általa vezetett Zuboly együttes előadásában (bár a zenekar neve valamilyen okból nem szerepel az előadás plakát-ján); egy olyan dallamvilág, amelyben a népzenétől a popslágerekig sokféle irányzat kevere-dik, illetve reflektál egymásra sajátosan, játékosan.

Nagyon egyértelműen szeretném leszögezni: távol áll tőlem, hogy bármiféle rangsort próbáljak felállítani a háromféle műfaj között (levelezőrovatokról és fórumokról most ne es-sék szó). Egyiknek sem vitatom az értékeit, a szerethetőségét. A probléma az összemontírozá-sukkal van. Két közös pontjuk van ugyanis: a polgárpukkasztásra való alkalmasságuk és a humor. Együttesükbe tehát semmiképpen nem fér bele az előadás gerincét képező prózai anyag érzékeny kezelése, férfi és nő örök viszonyának a nép nyelvén megszólaló őszinte-naiv megfogalmazása, hol mulattató, hol megindító hatású megmutatása. Marad tehát a közös ne-vező: a viccelődés, a sokszor kiszámítható poénokban megmutatkozó vaskosság, a pina-fasz-együtt-basz szintű fantáziátlan sikamlósság, a vezess a faszra típusú munkásmozgalmi dalszö-vegátirat-féle ökörködés és a gatyaletolásos népszórakoztatás. Mindehhez valami nagyon csi-náltan szürreálisra kerekedett látványvilág csatlakozik (szellemtelen fapocakkal, fafülekkel, hátsóra kötözött sámlival). Valódi szellemesség alig-alig csillan meg a két hosszadalmas fel-vonás alatt. Az alkotóknak a szöveghez való viszonya talán a legjobban az előadás zárásaként elhangzó csujjogatóknál lepleződik le: a rigmusokból néhány "négybetűs" kivételével egyet-len kósza szót sem lehet érteni.

Nincsenek kétségeim: az előadás sikerre számíthat mind a társulat, mind a zenészek rajongótáborában, s hatni fog (mi az, hogy!) a honvédségi klubokban is, ahová majd vendég-játékként ellátogat. Ám ha valóban csak ennyi lett volna a cél, igazán kár volt a sokkal többre érdemes alapanyagért.

Dömötör Adrienne

 

NKA csak logo egyszines

1