Nemzeti Színház

Szívesen válaszolnék, de a Rejtõ-regény eme legendás mondata történetesen nem hangzik el a színpadon. (Hacsak nem kerülte el lankadó figyelmemet.) Óriási neveket, színészekét, dráma- és dalszövegíróét, ifjan már sikeres zeneszerzõét, sztárkoreográfusét, leköszönõ igazgatóét, továbbá tengernyi közremûködõt rejt magában az a hatalmas, bonyolult mûködésû gépezet, amelyet a Nemzeti Színház színpadán láthatunk Vesztegzár a Grand Hotelben címmel.

Rejtő regényének legendás poénjai közül csak néhánnyal találkozunk benne, van viszont dal, móka, ragyogás, le-föl rohangászás. A dialógusok, bármennyire szórakoztatóak, nincsenek drámaian frappírozva - vallja a Nemzeti honlapján megjelent interjúban Hamvai Kornél az eredeti műről, amelyből azonos címmel írt mai színpadi szöveget. Lettek még hozzá frappírozott dalszövegek Varró Dániel tollából és egyedi stílusú zenei kevercs Darvas Benedek hangjaira. Zenés. Krimi. Vígjáték. Az alkotói szándék szerint (legendás dialógusai helyett) Rejtő szellemét őrizné inkább mindez.

Garas Dezső (theater.hu fotó - Ilovszky Béla)

Nem tudom, szerencsés volt-e a Nemzeti távozó igazgatójától a "Jordán-éra utolsó előadásaként" aposztrofálni már jó előre a produkciót, plusz terheket róva ezzel a színpadi műre. Mindegy. Az ellendrukkerek amúgy is nyelvet öltögetnek, a többiek pedig találnak dicsérni valót benne. Nem is keveset.

Az írói ihlet, amely Molnár Piroska és Hollósi Frigyes fergeteges párosát vizionálta a színpadra, tökéletes formában kel életre. A dal, Signora Relli kiérdemesült primadonna és a Vangold nevű nyugalmazott szállítmányozó mindent elsöprő kettőse mindent elsöprő vihart kavar a nézőtéren. Két olyan színész kerül össze e kivételezett színpadi pillanatban, akiknek lételeme a színészet. Mit mondjak, nem ismernek kegyelmet. Írói alaperény az is, hogy a rejtői figurák szerethetőségét sértetlenül mentette át Hamvai. Itt még a lehetséges gyilkos is jópofa alak, és az összes többit emberileg átélhető, kívánatosan gyarló célok vezérlik. (Rejtő szelleme talán itt kísért a legeredményesebben. Ezek a figurák arra is képesek, hogy konstans hazudozásuk közepette a legváratlanabb pillanatban igazat mondjanak. Még akkor is, ha ettől simán hülyének tűnnek. A mai időkben ez legalább olyan perverz, mint a kortárs történeteit író Rejtő idejében.)

Hevér Gábor és Nagy Cili

Azt az írói szándékot is érteni vélem, miszerint szerencsésebb, ha a messze földön híres rejtői poénok szolgai elősorolása helyett új, öntörvényű színpadi mű jön létre. Annál is inkább, mert az előbbi (rejtői poénok szolgai elősorolása) utóbbi híján (új, öntörvényű műalkotás) az elmúlt évtizedekben nemegyszer vezetett filmes és színházi bukásokhoz. Világos, a színpadi alkotás sajátos törvényeinek megfelelve kell helyzetbe hozni a rendezőt, a színészeket és az összes többi közreműködőt. Azaz a regényt, pontosabban a belőle készült szöveget, mert enélkül nem megy. Lehetőség szerint megőrizve a rejtői humort, amely a rejtői világlátás lényege. E világlátás immanens része. Sikerülhet ez a regény konkrét dialógusainak átemelése nélkül is - döntés kérdése. Mindenesetre nagyobb az esély rá, hogy ez a módszer bizonyos hiányérzetet hagy a nézőben.

Vida Péter és Malek Andrea

Amúgy Hamvai következetesen végigviszi írói döntéseit. Garasnak szerepet ígért a 2006-os kaposvári ősbemutató és a 2008-as Nemzeti színházi között. Beleírta. Garas Dezső olyan mély bölcsességet hordoz magában a színpadon, hogy az embernek kedve támad azt mondani, ugyan, ne legyen már olyan hallgatag, inkább meséljen ő itt. Hisz látni valóan mindnyájunknál többet tud. A titokzatosság rejtői aurájával ad érvényt az előadásnak. Ali Zogoli koronaherceg, albán trónörökös egyébként az egyike azoknak, akiknek egy bubópestises megbetegedés miatt veszteg kell maradni a jávai luxushotelben kihirdetett vesztegzár alatt. Az a lényeg, hogy nem maradnak veszteg. Egy világraszóló felfedezést próbálnak ellopkodni egymástól, közben bimbózik a szerelem, és sűrűn dalra fakadnak. A műfajok zenében és látványban is tükröződő tobzódása - kabaré, musical, operett, háború előtti hangosfilm - nyomja rá bélyegét az előadásra. Nagy Cecília mellől már csak egy meseautó hiányzik; mint naiva és bűnsegéd vörös ciklonként tépázza Hevér Gábor sűrűn ruhát váltó Félix van Gullenjének (valójában Félix Crickley, alias Jáva Réme) ifjonti érzelmeit. Mindenki gyanús, mindenki bűnözik, noch dazu, ezt a legváratlanabb helyzetekben be is vallja. Kivéve, amit nem. Mert ne felejtsük el, mindez még krimi is.

Az előadást rendező Béres Attila - saját elmondása szerint - intellektuálisan is próbál hatni a közönségre, biztatva a nézőket a kellően összegubancolt történetszálak szorgalmas bogozgatására. E biztatás intellektuálisan vagy nem, de hat. Hosszan gondolkodunk, hogy Malek Andrea dizőzként kiváló direktriszének mi köze a gyilkos ármánykodásban bővelkedő eseményekhez, hogy Benedek Miklós profitéhes szállodaigazgatója kavarja-e itt Piszok Fred helyett, vagy Mertz Tibor táncos lábú egészségügyi tanácsosa lappang- e a nagy banánoxid botrány hátterében. (Koreográfus: Bodor Johanna.) A váratlan végkifejletben László Zsolt szintén gyanús Elder felügyelője int nyugalomra mindenkit, s örömmel jelentem, nem tör ki pánik a nézőtéren.

Hollósi Frigyes és Molnár Piroska (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

A manapság nemzeti klasszikusként is emlegetett Rejtő Jenő 1939-ben született regénye nem véletlenül kívánkozik olyannyira filmre, színpadra. (Rendben, odakívánkozik több más műve is.) Az olvasás magányos aktusát jó fölcserélni olykor közösségi élményre. A méltóság érzését kergetjük, amely hatalmába kerít a regényt olvasva, a közös nevetést a latens fenyegetettségben, a lám-lám, így is lehet össznépi felszabadultságát várjuk a nézőtéren, az életre kelt mesét, a leleplezett celebeket s a nagyon kicsike ember megdicsőülését. Várjuk továbbá a szomszéd böködését kiváltó rejtői poénokat ("És ha... fizetést ajánlanék, hogy dolgozzon? - Engem nem lehet megvesztegetni."), s ha nem pont azt, akkor olyat. Jöhet prózában vagy akár dalban elverselve...

KÁLLAI KATALIN