Ibsen: Peer Gynt
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

A jó apa nem hagy maga után vagyont: megkíméli fiát a veszélytõl, hogy az majd eltékozolhasson az élete során - a saját életén kívül - bármit is. A jó rendezõ nem világrengetõ felfedezésként hasítja belénk a tutit: hagymalétünknek csak héja van, de magja nincs.

A nyíregyházi Peer Gynt faterja az örökhagyás szempontjából derék ember volt. Fazekas István rendezői hagymája, pedig nem bűzlik penészlő bölcsességtől: profán tanköltemény.Paseczki Zsolt díszletének vászon a lelke. Ha függőleges síkban tartja: száradó lepedő, ha felhajtja a csücskét: vitorla, ha hátul van kihúzva: behavazott hegyoldal. A külső és belső terek színházi szabványdobogók variációi. Domborzat: sziklakockák, kubista meredélyek. A valósághűséget kerülő környezetépítés sugallja, hogy nem szabad firtatnunk a történések igeidejét.Tanköltemény. Ibsen műfajmegjelölésével rendszerint sorkitöltő szándékkal, esetleg kínjában, az értetlenségét leplezendő szokott bíbelődni a tollforgató. A magam korabeli nézőhöz (55), ha nem köszönt még el tőle az édesanyja - ha elköszönt, pláne -, könnyen utat talál Horváth László Attila otthon ülő lelkű kalandora, az anyai oltalom terhes áldását színlelt kínnal nyögő gyermekfelnőtt, aki Háry Jánost idézően a képzelet és a valóság elemeit egynemű péppé olvasztva eteti anyukáját az apja meséivel. Antal Olga (Aase) az öregedő Peer emlékezetében rögzült ifjú asszony alakjában lép színre. A fia balhéira a szíve mélyén büszke anya. Évődő együttlétük szinte az Ödipusz-komplexus határát karcolja: haragos vonzalom a szerelmes-dúvad apa emlékét felidéző fiú iránt, és a léhasága takargatása ugyanakkor a szomszédok előtt. Merthogy gyermeke életvitelszerűen álláskereső (tartósan munka nélküli) középkorú férfi, aki anyanázsa erejéig olykor felönt a garatra a faluban, aztán kékre-zöldre verve hazatér, s szájhősködőn adja elő, hogyan csapta le a kocsma fele népét, míg fel nem botlott valamiben. Máskor delíriumos gyöngédséggel az anyján fitogtatja az erejét. Anyuka csibész kölke, akinek jobb lenne otthon, csak a szomszédok ne szapulnák folyvást a restsége miatt. Tipikus szimbiózis a megözvegyült nő és a mamlasz nagyfia között. Az anya küldi-marasztalja, a hiányát és a naplopó-jelenlétét egyszerre szenvedi. Aztán a vesztére hajszolja anakronisztikus kalandba.

Fazekas István és Horváth László Attila (fotó: Nagy Erzsébet)
Peer megszökteti a valaha belé szerelmes menyasszonyt, s e tette miatt hajléktalan-sorsra jut. Az elveszejtő vágy Losonczi Katalin személyében ölt testet. Ő Ingrid, a 3. Pásztorlány és Anitra, egy beduin sejk lánya: az elszakító nő, aki az anyától (az anya emlékétől) elragad. A megsemmisítő/kisemmiző szenvedély tárgya lenne, ám a Peerrel adódó találkozásaikból hiányoznak az összelobbanások.  Érzékelhetővé teszi a rendező: az anyán túli/kívüli világ minden dimenziója elkerülhetetlen tévút. A lakodalmi forgatagból kiválik egy táncra Solvejg és Peer. A férfi foltvarrásos mintázatot imitáló tarka-barna tónusú ingében (az asszimilációs késztetésű romák választékosságának egyik viseletszimbóluma) - akár egy identitászavarral küszködő túlkoros macsó - tétova temperamentummal pörgeti partnerét. Molnár Mariann szenvtelen erotikával idomul: a szemében izzik a kapcsolat. A szúrósan szerető szempár a férfi mélyére lát - a tartalmát látja. A múltba sugárzó pillantás nem az igazát, a bűnét vagy az erényét konstatálja, hanem a tényt: az igazolást arról, hogy létezett valaha egy mással összekeverhetetlen egyed, aki önmaga volt. Előrehozott kegyelmi haláltánc. Ha látta volna, sejthetné a Gomböntő, hogy a Peer Gynttel esedékes végelszámoláskor mefisztói sorsra jut. Ehhez a számomra imponáló gondolatvezetéshez hozzá tartozott volna, hogy a Gomböntő - Fazekas István - valamilyen alakban  kezdettől  jelen legyen a színpadon.
A Gomböntő sérelmére elkövetett megvilágosodás, a kegyes halál lényege az, hogy Solvejg, a szembesítő és a megváltó nő az anyánkkal azonos. Az anyák lelke költözik át a szerelmeinkbe, ők vannak jelen a beteljesülő kapcsolatainkban. Ők hiányoznak, amikor rádöbbenünk: egyre fogynak körülöttünk, akik áhítatra készen lesik felőlünk a híreket, akik alig várják, hogy hőstetté festhessék át a pitiáner csínytevéseinket. Az önbizalmunkat viszik magukkal a sírba a bennünket szeretők. Aase búcsúztatása az előadás egyik fénypontja. Mosóteknő-koporsó asszociációja az ismert-csodált József Attila-képeket idézi ("Könnyű fehérruhában"). Antal Olga játékában a halál hajlékony, ölelő pillanat.

Losonczi Katalin és Horváth László Attila (fotó: Nagy Erzsébet)
Közömbös, hogy merre húzódik a képzelet és a valóság határvonala. A "magadnak légy elég" eszme troll követői Nyíregyházán nem törpehitű gnómok, hanem hús-vér realisták. Avass Attila egy eszményi apa józanságával olvassa Peer fejére az ember kötelességeit. Erőteljes jelenléte, karakteres szerepformálása révén - leleményes koreográfiára mozgó csapatával - érzelmi és logikai ellenpontjává képes emelkedni a matriarchális ágyazatú játékfolyamnak.

A ridegebb darabértelmezésekben a hős törekvése, élményvilága azért nem győzhet, mert lényegében hazug, mert csak látszatszenvedély, a valódinak belső igazsága nélkül. Alapvető élményben ugyan túlmegy a hétköznapi valóságon, s e mögött az embernek igazibb természetét mutatja be, de nem megy túl magán az emberen. Fazekas nem felfedező hajlamú pszichoanalitikus. Talán sejti is: ezt a mélyebb valóságot csak burkoltan tudná kifejezni éppen azért, mert ő maga is csak burkoltan, szűrten éli át. Abban bízik inkább - rendezésében rímelve valamelyest Zsótér munkájára, s ellenkezően Zdenekével -, hogy élményét egyenesen, közvetlenül is ki tudja fejezni az emberi szenvedély nyelvén: ennél maga sem lát többet, nincs tehát alapja annak, hogy szimbólumaival többet sejtessen. Szép, kerek egészet kapunk: Peer porhüvelyében egy mediterrán szellem bolyong a korrekt Északon.

BALOGH TIBOR

 

NKA csak logo egyszines

1