A téma - az ötvenes évek - az utcán hever. Még a korszak önimádó filmjeit is sikerrel és rendszeresen újítja fel a televízió, bár amikor annak idején drága édesapám felállt és elhagyta a Royal Apolló nézõterét, látva, ahogy Kis Katalin és újdonsült férje az üres lakásban mindenekelõtt Rákosi elvtárs fényképének keresnek helyet, édesanyám és én másnap reggelig cidriztünk. Ma már ez a kis történet is mulatságosan hangzik, mindenen nevetünk, kivéve amikor borzongunk; a média és a mûvészet azonban az elmúlt két évtizedben úgy lett dresszírozva, hogy lehetõleg ne borzongassanak. (Elég enélkül is a nézõ baja, végzõdjenek csak az árak 9-re, 99-re, 999-re stb.; hadd higgye a marhája, hogy egy tízessel [százassal, ezressel stb.] olcsóbban jutott a bóvlihoz.)

Nos tehát: nevettetni kíván a tatabányai Jászai Mari Színház is, és a "slágerelemzés" annak idején már Darvas Szilárdnak is bejött: a slágerszöveg eleve bárgyú (tisztelet a kivételnek), hát még mennyire blőd, amikor suba alatt zsdanovi mércéknek kell eleget tennie; a mozgalmi dal meg eleve mi más, mint rigmusokba szedett zsdanovizmus. A különös persze az, hogy a nevető elhatárolódáshoz az idősebbek részéről ugyanakkor hozzáadódik egy adag nosztalgia, no nem Zsdanov és Révai vagy a békekölcsönjegyzés, hanem a saját ifjúságuk iránt, amikor ők is ringtak a sétahajón, beleszerettek egy-egy kedves szaktársba vagy szaktársnőbe, és A béketábor legyőzhetetlen gépies kántálása után jót virsliztek és söröztek a baráti kollégákkal. A visszahozhatatlan emlékek eggyé mosódnak a visszahozhatatlan ifjúsággal - és ki vehetné ezt rossz néven? Semmivel sem ártalmasabb ez Győzikénél vagy Lagzi Lajcsinál.

Az alkotók - első helyen, gondolom, a dramaturg Kárpáti Péter - ügyes koncepciót választottak: a dalok, melyeket a Honti György irányította színészek a csöppet parodisztikus átélés és a csöppet ironikus elidegenítés jóízű elegyével adnak elő, rövidke, szatirikus prózai betétekkel és kommentárokkal váltakoznak, amelyek aztán többnyire átvezetnek a következő nótához. Magam csak a háromszor is megismételt perselyezést éreztem kissé viszszásnak: a felszólítás értelmében a nézőknek a népi demokrácia, majd a békekölcsön s végül a koreai gyermekek javára kell adakozniuk, és némi félszeg, pironkodó zavar után fel is fogják, hogy ez humor, no de akkor - hová lesz a lóvé? A színház bukszáját hízlalja? Áldásom rá. Ámbár én a helyükben inkább az önkormányzatot nyüstölném.

És jönnek, jönnek a megmosolyogni és olykor dúdolni való számok, amelyek már leváltak eredeti környezetükről, és energiapazarlás lenne haragudni rájuk: a Csodaszép ez a nyár, a Kedves szaktárs, szép jó reggelt, a Babonás ember vagyok én bizony, a Tíz perc az nagy idő, Elemér, a Troli-trolibuszra vártam én, a Kétszer kettő néha öt, az Engem a rumba döntöget romba, a Csak a szépre emlékszem, amelyet ritkaságba menően direkt effektussal bilincsben adnak elő, és megtudjuk, amivel ma már senki nem is hiteget, miszerint a KÖZÉRT a közért van. Igaz, előfordulnak jellegtelen, unalmas számok is; talán nagyobb fantáziával is lehetett volna válogatni a hatalmas anyagban, bár persze a fiatal, sőt a középkorú nemzedéknek minden énekszám egyaránt nóvum.

A rendezésben vannak igazán szellemes átkötések és más játékötletek is: a lógósként kipellengérezett Elemér, hogy megússza a dorgálást, pózba vágja magát, és rázendít A béketábor...-ra, a munkaverseny pedig bokszmeccsként jelenítődik meg. Az is megjegyzendő, hogy Kiss Gabriella puritán, két bakból, egy létrából és egy lépcsőből álló díszletét a színészek a rendező utasításaihoz híven ügyesen és változatosan játsszák be. A két férfi szereplő, Egyed Attila és Tóth Zoltán közül az előbbi nemcsak kitűnő profi, de sármja van, és mimikájával, gesztusaival minden zenei és minden prózai frázist (!) úgy, sőt olykor éppen azzal véleményez, hogy naivitását is megőrzi. A lányok, Gecse Noémi és Niklai Judit kedvesek, üdék, igyekvők. Az ötlet egyébként megérdemelné, hogy igazi profi feltételek között a Budapest Orfeum egyfajta utódprodukciójává csiszolják. Majdnem bizonyos, hogy hasonló sikere lenne.

SZÁNTÓ JUDIT